1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2589
Part
1501 XV | időt akart neki engedni, hogy azt levethesse, alkalmat
1502 XV | levethesse, alkalmat engedni, hogy csigaházából kiöltse szarvait,
1503 XV | teljesítni. Úgy látszik, hogy téged nagyon szeret. Ezt
1504 XV | kedvemért!~Fanny megfogadá, hogy eltitkolja azt. Azt hivé,
1505 XV | eltitkolja azt. Azt hivé, hogy érti Teréz célzatát. Ő ilyen
1506 XV | csak az alkalmat leste, hogy tőlök megszabadulhasson.
1507 XV | Most megtudta valahonnan, hogy én gazdag férjet kapok,
1508 XV | csatlakozik hozzám, tudva, hogy én majd magammal viszem.
1509 XV | Nemigen alkalmas arra, hogy a gyermeki szeretetet újra
1510 XV | is tett soha. Igaz ugyan, hogy esztendőszámra sem igen
1511 XV | tehát alkalom sem volt arra, hogy róla leánya előtt rosszat
1512 XV | mert arcán meglátszott, hogy valaminek nagyon örül. Ha
1513 XV | könnyen rá lehetne fogni, hogy lutriba tett, és quinternót
1514 XV | annak meg kellett engedni, hogy őt összevissza ölelje. Rögtön,
1515 XV | menyasszonyért. Azon gondolat, hogy a tündér szépségű leány
1516 XV | mester figyelmeztetni rá, hogy az összekelésnek még néminemű
1517 XV | szertartásai is vannak, amikről hogy a főúr mint törvényhozó
1518 XV | ragadtatva lenni, és viszont, hogy Boltay mesternek ugyanazok
1519 XV | jutottak, bizonyítja azt, hogy az ő elragadtatása e tárgyban
1520 XV | évvel fiatalabb lehetett), hogy addig is tartsák titokban
1521 XV | két félnek érdekében áll, hogy a házasság az esküvő napjáig
1522 XV | nagyon ritkán jött úgy össze, hogy mindnyájan együtt lettek,
1523 XV | eltávozás. Teréz nem feledheté, hogy Fanny már egy milliomos
1524 XV | gondolnának azok? Azt hinnék, hogy mindazt csak tettetésből
1525 XV | egymástól való tartózkodás, hogy néha az egész ebéd felett
1526 XV | alázatosan viselte magát, hogy minden lépten-nyomon utána
1527 XV | Majd azon kapták rajta, hogy kiült a cselédek közé tollat
1528 XV | fosztani, majd mikor megtudta, hogy szapulnak, korán reggel
1529 XV | együgyű fogásokkal elérte azt, hogy Fanny számtalanszor járt
1530 XV | neki – szánta.~Hinni kezdé, hogy a szegény asszony csakugyan
1531 XV | hallatára, s ha ez kérdezé, hogy mért sóhajt, azt felelte,
1532 XV | mért sóhajt, azt felelte, hogy van őneki arra oka elég.~
1533 XV | jólesett arra gondolni, hogy hozzá közel egy éber lélek
1534 XV | behívta magához az anyját, hogy háljon ott az éjjel.~Valamivel
1535 XV | elsimítva. A jó anya örült, hogy gyermekével egy levegőt
1536 XV | szokás, nem gondolva vele, hogy szűz szépségének szoborszerű
1537 XV | feküdt, ott is felemelkedék, hogy tovább láthassa, mint fonja
1538 XV | csak a tükörbe sem néz, hogy bámulná, csodálná magát;
1539 XV | elfordítja azt magától, hogy ne lássa magát abban ily
1540 XV | felnyitni, mintha attól tartana, hogy azok a vizsgáló szemek a
1541 XV | de nem hittem volna soha, hogy még olyan boldog lehessek
1542 XV | boldog lehessek valaha, hogy teveled egy szobában aludjam.
1543 XV | az Isten amazokat tőlem, hogy csak te maradtál volna,
1544 XV | dísztelen életmód alsóbb fokát, hogy a kevésbé alacsony némi
1545 XV | vagy ennél a háznál. Látom, hogy mindenki szeret, egy kicsit
1546 XV | ezer szerencse rád nézve, hogy ide kerültél; mindened van,
1547 XV | sokáig, pedig attul félek, hogy egyszer hirtelen fog meghalni,
1548 XV | Ámbár még akkor is tudom, hogy nem hagyna ő tégedet nyomorúságban,
1549 XV | leány arra a gondolatra, hogy mi lesz belőle, ha Boltay
1550 XV | lesz azután sóhajtozni, hogy mennyivel jobb lett volna
1551 XV | eladni!~Az volt a borzasztó, hogy Fanny mind értette, tudta,
1552 XV | lehunyta, és füleit eltakarta, hogy ne lásson, hogy ne halljon.~
1553 XV | eltakarta, hogy ne lásson, hogy ne halljon.~Mégis látott,
1554 XV | Mayerné mintegy hangolásul, hogy ismét beszélni fog.~– Alszol
1555 XV | bírt annyi ravaszsággal, hogy felelet nélkül hagyta volna
1556 XV | azt hitte volna Mayerné, hogy elaludt, s nem beszélt volna
1557 XV | többé.~– Haragszol rám, hogy beszélek? Szólj, ha nem
1558 XV | Alig ismertem volna rád, hogy megláttalak. Ha az utcán
1559 XV | gyászolnának ahelyett, hogy vigadnak. Mi lesz belőlük,
1560 XV | a leány mind jól tudta, hogy mért mondja ezt neki, mert
1561 XV | Teréz nem mert vele közleni, hogy anyja lélekkísértőül jött
1562 XV | És most ők mondják azt, hogy hiszen nincs abban semmi
1563 XV | róluk, akkor azt mondják, hogy az az ember még az idén
1564 XV | megállt egy percre Mayerné, hogy időt engedjen Fannynak a
1565 XV | elmondani, s úgy örült, hogy elébb kimondhatá az áment,
1566 XV | irigykednek rá. Persze, hogy irigykednek. Az meg csak
1567 XV | sokszor meg azt hiszik, hogy a legnagyobb szerencsétlenség
1568 XV | Irtózott azon gondolattól, hogy anyja e percben testéhez
1569 XV | Mayerné megnyugodott benne, hogy leánya nem fázik. És azután
1570 XV | elhallgatott. Fanny azt hivé, hogy már alunni fog.~– Te, Fáni –
1571 XV | merész kíváncsiság; tudja, hogy félni, rettegni fog attól,
1572 XV | cseppet sem vagyok álmos. Tán hogy ismeretlen vagyok a szobában.
1573 XV | azt felelte a társának, hogy az egész világ sötét és
1574 XV | mégis annyi vigasztaló volt, hogy ez mégis nem az ő megrontására
1575 XV | tréfás, közönyös anekdota is, hogy az előadás célja annál rejtettebb
1576 XV | Onnan jutott eszembe, hogy a legutolsó hímzésed most
1577 XV | egymásra árverezték. Mondhatni, hogy azzal alapította meg a szerencséjét
1578 XV | persze külföldön látta, hogy expressus idejött Pozsonyba
1579 XV | volt esve, mikor megtudta, hogy te nem lakol már ott. Főbe
1580 XV | pamlagra, melyről megtudta, hogy a te hímzésed, s óraszámra
1581 XV | ember igazán nem tudja, hogy nevessen-e rajta, vagy csodálkozzék.
1582 XV | Nem múlt el egy nap is, hogy oda ne jött volna, s számtalanszor
1583 XV | s számtalanszor mondá, hogy ha most itt volnál, mindjárt
1584 XV | őrizkedjél ám, édes leányom; hogy ha valamely nagy úr azt
1585 XV | mondatot:~„Hanem ha megmondja, hogy nem vesz el, de pénzt ád;
1586 XV | igazi gavallér azon kezdi, hogy ,mit ád’, erre hallgass.”~
1587 XV | kart tár eléje, csak azért, hogy annak legféltettebb kincsét,
1588 XV | mint az őrült. Kérdezte, hogy hová lettél. „Én nem tudom,
1589 XV | véve. Az bizony meglehet, hogy férjhez ment.” Erre csak
1590 XV | tehettem róla. Mondtam neki, hogy miért nem sietett, ha komoly
1591 XV | Mikor ő csak arra várt, hogy nagybátyja meghaljon, aki
1592 XV | házasságot. Erre azt mondta, hogy no jó, ha én nem bízom az
1593 XV | gyalázatos szószegő volna, hogy tégedet valaha elhagyna,
1594 XV | aki a szavát megszegje, hogy hatvanezer forintot elveszítsen,
1595 XV | gyakran oly erős a képzelet, hogy nemcsak ábrándképeket, de
1596 XV | a jövőbe. Ezért mondják, hogy az álom jó tanácsot ad.
1597 XV | el aközben.~Fanny, látva, hogy Mayerné már korábban felkelt,
1598 XV | az ő kedves szép leánya, hogy anyja egy kicsinyt fáradjon
1599 XV | Boltay nem talált rá okot, hogy emiatt aggódjék, hadd panaszkodja
1600 XV | ez azzal torolt vissza, hogy viszont ő is kezet csókolt
1601 XV | Jaj, be boldog vagyok én, hogy melletted lehetek. Engedd,
1602 XV | elmondani, s erővel azt akarta, hogy Fanny költse el az egész
1603 XV | kezét; nem irtózott tőle –, hogy hívják azt az urat, aki
1604 XV | leánya arcára, megláthatá, hogy az ily kérdést téve még
1605 XV | igazán mondta azt Abellino, hogy engem elvesz?~– No, a biztosítékot
1606 XV | azért ők is csak azt nézik, hogy mi fán terem a pénz. Ma
1607 XV | ad teneked azért valamit, hogy ifjúságodat nagy kegyes
1608 XV | kegyes életben töltötted el, hogy magadat minden örömtől megfosztottad?~
1609 XV | nem lenne szíves, bácsi, hogy bevinné?~Mayerné szemet,
1610 XV | meresztett. Ő nem mondta, hogy el akar innen menni.~– Szívesen –
1611 XV | holmi hímzéseim, nem akarom, hogy a nénéim elhányják, még
1612 XV | hogyne értené? Ez azt teszi, hogy elfogadja annak a pamlagülő
1613 XV | percre kiszólt a kocsisához, hogy csináljon ülést az asszonyságnak,
1614 XV | tehát mondja meg a néninek, hogy vegyen nekem egy köteg kasmír
1615 XV | kocsisnak megparancsolá, hogy csak vigye Mayernét, ahova
1616 XV | minő nevetség volt az! Hogy ugrálták körül, hogy forgatták
1617 XV | az! Hogy ugrálták körül, hogy forgatták erre-arra a dévaj
1618 XV | Abellino megkérte, engedje meg, hogy ily alakban lefesse. De
1619 XV | el kellett vele hitetni, hogy a lovag bizonyára nőül veendi
1620 XV | Abellino nem állhatá meg, hogy összevissza ne ölelje a
1621 XV | amit azzal bánt meg aztán, hogy Mayerné elmondá neki, milyen
1622 XV | csakugyan azt gondolva, hogy a levél tele van idegen
1623 XV | meg Kárpáthy János úrnak, hogy még ma keressen fel, fontos,
1624 XV | elragadtatásában, meg nem állhatja, hogy a szép ara elé járulván,
1625 XV | lesz egyéb gondom, mint hogy kegyednek örömet szerezzek.~–
1626 XV | határozott, nyugodt hangon –, hogy életemben nem fogok erősebb
1627 XV | határozott hangon voltak mondva, hogy engedelmeskedni kellett
1628 XV | megifjult. Oly kedve van, hogy madarat lehetne vele fogatni.
1629 XV | azon vette magát észre, hogy egyszer csak Fannyt is karjai
1630 XV | cseléd titokban megsúgá, hogy a pamlag aljában levél van
1631 XV | cselédet azon izenettel, hogy az estélyre való meghívást
1632 XV | kiknek csak inteni kell, hogy rögtön kiálljanak középre,
1633 XV | ebből azt következtetné, hogy Kecskerey úrnak valami képtelenül
1634 XV | galant öreg mágnásokat, hogy maguknak ily szellemdúsan
1635 XV | a szót ejtené ki száján, hogy Kecskerey úr eszerint „kerítő”,
1636 XV | Ebből láthatja mindenki, hogy ez estélyeken legkisebb
1637 XV | pedig már oly bizonyos volt, hogy titkot nem kellett belőle
1638 XV | hatvanezer pengőt azért, hogy megnyerjen egy ezeraranyas
1639 XV | ott azt fogja mondani, hogy vásárosokkal érkezett. Fannyval
1640 XV | olyan kegyes volt iránta, hogy sem kezét, sem lábát nem
1641 XV | meglepetésben kellett részesülnie, hogy amint a cselédektől Fanny
1642 XV | ezek azt válaszolták neki, hogy a kisasszony még reggel
1643 XV | világosította fel valaki, hogy hasonló szolgálatok után
1644 XV | szíveket, hamarább attól fél, hogy nála nélkül fog megjelenni.
1645 XV | érdeme, az ő fáradsága, hogy őt rábeszélte. Ah, minő
1646 XV | érkezőket; minden ember tudja, hogy az estély nem az ő pénze
1647 XV | pénze ára, ő is tudja jól, hogy erről mindenki meg van győződve,
1648 XV | társalgáson.~– Nagyon örülök, hogy nem veté meg szerény meghívásomat. –
1649 XV | Uram, ez igen szép öntől, hogy fontos tanulmányozásait
1650 XV | nagymértékben lelkére vette, hogy vendégei jól és fesztelenül
1651 XV | egymásnak bemutatja, meglehet, hogy azok nála nélkül is régen
1652 XV | Óh, Kecskerey úr nemcsak hogy megbocsát, sőt ezerszer
1653 XV | lekötelezve érzi magát, hogy ily jeles egyéniséggel megismerkedhetni
1654 XV | vasutak Pozsonyhoz, mint most, hogy saját szemeivel meggyőződhessék
1655 XV | szemeivel meggyőződhessék róla, hogy vajon az a vén nábob, kinek
1656 XV | őt, fő cél levén ebben, hogy Abellino nyakáról lerázza,
1657 XV | Haha! Ti azt hiszitek, hogy ez az estély az én költségemre
1658 XV | Egynehányszor közel állt hozzá, hogy egy gyertyatartót tettleges
1659 XV | beszélni vele. Azt mondá, hogy nem találja a leányt, de
1660 XV | Mayernéhoz megkérdezni, hogy nem mondta-e a leánynak,
1661 XV | nem mondta-e a leánynak, hogy nőül fogja venni.~– Óh,
1662 XV | mondhatott egyebet, mint hogy véghetetlenül örül, mialatt
1663 XV | néznie kellett.~Elgondolni, hogy azon leány, kit ő szerelmével
1664 XV | Szinte jólesett Abellinónak, hogy látott még a társaságban
1665 XV | ütődve: Mr Griffard-t. S hogy még most se tagadja meg
1666 XV | örömét fejezé ki afölött, hogy őt ilyen jó egészségben
1667 XV | nem látszott rá ügyelni, hogy minden suttogás, minden
1668 XV | mit erőszakolja az arcát, hogy komoly legyen, minek fordul
1669 XV | kacagnak. Ez csak ürügy, hogy legyen min kacagni. Most
1670 XV | Abellinóra kerül a sor, hogy bankot adjon.~Elkezd veszteni.~
1671 XV | tételt kétszer-háromszor, hogy négyszeres, nyolcszoros
1672 XV | ah! – meg nem állhatja, hogy diadalmasan ne nevessen. –
1673 XV | nem állítod még most is, hogy Fannyt el fogod csábítani;
1674 XV | vannak éppen attól őrizkedni, hogy beléd ne szeressen, mert
1675 XV | kalandnak az lehetne a vége, hogy a majorátustól elcseppennél.
1676 XV | Sőt kénytelen vigyázni, hogy a nő valakit mást, derék
1677 XV | Neki remegni kell most, hogy e nő szeretni talál! Kárhozat,
1678 XV | téríti a feleket. Átlátják, hogy nem itt a helye hasonló
1679 XV | Abellinónak tanácsolják, hogy menjenek mindketten haza.
1680 XV | ugyan már mindenki megtudta, hogy Fennimor és Abellino összevesztek
1681 XV | s nagy titokban megkéri, hogy legyen szíves elfogadni
1682 XV | az egész társaság tudja, hogy az estély hőse János úr,
1683 XVI | visszautazott Párizsba, anélkül, hogy Abellino után tovább tudakozódott
1684 XVI | kiegyenlítési eszközül.~Különös, hogy minden rabiátus ügynél inkább
1685 XVI | kénytelenek azt előidézni, hogy szívök erejét, véleményük
1686 XVI | határozottan kijelenték, hogy ők pisztolyra nem engedik
1687 XVI | egy kicsit hánykolódott, hogy hát adjanak neki egyenes
1688 XVI | gyermektréfa. Ennél jobb lesz, hogy hívassanak önök egy borbélyt,
1689 XVI | egymáshoz mindkét vívó, hogy ily közelségből nem is lehetett
1690 XVI | mondta, ki jobban félt, hogy valamelyik elesik, mint
1691 XVI | vevé észre magát Fennimor, hogy egyszerre egy egészséges
1692 XVI | Fennimor mégis azt gondolá, hogy az sokáig tartana, míg Amerikába
1693 XVI | van fosztva azon jogától, hogy ellenfelével tovább vívjon.
1694 XVI | ki fogjuk nyilatkoztatni, hogy Abellino eleget tett lovagi
1695 XVI | fogták körül, rábeszélve, hogy tegye le a kardot.~Abellino
1696 XVI | szavaiknak engedni, s megfordult, hogy a kezében levő kardot tokjába
1697 XVI | különválasztás teszi megfoghatóvá, hogy Fennimor e pillanatot használva,
1698 XVI | és minden lovagiasságról, hogy háttal álló ellenfelére
1699 XVI | kísérték, tudni fogják, hogy ily párbaj nem költői agyrém.~ ~
1700 XVI | figyelmeztetést kapott jóakaróitól, hogy míg a dolog híre kissé elcsendesül,
1701 XVII | kellett félni az embernek, hogy ott valami hintó elgázolja,
1702 XVII | ügyelni a fiatal leányokra, hogy ne üljenek mindig az ablakban;
1703 XVII | nem kellett többé remegni, hogy valami fáklyászene alkalmával
1704 XVII | neki egyik elve volt az, hogy nem a vásáros született
1705 XVII | főfőkereskedő is megtanult, hogy Kárpáthy úrnak egy „alásszolgáját”
1706 XVII | gondoskodó atyák, kik elgondolák, hogy gyermekeiknek mily előnye
1707 XVII | feltevé magában János úr, hogy a legközelebbi országgyűlés
1708 XVII | eredménytelen dekrétumok, hogy a horvátok tanuljanak magyarul.~
1709 XVII | tőlök, azt látszék érzeni, hogy örökre elhagyja őket. Látta
1710 XVII | szemei égni látszottak, hogy könnyet nem engedett jönni
1711 XVII | elvörösödött. A nábob nem tudta, hogy ennek a munkától izmos embernek
1712 XVII | arra rábízhat mindent. Hogy is híják csak?~Boltaynak
1713 XVII | nem érte-e valami baj, hogy van megelégedve sorsával?
1714 XVII | helyzetben érzé már magát, hogy szinte nagyot lélegzett,
1715 XVII | mindenféle bohót csinál magából, hogy őt megnevettesse, Kiss Miskát,
1716 XVII | mérföldet nyargal lóháton, hogy őt láthassa, az öreg copfos
1717 XVII | látszanak összeesküdve lenni, hogy a fiatal menyecskét mulattassák,
1718 XVII | okozott neki, fejébe vette, hogy ő a hazának, a közügyeknek
1719 XVII | biztatja a többi főurakat is, hogy töltsék ott a telet. János
1720 XVII | János urat már rá is vette, hogy egy nagyszerű palotát építtessen
1721 XVII | grófot, aki azt ajánlotta, hogy egy magyar akadémia létrejövetelére
1722 XVII | s mikor kérdezték tőle, hogy hát maga azalatt miből él,
1723 XVII | figyelmezteti Varga uramat, hogy pontosan számadoltassa a
1724 XVII | oly közérdekűnek találtak, hogy efölötti örömében János
1725 XVII | Persze Fanny nem érti, hogy mi érdek van ebben. Éppen
1726 XVII | lóversenyen egyéb, mint hogy némelyiket ezek közül mulatság
1727 XVII | hanem azt veszi észre, hogy mindazok, kik az eszméről
1728 XVII | lelkesülve vannak, s úgy látszik, hogy az agarakra boldogabb jövő
1729 XVII | haza Varga Péter uramnak, hogy asszonyt visz a házhoz,
1730 XVII | tehát intézkedjék úgy, hogy a menyecske semmi megbotránkoznivalót
1731 XVII | felszabadítja Varga uramat, hogy tegye az ő nevében, amit
1732 XVII | urat oly hírnevessé tette, hogy rá nem lehet Kárpátfalvára
1733 XVII | tisztviselőknek meghagyatott, hogy a legnagyobb illendőséggel
1734 XVII | egyúttal az is tudtára adatván, hogy ha egyszer fokhagymát evett
1735 XVII | hátasparipának, s rábízta Marcira, hogy az mind olyan jámbor legyen,
1736 XVII | úri termek elrendezésében, hogy – a kárpátfalvi kastély
1737 XVII | annyira vitte Varga uram, hogy még a régi freskófestményeken
1738 XVII | istenasszonyokat is perszvadeálta, hogy viseljék magukat tisztességesebben,
1739 XVII | Nem jöhetett elő eset, hogy valaki az ifjú nő előtt
1740 XVII | történtek azok a mulatságok, hogy János úr tizenkét parasztleányt
1741 XVII | érdemes jószágigazgató által, hogy ezután okosan kell magát
1742 XVII | vidéken híre futamodék, hogy János úr megházasodott,
1743 XVII | undorító kifejezésekkel, hogy a becsületes jószágigazgató
1744 XVII | azt, azon gondolatra jött, hogy összeszedve a nábob hajdúit,
1745 XVII | előre meg volt neki mondva, hogy a legjobb futó lovára üljön,
1746 XVII | küldötteket kézbesíti, mely, hogy nem maradt kívánatos siker
1747 XVII | cséplőinek ordítva parancsolá, hogy csukják be a kaput Marci
1748 XVII | ért vissza Kárpátfalvára, hogy Kutyfalvi valamennyi béresével
1749 XVII | magokat neje irányában, hogy Fanny előtt merő mesének
1750 XVII | midőn János úr vevé észre, hogy a betyár kompániák ismét
1751 XVII | odakapni hozzá, s van kilátás, hogy bizalmukkal meglehetősen
1752 XVII | messziről elkezdett szabódni, hogy ő már lefizette bűneinek
1753 XVII | reszkettek azon gondolattól, hogy Szentirmay egyszer a nejével
1754 XVII | más. Arról tudja az ember, hogy nem valami előkelő családból
1755 XVII | asszonyairól azt mondják, hogy ha jelenlétükben valaki
1756 XVII | bizonyos róla az ember, hogy mikor fog iszonyú neveletlenséget
1757 XVII | nagy eszme körül, amely, hogy nem volt múlandó, hiú tárgy,
1758 XVII | viseltetnek, mintha éreznék, hogy ők képezik az állatvilág
1759 XVII | fenyegeté az erdélyi urakat, hogy addig meg nem nyugszik,
1760 XVII | mert nem is említve azt, hogy a legszebb kalapok a nyulak
1761 XVII | gondold pedig, szíves olvasó, hogy az agarászat valami oly
1762 XVII | stúdium nélkül lehet érteni, hogy agarat is olyan könnyű nevelni,
1763 XVII | oly tökélyre fejlesztők, hogy századok kellenek hozzá,
1764 XVII | törik ezalatt fejeiket.~Hogy mily szenzációt gerjeszte
1765 XVII | indítványozói megígérték, hogy eme második közérdekű vállalathoz
1766 XVII | biztossággal várhatjuk, hogy a nemsokára tartandó alapító
1767 XVII | Bükkalja in massa kész fogadni, hogy a Borsod megyei alispán
1768 XVII | ne volna felőle győződve, hogy a Győr vármegyei, bőnyi
1769 XVII | köti az ebeket a karóhoz, hogy elragadja Magyarország elől
1770 XVII | levén, nagyon meglátszik, hogy oda szokta törülni a tollat,
1771 XVII | lehet olyan szerencsés, hogy az ülésben részt vehessen,
1772 XVII | ha azon gondolkoznátok, hogy népiskolákat, kisdedóvókat,
1773 XVII | rádisputáltak. Igaz ugyan, hogy annak felével, amit évenkint
1774 XVII | azt sem lehet elvitatni, hogy ezek majd csak megélnek
1775 XVII | fogékonyság van minden jó iránt, hogy nagy és nemes vállalatoknál
1776 XVII | oda. Mindenki arra gondol, hogy sok embert, sok szép asszonyt,
1777 XVII | Érdemesítik-e őt arra, hogy magas köreikbe felvegyék?
1778 XVII | sóvár bámulatában, de úgy, hogy az ne láthassa. Őt látta
1779 XVII | ajkairól, és elgondolá, hogy milyen szép volna, ha az
1780 XVII | sebesen, és elgondolá, hogy milyen szép volna, ha egyszerre
1781 XVII | és követte azon gondolat, hogy milyen jó volna meghalni.~
1782 XVIII | bolondosnak ismert öregúr, hogy bosszút álljon unokaöccsén,
1783 XVIII | Rezső, ki nem restelli, hogy a világ által szépnek neveztetik.
1784 XVIII | maga is azt hiszi magáról, hogy különös ember.~Az ünnepelt
1785 XVIII | előtáncos, aki nem emlékezik rá, hogy találkozott volna nővel,
1786 XVIII | maga is megvallja magáról, hogy rútabb embert nem látott
1787 XVIII | de azért mégis tagadja, hogy ha valaha egy vetélytársa
1788 XVIII | mert lábai elég hosszúak, hogy keresztül-kasul lépjen akárkin.~
1789 XVIII | ki abban a gyanúban áll, hogy álnév alatt verseket ír. (
1790 XVIII | gyanú annyira alaptalan, hogy még az is kétségbe vonható,
1791 XVIII | szerelmében, csak azt nem tudja, hogy mi fán terem az az alma,
1792 XVIII | beküldé Varga uramtól nejéhez, hogy nézze át, s ha történetesen
1793 XVIII | amíg rá nem kiáltottak, hogy „Szabad!”. Megpillantva
1794 XVIII | olyan hosszú keze lenne, hogy onnan az ajtóból a pamlagig
1795 XVIII | azzal jutalmaz meg a sors, hogy becsületes tiszta lelkét
1796 XVIII | vonásaiban engedi láttatni, hogy első tekintetre mindenkinek
1797 XVIII | hozzá. Fanny nem várta, hogy Varga uram közelebb jöjjön,
1798 XVIII | leültette egy karszékbe, s hogy fel ne állhasson, gyermeteg
1799 XVIII | bocsánatot akarna kérni, hogy elég vakmerő beleülni, s
1800 XVIII | beleülni, s előrehajlott, hogy nagyon nehéz ne legyen neki.~–
1801 XVIII | észrevevé az előkészületekből, hogy menni akar, s megelőzte
1802 XVIII | akikről ő csak annyit tud, hogy azok mind előkelő, nagy
1803 XVIII | úgy itt is azt gondolá, hogy a szokásos bemutatások nagyon
1804 XVIII | ehelyett azt találta ki, hogy mindazokat, kikkel ismeretséget
1805 XVIII | fogja bemutatni. Azt hivé, hogy e nő, ki a finom világ estélyén
1806 XVIII | helyzet volt. Ott tudta jól, hogy ellenei közé lép, tudta,
1807 XVIII | ellenei közé lép, tudta, hogy azokat meg foga szégyeníteni,
1808 XVIII | végig-végig hordja szemeit.~Hogy azok között igen sok jószívű,
1809 XVIII | hogyan ismerhessen azokra, hogy közelítsen hozzájok, mi
1810 XVIII | Varga uram sietett felelni, hogy parancsoljon vele, legalázatosabb
1811 XVIII | jövő hangon voltak mondva, hogy Varga uram meg nem állhatá,
1812 XVIII | zárjam el szívemet? Én tudom, hogy nehéz, nagyon nehéz szolgálatot
1813 XVIII | szívességet várom öntől, hogy akik e névsorozatba fel
1814 XVIII | kívánta volna tőle Kárpáthyné, hogy hívjon ki párbajra ötöt-hatot
1815 XVIII | ott fel vannak írva, vagy hogy menjen el külön mindegyikhez
1816 XVIII | valamely izenettel, avagy hogy valamennyinek a legrövidebb
1817 XVIII | magasabb köröknek tagja, hogy boldogtalannak tartaná magát,
1818 XVIII | a nevét úgy mondaná ki, hogy elöl-hátul meg ne címezze,
1819 XVIII | is elég szép tisztelet, hogy megengedik egy olyan csekély
1820 XVIII | csekély embernek, mint ő, hogy neveiket kimondja.~Varga
1821 XVIII | föltehető esetnek tartaná azt, hogy most őt, amint ott ül, egyszerre
1822 XVIII | becsületes öregre.~Ez látta, hogy valami módon hozzá kell
1823 XVIII | azzal kecsegtetné magát, hogy hátha az idő alatt, amíg
1824 XVIII | írva, mintha azt gondolná, hogy sympathetica tintával mindenkinek
1825 XVIII | világban. Én nem tehetek róla, hogy önt úgy tekintem, mint atyámat.
1826 XVIII | engem; bocsánatot kérek, hogy őróla szegényről beszélni
1827 XVIII | már kezdek rá emlékezni, hogy midőn hagymázbeteg voltam,
1828 XVIII | hagymázos ésszel azt képzeltem, hogy rég megboldogult leányom
1829 XVIII | szólt Fanny, attól tartva, hogy az öreg elárasztandja hála-
1830 XVIII | legelőször is szükségesnek, hogy azon személyekről beszéljek
1831 XVIII | nagyságodnak, akik iránt – hogy is fejezzem ki magamat? –
1832 XVIII | engemet azon gondolattól, hogy ilyen nagyúri emberek és
1833 XVIII | azon megnyugvással lenni, hogy becses személyeikben minden
1834 XVIII | Fannyhoz, mintha instálná, hogy ne dicsérje nagyon, mert
1835 XVIII | zavarba jön, s elfeledi, hogy mit akart mondani.~Azután
1836 XVIII | végighúzva rajta, de úgy, hogy a nevekhez ne értesse, nehogy
1837 XVIII | Varga uram feltekintett, hogy valamit szóljon, de amíg
1838 XVIII | szóljon, de amíg köhögött, hogy hangjának tisztaságot adjon,
1839 XVIII | hagymázbeteg volt, azt képzelé, hogy megholt leánya áll előtte
1840 XVIII | Eszéki Flóra.”~Emlékezék rá, hogy midőn a névsorozaton magától
1841 XVIII | lett volna afelől győződve, hogy e név tulajdonosnéjának
1842 XVIII | ékesenszólással kellene bírnom, hogy őt leírhassam hozzája méltón.
1843 XVIII | nyelveket ki kötheti le, hogy róla ne beszéljenek! Nemcsak
1844 XVIII | nemcsak azt cselekszi, hogy a törvény által elítélt
1845 XVIII | szívében. Engedelmet kérek, hogy ezt a szabadságot veszem
1846 XVIII | magamnak, noha elismerem, hogy más nagyúri személyek is
1847 XVIII | Ezer bocsánatot kérek, hogy így bátorkodom beszélni.~–
1848 XVIII | szívvel, egy szájjal állítani, hogy boldogságot és megelégedést
1849 XVIII | megilletődött arca tanúsítá, hogy elérté a vasfejű öregnek
1850 XVIII | kellett magamnak engednem, hogy ezeket elmondjam.~– Fiatal
1851 XVIII | felelt Varga. – Igaz, hogy nem is látni messze földön
1852 XVIII | oly mértékben jutott neki, hogy szinte példabeszéddé vált,
1853 XVIII | látja őket, hinni fogja, hogy számukra még ezen a földön
1854 XVIII | jöttek ajtajához, s hallá, hogy Kárpáthy mily élénken beszél
1855 XVIII | tudja megmozdítani anélkül, hogy valamit ne beszéljen hozzá,
1856 XVIII | kisasszony ínyének bámulatában, hogy Flórát alig jutott ideje
1857 XVIII | volt itt arra nagy szükség, hogy akár ő, akár másvalaki a
1858 XVIII | adni a jeles kisasszonynak, hogy amit ő beszél, az sohasem
1859 XVIII | tudja, hova kell ülnie, mint hogy azt mondassa magának. Egy
1860 XVIII | Az is meglehet különben, hogy szemünk láttára ment el
1861 XVIII | ment el a jámbor, meglehet, hogy legalább hatszor meghajtotta
1862 XVIII | gyanút gerjeszti az emberben, hogy a beszélő valamit forgat
1863 XVIII | hanem a Kárpáthy-családé), hogy oly bátrak valánk önt becses
1864 XVIII | be kellett volna várnunk, hogy Kárpáthy János úr mutassa
1865 XVIII | vezetett (tehát ne gondold, hogy ide indultunk), nekem különben
1866 XVIII | úrral (tehát nekem köszönöd, hogy bennünket látsz és a pernek,
1867 XVIII | gyermek, haha. Tanácsolták, hogy úgy vessünk véget a pernek,
1868 XVIII | vessünk véget a pernek, hogy én menjek nőül Kárpáthyhoz,
1869 XVIII | magadat, ostoba! Ne gondold, hogy azért dicsérjük szépségedet,
1870 XVIII | volna; szégyelld magadat, hogy szépséged tett úrnővé.)~
1871 XVIII | kikerülése végett megjegyezzük, hogy Flórát értettük itt.)~–
1872 XVIII | éppen akkora az aggodalmam, hogy önt csak egyedül látom,
1873 XVIII | hajlandó vagyok attól tartani, hogy Rudolf barátomat valami
1874 XVIII | nagy bajnak kelle érni, hogy kedves nejét nála nélkül
1875 XVIII | hirtelen.~– Ah, gondoltam, hogy messze kell lennie; ezt
1876 XVIII | sajnálom, mert nekem megígérte, hogy tartandó ünnepélyünkön megtisztel
1877 XVIII | jönnie. Nekem szavát adta, hogy akkorra itthon lesz.~– Úgy
1878 XVIII | azoknak sem élök, sem hegyök, hogy szúrjanak, vágjanak.~Marion
1879 XVIII | valóban el kell ismerni, hogy oly gyöngéd, mívelt, szeretetre
1880 XVIII | Bocsánat, édes szomszéd; érzem, hogy önt nagyon megsértem, amidőn
1881 XVIII | szívedben.)~Flóra nem tűrheté, hogy más irányt ne adjon a beszélgetésnek.~–
1882 XVIII | élünk, s előre örültünk, hogy társnéink száma ismét eggyel
1883 XVIII | összeesküdtünk már ellene, hogy közöttünk igen jól érezze
1884 XVIII | észrevételével:~– Kárpáthy úr persze, hogy rejtegeti nejét, eldugja
1885 XVIII | nejét, eldugja a hamis, hogy más ne is láthassa. (Félti
1886 XVIII | iparkodott azt állítani, hogy köszöni, amit egyrészről
1887 XVIII | megérté Marion kisasszony, hogy ez elég vágás volt őellene,
1888 XVIII | Senki. Senki. Megvallom, hogy én sem. Óh, énbennem sok
1889 XVIII | tiszteletben részesítni, hogy házamnál elfogadhassam;
1890 XVIII | Kárpáthy úr, mondhatom, hogy két fiatal hölgynek mindig
1891 XVIII | asszonyság, kedves szomszédnő, hogy ön nem fog rám féltékeny
1892 XVIII | Varga uram olyasmit gondolt, hogy ennek a nevét is átugrotta
1893 XVIII | szólt Flóra, s azután, hogy megakadályozza Fannyt e
1894 XVIII | másikéban mosoly, ez mosolyg, hogy társnéja ne könnyezzen,
1895 XVIII | amaz örömkönnyeket sír, hogy őt mosolyogni látja.~– Mondja
1896 XVIII | házba, hanem hallotta ön, hogy van itt egy szegény magára
1897 XVIII | Óh, én tudom azt jól, hogy ön jótékony szelleme a vidéknek.
1898 XVIII | magam elé. Ön sejti azt, hogy bennem is egy szegényre
1899 XVIII | hallgatag volt.~– Ne mondja ön, hogy nem úgy van; engedjen e
1900 XVIII | hitben maradnom – engedje, hogy önt szerethessem úgy, ahogy
1901 XVIII | pillanattól megszerettem, hogy fenntarthassam magamat ennél
1902 XVIII | kezéből, mintha attól tartana, hogy a kedves vízió eltűnik előle.~
1903 XVIII | átgondolta, s örült neki, hogy magánál jobb, szebb lélekre
1904 XVIII | Szentirmaynénak meggátolhatni, hogy Fanny lábaihoz ne boruljon;
1905 XVIII | lábaihoz ne boruljon; amit hogy nem tehetett, odaborult
1906 XVIII | mosolygott, és úgy örült neki, hogy ezen nő az ő keblére borulva
1907 XVIII | átestünk. Ha megígéred, hogy erről nem beszélünk többé
1908 XVIII | mint Fannyt kényszeríteni, hogy újra kezdje az örömkönnyeket.~–
1909 XVIII | úgyis annyi dolgod lenne, hogy nem győznéd magad, aztán
1910 XVIII | nevetni.~– Óh, ezt ne gondold, hogy nem önzésből teszem – monda
1911 XVIII | egy valóságos kis bohó, hogy meg tudja az embert nevettetni!
1912 XVIII | nagyobb biztonság okáért, hogy el ne szökhessenek.~A kalaplevételkor
1913 XVIII | szoktak érdekelni, úgy, hogy mire visszajött Marion kisasszony
1914 XVIII | múzsákra, mintha nem tudná, hogy ki az a Fanny.~– Ah, mille
1915 XVIII | madame! Most jut eszembe, hogy ez a kegyed keresztneve,
1916 XVIII | Fanny maga sem állhatta meg, hogy ezt igen jó gondolatnak
1917 XVIII | annyira belejött a jókedvbe, hogy le kellett ülnie egy karszékbe
1918 XVIII | helyett. Meg nem foghatta, hogy hol vettek ezek az emberek
1919 XVIII | Szentirmayné, amiből az lett, hogy Fanny érzékenyen ölelte
1920 XVIII | barátság. Nagyon örülök rajta, hogy önök oly egyszerre megszerették
1921 XVIII | egymást; ez arra mutat, hogy természeteik egyeznek, ami
1922 XVIII | nekem engedni, kedves húgom, hogy visszamehessek Szentirmára?~–
1923 XVIII | hozatalául, miszerint észrevette, hogy ővele bizonyos emberek komázni
1924 XVIII | János úrhoz:~– Reménylem, hogy ön nem szedte ki a kerekeimet,
1925 XVIII | arra nem volt még eset, hogy a vendégeim kerekeit szedtem
1926 XVIII | nevetni ezen a bolond ötleten, hogy a könnyei csorogtak bele,
1927 XVIII | erőszakot elkövetének magukon, hogy szép arcaikat meglett komolyságra
1928 XVIII | térve elgondolá magában, hogy milyen nagy illetlenséget
1929 XVIII | mégpedig olyan egyszerű módon, hogy futtában olyat gázolt a
1930 XVIII | olyat gázolt a sleppjére, hogy az érdemes dáma szinte hanyatt
1931 XVIII | úr most igazán nem tudta, hogy engedelmet kérjen-e vagy
1932 XVIII | nyújtózkodó agárnak a farkára, hogy az ijedtében az ablakon
1933 XVIII | János úrhoz.~– Bocsánat, hogy akaratlanul revansot adtam
1934 XVIII | megbántani. Tudja ön már, hogy ama nagy agarászgyűlésen
1935 XVIII | férfiú indítványt fog tenni, hogy ezentúl az agarak ne számíttassanak
1936 XVIII | lebegő állapotba helyezni, hogy a bokáig érő salavári fodrai
1937 XVIII | hátramaradtak fejére.~– Reménylem, hogy húgomat jó gondviselés alatt
1938 XVIII | hagyom, ámbár nem tudom, hogy Szentirmay féltékenysége
1939 XVIII | alatt akár azt a gúnyt, hogy Kárpáthy János irányában
1940 XVIII | féltékenység, akár azt a rágalmat, hogy a Kárpáthy-kastély rossz
1941 XVIII | nem érünk, mert nem tudod, hogy hol méltóztatik éppen egy-egy
1942 XVIII | bizonyosan azt mondja, hogy „Régen volt már az, én még
1943 XVIII | kezeit összevissza dörzsölve, hogy szinte táncba elegyednék,
1944 XVIII | csak az esik neki nehezen, hogy nem mondhatja el senkinek,
1945 XVIII | nem mondhatja el senkinek, hogy miért örül. Ott van ugyan
1946 XVIII | Neki elég bosszúság az, hogy mindennap meg kell mosdani.~
1947 XIX | kezdtek róla gondolkozni, hogy a leereszkedéshez kevesebb
1948 XIX | Fanny erkölcsi értékében, hogy Flóra barátságát megnyeré,
1949 XIX | emlékezni, ami szükséges, hogy fény és megelégedés legyen
1950 XIX | könnyen azt hihette volna, hogy ő maga az, aki mindenhez
1951 XIX | abban a meggyőződésben élt, hogy felesége otthonias mindezen
1952 XIX | lelkesülten magasztalá, hogy ő már képzeletében is olyannak
1953 XIX | abban alkudott meg velem, hogy csak azokat foga velem megismertetni,
1954 XIX | csupáncsak az az egy hiányzik, hogy nem szeretetreméltók.~Szentirmayné
1955 XIX | elővették a lajstromot, hogy megszólják a világot.~De
1956 XIX | a gondolaton kacagniok, hogy ők most teljes elszántsággal
1957 XIX | furcsa anekdotákat mond el, hogy még az érzékenyebb férfiak
1958 XIX | raknak az emberek nevei után, hogy előre tudják, kivel van
1959 XIX | Ezen cím nélkül nem tudom, hogy ismerné-e őt valaki a világon.
1960 XIX | megjegyeztem róla: azt, hogy fölséges étvággyal bír,
1961 XIX | mindig azon panaszkodik, hogy nem tud enni. Nagyon kellemetes
1962 XIX | előtt azon panaszkodik, hogy nincs étvágya, ebéd után,
1963 XIX | nincs étvágya, ebéd után, hogy megterhelte magát; ha nem
1964 XIX | nem lehet félteni senkit, hogy beleszeret. Képtelen volna
1965 XIX | abban látszik helyezni, hogy másokat megnevettessen.
1966 XIX | figyelmez, és követeli, hogy mindenki figyelmezzen rá,
1967 XIX | csak azért intéz hozzád, hogy lássa, mennyire nem tudsz
1968 XIX | melyről sohasem tudhatod, hogy mivel bántod meg. És azután
1969 XIX | esztendőkig, és nem mondja meg, hogy miért; egy levélboríték,
1970 XIX | van fordítva, elég arra, hogy elduzzogjon érte holtig;
1971 XIX | hibát találod elkövetni, hogy az etikett szabályai ellen
1972 XIX | megharagszik, és azt mondja, hogy őt megbántottad. Az asztalnál
1973 XIX | kétségbeejt, mert meglehet, hogy valami ismeretlen oknál
1974 XIX | haragszik, s akkor azt hiszi, hogy kiszámított álnokságból
1975 XIX | senkinek sem ad afelől, hogy neki mi tetszik, és mi nem.
1976 XIX | másoknak törni a fejöket, hogy az ő agyafúrt szeszélyeinek
1977 XIX | Ennek a neve után írjuk azt, hogy tüskés gentleman. (Megint
1978 XIX | azt nem kívánhatják tőle, hogy őket embereknek ismerje
1979 XIX | meghódítani, s úgy hiszem, hogy ha mi szövetkezünk ellene,
1980 XIX | azon vitakérdés felett, hogy melyike a két hölgynek bír
1981 XIX | szokták azon törni fejeiket, hogy mikor haragudjanak meg valamely
1982 XIX | nem felejt, ha azt akarja, hogy abban magyar elem és nevetnivaló
1983 XIX | ők nem vennék, nem tudom, hogy kinek a számára gyakorolná
1984 XIX | Kárpáthyné nem állhatá meg, hogy ne ásítson.~– Felelet volt
1985 XIX | Tehát igazán azt kívánod, hogy megnevezzem őt előtted? –
1986 XIX | tréfát, s elszégyenlé magát, hogy oly együgyű volt magától
1987 XIX | magától ki nem találni, hogy más név nem maradhatott
1988 XIX | szóltak.~Flóra azt hivé, hogy e tréfa után át kell ölelni
1989 XIX | lemondott azon reményről, hogy őt valaha lássa, s iparkodott
1990 XIX | mert bizonyos lehet róla, hogy amit tesz, mond, még amit
1991 XIX | nem tetszik. Lássa meg, hogy valaki keresztbe tette a
1992 XIX | legmélyebb hangon más szavába, hogy holmi gyönge szívű embert
1993 XIX | hajtja, de megesik rajta, hogy ha a kocsis rosszul hajt,
1994 XIX | olyan lármát csinál érted, hogy mind szétszaladnak.~Fannynak
1995 XIX | persze nem szükség tudnod, hogy Dezsőcske egy iszonyú haszontalan
1996 XIX | ravasz vagy te!~– Ugye, hogy elrontalak!~– Azt ugyan
1997 XIX | tudnék egy embert írni, hogy milyen.~– Vénülj csak meg,
1998 XIX | férje hozzászoktatta már, hogy semmi se fájjon neki, de
1999 XIX | látszik kifejezni, azt, hogy mennyire szeretne a föld
2000 XIX | még az a kín járul hozzá, hogy minden csinos arcú nőnek
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2589 |