1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2589
Part
2001 XIX | Örökké hízeleg, csak azért, hogy valami titkot, valami gondatlanul
2002 XIX | nevettek, vigadtak afölött, hogy ők most hogy megszólták
2003 XIX | vigadtak afölött, hogy ők most hogy megszólták a világot.~ ~
2004 XX | abba a kényelembe helyezve, hogy egymással mind megismerkedtek
2005 XX | találkozik. Az különös, hogy nagy társaságban az ember
2006 XX | fogadja, s biztosítja róla, hogy mint nagy szónokot, mint
2007 XX | gróf szitkozódik magában, hogy megint akadt valakire, aki
2008 XX | mit ez azzal hálál meg, hogy egyik kezében a kalapjával,
2009 XX | leborotváltatta mind a haját, hogy erősebben nőjön, s most
2010 XX | megtetszik benne. Elismeri, hogy a polgárleányok sem rút
2011 XX | cselédjeit sürgeti Fanny, hogy untalan a nagyságos asszony
2012 XX | kezét, amivel azt nyeri, hogy a harcias asszonyság elébb
2013 XX | villásreggeli hiányzott még, hogy mindenki elragadtatva legyen,
2014 XX | legjobban a háziasszonyban, hogy olyan keveset háborgatja
2015 XX | alatt esküdött égre-földre, hogy ő ma képtelen lesz ebédelni,
2016 XX | kacagott, mert mindenki tudta, hogy azt az esperes úr nagyon
2017 XX | még nem volt annyi esze, hogy inkább a karzatot elfoglaló
2018 XX | vennünk Gergely gróftól, hogy ő, mielőtt valaki egyet
2019 XX | előtt indítványba tevé, hogy ő a gyűlés részéről hódolatnyilatkozatot
2020 XX | meritumára, az agarakra, melyek hogy maguk is nagy számmal voltak
2021 XX | bőrükről volt szó, illendő, hogy hallgathassák ők is, és
2022 XX | senkinek sem jutott eszébe, hogy annyi millió és millió főre
2023 XX | tarthatna engemet vissza attól, hogy midőn mindezen osztályai
2024 XX | említenem, s hiszem is, hogy mindenkinek van szíve, és
2025 XX | tud-e rá valaki esetet, hogy egy agár régi gazdáját hűtlenül
2026 XX | szörnyű bűne, van-e rá példa, hogy, mint a bosszúálló macska,
2027 XX | pszichológiai igazság-e az, hogy bármily keményen megfenyítse
2028 XX | dörzsölni János úr, nem tudva, hogy mint mondja: „meghal” vagy „
2029 XX | szor határoztassék meg, hogy a részvények ára mennyi
2030 XX | közbirtokos orrolni kezdé, hogy miért tartassék gyűlés és
2031 XX | nyomorúság a hazára nézve, hogy a politikai világba is befúrták
2032 XX | ered, nekik köszönhetjük, hogy egészen kiforgatják a magyar
2033 XX | s megrontják nyelvünket, hogy utoljára magunk magunkat
2034 XX | mert ha nem tekinteném azt, hogy méltóságos barátom, Szentirmay
2035 XX | hódolatból kímélem, azt mondanám, hogy utálom és gyűlölöm az egész
2036 XX | nem tartom érdemesnek rá, hogy agarainkkal egyérdekűvé
2037 XX | kitűnő szabadalmuk van, hogy akármit mondanak, az mind
2038 XX | megfeledkezék a vendégi jogokrul, hogy ellenfelének nyakán megragadá
2039 XX | találkozott, mindenkinek elmondá, hogy ő meg nem foghatja, hogy
2040 XX | hogy ő meg nem foghatja, hogy csepp étvágya sincs.~Karöltve
2041 XX | látta így őket, megvallá, hogy nehéz volna választani,
2042 XX | nimbuszával körülfogja, ki – hogy az igazi szót alkalmazzuk –
2043 XX | szemeivel, s bár jól látta, hogy Flóra mindig bosszúsan elfordítja
2044 XX | útjokat álló nagy férfiúnak –, hogy én önre haragszom? Igen
2045 XX | az bizonyos lehet arról, hogy szeretni fogják.~– Nagyon
2046 XX | bármelyikünk is azzal felelne, hogy megadná magát, s kézcsókolva
2047 XX | hinné képesnek ellenfelét, hogy még furcsábbat tudjon mondani.
2048 XX | s aki azt meri állítani, hogy ebben megingatja, az mindennemű
2049 XX | anekdotáit, nemigen törődve vele, hogy nők is vannak jelen, mondani
2050 XX | tiszta, s aki már tudja, hogy miért kell elpirulni, azon
2051 XX | beszédet, s nem törődtek vele, hogy az eredeti fickók, a nagy
2052 XX | a nábob?~Észébe jutott, hogy alig egy év előtt itt, azon
2053 XX | sem akadályozott abban, hogy rettenetes éljeneket ne
2054 XX | elsőbbséget, azt mondanók, hogy mind élces mondatokban,
2055 XX | meg kell őt dicsérnünk, hogy annyi ivó között neki jutott
2056 XX | lelkesülést idézett elő, hogy még a hölgyek is poharat
2057 XX | legnagyobb szeretettel”, hogy még a posta is gyöngédebb
2058 XX | Szentirmayné engedelmet kért, hogy félrevonulhasson a levelet
2059 XX | Fannynak is meg kelle tudni, hogy mi van bele írva.~Felszakítá
2060 XX | Ez az ezer azt jelenti, hogy „ezer csók”.~Milyen öröme
2061 XX | el kellene azt olvasnia, hogy tökéletesen megértse, és
2062 XX | újra összecsókolá azt úgy, hogy utóbb maga sem tudta már,
2063 XX | holnap ide fog jönni, s hogy addig is nejének örömet
2064 XX | mint aki bizonyos róla, hogy nagyon, nagyon szerettetik.
2065 XXI | tesz, s azzal azt hiszi, hogy ez mármost őt feljogosítja
2066 XXI | nagyon kért minden embert, hogy magyarázzák meg a kutyáiknak,
2067 XXI | magyarázzák meg a kutyáiknak, hogy nem ő a róka.~A delnők többnyire
2068 XXI | melyet kézbe kellett emelni, hogy a sarkantyús vitézek rá
2069 XXI | bámulóiktól azt az élvezetet, hogy rózsaajkaikat néhány csepp
2070 XXI | elmegy, pedig előre tudja, hogy igen sokszor el fog ájulni,
2071 XXI | valaki leesnék a lórul, hogy ő megmutathatná, milyen
2072 XXI | nyeregbe ült, s megmutatá, hogy ő sem utolsó a lovaglásban,
2073 XXI | ragyogott azon gondolattól, hogy ez a szép asszony az ő felesége.~
2074 XXI | tengerek felett; azután hogy lovagol a porosz paraszt:
2075 XXI | Azután a debreceni cívist, hogy lötyögteti magát a lovon
2076 XXI | kimenteni a hölgyek előtt, hogy eddig elmaradt; apró célzásokból
2077 XXI | célzásokból engedi gyanítani, hogy komoly ügyei voltak, hihetőleg
2078 XXI | környezik, úgy félretáncoltatni, hogy közvetlenül Kárpáthyné mellé
2079 XXI | vadászatra, attól tartván, hogy agaraim Actaeonnak nézhetnek.~–
2080 XXI | Adtam volna talán rá okot, hogy nagyságod úgy viselje magát
2081 XXI | Ez az ember olyan ostoba, hogy semmit sem akar elérteni,
2082 XXI | király beszédein. Ha tudná, hogy ezt udvarlásnak nevezik,
2083 XXI | figyelmes szemmel vizsgálja, hogy tartja magát Fanny a lovon;
2084 XXI | szíves készséggel ajánlá, hogy ha valami baj van a nyeregszerszámon,
2085 XXI | azon zavarból menté ki, hogy kengyelvasához e fiatalemberek
2086 XXI | lehajolt, kérve úrnőjét, hogy addig tegye vállára a lábát,
2087 XXI | egyetlen ismerős füttyentésre hogy válnak külön egyes csapatok
2088 XXI | nyalva rajtok. Különös, hogy az emberi szenvedélyek hogy
2089 XXI | hogy az emberi szenvedélyek hogy ragadnak el az állatra.~
2090 XXI | kellemetesen lepte meg, hogy neje agarait név szerint
2091 XXI | s annak is igen örült, hogy az agarak is ismerik úrnőjöket;
2092 XXI | lovasnak?~– Én elhiszem, hogy az, de tegye meg a kedvemért,
2093 XXI | de tegye meg a kedvemért, hogy ne bizonyítsa be azt.~–
2094 XXI | grófnak:~– Szeretném tudni, hogy a jelenlevő férjek közől
2095 XXI | meg azt a neje kértére, hogy a vadászatból elmaradjon.
2096 XXI | Kereszthyné mérgesen, gorombán, hogy Marion kisasszony majd elszédült
2097 XXI | hónapok óta előre örvendett, hogy Fanny egészen elérzékenyülve
2098 XXI | Nem, nem. Azt nem kívánom, hogy elmaradj. Eredj, mulass.
2099 XXI | re, miután észrevette, hogy Fannyt férjének jóakaratú
2100 XXI | saját lovamra. Vigyázz rá, hogy a mocsár felé ne tévedjenek,
2101 XXI | irányából ki lehete venni, hogy a ravasz állat nyomot iparkodik
2102 XXI | minden oldalról tudatja vele, hogy irtóharc van izenve fajának,
2103 XXI | De annyit mégis láttak, hogy gyönyörű állat volt. Vénnek
2104 XXI | gyorsabban futni nem bírna, de hogy erejével gazdálkodjék, miközben
2105 XXI | meg, s midőn vevé észre, hogy a távolság fogyni kezd,
2106 XXI | boglyának, mintha azt hinné, hogy amellett elbújhatik, azután
2107 XXI | távolból is lehete látni, hogy vicsorítja éles fogait elleneire,
2108 XXI | táján észre lehet venni, hogy futása lassúdik, nemsokára
2109 XXI | futtában veszi az észre, hogy a róka elmaradt.~Ez most
2110 XXI | olyat harapott az orrán, hogy menten elbocsátotta ismét.
2111 XXI | agár, ez majd megmutatja, hogy mit tud. Eddig meg sem igen
2112 XXI | vállalkozni, úgyis jól tudta, hogy ezt a rókát egyik sem fogja
2113 XXI | itt-amott. Most mutassa meg hát, hogy ő ellenében mit tud!~A róka
2114 XXI | ellenféllel volt dolga! Hogy ezt János úr mind nem láthatja!
2115 XXI | egy szenvedélyes agarászt, hogy mennyiért adna egy ilyen
2116 XXI | pillanatban csak azt látni, hogy a róka bukfencet vet a levegőben;
2117 XXI | csak arra buzdítá Matyit, hogy még több bravúrt mutasson
2118 XXI | Most meg azt követte el, hogy a róka mesterséges sakkfigurái
2119 XXI | visszafordította azt a vadászok felé, hogy ott azoknak szeme láttára
2120 XXI | veszedelmes állatot, mert tudta, hogy a másik percben már az is
2121 XXI | lábon. Mindenki azt hitte, hogy már vége van; midőn egyszerre
2122 XXI | s korbácsot ad lovának, hogy őt utolérje.~Az asszony
2123 XXI | keresztül; mindenki azt hiszi, hogy elragadta a mén. Flóra,
2124 XXI | életében e nőt. Mit tudhatja ő, hogy annyiszor találkozott már
2125 XXI | oka van most azt óhajtani, hogy bár meghalna e pillanatban;
2126 XXII | mi baja. Az nagy hiba, hogy a szíveket senki sem tudja
2127 XXII | ijesztgetésinek, ki azt beszéli, hogy Kárpáthyné meghimlőzött.~
2128 XXII | nem vehette volna Terézt, hogy Kárpáthynét meglátogassa,
2129 XXII | tenni. Éppen aznap érkezett, hogy Fanny kórállapotja jobbra
2130 XXII | önmagát, örömest lenne vén, hogy el lenne feledve ifjúsága.~
2131 XXII | Menedékét el kelle hagyni, hogy egy álomkép után fusson
2132 XXII | legelső nyújtá neki kezét, hogy vezesse, hogy pártolja annak
2133 XXII | neki kezét, hogy vezesse, hogy pártolja annak boldogsága
2134 XXII | reményét, ha azt hihetné, hogy Rudolf is csak olyan, mint
2135 XXII | és nem gondolnak arra, hogy ő e részvétet nem érdemli!
2136 XXII | e részvétet nem érdemli! Hogy vonnák vissza kezeiket,
2137 XXII | megengedték neki az orvosok, hogy nejét meglátogassa, ilyenkor
2138 XXII | szívére kötve Kárpáthynak, hogy Fannyra ügyeltessen, korán
2139 XXII | szomszédnőt, megígértetve vele, hogy minél előbb meg fogja őket
2140 XXII | megosztandja. Egyébiránt nem tudja, hogy én most megyek, nem akartam
2141 XXII | kezébe vette, és kérdezé: Hogy van?~– Igen jól – felelt
2142 XXII | támadt.~Kárpáthy azt hivé, hogy az ő keze tán hűvösebb lesz
2143 XXII | e percben.~Félrefordult, hogy ne lássák szemeiben a könnyeket.~
2144 XXII | könnyeket.~Fanny azt hivé, hogy el akar távozni, s még közelebb
2145 XXII | várni lehete. Neje óhajtja, hogy ő ott maradjon, hogy vele
2146 XXII | óhajtja, hogy ő ott maradjon, hogy vele beszéljen! Ez angyali
2147 XXII | kiálta örömmel János úr, hogy neje is fog tehát valamit
2148 XXII | mindig azon törik a fejöket, hogy mivel lehetnének alkalmatlanok
2149 XXII | Bizonyos lehetsz felőle, hogy rám nézve nem lehet nagyobb
2150 XXII | tőlünk.~Szegény asszony! Hogy iparkodik szíve forrósága
2151 XXII | ezáltal csak arra kényszerít, hogy még követelőbb legyek.~–
2152 XXII | kívánságaidnak. Hidd el, hogy csak akkor vagyok boldogtalan,
2153 XXII | boldogtalan, midőn látom, hogy te semminek sem örülsz,
2154 XXII | kívánatait, s boldog volt, hogy ő nyújthatá neki az orvosságot.~–
2155 XXII | jelenetet, és kezdé sejteni, hogy mi az.~Néhány nap múlva
2156 XXII | Cselédjeinek utasításul adá, hogy ha a régi látogatók keresik,
2157 XXII | keresik, mondják nekik, hogy rosszul érzi magát, és azalatt
2158 XXIII | mikor pedig azt mondjuk, hogy nincs felöltözve, ezt a
2159 XXIII | akinek utasításul van adva, hogy reggeli tizenkét óráig semmiféle
2160 XXIII | eszme van mellé csatolva, hogy ilyenkor őt a hölgyek látogathatják.~
2161 XXIII | tilalom dacára megtörténik, hogy a határozott csöngetésre
2162 XXIII | úr erre oly éles hangon, hogy a pávián ott a háta mögött
2163 XXIII | érkező –, most nem tudtam, hogy melyitek a gazda, úgy hasonlítotok
2164 XXIII | be neveltségedet azáltal, hogy nyújts egy pipát vendégemnek.~
2165 XXIII | vendégemnek.~Zsokó meg is tette, hogy elhozta a pipát, hanem olyat
2166 XXIII | vele a vendég lábaszárára, hogy az nem bánta volna, ha nem
2167 XXIII | emberi faj. Én azt állítom, hogy az ember eredetileg majom
2168 XXIII | számára pipát. Sajnálom, hogy nargilával nem szolgálhatok.~
2169 XXIII | szembe ült Kecskerey úrral, hogy időközönkint a majmot papirosgalacsinokkal
2170 XXIII | afférek; fogadni mernék, hogy egy indu vestaliát szöktettél
2171 XXIII | fel magadról. Azt kívánod, hogy egy esztendeig egyébről
2172 XXIII | A minap kérdezték tőle, hogy mért nem sürgeti az ellened
2173 XXIII | pert? „Van eszem – monda –, hogy jóltevőmet üldözzem!” –
2174 XXIII | beszéljünk egyébről. Úgy látszik, hogy most Pest kezd lenni az
2175 XXIII | fészke, amit abból gyanítok, hogy te itt vagy établírozva.
2176 XXIII | magyar mágnás fejébe vette, hogy ezentúl Pesten lakjék, s
2177 XXIII | titkaiba befúrja magát, hogy azoknak árulója legyen?
2178 XXIII | Tőlem beszélheti a világ, hogy Kárpáthyné mindennap más
2179 XXIII | mindennap más szeretőt vált, hogy ma gróf Erdeyvel, holnap
2180 XXIII | Kiss Miskával sző viszonyt, hogy az öreg Jancsi úr maga csődíti
2181 XXIII | gondolok rá, mint arra, hogy a majmom mit álmodott.~Abellino
2182 XXIII | szupremáciáját, s nagyon örült neki, hogy a dohányhamut a padlat mázába
2183 XXIII | nem vagyok elég gazdag, hogy azokban részt vehessek.
2184 XXIII | Az is jó. Tudniillik, hogy jó tőled a gondolat; de
2185 XXIII | nem; hanem attól tartok, hogy más lehet belé szerelmes.~–
2186 XXIII | Azután családotokban van, hogy titeket a késő vénségig
2187 XXIII | Ki lehet annak az oka, hogy e nő boldogabb, hogy e nő
2188 XXIII | oka, hogy e nő boldogabb, hogy e nő elégült? Mert az nem
2189 XXIII | elégült? Mert az nem lehet, hogy erre férje képes volna,
2190 XXIII | csalás!~– Meglehet, barátom, hogy hazugság, hogy csalás –
2191 XXIII | barátom, hogy hazugság, hogy csalás – szólt Kecskerey,
2192 XXIII | azt be tudnám bizonyítani, hogy e nő valakibe szerelmes,
2193 XXIII | napfényre lehetne hozni, hogy ő tilos viszonyban él valakivel…~–
2194 XXIII | él valakivel…~– Persze, hogy az reád nézve megbecsülhetetlen
2195 XXIII | kijátszanak!~– Biz az megeshetik, hogy kijátszanak. Az öregúr képes
2196 XXIII | elnézni neje hűtlenségét, csak hogy téged örökségi igényeidtől
2197 XXIII | mégsem fognák megengedni, hogy egy nyomorult koldusnő feltolakodjék
2198 XXIII | à part, barátom. Látod, hogy én ruinált ember vagyok;
2199 XXIII | hanem azért adott utasítást, hogy mit tegyen Abellino. Tiltakozott
2200 XXIII | lovagias szavakat adva, hogy minél hamarább ismét látandják
2201 XXIV | megígérte barátnéjának, hogy férje beiktatási ünnepélyén
2202 XXIV | mindig azon gyötörte lelkét, hogy minő okot találhasson, mely
2203 XXIV | Szerencsétlenségére oly egészséges volt, hogy nem is panaszkodhatott.~
2204 XXIV | magát.~El kellett szánnia, hogy elmenjen azon férfinak házába,
2205 XXIV | volna oly messze kerülnie, hogy még egy csillagzaton se
2206 XXIV | állania azt a kínszenvedést, hogy lássa őt dicsősége, fénye
2207 XXIV | engedve magát meglepetni, hogy sejtelme, gyanúja ne legyen
2208 XXIV | barátnéjának, figyelmeztetve őt, hogy egy hetet nála kell töltenie.~
2209 XXIV | kell lenni a szerelemnek, hogy büntetése ilyen keserű!~
2210 XXIV | készült.~Rudolf kérdé tőle, hogy hová megy.~– Átvonulok kőhalmi
2211 XXIV | tovább, hanem látszott rajta, hogy restelli Marion eltávozását.~
2212 XXIV | szomszédnőjét, s rajta volt, hogy kényelméről gondoskodjék,
2213 XXIV | lovakat nézték, tapasztalja, hogy az ideálok is csak úgy küzdenek
2214 XXIV | A nő születve van arra, hogy házikörében is szép legyen,
2215 XXIV | férfi fejébe vette azt, hogy jó férj fog lenni, akkor
2216 XXIV | jöttment Rudolf nyakára, hogy sohasem lehetett őt másként
2217 XXIV | nő egyszer elmondhatja, hogy férjét mennyire imádja,
2218 XXIV | Szentirmay ugyan azt kívánta, hogy beiktatása a lehető legkisebb
2219 XXIV | keleti fogalomnak találta, hogy míg közügyekre filléreket
2220 XXIV | ezreket pazarolt, s amellett, hogy ex nobili offcio viselte
2221 XXIV | híréből, mindenki örült, hogy a legjobb hazafit, a legigazságosabb
2222 XXIV | egyszer kezdi észrevenni, hogy valaki onnan alulról a gyűlésteremből
2223 XXIV | később egy székre áll fel, hogy jobban meglássék. Eleinte
2224 XXIV | keresztülfutva, emlékezni rá, hogy találkozott már valahol
2225 XXIV | pillanata, bosszúsan tapasztalá, hogy annak szemei folyton őrajta
2226 XXIV | szóval sajnálatát fejezte ki, hogy nem lehet szerencséje, s
2227 XXIV | szemeit, mintha attól tartana, hogy még mindig előtte áll… Végre
2228 XXIV | összeszedé magát, mintha sejtené, hogy ez ember elől el kell rejtenie
2229 XXIV | veszteség a társaságra nézve, hogy nagysád nem táncol, éppoly
2230 XXIV | hallá.~– És az?~– És ez, hogy nagysád a jövő telet fővárosunkban
2231 XXIV | udvariatlan férj volna, hogy nem sietne teljesítni neje
2232 XXIV | Én nem mondtam senkinek, hogy én óhajtok Pesten lakni.~(
2233 XXIV | Ezeket mint tudhatja előre, hogy ott lesznek, nem meglepetés
2234 XXIV | akiről még magunk sem tudjuk, hogy feljön-e.)~– Sőt azt is
2235 XXIV | azt is bizonyosan tudom, hogy ünnepelt barátunk, Rudolf
2236 XXIV | mondott:~– Én nem hiszem, hogy mi Pestre menjünk.~Azzal
2237 XXIV | azt mondá: „Én nem hiszem, hogy Pestre menjünk”?)~Kecskerey
2238 XXIV | purizmust annyira vinni, hogy a szalonzsargon számára
2239 XXIV | már nem tudom, azért-e, hogy őt lássák, vagy hogy Rudolf
2240 XXIV | azért-e, hogy őt lássák, vagy hogy Rudolf lásson jobban. A
2241 XXIV | önkénytelen az jutott eszébe, hogy mi szükség egyik napnak
2242 XXIV | Nono; én nem kívánom, hogy nőm kedveért őt rágalmazd,
2243 XXIV | rágalmazd, sőt elismerem, hogy Kárpáthyné is igen szép
2244 XXIV | volna egy időben elvitatni, hogy Heléna vagy Ninon de Lenclos
2245 XXIV | Rudolf. Mintha nem tudnád, hogy szokás fiatal hölgyekre
2246 XXIV | akárhányszor megtörténik, hogy rongyos öt-hatszáz forintot
2247 XXIV | történt közöttük. Igaz ugyan, hogy ő már ráállt az ajánlatra,
2248 XXIV | Mayernénak meg is ígérte, hogy Abellino szavait, értsd
2249 XXIV | súgja az öreg Jankónak, hogy kérje nőül a leányt, amit
2250 XXIV | azért éppen nem látom át, hogy miért ne próbálhatna nála
2251 XXIV | azután elgondolta magában, hogy most Kecskerey az estve
2252 XXIV | mint volt, de gondolt arra, hogy árnyékot fog vetni nejére,
2253 XXIV | Miért is engedte meg neki, hogy e nővel ismeretséget kössön?
2254 XXIV | asszonyt, s nem gondolt reá, hogy azon emlékekkel, mik annak
2255 XXIV | ugyan Kecskerey szokását, hogy az szeret kíméletlenül rágalmazni,
2256 XXIV | rágalmazni, de azt is tudta, hogy ez mindenért, amit mondott,
2257 XXIV | mindenkinek.~Alig várta, hogy a táncvigalomnak vége legyen,
2258 XXIV | felkeresni. Cselédjei mondák, hogy már hálószobájába távozott.
2259 XXIV | s inte szobaleányának, hogy eltávozhatik, miután lesz,
2260 XXIV | volna Rudolfnak eszébe, hogy e gyönyörű termetet átölelje,
2261 XXIV | termetet átölelje, és azután hogy állhatta volna meg, hogy
2262 XXIV | hogy állhatta volna meg, hogy őt ölébe ne vonja, s egy
2263 XXIV | karok közül –, tudja-e ön, hogy én önre haragszom?~Az mindenesetre
2264 XXIV | szeretetreméltó volt a kedves nőtől, hogy előbb meg hagyta magát csókolni,
2265 XXIV | csak azután jutott eszébe, hogy haragszik.~– Szabad tudnom,
2266 XXIV | haragszik.~– Szabad tudnom, hogy mit vétettem?~– Ön ma nagyon
2267 XXIV | este arra sem érdemesített, hogy hozzám szóljon, én mindig
2268 XXIV | kényszeríteni a kedves nőt, hogy ismét mellé üljön a pamlagra.~–
2269 XXIV | pamlagra.~– Tudja-e ön, hogy én kénytelen voltam önre
2270 XXIV | elméncséget mondani?~– Képzelem, hogy azok mind igen talpraesettek
2271 XXIV | hallanom?~– Például azt, hogy amióta Rudolf főispán lett,
2272 XXIV | nem! Azért is megmutatjuk, hogy nem félünk tőle, hogy csak
2273 XXIV | megmutatjuk, hogy nem félünk tőle, hogy csak annyiba vesszük, mint
2274 XXIV | annyiba vesszük, mint azelőtt, hogy nem törődünk vele.~Ezeket
2275 XXIV | volt annak bebizonyítására, hogy hiába is akar tekintélyt
2276 XXIV | nejét.~– Felelned kell, hogy miért volt ma rossz kedved?~–
2277 XXIV | haragszom, s azt mondják, hogy ne menjen le a nap a te
2278 XXIV | távozom el tőled. Ámbár tudom, hogy itt a büntetést ismét csak
2279 XXIV | mert azzal nem kerülnéd ki, hogy magadviseletéről számot
2280 XXIV | álmos! Szegény Rudolf fél, hogy soká tart a beszéd. No,
2281 XXIV | tréfás; de nem megfordítva, hogy én kérdezek tőled valamit,
2282 XXIV | találós meséket. Fogadjunk, hogy én kitalálom, mi bajod.~–
2283 XXIV | eleven képzelődés kellene, hogy valaki rólad hírt költhessen.~
2284 XXIV | szándékkal jöttem hozzád, hogy megmondjam; hanem azután
2285 XXIV | zavarni; s magad légy tanúm, hogy csak szigorú inkvizícióra
2286 XXIV | tetszik, engem nyugtalanít, hogy te Kárpáthynéval oly mély
2287 XXIV | adsz rá legelső példát, hogy nőtől is lehet félteni.~–
2288 XXIV | érezek irántad, s azt akarom, hogy mindenki, aki lát, aki ismer,
2289 XXIV | úgy tiszteljen, mint én, hogy még gondolatban se merjen
2290 XXIV | ismernéd őt, azt mondanád, hogy nincs a világon szánalomra
2291 XXIV | jellemtelen némberek, s hogy őt magát attól, hogy eladva,
2292 XXIV | s hogy őt magát attól, hogy eladva, elölve ne legyen,
2293 XXIV | erélye menté meg. Tudom, hogy ezek a világ előtt mind
2294 XXIV | emlékek, de azt is tudom, hogy amíg én e nőnek kezét kezemben
2295 XXIV | is mondani, amit őróla, hogy könnyelmű, hogy gyönge nő
2296 XXIV | amit őróla, hogy könnyelmű, hogy gyönge nő vagy?~– Ok nélkül?~–
2297 XXIV | Kárpáthynévali barátságodnak, hogy téged is könnyelmű, gyönge,
2298 XXIV | Én bebizonyítom előtted, hogy nem vagyok könnyelmű, nem
2299 XXIV | elaludni.~Az a gondolat, hogy ő most egy könnyeden kimondott
2300 XXIV | fülébe a szerelmi gyávaság, hogy visszatérjen bocsánatot
2301 XXIV | s keze írását adja róla, hogy a nők a legerősebb lények
2302 XXIV | magát.~Meg kell mutatni, hogy ha nejének van elég ereje
2303 XXIV | fordulnak elő, s mondhatjuk, hogy ezek által egyik sem lesz
2304 XXIV | a bosszúsága volt hozzá, hogy álmában mindig Kárpáthynéval
2305 XXIV | sétált és táncolt vele… Hogy szidta magában, mikor felébredt!~
2306 XXIV | mely őt álmában fölkereste, hogy vele beszéljen, hogy őt
2307 XXIV | fölkereste, hogy vele beszéljen, hogy őt körüllengje, hogy elmondja
2308 XXIV | beszéljen, hogy őt körüllengje, hogy elmondja neki: „Te engemet
2309 XXV | előzékenység.~(„Tudtam, hogy kialussza haragját!” – gondolá
2310 XXV | kettecskén”. Alig hiszem, hogy más nyelvben vissza lehessen
2311 XXV | szeretni egymást.~Azt hivé, hogy teljes mértékben élvezi
2312 XXV | szeretlek, és nem tiltja senki, hogy szeresselek.~Ezzel csókot
2313 XXV | több volt, mint elég arra, hogy az ember boszonkodjék.~Rudolf
2314 XXV | Nem mondja meg nejének, hogy hová.~Kárpáthyék most nagykunmadarasi
2315 XXV | fogja tölteni.~Lehetetlen, hogy a fiatal nő szívesen ne
2316 XXV | már, ha feltette magában, hogy győznie kell. Az öreg Kárpáthy
2317 XXV | kell hozzá nagy bűvészet, hogy az élvezetsóvár nő kegyének
2318 XXV | kezében e nő gyöngesége felől, hogy azt megmutathassa nejének,
2319 XXV | tőled férjed szívét. Ugye, hogy gyönge a nő?”~E tervvel,
2320 XXV | csókolá férjét, s még azután, hogy a hintóba felült is, utánafutott,
2321 XXV | felült is, utánafutott, hogy megcsókolhassa, és azután
2322 XXV | azon feltett szándékkal, hogy a más feleségét elcsábítsa,
2323 XXV | elcsábítsa, csak azért, hogy ezáltal saját nejét nyerhesse
2324 XXV | engedett, ki őt arra kérte, hogy ott akar egy ideig lakni,
2325 XXV | amióta meghallá Kecskereytől, hogy Szentirmayék is felmennek
2326 XXV | elégedve, s ha megmondjuk, hogy csaknem az egész napot János
2327 XXV | töltötte, bátran állíthatjuk, hogy ő sem óhajtozott más társaság
2328 XXV | elhalványult.~– Bohó te, hogy megijedtél tőle. – Tudtam,
2329 XXV | megijedtél tőle. – Tudtam, hogy Flóra fel fog itt keresni
2330 XXV | jól látta már messziről, hogy a hintóban, mely közelít,
2331 XXV | jobb is leendett rá nézve, hogy rögtön egy szomorúfűzzé
2332 XXV | valóban közel volt hozzá, hogy elveszítse azt.~Egy szót
2333 XXV | láttad volna.~Fanny azt hivé, hogy a földnek kell alatta inogni,
2334 XXV | forog körülötte.~Érzé, hogy egy meleg kéz szorítása
2335 XXV | oly múlhatlan szokás volt, hogy valamennyi keleti potentát
2336 XXV | rögtön a kertbe távozott.~Hogy kérte, hogy könyörgött e
2337 XXV | kertbe távozott.~Hogy kérte, hogy könyörgött e nyájas, komor
2338 XXV | tarka színes virágoknak, hogy vegyék el lelkének gondolatjait,
2339 XXV | magukra vonják figyelmét, hogy az ismeretes bokrok eltakarják
2340 XXV | csavargós tévutakon, anélkül, hogy látna, hogy eszmélne valamire,
2341 XXV | tévutakon, anélkül, hogy látna, hogy eszmélne valamire, nyomasztó
2342 XXV | legalább elébb látta volna meg, hogy ideje leendett futni, futni
2343 XXV | tárgyon kezdődik a beszéd; hogy e kert virágai mily csodaszépek,
2344 XXV | hamvas bársony színe mutatja, hogy élete boldog.~Itt megdörzsölé
2345 XXV | természetesnek találva, hogy azt az ifjú kezéből az ő
2346 XXV | akarná magának jegyezni, hogy hová esett az.~– Most tekintse
2347 XXV | akasztá.~Rudolf az hivé, hogy érti. Pedig nem értette.~
2348 XXV | ölebecskét kényszeríti, hogy félelmes ellenével játszani
2349 XXV | és karját karjába ölté; hogy ha meg akar szakadni a szíve,
2350 XXV | kertben. És Rudolf azt hivé, hogy már megnyerte e nőt, s a
2351 XXV | e nőt, s a nő azt hivé, hogy már vétkezett annyit, amennyi
2352 XXV | annyit, amennyi elég arra, hogy örökre el legyen ítélve.~
2353 XXV | ezalatt! És mit használ neki, hogy senki sem tudja, ha ő maga
2354 XXV | sem tudja, ha ő maga érzi, hogy e boldogság lopott kincs!
2355 XXV | gyönyörű dáliát.~Azt hivé, hogy érti.~Másnap ismét egész
2356 XXV | az a kettős baj támadt, hogy János úr kétszer oly álmos
2357 XXV | idegeiben. Tudta, észrevette, hogy e férfi, kit anélkül is
2358 XXV | őrülten imád, azt akarja, hogy őt szeresse. Ha játék ez
2359 XXV | ajtón, alig ér rá kimondani, hogy: „szabad”, midőn Rudolf
2360 XXV | zavarodottan bocsánatot kérve, hogy rögtön vissza fog térni,
2361 XXV | vissza fog térni, kéri, hogy addig foglaljon helyet,
2362 XXV | zsebkendőjét rávetette, hogy Rudolf meg ne lássa azt.~
2363 XXV | Csak most gondolt reá, hogy minő játékba kezdett.~E
2364 XXV | megzavarta, és elvonta figyelmét, hogy csak akkor vevé észre a
2365 XXV | kezeit, és keblére szorítá, hogy könnyei kitörését erőszakkal
2366 XXV | sír ön?~Pedig tudta jól, hogy miért sír.~– Miért jött
2367 XXV | azon imádkoztam Istenhez, hogy önt sohase lássam meg többet,
2368 XXV | felidézni? Nem látta ön, hogy futottam mindenütt ön elől,
2369 XXV | karjai tartottak-e fel, hogy a halálba ne fussak, midőn
2370 XXV | kellett önnek ide jőni, hogy lásson kétségbeesve, nyomorultan.
2371 XXV | mit használ önnek tudni, hogy egy esztelen nő a kétségbeeséssel
2372 XXV | lelke, mint fájt neki az, hogy egy ily szép szívet meg
2373 XXV | Tehetett-e egyebet, mint hogy kezét nyújtá neki, s engedé,
2374 XXV | kezét nyújtá neki, s engedé, hogy azt könnyeivel, csókjaival
2375 XXV | csókjaival halmozza? Engedé, hogy a szenvedély kétségbeesésében
2376 XXV | fog fölöttem bűneimért, hogy ha még egyszer meglátom
2377 XXV | asszony megérdemelte volna, hogy boldog legyen. Csak egy
2378 XXV | elhagyta a nőt, s alig várva, hogy Kárpáthy felébredjen, búcsút
2379 XXV | Nekem megsúgta a kisujjam, hogy te kémkedni jársz. Nos,
2380 XXVI | úri asztaloknál ebédelt, hogy fogadtatott? Általános diadallal
2381 XXVI | barátunknak hívja őt, illő, hogy mi is úgy címezzük.~A legelső
2382 XXVI | óráiban felteszi magában, hogy szeretetre méltó legyen,
2383 XXVI | mesélni műutazása köréből, hogy még a tekeasztalokat is
2384 XXVI | ismerősökkel, figyelmessé téve, hogy ha Abellinóval beszélgetni
2385 XXVI | nagy baj érhette Abellinót, hogy Kecskerey barátunk ily könnyeden
2386 XXVI | húzta a nevetőket.~– Tudod, hogy nagybátyádtól jövök, kedvesem.~–
2387 XXVI | Abellino, magában gondolva, hogy alkalmasint ez hát az a
2388 XXVI | ember, ki azért jött ide, hogy nevetni fog, s így könnyebben
2389 XXVI | mégis borzasztó elgondolni, hogy ez ember, kit beléptekor
2390 XXVI | magamagáról is azt hiszi, hogy gyilkos. Ajánlom ezt figyelmedbe.
2391 XXVI | egész bizonyossággal tudom, hogy kit szeret – szólt Kecskerey.~–
2392 XXVI | állhasson. De én kitudom, hogy ki az! Kitudom, ha az ördög
2393 XXVI | tréfásan kezdtek mentegetőzni, hogy rájuk ne gyanakodjék, ők
2394 XXVI | Önök nem veszik észre, hogy helytelen és nemesemberekhez
2395 XXVI | Kecskerey elcsodálkozva.~– Az, hogy én férfi vagyok, és nem
2396 XXVI | vagyok, és nem engedem, hogy előttem egy nőt rágalmazzanak,
2397 XXVII | szült!~Ki merne hozzáfogni, hogy János örömét leírja? Amit
2398 XXVII | nagyság vár majd egykor rá! Hogy fogják nevét milliók áldani!~
2399 XXVII | míg őt beszélni hallja, hogy figyelhetne édes gagyogásira,
2400 XXVII | figyelhetne édes gagyogásira, hogy mondhatna neki szavakat,
2401 XXVII | és ne felejtsen el soha, hogy majd ha egykor a nagy és
2402 XXVII | világpolgárt, s odatették kezébe, hogy ölelje, hogy csókolja meg:
2403 XXVII | odatették kezébe, hogy ölelje, hogy csókolja meg: az örömkönny
2404 XXVII | egy kis piros képű angyal, hogy apró kezecskéinél s nyakánál
2405 XXVII | mintha most is tudná már, hogy a gyöngeség milyen nagy
2406 XXVII | úrral együtt találgattak, hogy mit mondott.~– Beszélj még,
2407 XXVII | kicsinyem – rebegé János, látva, hogy a gyermek mindenféle változatokra
2408 XXVII | ajkait, mintha tudná ő jól, hogy mit akar mondani, de nem
2409 XXVII | beszédét, odamagyarázva azt, hogy az visszakívánkozik már
2410 XXVII | nem tehetett egyebet, mint hogy odalopózott a mellékszobába,
2411 XXVII | minden kijövőtől megkérdezte, hogy mit csinál, hogy van azóta –
2412 XXVII | megkérdezte, hogy mit csinál, hogy van azóta – és minden bemenőtől
2413 XXVII | hozzá az orvos, s kérte őt, hogy menjen át vele más szobába.~–
2414 XXVII | Igen, de én meg nem akarom, hogy odabenn meghallják, amit
2415 XXVII | amit ön nekem akar mondani, hogy mások meg ne hallják?~–
2416 XXVII | kötelességem megmondani önnek, hogy számára csak órák, csak
2417 XXVII | kezét, mintha azt hinné, hogy ezáltal visszatartja őt
2418 XXVII | örül magában, gondolva, hogy ez a gyógyulás jele; az
2419 XXVII | lecsüggeszti fejét, ő tudja, hogy ez a halál jele.~Azután
2420 XXVII | ajkára; fejét félrefordítja, hogy ne lássa a haldokló szemeinek
2421 XXVIII| kémények kék füstje mutatja, hogy még laknak benne.~Egyikén
2422 XXVIII| visszaérkező Teréztől hallá, hogy Fanny meghalt. A nagyságos
2423 XXVIII| föld alatt bevallhatta, hogy szerette, s hűlt szívéhez
2424 XXVIII| a családi sírbolt körül, hogy zöld legyen ott akkor is,
2425 XXVIII| eljöttek, s a sors úgy akarta, hogy ott találkozzanak együtt.~
2426 XXVIII| ráismert e hangra. Megtudta, hogy az Rudolf, és nem bírta
2427 XXVIII| és nem bírta megérteni, hogy jön az e helyre, ez órában.~–
2428 XXVIII| tetézze e jóságát most azzal, hogy hagyjon itt egyedül, és
2429 XXVIII| Most világlott át eszén, hogy hiszen e nő, mielőtt Kárpáthy
2430 XXVIII| úgy elszakította magát, hogy az csak nyugvó porában látogathatja
2431 XXVIII| márványra hajtá, azt képzelé, hogy most az ő sima vállán nyugszik
2432 XXVIII| álomkórossá tett azt a gondolat, hogy ő meghalt, és én még csak
2433 XXVIII| hozzá. El kellett jönnöm, hogy megpróbáljam, ha megöli-e
2434 XXVIII| szívbeli érzés? Most már tudom, hogy nem öl meg, most már megpróbálom,
2435 XXVIII| tudja, miért nem akarta, hogy most ez ifjú szemeibe lásson.~–
2436 XXVIII| férfi fájdalma azt kívánja, hogy ne vígasztalják.~Elkísérte
2437 XXVIII| várt reá; nem állhatta meg, hogy meg ne szorítsa kezét forrón,
2438 XXVIII| arccal omlott kebelére, hogy ott édes kín és fájó gyönyör
2439 XXIX | Köszönöm, Rudolf, köszönöm, hogy eljöttél; megbocsátasz,
2440 XXIX | eljöttél; megbocsátasz, hogy ily órában, ily sietséggel
2441 XXIX | isten! Nagyon köszönöm, hogy eljöttél. – Rudolf, én olyan
2442 XXIX | érzés állja el tagjaimat, hogy éjjel felkölt álmomból,
2443 XXIX | előtte. Azért küldtem hozzád, hogy most józan ésszel, nyugodt
2444 XXIX | jöhetek el mellette soha, hogy be ne lépjek. Ma mégis utoljára
2445 XXIX | vastáblák jönnek. Érzem, hogy nem kell őt itt többé felkeresnem.
2446 XXIX | kegyet kérte ki magának, hogy hadd járjon ő is, mint a
2447 XXIX | mindig azon végzi szavát, hogy mindennek korán kell meghalni,
2448 XXIX | miknek ünnepelt hőse volt, hogy öreg barátja legszomorúbb
2449 XXIX | mindenki elé vannak téve, hogy észrevételeit jegyezhesse.~
2450 XXIX | észrevételeit jegyezhesse.~Abból, hogy senki sincs jelen a nábob
2451 XXIX | János úr inte mindenkinek, hogy üljenek le, Rudolfot jobbjára,
2452 XXIX | átellenébe a fiskálist, hogy értse, amit mondott.~Az
2453 XXIX | minden gyertyát. Ő tudja, hogy miért.~– Édes barátim, jó
2454 XXIX | azért legyetek tanúim, hogy amiket ez órában mondok,
2455 XXIX | szerzeményem. Adja az Isten, hogy több áldás legyen azon,
2456 XXIX | forintot hagyok oly célra, hogy annak jövedelméből szegény,
2457 XXIX | virágot, és imádkozzanak, hogy tegye őt isten boldogabbá
2458 XXIX | feltekintett a papírról, mutatva, hogy mindent leírt, János felsóhajtott,
2459 XXIX | amidőn meghalok, kívánom, hogy azon ruhámba öltöztessenek,
2460 XXIX | belefekszem, és elgondolom, hogy milyen jó lesz, ha nem kell
2461 XXIX | élet és halál könyvében, hogy kettőnk közül ki él tovább?~
2462 XXIX | tovább?~János inte neki, hogy legyen nyugodt, ezt jobban
2463 XXIX | szólt a pap –, lehet, hogy azon ifjak már akkor meglett
2464 XXIX | töressék át a közfalat, hogy ne legyen az én koporsóm
2465 XXIX | koporsója között semmi, hogy szállhassak sírba azon boldog
2466 XXIX | azon boldog gondolattal, hogy őmellette fogok alunni a
2467 XXIX | tétessék hozzá. Kívánom, hogy úgy maradjon, ahogy van. „
2468 XXIX | színe előtt állok. Akarom, hogy fiam jobb legyen, mint én
2469 XXIX | gazdagság ne rontsa meg szívét, hogy vénségében meg ne bánja
2470 XXIX | másik felét! Én azt akarom, hogy fiam boldog legyen. Mi a
2471 XXIX | méltó kifejezést vőn fel, hogy önkénytelen eszébe juttatá
2472 XXIX | tudom – folytatá Kárpáthy –, hogy ha egyetlen fiam gyámsága
2473 XXIX | elborzadok azon gondolattól, hogy fiamat egy olyan megromlott
2474 XXIX | ítélőszéke előtt vádolom őt, hogy rossz ember, rossz rokon,
2475 XXIX | meg akarok nyugodva lenni, hogy ő nem ronthatja meg gyermekem
2476 XXIX | elfogódott hangon suttogva, hogy e gyámságot elvállalja.~– „
2477 XXIX | annyira erőt vett rajta, hogy alig bírt magán uralkodni.
2478 XXIX | ha az mondanám ez órában, hogy őt szeretem. Olyan hideg
2479 XXIX | csapásának tartom rajta azt, hogy saját vagyonát külföldön
2480 XXIX | kezéből vette ki ez ostort, hogy saját fejére üssön vele.
2481 XXIX | megtérni Istenhez. Nem kívánom, hogy kolduljon, nem kívánom,
2482 XXIX | kolduljon, nem kívánom, hogy szükséget lásson, hogy mások
2483 XXIX | hogy szükséget lásson, hogy mások ajtajára szoruljon.
2484 XXIX | úgy hiszem, elég arra, hogy valaki a szűkölködés ellen
2485 XXIX | egyszerre száz aranyat. Akarom, hogy előre örüljön e napnak minden
2486 XXIX | kívánom és óhajtom Istentől, hogy az a hon, melynek földében
2487 XXIX | boldog legyen, és viruljon, hogy a nemzet, melynek tagja
2488 XXIX | csak annyi jót tehetek, hogy helyet adok nálamnál jobbaknak.~…
2489 XXIX | mondá Kárpáthy a papnak, hogy hívja be az egyházfit.~Bejött
2490 XXIX | hazánkat. Ha meghallják önök, hogy beteg vagyok, ne tartsanak
2491 XXIX | tekinte, mintha tudná jól, hogy ezek igen tiszteletreméltó
2492 XXIX | megcsókolta a gyermek homlokát.~– Hogy örül, mintha tudná, hogy
2493 XXIX | Hogy örül, mintha tudná, hogy ezentúl te fogsz atyja lenni…~
2494 XXIX | egész társaság.~Feltűnt, hogy János úr semmit sem evett,
2495 XXIX | nem ivott.~Ő azt mondá, hogy nem akar a szent kenyér
2496 XXIX | felszolgált, megsúgá Rudolfnak, hogy már tegnap estétől fogva
2497 XXX | előtte nejének arcképe, hogy utolsó pillantása is őreá
2498 XXX | Olyan csendesen halt meg, hogy még hű szolgája sem vette
2499 XXX | költögetni kezdé, akkor látta, hogy halott.~Csakugyan jól sejté
2500 XXX | tekintet ez arcra meggyőzheté, hogy itt többé orvosra nincsen
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-2589 |