1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2589
Part
1001 XI | szokta mondani nénjének, hogy egykor ő gazdagon jutalmazandja
1002 XI | többször készteté arra, hogy Krammnét unszolja, miszerint
1003 XI | ismeretlen jóltevőnőhöz, hogy forró köszönetét elmondhassa
1004 XI | további tanácsát kérje, s hogy nénjét beszélje rá engedékenységre;
1005 XI | találta előtte mondani, hogy titkos jóltevője nem asszony,
1006 XI | boldogítani akarja anélkül, hogy valaha csak látni is szándékoznék,
1007 XI | szeplőtlen hírének ártani, hogy még csak nevét se mondja
1008 XI | Mi természetesebb, mint hogy a leány képzeletében ismeretlen
1009 XI | nemtője, ki nem akarja, hogy őt ismerje. Igen, igen,
1010 XI | semmi sem verte ki többé, hogy ez az ő pártfogója.~Kérte,
1011 XI | unszolta szüntelen Krammnét, hogy mutassa meg neki csak egyszer
1012 XI | elhatározá is rá magát, hogy kérésének engedjen, az nem
1013 XI | nem hihetett egyebet, mint hogy az ismeretlen úr ugyan őrizkedik
1014 XI | A komornyik azt felelé, hogy a főrendi táblánál a holnapi
1015 XI | Krammné tudtára adá Fannynak, hogy ismeretlen jóltevőjét megláthatja
1016 XI | közt úgy el lehet vegyülni, hogy ki sem veendi őket észre,
1017 XI | és csalódását. Megvallá, hogy most is szeret, szeret egy
1018 XI | nevét sem ismeri, s kérte, hogy védje őt saját maga ellen,
1019 XI | saját maga ellen, mert érzi, hogy szédül, és nem bír saját
1020 XI | Senkinek sem mondta meg, hogy ezentúl hol keressék.~
1021 XII | leány elmondá neki őszintén, hogy szeret, lelkének, szívének
1022 XII | fizetni, és most, megtudva, hogy titkos pártfogója nem az,
1023 XII | borzalom támadt szívében. Érzi, hogy helytelenül cselekvék, midőn
1024 XII | és irtózik az eszmétől, hogy azon ember őreá gondol.
1025 XII | neki mindent, és kérte, hogy védje, oltalmazza a leányt,
1026 XII | aziránt tett parancsokat, hogy Teréz holmiját szállítsák
1027 XII | öregek abban fáradoztak, hogy az ismeretlen nagy úr nevét
1028 XII | nehogy azt mondhassa valaki, hogy mást kapott, mint amit adott.~
1029 XII | mint amit adott.~Úgy; de hogy lehetett e nevet kitudni?
1030 XII | egyrészről megnyugtató volt, hogy még senki sem tud felőle
1031 XII | oszlop mellől vigyázott rá, hogy kivel fog az asszonyság
1032 XII | neki a csoda történetet, hogy Fanny nagynénjével egy éjszakán
1033 XII | neki sem szóltak semmit, hogy hova mennek, ami elég nem
1034 XII | tőlük, hanem ő gyanítja, hogy Boltay uramhoz hurcolkodtak
1035 XII | Abellinónak hívják!~Azt hiszik, hogy ezek a tizenkét órakor ebédelő
1036 XII | kinézésű volt minden ember, hogy aki látogatóba jött, megijedt
1037 XII | sohasem gondolkozott azon, hogy a gyaluk, a fűrészek mondanak-e
1038 XII | közben; s most ráhallgatott, hogy az mind Kárpáthy nevét mondja,
1039 XII | Kárpáthy, Kárpáthy!”, hogy Boltay uram utoljára rákiáltott
1040 XII | a mester tán azt akarja, hogy a fűrész úgy szóljon, mint
1041 XII | Egészen elfeledkezett róla, hogy hiszen férfi is van a háznál,
1042 XII | csak az almáriom tartotta, hogy hanyatt nem esett.~Erre
1043 XII | arckifejezését, miután úgy gondolom, hogy egy kézműves arcán nem is
1044 XII | személyesen, mivel hallám, hogy igen szép remek bútormintákat
1045 XII | Tehát azért jöttem magam, hogy azon mintákból válasszak,
1046 XII | polgári ízlésben. Megmondom, hogy miért. Mert nősülni fogok,
1047 XII | dandy olyan éles hangon, hogy minden szobán keresztülhangzott –,
1048 XII | És én akkor megfogadtam, hogy addig nem nősülök, amíg
1049 XII | mármost adjon tanácsot, hogy milyen bútorzatot vegyek
1050 XII | rejtve, mintha attól féltené, hogy ez együgyű mese hitelre
1051 XII | lepetve. Arra nem volt készen, hogy ezek az ostoba filiszterek
1052 XII | mintegy annak kifejezéseül, hogy ily haszontalan emberre
1053 XII | szót, s azzal megfordult, hogy menjen kifelé.~Ez idő alatt
1054 XII | volt rejtve.~Boltay, látva, hogy a dandy távozni készül,
1055 XII | akkor jutott neki eszébe, hogy miért nem ütötte ő pofon
1056 XII | azt a ritka önmérsékletet, hogy dühös, szangvinikus természete
1057 XII | társai előtt, annyira érzé, hogy bárminő verzió szerint is,
1058 XII | óriások tüzelték, lovalták, hogy ezt a bosszantást megtorlatlan
1059 XII | fel a városban, keresve, hogy kit hívjon ki párbajra,
1060 XII | tartott konferenciáján, hogy magát a családapát kell
1061 XII | lesz azáltal elérve?~Az, hogy megijed a filiszter. Megtér,
1062 XII | az mindig azon iparkodik, hogy elébbi tetteit jóvátegye.
1063 XII | összevetésekre. Számtalan eset van, hogy rakoncátlankodó ember, ki
1064 XII | belőle.~Azon egy tekintet, hogy vajon convenant helyzet-e
1065 XII | nemesember is, azáltal, hogy kézi munkára adta magát,
1066 XII | munkára adta magát, azáltal, hogy szorgalma után él, minden
1067 XII | puskáikat el kell sütni, hogy megijednek tőle! Ez nem
1068 XII | attól lehetett tartani, hogy a kihívott durva visszautasításokra
1069 XII | készületeiből lehete gyanítani, hogy hosszabb időre távozik.~
1070 XII | eléjök járult, kérdezve, hogy mit parancsolnak.~– Hm,
1071 XII | Sándor, magában gondolva, hogy azért nem szükség olyan
1072 XII | ki oly hidegvérrel bírt, hogy még a kifejezésekben is
1073 XII | szót erősen megnyomva, hogy a fickó észrevehesse, mennyire
1074 XII | az ablakhoz lépett vele, hogy azt elolvashassa.~– Mit
1075 XII | vagyok bízva Boltay úr által, hogy távollétében minden hozzá
1076 XII | meg nem mondani sem azt, hogy hová, sem azt, hogy mennyi
1077 XII | azt, hogy hová, sem azt, hogy mennyi időre – és így nincs
1078 XII | látszik. Gondolja meg ön, hogy a párbaj nem háború, ahol
1079 XII | Sándor meg nem állhatta, hogy el ne mosolyodjék.~– Mindegy
1080 XII | kezdett valóban emlékezni rá, hogy a Mainvielle-Catalani színházi
1081 XII | keverni. – Megtörténhetik, hogy én a kihívót lelövöm, s
1082 XII | hangon, melyből kitetszett, hogy jó magaviselethez van szoktatva –,
1083 XII | felelt Sándor csodálkozva, hogy kinek jut eszébe életéből
1084 XII | egymással szemben ültek anélkül, hogy sejtelmük volna róla, hogy
1085 XII | hogy sejtelmük volna róla, hogy egyik azért szeret reménytelenül,
1086 XII | szerettetik.~Rudolf elmondá, hogy írásbeli felhatalmazásra
1087 XII | valóságos csődület van afelett, hogy ki lehessen jelen – mint
1088 XII | bennünket arra indított, hogy önnek e találkozásnál szolgálatunkat
1089 XII | semmi gyönyörűséget abban, hogy embereket összeveszítsünk,
1090 XII | kötelességet látunk abban, hogy önnek segélyünket felajánlva,
1091 XII | Voltak, kik indítványozták, hogy valami jeles komédiát kell
1092 XII | sem igen volt valószínű, hogy az ő munkában elfásult kezei
1093 XII | akarták őt szeppenteni, hogy máskor elmaradjon a kedve
1094 XII | volna nekik a gondolat, hogy e nemes érzelmű fiú társaik
1095 XII | áldozatul essék; inkább akarták, hogy menjen az egész komolyan,
1096 XII | és nagyon jólesett neki, hogy azok egy szót sem vesztegettek
1097 XII | szót sem vesztegettek arra, hogy őt bátorítsák.~Másnap korán
1098 XII | egyiket gazdájához, elmondva, hogy a ház ügyeit minő rendben
1099 XII | másikat Fannyhoz, kérve, hogy csekély birtokát, mit szorgalma
1100 XII | házfelügyelőnek azon kérelemmel, hogy ha tizenkét óráig vissza
1101 XII | csodálkozva vevék észre, hogy a fiatal kézműves arcán
1102 XII | s felszólíták Sándort, hogy nem kívánna-e elébb reggelizni.~–
1103 XII | még valaki azt mondhatná, hogy szíverősítőre volt szükségem.
1104 XII | előtt. Inasának parancsolá, hogy hajítson fel előtte hársfaleveleket
1105 XII | szemeibe. Sejteni kezdé, hogy ennek több oka is van a
1106 XII | barátom. Párbajban megesik, hogy az embert nem lövik sonica
1107 XII | bele. Még csak az kellene, hogy a golyókivevőt is otthon
1108 XII | Abellinóhoz fordulva –, hogy midőn célozni kezdesz, ne
1109 XII | rendesen arra kényszeríti, hogy a nagyobb távolságból elébb
1110 XII | akart kiáltani Kárpáthyra, hogy lovagias párbajban semmi
1111 XII | e merészség azt okozá, hogy Abellino megállt hat lépésnyire
1112 XII | ment volna.~– Óhajtanám, hogy oda ment volna! – ordíta
1113 XII | eljövök.~Ez úgy történhetett, hogy amely percben Sándor golyója
1114 XII | halaványságán meglátszott, hogy iszonyú kínokat kell neki
1115 XII | Az orvosok azt suttogák, hogy fülhártyája megrepedt, s
1116 XII | ellentanúhoz léptek, megkérdezve, hogy meg vannak-e elégedve a
1117 XII | elégtétellel.~Livius elismeré, hogy minden a maga rendében ment
1118 XII | Konrád pedig azt állítá, hogy ő annyira meg van elégedve
1119 XII | elégedve ezzel a párbajjal, hogy zsivány legyen a neve, ha
1120 XII | intéztek. – Tessék ideírni, hogy „saldirt”! Becsülettel ki
1121 XIII | ráparancsolván a szabóra, hogy „Zsebet nagyot!” Lembergi
1122 XIII | volt az ezen nap örömeihez, hogy elveszettnek hitte volna
1123 XIII | lehet valakitől kívánni, hogy egy névnap kedvéért hatnapi
1124 XIII | őfensége megengedé neki, hogy két hétre hazaszabadulhasson,
1125 XIII | hazaszabadulhasson, oly jókedve támadt, hogy madarat lehetett volna vele
1126 XIII | csak ezt kellett mondania, hogy rögtön elnevessék magukat,
1127 XIII | Betegsége azzal lett súlyosabb, hogy belül emésztő bosszúja,
1128 XIII | mentek, értesíték róla, hogy nagybátyja hazakérezkedett
1129 XIII | mosolygott, fel-felkiáltva, hogy fejében pokolbeli kínokat
1130 XIII | buzgalma még annyira vitte, hogy egy irtóztató kaszárnyát
1131 XIII | rakatni azon szándékkal, hogy abból kollégium lesz huszonnégy
1132 XIII | sem magára, sem másra, s hogy vendégeket ne legyen kénytelen
1133 XIII | mely csak akkora volt, hogy maga elfért benne, s onnan
1134 XIII | szörnyen megvexált azáltal, hogy sokáig élt, és várakoztatta
1135 XIII | épült kastély oldalának, hogy nem lehetett az utóbbiban
1136 XIII | az a gondolatja támadt, hogy ő várost telepít Kárpátfalva
1137 XIII | befödte villogó bádoggal, hogy a vendég tíz mérföldnyi
1138 XIII | volna benne növelni, hanem hogy a roppant hatszáz éves gesztenyét
1139 XIII | melyek rávetették a fejöket, hogy oda menjenek játszani. A
1140 XIII | kritika, mely abból állt, hogy ha a színész nem tudta jól
1141 XIII | medvéket elzárták az udvarról, hogy a közeledő szegényeket meg
1142 XIII | úr oltára előtt fogadott, hogy aznapon kibékülend minden
1143 XIII | a nábob igen jól tudja, hogy midőn e számadásokat átnézi
1144 XIII | születésnapja előtt, mert meglehet, hogy ha valami gonosz órában
1145 XIII | tartottak az úrfi mellett, hogy legyen neki kit ütni-verni.
1146 XIII | nagyban mulattatá az eset, hogy fia helyett Petike tanulja
1147 XIII | magyar nábobnak elve az, hogy a fizetéstől irtózik; inkább
1148 XIII | Péter uram, aki nemcsak hogy lopni nem tud, de még csak
1149 XIII | alig tudott annyira menni, hogy egy pár ezüstsarkantyút
1150 XIII | mert behajtatni átall, hogy a komisz cséza kerekei fel
1151 XIII | be nem tuszkolta erővel, hogy sohase kopogtasson ott,
1152 XIII | Péter úr azonban ahelyett, hogy egyenesen odament volna
1153 XIII | gorombaságot kövessse el, hogy bal kéz felül ejtse a nagyságos
1154 XIII | konfidens hajdú. – Nem látja, hogy nyújtogatja az első lábát
1155 XIII | nem lehetett volna venni, hogy kezét odanyújtsa Jancsi
1156 XIII | lehetett vele megértetni, hogy ő a méltóságos úr mellé
1157 XIII | bajusza kurtára van nyírva, hogy sok baja ne legyen vele,
1158 XIII | arcvonásai oly egyszerűek, hogy három húzással lerajzolhatná
1159 XIII | kis szisztémába szedni, hogy méltóságodra nézve annál
1160 XIII | áttekintés.~Ezzel inte Pálnak, hogy tegye le az iratokat.~Ez
1161 XIII | asztalra. S nem állhatta meg, hogy ennyit ne mondjon:~– De
1162 XIII | ennyit ne mondjon:~– De kár, hogy ez a sok szép papiros tele
1163 XIII | reá. Nem elég azt tudni, hogy meglopták, még azt is tudni
1164 XIII | még azt is tudni akarja, hogy mit loptak?~– Ejnye, beste
1165 XIII | meggyőződésre nem jutott, hogy nem találja az elejét, mire
1166 XIII | meghallgatni.~Jancsi úr inte, hogy felajánlja rá magát.~– Tehát;
1167 XIII | én az újságokban olvasám, hogy Pesten tizenegy forinttal
1168 XIII | éppen ezen árvíz okozta, hogy elvivén a hidat, nem lehetett
1169 XIII | átkelni a Tiszán.~– Baj ugyan, hogy a víz elvitte a hidat, de
1170 XIII | keresztyén ember kegyelmed, hogy a tiszttartótól azt kívánja,
1171 XIII | már, Péter. Ezt látjuk, hogy derék, becsületes ember;
1172 XIII | mennyiséget vett belőle, hogy majd ő abból indigót támaszt;
1173 XIII | lé, mert nem találta ki, hogy miáltal lesz kristállyá.~
1174 XIII | szöveteket állított elő, hogy ha három hétig viselte valaki,
1175 XIII | akkor meg úgy összement, hogy a könyökéig ért az embernek
1176 XIII | az alatta levő inget úgy, hogy nem volt többé szüksége
1177 XIII | mondani annak az embernek, hogy ültessen oda még egynehány
1178 XIII | seprűnyelet, ha azt akarja, hogy erdősznek nevezzem.~– Emez
1179 XIII | kicsapongó férfiak, kell, hogy legyenek kicsapongó asszonyok
1180 XIII | bontsuk fel, elég azt tudni, hogy ki vannak fizetve. Van-e
1181 XIII | gyarapítására.~– Fogadom, hogy nekem különb gyűjteményem
1182 XIII | Bosszantsa magát azzal, hogy észrevegye, miszerint csalják?
1183 XIII | Hát nincs-e annyi pénze, hogy el sem bírja költeni? Vagy
1184 XIII | piacra küldött szakácsnénak, hogy nem számol-e be drágábban,
1185 XIII | alig győz összehordogatni, hogy felépítse apródonként mindazt,
1186 XIII | nem tévesztve szem elől, hogy eltávozása közben háttal
1187 XIII | kiváló bolondság jutott, hogy az urát megbecsüli és nem
1188 XIII | csak arra van rendeltetve, hogy az urát mulattassa. És éppen
1189 XIII | nem megy a fiskálisért, hogy idehíja?~– Jól van, na.
1190 XIII | hordta számadással.~– Úgy, jó hogy eszembe juttatod. Hát te
1191 XIII | fiskálisért! Mondja meg neki, hogy jó tollat is hozzon magával,
1192 XIII | hanem annyit mondhatni, hogy szörnyen a többi közé illett.
1193 XIII | csillog valamitől, ki tudná, hogy mitől. Kétséges színű mellénye
1194 XIII | száját; nem megmondtam már, hogy ne egyék fokhagymát, mert
1195 XIII | azért hívattam az urat, hogy írjon azonnal leveleket,
1196 XIII | parenthesim azt mondom, hogy Mihálynak írja az úr, mert
1197 XIII | bolond embernek Miska), hogy nem bánom, a határvillongási
1198 XIII | meg azt (el ne felejtse, hogy ez perillustris ac generosus
1199 XIII | végzett), írja meg neki, hogy ami ménlovat kért tőlem,
1200 XIII | Berki Lőrincet tudósítsa, hogy mindent elhiszek már neki,
1201 XIII | még ha azt megígéri is, hogy sohasem hazudik többet,
1202 XIII | tudósítsa Kutyfalvi Bandit, hogy felejtse el már azt a kis
1203 XIII | nábob, s mint aki jól tudja, hogy várakozik rá valaki, inte
1204 XIII | lakik, én pedig nem akarom, hogy a Kárpáthy név kisebbítve
1205 XIII | öcsémuramnak is, s remélve, hogy nem utasítja azt vissza,
1206 XIII | tőlem kapni. S reménylem, hogy ezentúl jó atyafiak maradunk.”~
1207 XIII | unokaöccsét. Úgy tetszett neki, hogy békülő kezet nyújta neki,
1208 XIII | s bár alig volt hihető, hogy ő a hozzá küldött levelet
1209 XIII | mégis azt mondaná belül, hogy öccse, egyetlen vérrokona,
1210 XIII | ma este őnála fog lenni. Hogy találkoznak? Hogy békülnek
1211 XIII | lenni. Hogy találkoznak? Hogy békülnek ki? Mit fognak
1212 XIII | akkor is azzal álmodott, hogy Bélával beszélt, mellette
1213 XIII | A kapuban jutott eszébe, hogy a dohányzacskóját Szabadkán
1214 XIII | De nem káptalan a fejem, hogy valamennyinek a nevét a
1215 XIII | feladta urára a dolmányt, hogy majd kitörte vele a kezét.~–
1216 XIII | Mi az? Tanulja meg kend, hogy egy Kárpáthyról mindig tisztelettel
1217 XIII | törődjék vele; elég az hozzá, hogy én ki nem állhatom.~– Hát
1218 XIII | fák között; azt mondja, hogy valami meglepetést készít
1219 XIII | játssza. Már ki is csinálták, hogy estére mit fognak előadni.
1220 XIII | Micsoda pipa? Nem tudja, hogy elébb templomba kell menni,
1221 XIII | meg kell izenni a papnak, hogy felkelt a nagyságos úr.~–
1222 XIII | egyet kell neki megizenni, hogy: „Hosszú kolbász, rövid
1223 XIII | tulajdonképpen nem az volt a fő baj, hogy hosszú prédikációkat tartott,
1224 XIII | tartott, mint inkább az, hogy esztendőben egyszer színe
1225 XIII | megdorgálá mindannyiszor, hogy az összegyűlt vendégeknek
1226 XIII | dicsérni Isten fülei hallatára, hogy magam is elszégyenlem magamat.
1227 XIII | ijedelmét, midőn tudtára adák, hogy egy negyedóra múlva ő fog
1228 XIII | hozzávarrták a tógája zsebéhez, hogy ki ne húzhassa, mikor az
1229 XIII | lesz baj; elhitették vele, hogy Vidra cigány a kántor, ezt
1230 XIII | ezt azután körülfogta, hogy ha bele talál maradni valami
1231 XIII | ecetes…” – itt vevé észre, hogy ecetes ugorkáról van szó,
1232 XIII | hevenyészett ez alapigékről, hogy mindenki elbámult bele.~
1233 XIII | ehelyett, amint észrevette, hogy barmoknak való könyvet vitt
1234 XIII | úgy belesült mindenbe, hogy azt sem tudta, micsoda szavakon
1235 XIII | megígértetvén elébb vele, hogy prédikálni nem fog, csupán
1236 XIII | mind pedig a másik világon, hogy azokat, akár élnek, akár
1237 XIII | földhöz ráülő gazdáját, hogy menten elájult.~Jancsi urat
1238 XIII | szurkot a kántor ülésébe, hogy majd ott fenekeljen meg;
1239 XIII | pedig teletölté mákkal, hogy mikor szalvékat kellett
1240 XIII | figyelmezteté Horhi Miskát, hogy ezúttal ne kövessen el annyi
1241 XIII | cigányra ráparancsoltatott, hogy ha leissza magát, a vendégeket
1242 XIII | diákok utasítva voltak, hogy a legillendőbben viseljék
1243 XIII | Tán vesztit érzi az öreg, hogy oly kegyes indulatokra tért
1244 XIII | A svábnak azt mondják, hogy negyvenesztendős korára
1245 XIII | tizedik hetest tölti; ideje, hogy rákerüljön a sor.~– De biz
1246 XIII | sor.~– De biz azt hiszem, hogy amióta az országgyűlésen
1247 XIII | országgyűlésen van, kezdi átlátni, hogy fontos ember, tán aranykulcsot
1248 XIII | magával komázni.~Az igaz, hogy minden öröm mellett, amivel
1249 XIII | gondolat okozta; azt hivé, hogy öccse, Béla okvetlenül el
1250 XIII | az ő névnapjára; lehet, hogy késni fog, de jelen fog
1251 XIII | kellett több egy pohár bornál, hogy tökéletesen leigya magát,
1252 XIII | következtében az az ötlete jött, hogy neki kell legelőször felköszönteni
1253 XIII | kapja, s el nem hiteti vele, hogy nem János úr, hanem Kalotai
1254 XIII | köztük nagy gyerekek, félt, hogy megverik, hanem segítségért
1255 XIII | mintha maga sem hinné, hogy a fentebbi verseknek valami
1256 XIII | kegyelmednek, a nagyságos úrnak, hogy minekutána e mai arannyal
1257 XIII | mennyei felség, tegye azt, hogy ne számlálgassa a kegyelmed
1258 XIII | egyéb dolguk ne legyen, mint hogy a kegyelmed útjából sepergessék
1259 XIII | sepergessék a földi gondokat, hogy boldogságának aranysarkantyús
1260 XIII | mondta. Hiába mondták neki, hogy ne tartsa a kötényét a szája
1261 XIII | volt Jancsi úr névnapján, hogy a köszöntő lyánkát fel szokták
1262 XIII | vissza azon gondolattól, hogy leányaikat ide hozzák.~A
1263 XIII | amit abból lehete megtudni, hogy hirtelen lekuporodott a
1264 XIII | annak nyakát átölelte.~– Ni, hogy bújik egymáshoz! – monda
1265 XIII | lyánka fel sem pislantva.~– Hogy az édesapád válasszon közülök
1266 XIII | aranyat, s rábízta Marcira, hogy jó gondját viselje a feleségének.~–
1267 XIII | dörmögé a jó társaság –, hogy olyan erkölcsös kezd lenni
1268 XIII | Kutyfalvi Bandi, kiről azt hivé, hogy már el sem fog jönni, éppen
1269 XIII | Pedig ugyan kicsinyben múlt, hogy még más valaki is el nem
1270 XIII | érte, négy ló menjen előre, hogy a rukadi csárdánál felválthassák;
1271 XIII | fiskálist! Mondja Béla úrnak, hogy tisztelem, csókolom, hozza
1272 XIII | inszurrekció óta; még jó, hogy azt nem mondta, hogy repüljek.~
1273 XIII | jó, hogy azt nem mondta, hogy repüljek.~Jancsi úr addig
1274 XIII | sem szólt, míg nem látta, hogy a fiskális elindult a legdíszesebb
1275 XIII | egyszerre idejönni, azt hitte, hogy haragszom rá, s Kutyfalvit
1276 XIII | előre; mégis szép tőle, hogy úgy tisztel. Most már sietni
1277 XIII | ünneppé fog azáltal válni, hogy a Kárpáthy-család két utolsó
1278 XIII | között, ami azt jelenté, hogy közel az ebéd, s széltére
1279 XIII | mint ahány vendég volt, hogy ne csak elférjenek a tisztelgők,
1280 XIII | Midőn odaért, megpillantá, hogy mellette egy másik teríték
1281 XIII | már, no! Hát nem látja, hogy a családi billikom van odatéve?
1282 XIII | odatéve? Hát gondoltam, hogy ha az a másik eljön, legyen
1283 XIII | minden vendégnek elmondá, hogy az üres hely ott Béla öccse
1284 XIII | megdicséré:~– Látja kend, hogy mégis jó szíve van kendnek.~–
1285 XIII | szomszédjának, s azután hozzálátott, hogy a magáétól meneküljön. Jobb
1286 XIII | megtudva a küldött szájából, hogy Abellino csakugyan nem jöhet,
1287 XIII | azon őszinte kívánással, hogy találja abban legnagyobb
1288 XIII | feltevék azt az asztalra, hogy minden vendég megláthassa.~
1289 XIII | vendégek összedugták fejeiket, hogy meglássák, mi lesz benne;
1290 XIII | rebegő ajkain látszott, hogy akarna még valamit mondani,
1291 XIII | néhányan a főúrhoz futottak, hogy ágyába vitessék, mások orvos
1292 XIII | király azon pillanat óta, hogy egykori jóltevője összerogyott,
1293 XIII | közbámulatra – ahelyett, hogy megbántójára rohanna – elkezde
1294 XIII | tekintet elég volt arra, hogy valakit vérben-fagyban hagyjon.
1295 XIII | Kárpáthyval kicsinálták, hogy az öregnek születésnapi
1296 XIII | küldjenek, Kutyfalvi azt hivé, hogy abból csak egy gonosz tréfa
1297 XIII | lovászának előre meghagyta, hogy paripáját felnyergelve ott
1298 XIII | ott tartsa az ablak alatt, hogy könnyen megugorhassék; de
1299 XIII | megugorhassék; de azt nem gondolá, hogy ily szomorú véget érjen
1300 XIII | nem gondolt egyébre, mint hogy mentül előbb nyergében ülhessen,
1301 XIII | merte magát közbevetni, hogy őket elválassza. Fegyver
1302 XIII | volt természetesebb, mint hogy a kárpátfalvi kastélyból
1303 XIII | keresztyéni kötelességből is, hogy a betört fejű uraság felüdültének
1304 XIII | hogyan mulaszthatta volna el, hogy a jelenlevő Kárpáthy Abellino,
1305 XIII | a nagyra becsült ifjút, hogy rögtön, még azon éjjel siessen
1306 XIII | úrfi már egyszer járt úgy, hogy elsietett tudósítások miatt
1307 XIII | legutoljára Kárpátfalván, hogy megtudja, vajon aláírta-e
1308 XIII | azon szomorú hírt hozá, hogy biz az öregúr, ámbátor még
1309 XIII | szólni. Értette alatta azt, hogy nem lehet vele aláíratni
1310 XIII | de azzal fenyegetődzött, hogy azt agyonlövi, csak hagyják
1311 XIII | megjelenését, ez arra mutatott, hogy benne már leendő urokat
1312 XIII | beszélt, s megértve tőlök, hogy ezentúl ő fogja a földi
1313 XIII | egyszerre kiadá parancsban, hogy ő a Kárpáthy-uradalmak tiszti
1314 XIII | melyek közül legelső is az, hogy minden férfirenden levő
1315 XIII | írni a köszöntő versbe, hogy az új patrónusnak is elmondhassa
1316 XIII | kinek eszébe jutott volna, hogy már ha elkövetkezik szomorú
1317 XIII | fiam? Te ugyan jól jártál, hogy nem esett egy héttel később
1318 XIII | a másodikra azt felelte, hogy neki a jószágigazgató adta.~
1319 XIII | hajdúival és cselédjeivel, hogy méltóztatott annyira magához
1320 XIII | miszerint nagyon örül, hogy nálánál jobb urat találtak,
1321 XIII | tartottak vadkörtével, s hogy ne csak magát érje ez örvendetes
1322 XIII | hevenyében nem is tudta, hogy kit szidjon, Abellinót-e,
1323 XIII | kit szidjon, Abellinót-e, hogy miért nem örökölt valóban,
1324 XIII | valóban, vagy Jancsi urat, hogy ha már meg akart halni,
1325 XIV | megcsappant ez idő alatt, hogy elébbi öltönyeit nem viselheti
1326 XIV | kérkedés ösztönzé csupán, hogy őt elcsábítsa, hanem a legmakacsabb
1327 XIV | urává tette magát. Érzé, hogy ha utána vész is, ha vagyona,
1328 XIV | aki valami kutyára les, hogy azt meghajítsa.~A jámbor
1329 XIV | elképzelni? Mindig azt hiszi, hogy rászedik, és éppen akkor
1330 XIV | olvasmányok fogadtatnak, hogy a költő sokkal háladatosabb
1331 XIV | mintha hosszú pofát ölt, hogy morált prédikáljon, s a
1332 XIV | hétben megtudta Abellino, hogy hová rejték előle a leányt,
1333 XIV | furfangot gondoltak ki, hogy oda bejuthassanak; majd
1334 XIV | tapasztalatlan leánynak, hogy belé egy rettentő nagy úr
1335 XIV | kik szarvakat növesztenek, hogy öklelhessenek velök. Óh,
1336 XIV | magában elég leende az, hogy e parasztbüszke kézművesnek,
1337 XIV | borul, s kezemet csókolja, hogy emeljem őt keblemre, s engedjem
1338 XIV | felé, s hajdújának intve, hogy maradjon hátra, megszólítja
1339 XIV | annyira el volt gondolkozva, hogy felelet helyett csak a fejével
1340 XIV | abban a képzeletben volt, hogy ez az úr most őt birkózni
1341 XIV | szívességgel szólítá fel, hogy menjen be vele a házba,
1342 XIV | leültette, és maga eléje állt, hogy mármost beszéljen.~– Legelsőbb
1343 XIV | legelsőbb is essünk át azon, hogy magamat bemutassam. Azon
1344 XIV | bemutassam. Azon kell kezdenem, hogy egy ön előtt nem egészen
1345 XIV | szájára akadt. Tudom én azt, hogy az nem engem illet, hanem
1346 XIV | Boltay –, s hiszem istenemet, hogy nem is fog hozni.~– Én is
1347 XIV | szándékot hordozza magában, hogy az ön gyámleányát elcsábítsa.~–
1348 XIV | uram, egyet tudok; azt, hogy ez a leány ön úröccse miatt
1349 XIV | megértheti ön, ha megtudja, hogy ő apja szép vagyonát eltékozolva
1350 XIV | nyakamon van. Ő azt akarja, hogy meghaljak, én pedig nem
1351 XIV | lássa, ez elégséges ok arra, hogy halálos ellenségek legyünk,
1352 XIV | ajándékba azon óhajtással, hogy használjam azt minél elébb.
1353 XIV | ajándékba küldeni, s kívánom, hogy használja azt sokáig.~–
1354 XIV | így, ni. Én azt akarom, hogy Abellino hiába várjon halálom
1355 XIV | Szép örökség! Megérdemli, hogy róla beszéljünk. Évi jövedelme
1356 XIV | főúrra, mintha alig hihetné, hogy ez ember legyen az, kinek
1357 XIV | üldözni fogna azon gondolat, hogy őseim vagyonát, melyért
1358 XIV | megfogá a kézműves karját, hogy jobban ráfigyeljen.~– Egy
1359 XIV | ez nem lesz egyéb, mint hogy én megházasodom…~Itt megállt
1360 XIV | karszékben magát, mintha várná, hogy mit fog rá mondani a kézműves.
1361 XIV | adta nekem e biztatást, és hogy visszatértem emberek csodájára
1362 XIV | az élethez, bizonyítja, hogy nem volt e jelenés hiú álom.
1363 XIV | mint lóversenyeken szoktak, hogy ki nyeri el hamarább; ki
1364 XIV | szeretném arra fordítani, hogy a bolond címet kiköszörüljem
1365 XIV | nábob. De én tudom, uram, hogy a gazdagság nem boldogság.
1366 XIV | nagyon erős szív kell hozzá, hogy az édesre valaki azt mondja,
1367 XIV | édesre valaki azt mondja, hogy ez a keserű, és a keserűre,
1368 XIV | a keserű, és a keserűre, hogy ez az édes. Talán meglehet,
1369 XIV | az édes. Talán meglehet, hogy ha ön gyenge gyermekségétől
1370 XIV | gondolatot fejébe vette, hogy ő világtól irigyelt, ünnepelt
1371 XIV | lehet; eleinte azt hivé, hogy ezt önmaga, művészete által
1372 XIV | mert valaki tudtára adta, hogy hangja alig tartozik a tűrhetőbbek
1373 XIV | eleséstől, aki maga is akarja, hogy elessék?~– Nem hiszem, uram,
1374 XIV | amit ön mondott. Érzem, hogy igazat mondott, de mégis
1375 XIV | vitatkozom. Ön tudni fogja, hogy védencének legtöbben sietnek
1376 XIV | erényeiről, ha azt nem akarjátok, hogy a tolvajok felkeressék,
1377 XIV | tőle. Íme, én nem kívánom, hogy gyámleányát akarata ellen
1378 XIV | ellen hozzám nőül adja, sem hogy biztassa rá, csupán egyszerűen
1379 XIV | nem vállalsz magadra, mint hogy nejévé esküszöl, és őt tisztelni
1380 XIV | keresed őt fel. Hiszed-e, hogy az úri név fénye, a gazdagság
1381 XIV | hazavinni – azon kérdéssel, hogy ezen brilliant gyűrűmet
1382 XIV | elfogadtatik, akkor azt válaszolja, hogy jöjjek érte magam.~Ezzel
1383 XIV | cselekedjék? Érzé magában, hogy Kárpáthy igazat mondott.
1384 XIV | kárpótolni azt; meg fogja bánni, hogy eladta azt, mit újra megvenni
1385 XIV | azon gondolatra kezde jőni, hogy eltitkolja azt egészen a
1386 XIV | No, teszem föl arról, hogy holnapután már mester leendesz.~–
1387 XIV | kellene akkor élnünk, jó uram, hogy azt megérjük.~– Eredj, no,
1388 XIV | vízen? Hiszen azt is tudom, hogy kit szeretsz. No, kimondjam?
1389 XIV | olyan kézfogót csapunk, hogy még az angyalok is táncolnak
1390 XIV | ő is félt a gondolattól, hogy Sándor reménytelenül szeret.~
1391 XIV | visszautasítja, mondhatja azt, hogy nem érez semmit az ifjú
1392 XIV | jókedvvel mutogatva neki sorra, hogy felszóratta a gabonát a
1393 XIV | méhek, befőzött gyümölcsei hogy állnak szép rendben az éléstárba
1394 XIV | arcát, mely oly kemény volt, hogy alig foghatta meg. Látszik,
1395 XIV | alig foghatta meg. Látszik, hogy most kevesebbet szokott
1396 XIV | nagyobb szerencse, mint hogy egy nyugalmas, csendes házi
1397 XIV | semmi rendkívüli abban, hogy a leány e titkot tudhassa.~
1398 XIV | sajnálkozol rajta?~– Azért, hogy engem szeret. Miért nem
1399 XIV | a fiú oly derék legény, hogy keresve sem találni különbet,
1400 XIV | Háladatlan vagyok, ugye, hogy nem tudom szeretni azt,
1401 XIV | hálatlanabb volnék, ha hazudnám, hogy szeretem, s boldogtalanná
1402 XIV | felől, az annak a jele, hogy sokat kellett már azokról
1403 XIV | atyám! – Engedjék önök, hogy ne hagyjam el önöket soha.
1404 XIV | boldogság.~– Igaz ugyan, hogy kérőd nem fiatal már, de
1405 XIV | úr el akar engem venni, hogy egy „jux”-ot csináljon vele
1406 XIV | az elébb önnek mondám, hogy vegyen el, magához hozzámegyek;
1407 XIV | Boltay mester kacagott, hogy a könnyei csorogtak bele.
1408 XIV | kezét kellene kinyújtani, hogy a hatalmat mint jegygyűrűt
1409 XIV | hagyá nálam az érdemes úr, hogy azon esetben, ha ajánlatát
1410 XIV | pedig bizony rég az ideje, hogy azt nem próbálta.~Boltay
1411 XIV | miatti keservet azon öröm, hogy gyámleánya ily természet
1412 XIV | uracsok előtt, kik azt hiszik, hogy Fanny szerelmét gyalázatos
1413 XIV | melyről azt hiszi a gyermek, hogy az a földre köröskörül lehajlik.~
1414 XIV | Bizonyára sejtelme sincs arról, hogy egy szív titokban, bánatban
1415 XIV | szédítő örvények fölé hág, hogy hozzá közelebb legyen.~Legalább
1416 XIV | lehullani, sírba dőlni, hogy csak akkor tudhatná meg,
1417 XIV | melyen odajutni lehet, hogy az imádó vonzalom sohasem
1418 XIV | csak egy szavába kerülne, hogy az előkelő termek legbüszkébb
1419 XIV | ámulat.~Hitesd el magaddal, hogy áldozatból teszed e lépést;
1420 XIV | lépést; mondjad azt is, hogy gyámjaidnak nem akarsz terhére
1421 XIV | terhére lenni; képzeld el, hogy oly állásban mennyi jót
1422 XIV | Szerelem visz téged arra, hogy szerelem nélkül egy gazdag
1423 XIV | Fanny megkéré Boltayt, hogy ha Kárpáthy János elküldend
1424 XV | titokban volt még tartva, hogy senki nem tudhatott az érdekelteken
1425 XV | alak sietett megmondani, hogy kicsoda, és azután iparkodott,
1426 XV | kicsoda, és azután iparkodott, hogy Boltay mester szóhoz ne
1427 XV | sem azt nem mondta neki, hogy keljen fel, sem azt nem
1428 XV | fel, sem azt nem kérdezte, hogy mi baja.~– Óh, uram, óh,
1429 XV | nagylelkű Boltay úr, engedje, hogy lábai porát csókolhassam,
1430 XV | lábai porát csókolhassam, hogy még a másvilágon is érte
1431 XV | védelmezője az ártatlanoknak, hogy isten éltesse sokáig, és
1432 XV | kell tudni Boltay úrnak, hogy milyen szerencsétlen anya
1433 XV | szegény megőszült fejemre. Óh, hogy ilyen napokat kellett megérnem!
1434 XV | szereti őket, csak azt hiszi, hogy majd megjavulnak; óh, bár
1435 XV | szégyent, az isten csudája, hogy még egy szál hajam van,
1436 XV | még egy szál hajam van, hogy mind el nem ment bele. De
1437 XV | Végtére tegnap volt a napja, hogy megsokalltam a hosszú tűrést,
1438 XV | lehet az utcára kimennem, hogy a szemem ki ne égjen, ha
1439 XV | betegágyaitoknál eltöltöttem, hogy a magam szájától elvontam
1440 XV | elvontam a falatot, csak hogy tinektek legyen, hogy magam
1441 XV | csak hogy tinektek legyen, hogy magam cudarkodtam, piszokban,
1442 XV | piszokban, rongyban jártam, csak hogy titeket felcifrázhassalak,
1443 XV | titeket felcifrázhassalak, hogy cselédet nem tartottam,
1444 XV | voltam a szolgáló, csak hogy ti kisasszonyok lehessetek!
1445 XV | Ekkor, uram, ahelyett, hogy meghunyászkodnék, nekem
1446 XV | pikantul még azt mondja, hogy ha nem tetszik velök együtt
1447 XV | leányok, azért se higgyétek, hogy engemet megcsúfoltatok” –
1448 XV | a konyhán magam főztem, hogy legyen ezeknek a culáknak
1449 XV | tudok, én csak azt tudom, hogy elébb-utóbb úgyis utána
1450 XV | ragadt meg legerősebben, hogy a jámbor asszonyság még
1451 XV | vélt az által elkövetni, hogy a faliszekrényből egy tányér
1452 XV | asztalra, és kényszeríté, hogy egyék, s ami legelső, mentse
1453 XV | egyszer – nem kívánom én, hogy vele beszélhessek, csak
1454 XV | vele beszélhessek, csak hogy valahol, ablakon keresztül,
1455 XV | szavakra, eszébe jutott, hogy valami német tragédiában
1456 XV | vinni, mert falura küldtem, hogy holmi incselkedésektől megszabadítsam.
1457 XV | Óh, uram, nem várom én, hogy engem Teréz magához emeljen,
1458 XV | mint konyhacseléd, csak hogy leányom, egyetlenegy leányom
1459 XV | asszonyságot, megígérve neki, hogy egy óra múlva visszakerül,
1460 XV | használta Boltay mester, hogy elment egy ruhaáruló boltba,
1461 XV | külsővel leánya elé vinni, hogy azt meg ne szomorítsa, s
1462 XV | cserélni nagy hatású rongyait.~Hogy Boltay mesternek az ilynemű
1463 XV | azt tartá szemei előtt, hogy minden jó bő és meleg legyen,
1464 XV | jó bő és meleg legyen, s hogy melyik esztendőrül való
1465 XV | szobában, meg nem állhatta, hogy nagy keserűsége engedvén,
1466 XV | saját figurája felett! – Hogy fognak majd a leányok odahaza
1467 XV | urak odahaza.~Mert ahhoz, hogy az imént eljátszott tragédiát
1468 XV | Mr Griffard, megtudva, hogy János úr haldoklik, százezer
1469 XV | megérté a másik levélből, hogy a nagybátya élve maradt,
1470 XV | Lehetséges ez?~Ne mondjátok, hogy szörnyetegeket festek. Ez
1471 XV | élet.~Mayerné elgondolta, hogy hatvanezer pengő szép pénz,
1472 XV | megszomorodott Mayernét, hogy szíveskedjék felülni, és
1473 XV | mutassa a kocsis előtt, hogy sír, mely kívánatnak eleget
1474 XV | kocsishoz. Azzal menté magát, hogy ő mindig ott szokott ülni,
1475 XV | szokott ülni, mert fél, hogy a kocsis elalszik, a lovak
1476 XV | voltaképpen úgy állt a dolog, hogy bármily nagy mértékben tisztelte,
1477 XV | nagy akadozva Mayernénak, hogy neki itt egy kis dolga,
1478 XV | s megkérni őket szépen, hogy, amennyire lehet, bánjanak
1479 XV | rövidséggel véghez is vivé, hogy mire a kocsizörgés az utca
1480 XV | semmiképpen meg nem gátolhatták, hogy a jeles asszonyság valamennyi
1481 XV | annyira meg voltak lepetve, hogy egyiknek sem jutott eszébe
1482 XV | nagyon bosszantani látszék, hogy az udvari szájtátók láttára
1483 XV | büszkeséget is segélyül hívta, hogy Mayernét egyenesen állásra
1484 XV | lábacskáit iparkodván meglelni, hogy azokat megcsókolja. Fanny
1485 XV | elfoglalva, arra sem ért rá, hogy parányi lábacskáira egyebet
1486 XV | azon veszedelemben forgott, hogy Mayerné törekvései napvilágra
1487 XV | csak tartotta, anélkül, hogy ölelést, zokogást vagy csókot
1488 XV | az ember úgy van néha, hogy semmit sem tud érezni; az
1489 XV | megfoghatóvá tenni előtte, hogy itt fog a szobában lakni;
1490 XV | végtére azon könyörgött, hogy ha már szobában lakásra
1491 XV | mint egy pincegége, csak hogy a leányát láthassa onnan. –
1492 XV | befogadott, azt akarta, hogy az jól is mulassa ott magát.
1493 XV | csak arra kért engedelmet, hogy pipára gyújthasson, s azután
1494 XV | belebonyolódott a jó asszonyság, hogy önmagával lőn kénytelen
1495 XV | asszonyság csak azon könyörgött, hogy olyan szobába tegyék, ahol
1496 XV | sőt arra is vállalkozott, hogy egy tolóágyban azon ágy
1497 XV | de Fanny esengve kérte, hogy maradjon ő ott továbbra
1498 XV | tehetek róla; örülnöm kellene, hogy anyámat látom, sírnom, hogy
1499 XV | hogy anyámat látom, sírnom, hogy ilyen szomorú állapotba
1500 XV | szégyenlem, rosszul esik, hogy érzéketlen vagyok.~Teréz
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2589 |