Part

2501 XXX   |                         és mindenki azt mondá, hogy nem lehet ráismerni, úgy
2502 XXX   |                      szokás úgy hozta magával, hogy az általános örökös, az
2503 XXX   |                         aki látta, azt állítá, hogy oly gyöngéden tudja e gyermeket
2504 XXXI  |                     gyűrt maga alá, azokon ül, hogy magasabb legyen, onnan mulattatja
2505 XXXI  |                     igen szép gyöngédség volt, hogy az íriszeket úgy pártul
2506 XXXI  |                    azok szép virágok. Mondják, hogy még a kaszásoknak is meghagyta
2507 XXXI  |                   huszonöt bot büntetés alatt, hogy ahol egy íriszt találnak
2508 XXXI  |               emancipált hölgy azt jegyzi meg, hogy ő ki nem állhatja a virágokat,
2509 XXXI  |                           Hát lehet azt tudni, hogy ő mit miért tett? Ez is
2510 XXXI  |                     miért tett? Ez is mutatja, hogy nagy bolond volt. Most Abellinónak
2511 XXXI  |                       más, mint bebizonyítani, hogy nagybátyja bolond volt,
2512 XXXI  |                    beállítania, ha azt akarja, hogy aranyat kapjon, különben
2513 XXXI  |                érdekesebbé teszi az embert; de hogy koldussá lett, hogy legmagasabb
2514 XXXI  |                         de hogy koldussá lett, hogy legmagasabb kilátásaiból
2515 XXXI  |                    szólt Kecskerey –, kikötve, hogy semmire se tanítsa a fiút,
2516 XXXI  |                     Rudolf neje mennyire örül, hogy ilyen könnyen jutott családhoz!~
2517 XXXI  |                        Ez olyan jó tréfa volt, hogy az emancipált delnő nevettében
2518 XXXI  |                        magát tokaji üvegekkel, hogy még a másvilágra se menjen
2519 XXXI  |                     Végrendeletében meghagyta, hogy koporsójára szőlőkoszorút
2520 XXXI  |                    pedig vitalitiumot rendelt, hogy egyik reggel, másik este
2521 XXXI  |                   pedig átok alatt hagyta meg, hogy minden esztendőben halála
2522 XXXI  |                         csupán azt kötötte ki, hogy a temetőbe ne járjanak csókolózni,
2523 XXXI  |                     sardonicus mosolygással –, hogy azoknak nem hagyományozott
2524 XXXI  |                        Elemükben vannak. Azaz, hogy az elem van őbennük, a bor.
2525 XXXI  |               vénségére franciául meg németül, hogy a másvilágon, haneha az
2526 XXXI  |                 kőművessel, aki ott dolgozott, hogy senkinek se legyen alkalma
2527 XXXI  |                      Megparancsolá még azt is, hogy senki a más feleségére rá
2528 XXXI  |                     rendelt neki; hiába, félt, hogy megátkozza a másvilágon.~–
2529 XXXI  |                          Dehogy. Szégyenlette, hogy egy Kárpáthynak ne legyen
2530 XXXI  |                        az angyalokat az égből, hogy csak ne haljon meg. Mindenét
2531 XXXI  |                      én oda a házhoz, fogadom, hogy lett volna neki mit elajándékozni
2532 XXXI  |                        csak, monsieur, igaz-e, hogy Abellino nagybátyjának fia
2533 XXXI  |                       ha be nem bizonyíthatja, hogy a kérdéses örökös egy helyettesíttetett.~–
2534 XXXI  |                  bizonyossággal.~– És azt sem, hogy nagybátyjának neje valakivel
2535 XXXI  |                      Burlington.~– Úgy hiszem, hogy hitelezői, kik reménylett
2536 XXXI  |                        a homlokon nem mutatja, hogy ő maga is egypár milliót
2537 XXXI  |                       kíváncsi volt azt hinni, hogy a viselet előnyén kívül
2538 XXXI  |                       elérzékenyülés Mayernét, hogy levelet írt Rudolfhoz, melyben „
2539 XXXI  |         könnyhullatások” kíséretében elmondja, hogy ő egyetlen, feledhetetlen
2540 XXXI  |                  százszor összecsókolhasson, s hogy ez milyen nagy keserűség
2541 XXXI  |                       anya szívének. Reményli, hogy Rudolf nem lesz oly kegyetlen,
2542 XXXI  |                       Mayerné oly kegyes volt, hogy – nem küldte vissza.~Másszor
2543 XXXI  |                     borul lábaihoz, elmondván, hogy milyen fájdalmas az egy
2544 XXXI  |                 reményteljes unokáját. Hallja, hogy milyen szép, milyen remek,
2545 XXXI  |                        is odáig csúsznia, csak hogy egy pillanatig láthassa
2546 XXXI  |                        akár egy pinceablakból, hogy őtet észre ne vegye senki,
2547 XXXI  |                 kellene még a világ nyelvének, hogy Mayerné odamenjen érzékeny
2548 XXXI  |                eldicsekedni, s azt nem akarta, hogy kezének írása oly háznál,
2549 XXXI  |                        meg az érdemes hölgyet, hogy hagyja el Pozsonyt megholt
2550 XXXI  |            kötelességet vélt abban feltalálni, hogy Fanny gyermekének nevelési
2551 XXXI  |                     mint aki bizonyosan tudja, hogy ott fog maradni, ahova megy.~
2552 XXXI  |                      alkalma arra gondolhatni, hogy itt tán nem eléggé becsülik;
2553 XXXI  |                 visszariasztani azon gondolat, hogy Teréz is ott lesz, hideg,
2554 XXXI  |                        meggyűlt benne a méreg, hogy azt kiönthesse.~Flóra ilyenkor
2555 XXXI  |                    vagy átküldé Kárpátfalvára, hogy Marionnak sohasem volt alkalma
2556 XXXI  |                    szomorú dolgokat Rudolfnak, hogy azon nő gyermekkorától fogva
2557 XXXI  |               kisasszony érkezett meg. Hallva, hogy Flóra a parkban sétál, sietett
2558 XXXI  |                        ezt a fiút. Milyen kár, hogy önnek magának nincs gyermeke. (
2559 XXXI  |                    fiatal nőnek szemére vetni, hogy nem anya.)~– No, de az illúzió
2560 XXXI  |                Mégpedig szép gyermek. Látszik, hogy szüléi nagyon szerették
2561 XXXI  |                    nagyon szerették egymást.~S hogy a csalódás annál nagyobb
2562 XXXI  |                mindegyike azt hiszi Zoltánról, hogy az nekik testvérük, és Terézről;
2563 XXXI  |                        testvérük, és Terézről; hogy az nekik nagynénjük. Flóra
2564 XXXI  |                  székvárosból hazatérő férjét, hogy a kis Zoltánnal eléje lovagol –
2565 XXXI  |                       Rudolf nem állhatja meg, hogy meg ne csókolja a fiút.~
2566 XXXI  |                       gyermeteg lelkesüléssel, hogy a ráleső Flóra el volt ragadtatva.
2567 XXXI  |                        azért mindig azt hiszi, hogy most is azon szeretetre
2568 XXXI  |                  fiatal leánynak, s azt hiszi, hogy azok őrjöngnek utána, s
2569 XXXI  |                     hiszi, örömükben nevetnek, hogy őt láthatják.~Minden napra
2570 XXXI  |                       vénsége pedig arra való, hogy azon köröknek, mikben ő
2571 XXXI  |                       szerencsétlenségek után, hogy azokat érezni tudja; hogy
2572 XXXI  |                      hogy azokat érezni tudja; hogy komoly, hogy szomorú tud
2573 XXXI  |                     érezni tudja; hogy komoly, hogy szomorú tud lenni, hogy
2574 XXXI  |                        hogy szomorú tud lenni, hogy megveti az életet, hogy
2575 XXXI  |                        hogy megveti az életet, hogy meg tud halni; neki büntetése
2576 XXXI  |                      halni; neki büntetése az, hogy nem érez, nem gondolkozik,
2577 Vegszo|                      azt hitetnék el magokkal, hogy valami nagy bajon segíteni
2578 Vegszo|                   iparkodnának arra fordítani, hogy nagyobbak és erősebbek társaságában
2579 Vegszo|                     elődök példája megmutatta, hogy boldogítni a legnagyobb
2580 Vegszo|                       állítom; annyi bizonyos, hogy engemet még senki sem támadott
2581 Vegszo|                      megírásával azért késtem, hogy barátaim (komolyan értve
2582 Vegszo|                   művem hibáiról.~Rosszallják, hogy az első kötet, tehát a regénynek
2583 Vegszo|                   mentséget; hanem azt hiszem, hogy ez aránytalanság talán minden
2584 Vegszo|                szükségeltetnék.~Nem helyeslik, hogy két nagy nevet beleszőttem
2585 Vegszo|                   nélkül; a különbség csak az, hogy rólok csupán valót szabad
2586 Vegszo|                       akarnék, azt mondhatnám, hogy annyira bele voltam merülve
2587 Vegszo|                     azon kor tanulmányozásába, hogy még nyelve is rám ragadt,
2588 Vegszo|                       új szavakat nyelvünkben, hogy kénytelen vagyok a régieket
2589 Vegszo|                   szeretem tudni halottaimról, hogy miben haltak meg.~~Pesten,