bold = Main text
     Part                                            grey = Comment text

   1 I     |               ad el, hanem gazdálkodik, s nála a csaplárság csak szinekúra.~
   2 I     |                 szól Bús Péter morogva, s oda se néz, hanem bemegy
   3 I     |               kiteríteni a tűzhely elé, s csak ott dörmögi el a többit. –
   4 I     |           letörölve róla az izzadságot, s megláta egy hintót jó tova
   5 I     |          postalóval lubickolni a gáton, s megnyugtató legyintést téve
   6 I     |                 Azzal kiült a kapu elé, s pipáját félrevágva szájában,
   7 I     |               két ember fogja kétfelől, s ahol zökkenő jön, majd egyik,
   8 I     |                levág a kerék tengelyig, s mind a négy ló kiáll, elébb
   9 I     |                 egy tömeggé vált sarat, s annál nagyobb diadallal
  10 I     |                 kell annak megtörténni, s kár volna a gondviselés
  11 I     |                  ide ma nem jön vendég, s örült a lelke, midőn kapuján
  12 I     |                  még a tüzet is kioltá; s ott bundáján heverészve
  13 I     |                 ott bundáján heverészve s utolján égő pipáját szortyogtatva
  14 I     |               hanem szabadon járhat alá s fel a víz, amerre neki tetszik.
  15 I     |                 betyárkodtak a vidéken, s azalatt úgy kitanulták a
  16 I     |              égő fáklyákkal, egy hintót s egy szekeret fogva közre.~
  17 I     |           tévedni, a szekér dűljön fel, s a hintó okuljon a példán,
  18 I     |               lovai jól tudják az utat, s csak olyankor ébred, ha
  19 I     |                kettő feje jobbra-balra, s csak néha-néha hőköl fel
  20 I     |             egymásba ütődnek fejeikkel, s olyankor kiegyenesedik,
  21 I     |           néha-néha megmozdul a pokróc, s azt engedi hinni, hogy ott
  22 I     |               magát a rejtélyes valaki, s kidugja fejét a világba
  23 I     |                 őt illeté az elsőbbség! S ezt jól látszott érezni;
  24 I     |           felült két lábra a szekérben, s méltóságteljesen ásított
  25 I     |          csengő-bongó acélláncos örvét, s minthogy egy impertinens
  26 I     |              elegyedett, utána kapkodva s nagyokat csattantva fogaival.
  27 I     |             társaira vetette figyelmét, s éppen leereszkedő kedélyben
  28 I     |         meghallja a szembejövő a neszt, s előre kitérhessen.~A bakon
  29 I     |             nagy eszmékre volt hivatva, s fátuma, környezete, elhagyatása
  30 I     |             szokatlant a kicsiségekben, s most mintha önmagán bámulna
  31 I     |                 midőn szemeit behunyja, s az álom elsimítja a dúlt
  32 I     |            lélek, ki eltompul, elfásul, s csak akkor kezd újra élni,
  33 I     |         befogatott, fáklyát gyújtatott, s éjszakának idején tizenkét
  34 I     |           leginkább szokták mulattatni, s kik ott vitetnek elöl a
  35 I     |             hogy az emberbe belekössön, s ha valakinek a képe nem
  36 I     |             mert utánok indult lóháton, s meg akarta őket vasvillázni.~
  37 I     |              kiugrott, kapta a fokosát, s veszettségében az almáriomba
  38 I     |           azonban kitekinte az ablakon, s meglátta azt a sok fényes
  39 I     |        bosszantani akarják mulatságból, s föltette magában, hogy csak
  40 I     |               nyomta báránybőr süvegét, s bundáját vállára kanyarítva
  41 I     |                 fejét kissé hátratartva s egy nagy aranyfejű spanyolnád
  42 I     |               süvegét, és kezébe fogta, s nagy csendes hidegvérrel
  43 I     |              hajdúk skarlát montúrjára, s az ötlet azonnal félrevitte
  44 I     |                akármelyik szerecsennel, s két sor fehér fogát a kocsmárosra
  45 I     |              ilyenekben telt mulatsága, s hogy a kocsmáros eltalálta
  46 I     |             hogy hahotára fakadt rajta, s kívánta megörökíttetni.~–
  47 I     |              száját feltolta az orráig, s ujja hegyével megbökve homlokát,
  48 I     |            tölgye – monda rá a nagy úr, s azzal mintha hirtelen valamit
  49 I     |                 háznál, hanem van elég, s ha egy-kettő elfogy, nem
  50 I     |               vele – monda a kocsmáros, s rögtön hítta magával a macskákat
  51 I     |            furcsa, komikus nagy bajusza s olyan ragyogó, fekete szemei,
  52 I     |                 szemei, mint a gyémánt, s mikor játszik, mikor cincog,
  53 I     |           hizlalnak dióval, mandulával, s csemegeképp adnak fel az
  54 I     |      leggyönyörűbb tréfa fog kerekedni, s előre nevetett magában mindenki.~
  55 I     |               asztalokat hurcoltak elő, s egy perc alatt úri lakká
  56 I     |         ezüsttálakkal és billikomokkal, s nagy ezüstvedrekben jég
  57 I     |             cigányok között találhatni, s a poéta olyan fűzfáról szakadt,
  58 I     |                  egy ökröm megdühödött, s ti megettétek.~– Meg biz
  59 I     |                 dolmánya zsebébe nyúlt, s kivett belőle egy nagy degesz
  60 I     |               igen különösnek tetszett, s gyakorta a legújabb divatok
  61 I     |   négyszegletesre húzta, néhányszor alá s fel tolta mozgékony fejbőrét,
  62 I     |              legtávolabb van a fejétől, s ilyenformán a levegőbe emelte,
  63 I     |             csinált, megcsóválta fejét, s kétségbeesett elszántsággal
  64 I     |               száját, szemeit behunyta, s egy perc alatt eltűnt az
  65 I     |           hirtelen kapták a palackokat, s kezdék itceszámra töltögetni
  66 I     |            lihegve magához kezde térni, s szemeit törülve érthetlen
  67 I     |              alig tudott magához térni, s örömest akarta volna megengesztelni
  68 I     |               megköszönte a hátbaütést, s amint az őzhúst eléje tették,
  69 I     |                sírjon-e, vagy nevessen, s majd elneveti magát, majd
  70 I     |         tejfeles lében volt elkészítve, s abból akkora falatokat kezde
  71 I     |             ügyességgel tudott elkapni, s nagy szomorún mondá olyankor,
  72 I     |               tréfa mégis jól ütvén ki, s megszabadulván a nagy ijedségtől,
  73 I     |                 szabad egymástul lopni, s ez a figura neveztetik plágiumnak.~
  74 I     |          magukkal hozott hideg étkeket, s a megrakott asztalt odatolva
  75 I     |                 cigány a keblébe nyúlt, s elneveté magát:~– Itt az
  76 I     |          elneveté magát:~– Itt az egér!~S azzal kirántá azt frakkja
  77 I     |                azt hivé, hogy lenyelte, s meg akart fúlni tőle, s
  78 I     |                 s meg akart fúlni tőle, s csaknem kétségbeesve kérlelte,
  79 I     |             keresztülhúzták a gerendán, s akkor kirúgták alóla a széket.~
  80 I     |                 fuldokolni nem kezdett, s csak akkor eresztették le
  81 I     |               is halok – szólt a bohóc, s hanyatt veté magát a földre,
  82 I     |      gyertyákkal, mint valami ravatalt, s a hajdúknak énekelni kellett
  83 I     |              kellett állani egy székre, s onnan búcsúztatót mondani
  84 I     |          láttára a sárban megfeneklett, s miután a vele levő emberek
  85 I     |                cseh suhancnak a hátára, s inasát otthagyva a hintón,
  86 I     |         kocsilámpával maga előtt küldé, s ilyen furcsa módon belovagolt
  87 I     |                ég felé öklelő modorban, s a nyak egy magas kemény
  88 I     |             szárnyai térden alul érnek, s gallérja olyan magas, hogy
  89 I     |                 csizmáknál buggyot vet, s elöl ki levén hasítva, ott
  90 I     |                az újon érkezett vendég, s ha ruháját leírtuk, úgy
  91 I     |            botokat viselt a divatvilág, s a párizsi szalonokban szokássá
  92 I     |                r” betűt ki nem mondani, s ez egész Coblenzig terjedt,
  93 I     |                magukat, mint a katonák, s az egész elegáns világ oly
  94 I     |                 a chapeau à la Robinson s a cravate à l’oreille de
  95 I     |                a párizsi divatvilágnak, s kinek neve volt eredetileg
  96 I     |               berúgta a konyha ajtaját, s megrázta esőtül ázott köpönyegét. –
  97 I     |                uram gyertyával kezében, s miután eléggé megbámulta
  98 I     |           Mármost adjon nekem – comment s’appelle cela? (Itt megakadt,
  99 I     |              Mit adjak, uram?~– Comment s’appelle cela? Hogy híják?~–
 100 I     |              elég déplorable gunyhóban, s az nekem mulatság. Azt fogom
 101 I     |                beduin barakkban vagyok, s ez itt a Nílus áradva ki,
 102 I     |               ez itt a Nílus áradva ki, s ezek az állatok, akik a
 103 I     |                 vízben szólnak, comment s’appelle cela? – békák, a
 104 I     |             békák, a nílusi aligátorok, s ez a misérable ország – – –
 105 I     |                 piszoknak nincs feneke, s az ember nem lát egyebet,
 106 I     |         kevesebbet lásson, fogta magát, s fordult a szobája felé.~–
 107 I     |               hanem elfújta a gyertyát, s bement lefekünni, ráhagyva
 108 I     |              együtt négy lábánál fogva, s körülhordozák nagy, vonító
 109 I     |              kötve palástul az abroszt, s pokolnak való rossz alexandrinus
 110 I     |              mindenütt utána hordoztak, s egyre-másra húzta a friss
 111 I     |             társaság közepében termett, s nagy affabilitással üdvözlé
 112 I     |            egyszerre beállt csend által s feltekintve, amint meglátta
 113 I     |                  felugrott ravataláról, s nekiesett, átölelte s megcsókolta:~–
 114 I     |      ravataláról, s nekiesett, átölelte s megcsókolta:~– Hozott isten,
 115 I     |             Kárpáti Kárpáthy Abellinót.~S ezzel pálcája sípján fütyörészve,
 116 I     |              már éppen felült fektéből, s tenyereit két térdére téve,
 117 I     |                çà! Nem az apám: comment s’appele cela? Az az apám,
 118 I     |     Szerencsémre az apám jókor meghalt, s én elmentem anyámmal Párizsba.
 119 I     |             jövevény minden mozdulatát, s arcvonásain lassanként valami
 120 I     |                lakik, sok szüksége van, s nekem nem hagyott az apám
 121 I     |                 a lago di Como mellett, s írattam utazásaimról a legelső
 122 I     |                auteurökkel foliántokat, s kiadtam, mintha magam írtam
 123 I     |                 elhúztam volna arcomon, s az én rongyos négyszázezer
 124 I     |               még nem igen idős rouéra, s önkénytelen, öntudatlan
 125 I     |              hogy pénzt kérjenek tőlem, s amint az egyik elkezdi,
 126 I     |                mennek a törvényszékhez, s nekem el kell hagynom Párizst.
 127 I     |             saját komédiásai játszanak, s oda hozatja a legelső énekesnőket
 128 I     |          palotát tart a kutyái számára, s velök egy asztalnál eszik.~–
 129 I     |                 tart parasztleányokból, s magához hasonló betyárok
 130 I     |              összeveszíti a társaságot, s vérig verekesznek.~– Hát
 131 I     |                termett, hanem paprikát, s kávét nem szabad a házához
 132 I     |               eszi magát bíbictojással, s reggelre meghal nekem; amiről
 133 I     |              lovát a szekere hátuljába, s kocsikázzék vissza Párizsba
 134 I     |           kezét-lábát elejté ijedtében, s önkénytelen hebegé:~– Est-ce
 135 I     |           kiálta felugorva a chevalier, s sietett megragadni nagybátyja
 136 I     |             regementestül jönnek utána, s most úgy találja, hogy én
 137 I     |           leányban is válogathat untig, s ha felöltözteti cifrára,
 138 I     |                veszteni kezdé türelmét, s az egész kelletlen lecke
 139 I     |                 türelmetlenül Abellino, s arcán az a fitymáló impertinencia
 140 I     |              szúrni, sértegetni tudnak. S ezzel nyakát kravátlijában
 141 I     |              fel összerendülve az öreg, s arca egyszerre elhalaványult. –
 142 I     |              helyéből az öreg Kárpáthy, s arcán e percben egy hős
 143 I     |           ráérek, én még fiatal vagyok.~S ezzel elkezdett valami vaudeville-ből
 144 I     |            alóla ráncigálni a székeket, s a holmit készültek összetakarítani.~–
 145 I     |             szaladjon úgy, mert elesik, s az nem egészséges, vegye
 146 I     |           odainté magához a kocsmárost, s tompa, rekedt hangon néhány
 147 I     |            ekkor odaveté neki tárcáját, s inte, hogy tartsa meg mind.~
 148 I     |                ami benne van, az enyim, s ki van fizetve az ára; ő
 149 I     |              kocsmát fel kell gyújtani, s ezen a helyen nem lesz többet
 150 I     |                eresz alatti nádkévéhez, s nagy hidegvérrel nézte,
 151 I     |               mint szedni a köpönyegét, s leguggoltatván hórihorgas
 152 I     |             lovászát, felülni a hátára, s újra visszavitetni magát
 153 II    |                 valamelyik külvárosban, s finánctudományát még csak
 154 II    |                egész Mississippi-tréfa, s Mr Griffard kilenc sou-val
 155 II    |               még nem volt millionaire, s akkor marad kilenc sou a
 156 II    |                asztalt, szép szeretőket s más efféle kellemes tájékokat
 157 II    |                 az arisztokratákkal!” – s egy nagy póznára feltűzve
 158 II    |         újságának legújabb esti számát, s itt észrevevén, hogy többen
 159 II    |            ismerik, levevék a póznárul, s egy a több közül, aki legkevésbé
 160 II    |                 tehát azt az öve mellé, s ő is a csoport közé vegyült,
 161 II    |              főurak a státusra hagytak, s midőn újra visszajövének,
 162 II    |                 legutóbb látta Párizst, s ha kérdezősködék gazdája
 163 II    |       pénzszűkét alaposan kitanulhassa, s szilárd számításokat építhessen
 164 II    |                kamatfélékkel fáradozni.~S nemcsak egyeseket, nemcsak
 165 II    |              védurasága alatt állottak, s hogy a státus se mondhassa,
 166 II    |                voltak az ő tudósításai, s akármi állt a hivatalos
 167 II    |             egész börzevilág ijedtében, s futottak lefelé a kurzusok,
 168 II    |                kigömbölyödtek az arcok, s mint a napsugártól a fű,
 169 II    |                egész börzeingadozásban, s olyankor iszonyúakat nyert
 170 II    |           embereknek pénzt kölcsönzött, s ezt azért látjuk jónak újra
 171 II    |                 és kéregből összerakott s téli zöldekkel befuttatott
 172 II    |             befuttatott breton hidakig, s azokat mind saját alabárdos
 173 II    |              világítótornyot képezének, s mindenkinek sajátszerű trombitája
 174 II    |                 sírbolt igazi múmiákkal s örökké égő lámpával, melybe
 175 II    |           edényekkel, korinthi vázákkal s mindenféle színes kövekből
 176 II    |              voltak a római isteneknek, s melyek alá egyszer valami
 177 II    |       üveglabdákat hajigálva a magasba; s virgonc aranyhalacskákat
 178 II    |             tekervényeket végigfutotta, s mind e csodákat megbámulá,
 179 II    |        leffentyűkkel van összegombolva, s feszes, kimondhatatlan magas
 180 II    |                haj kétfelé van simítva, s felül rányomva egy irtóztató
 181 II    |                 la Bolivarnak neveztek, s mely igen célszerű faja
 182 II    |          vendégeket kézről kézre adták, s elszedték köpenyét, pálcáját,
 183 II    |          Griffard kész az elfogadására, s azzal szétcsapta a magas
 184 II    |                innen-amonnan lopogatta, s mindazok a dolgok meg voltak
 185 II    | porcelánasztalon ezüst teakészület állt s egy félig tölt laposdad
 186 II    |    komornyikjait is magához váltogatta, s egy ügyes komornyik a legjobb
 187 II    |             felé, mert most ez a divat, s a tömör bútorok között,
 188 II    |         plafontól a földig levén vonva, s középett ezüstkígyók által
 189 II    |               szemüveg nélkül olvasott, s az ajtóig eléje menvén,
 190 II    |            messzire lehetett, meghajtá, s azzal fejét csöndesen megrázva,
 191 II    |          kellett ülni, mint a nyeregbe, s a támlájára könyökölni.
 192 II    |              bankár hideg mosolygással, s egy kezébe vett tollal játszadozott.~–
 193 II    |            Abellino, mellét kifeszítve, s jobb karját a karszék támlája
 194 II    |             pört, csinálni, ahol nincs, s ennyi tenger pörre, prókátorra
 195 II    |            igazi jussát kiszolgáltatni, s ragaszkodik ahhoz az ostoba
 196 II    |              birtokait újra elfoglalja, s önt ezáltal olyan helyzetbe
 197 II    |                spanyol grand életmódja. S nekem az egyiknél az embarras
 198 II    |               az váltig titok maradhat, s azért, hogy én tudom önnek
 199 II    |                beszélhet a világ előtt, s nem fogja tapasztalni, hogy
 200 II    |         elmondani, mint amiben szenved, s arról gyógyíttatja magát;
 201 II    |                 praktikus orvos vagyok, s meglátom a szenvedés okait
 202 II    |               tehetem, mert levágtam.~– S mit fog ön tenni, ha mégis
 203 II    |            frankért főbe lőtte magát?~– S mit fog mondani, ha néhány
 204 II    |             tevé kezét a dandy vállára, s biztató hangon mondá:~–
 205 II    |             mellette a széles pamlagon, s ezáltal kényszeríté őt egyenesen
 206 II    |                nyájas, szelíd hangon –, s ön éppen nem ijedne meg
 207 II    |           felébredt a nemesi büszkeség, s hidegen voná ki karját a
 208 II    |              tette zsebre a megbántást, s tréfával iparkodott azt
 209 II    |       Egyébiránt, uram, a pénz árunemű, s ha szabad az elvetett magtól
 210 II    |                 vagy versenyfuttatáson, s nyakát szegheti, agyonlőhetik
 211 II    |                  egy láz, egy meghűlés, s én tehetek gyászt az én
 212 II    |                 rá, amennyit parancsol, s bátran kérdésbe merem hozni,
 213 II    |              midőn nagybátyám meghal.~– S ha ön nagybátyjának életfonala
 214 II    |                 nemes vagyonának rabja, s azt a törvényes örökösön
 215 II    |            kívül másra nem hagyhatja.~– S teljesen bizonyos ön arról,
 216 II    |              csaknem a halál révén áll, s életműszerei annyira teljes
 217 II    |        valakinek az életét megbecsülni, s az egészet vegye úgy, mintha
 218 II    |          lehetett valami régi hajlamuk, s évek múltán, mint a kőszénbe
 219 II    |                 rovar, új életre támad, s ideáljokat, kit tizenhat
 220 II    |             mert ittas fővel leeshetem, s kitörhetem a nyakam?~– Azt
 221 II    |                lenne a Kárpáthy-család, s azontúl ön föl lenne oldva
 222 II    |             Abellino felkelve helyéről, s körme lapjával kiegyenesítve
 223 II    |    homoeopathice gyógyíttattam magamat, s öt hétig nem volt szabad
 224 III   |            hírét monsieur Griffard-nál, s tudni foguk, hogy ama kettő,
 225 III   |                a sűrű, fekete szemöldök s bizonyos szarkasztikus mosolygása
 226 III   |                 pillanatokra jelen meg, s eltűnik; a másik egy atlétai
 227 III   |                hangot, mint a másiknak, s inkább azon látszik lenni,
 228 III   |          keresztültörtet egy ifjú alak, s az úton megállva, pillanatokig
 229 III   |              jobbját az ismeretlen elé, s megrázva azt férfiasan,
 230 III   |           egészen el volt érzékenyülve, s alig lelt szavakat érzelmei
 231 III   |                 hazám nyelvén beszélni, s az nekem olyan jólesik,
 232 III   |         százszor keresztülolvastam már, s mindig újabb szépséget találok
 233 III   |          bántott, elővettem Rousseau-t, s úgy megcsendesített, ha
 234 III   |      ünnepnapokon ki szoktam ide járni, s az egyszerű emlék alá, mely
 235 III   |            szegénységgel fogok küzdeni, s ha azt akarom, hogy élhessek,
 236 III   |             mikor hazulról elszakadtam, s azóta sok idő lefolyt, de
 237 III   |            István odafordult Rudolfhoz, s odasúgva mondá:~– Látod
 238 III   |             keresztúthoz értek ifjaink, s ott tétovázva álltak meg,
 239 III   |                 jegyezve Rousseau neve, s oda felállva éppen ráláthatunk
 240 III   |         szívesen fogadták az ajánlatot, s megindultak a sűrű bozóttá
 241 III   |                sohasem szárad el rajta, s körös-körül zöldülő bokrokat
 242 III   |               megszorítva társai kezét, s anélkül, hogy neveik után
 243 III   |           előttünk álljon Tempe völgye, s íme, látunk itt egy kákával
 244 III   |               hölgyei által képviselve, s Rousseau sírjához két kis
 245 III   |               vízzel az egész síkságot, s azóta mocsár van körös-körül,
 246 III   |                kinek erre is ideje jut, s vagy egy asztaloslegény,
 247 III   |                letargiájából ébredezni, s többé nem Csokonai a legutolsó
 248 III   |            literatúrában helyet foglal, s nem a Tudós palóc az egyetlen
 249 III   |                feliratok lemásolásával, s dörgő szavával közbeszólt:~–
 250 III   |              van már minden büszkesége, s nem áll előttünk egyéb tér,
 251 III   |           születtek, hol a nagy költők, s egy nép halálbizonyítványa
 252 III   |               az, ha költői elnémultak, s egy letargiában fekvő nemzet
 253 III   |            Rudolf, kezét feje alá téve, s egy leszakított fűszálat
 254 III   |              fajunk lejátszta szerepét, s oda fog térni, hová elődei:
 255 III   |            tudják, merre van az ország, s legkisebb maguk erőltetése
 256 III   |     elfogyasztani, hanem a civilizáció, s mije van népünknek, mely
 257 III   |             egykor egész Európát védte, s megmutatja, hogy minden
 258 III   |          festőecset vagy építészzsinór, s kik buzdítsák, lelkesítsék,
 259 III   |            lesznek magas lelkű emberei, s úgy hiszem, hogy azoknak
 260 III   |               előtte a diplomáciai tér, s azt meg kell engedned, hogy
 261 III   |         mosolygott az utóbbi állításra, s fél könyökre dűlve István
 262 III   |               legtöbb bűneik a jelenben s legtöbb tartozásuk a jövendő
 263 III   |            téríteni eretnek hazádfiait, s bejárod a világot, hogy
 264 III   |             tört felét a földbe nyomta, s felülkerült talapjára a
 265 IV    |              oszlanak meg a vélemények, s nem lehet előre megjósolni,
 266 IV    |                most jött és még fiatal, s mellőzendi-e madame Mainvielle-t,
 267 IV    |     Mainvielle-t, ki már régen itt van, s ami több: férjhez ment,
 268 IV    |                 ami több: férjhez ment, s ami még több: egy színészhez,
 269 IV    |          egyszerre kitör ismét a kacaj, s dűlnek jobbra-balra.~A márki
 270 IV    |           érdekes, ha ő nem mondaná el, s akik utána akarják mások
 271 IV    |              röviden bemutatja társait, s az illő üdvözlet után tovább
 272 IV    |              ismeretlen emberek bírják, s az a havi fizetés nem elég
 273 IV    |              kocsim ajtaját kinyitotta, s én egy rubelt adtam neki.~–
 274 IV    |             nézve idegen kocsit bérelt, s inasát természetesen magával
 275 IV    |            rózsalugas, csergedező patak s aztán két szerető szív,
 276 IV    |                 nem ittak champagne-it, s nem tartottak maguk körül
 277 IV    |             villát dugott a fagylaltba, s majd kilőtte a tábornok
 278 IV    |                 már mégiscsak ránézett, s amint nézi, lassanként ráismer. „
 279 IV    |              hogy kapcsai felpattogtak, s székestül hanyatt dűlt.~–
 280 IV    |        asztalhoz, terítéket adtak neki, s késő estig vigadtak együtt
 281 IV    |                 óráját kivonva zsebéből s oly közel tartva szeméhez,
 282 IV    |               csakugyan az ő kalapja-e; s azután felpróbálva fejére,
 283 IV    |           lovamat, míg odabenn leszek”, s odaveti neki a kantárját.
 284 IV    |                szépen megfogta a lovat, s tartotta, míg a kozák bement.
 285 IV    |              ablakból a követ cselédei, s nagy ijedten rohannak le
 286 IV    |               hogy ez csak különcködés, s felrúgta a székét, átlépett
 287 IV    |           hátradugta a frakkja zsebébe, s kalapját meglelve az asztalon,
 288 IV    |             monda Rudolf felé fordulva, s nem várva el, hogy az megmondja,
 289 IV    |               míg végre a vadász leöli, s végignyújtva a színpadon,
 290 IV    |         végignyújtva a színpadon, ráül, s ott danol el az elejtett
 291 IV    |                tudott morogni, cammogni s a fejét hánytatni. Végre
 292 IV    |                medve lenyomja a földre, s azzal ráül nagy diadallal,
 293 IV    |              azzal ráül nagy diadallal, s ezúttal a medve énekli el
 294 IV    |              hallgatta a márki meséjét, s meg nem zavarta, míg beszélt,
 295 IV    |               hogy megnyíratja a haját, s ismét újrakezdi, és nagyon
 296 IV    |              amidőn az Odéonban voltak, s a fiatal óriások szüntelen
 297 IV    |           nyitva hagyták a páholyajtót, s Debry lármázott, hogy légvonat
 298 IV    |               ki hazulról apanázst húz, s esztendő óta iparkodik elhitetni
 299 IV    |       emberekkel, hogy az anyja báróné, s hogy Magyarországon az alispánokat
 300 IV    |                neki, én mellette ültem, s ő oly ügyesen hajtatott
 301 IV    |                 diadallal üdvözlenének, s megnyílva az erkélyterem
 302 IV    |          hozzájárulhatlanná tevé magát, s beszédbe sem akart ereszkedni
 303 IV    |              hogy egy lovagot megöltek, s annak hűséges kutyája lép
 304 IV    |               jelenni a sorompók előtt, s a bosszúálló pudlival megvívni,
 305 IV    |                bejárta már fél Európát, s mindenütt diadallal, lelkesüléssel
 306 IV    |              azért folytatá műutazását, s néhány hét előtt Párizsba
 307 IV    |             állíttatik egy kategóriába, s hol eddig a helyes deklamáció,
 308 IV    |              nem zseníroztak színészei, s ez bátorságot vett magának
 309 IV    |                  diákok és débardeurök, s még jóravaló lorette sem
 310 IV    |           divathölgyek tekingettek elő, s ezen estve a művészkutya
 311 IV    |            párizsi színpadot körüljárt, s a két rátartó színház, a
 312 IV    |                hízelgésekkel halmozták, s természetesen ahova a dámák
 313 IV    |         Nurmahalt, a színház üres volt, s az igazgatók dühösködtek
 314 IV    |      meglátogatom monsieur Deboureux-t, s tudva azt, mennyire fel
 315 IV    |                 ennek a kutyaszezonnak, s a közönséget kigyógyítom
 316 IV    |                 divatból kiment operát, s abban léptesse föl Mainvielle-nét.~–
 317 IV    |     szabadságidejére, mert férje beteg, s fürdőkre kell vele menni.
 318 IV    |            múlva útra kelle bocsátania, s Zelmirának még csak a két
 319 IV    |                felvonása van betanulva, s így csak az ő eltávozta
 320 IV    |                után fog színre kerülni, s az a színe lesz a dolognak,
 321 IV    |         körülnézett a fiatal óriásokon, s miután azok hallgattak,
 322 IV    |          Kihívattam magamhoz kutyástól, s le sem szállva lovamról,
 323 IV    |                 frankon alól. – Fripon! s azt nevezi ő pénznek! Itt
 324 IV    |            tárcámból ötven bankbilétet, s odavetém neki. A fickó elbámult;
 325 IV    |                frank pedig nem hal meg, s azon ő magának fűszerszámos
 326 IV    |            fűszerszámos boltot nyithat, s élhet belőle holtig; egy
 327 IV    |                eltette a bankbiléteket, s a pudlit örvénél fogva odavezette
 328 IV    |                fogva odavezette hozzám, s vigyorogva mondá: „Ezzel
 329 IV    |       vándorszínház-igazgatónak nézett, s azt hitte, hogy már most
 330 IV    |               városra járni a kutyával, s mutogatom, hogy micsoda
 331 IV    |          frankot kidobni micsoda tréfa, s máskor respektusod legyen
 332 IV    |           nyeregkápámból egy tercerolt, s puff! ott hevert a kutya
 333 IV    |              hevert a kutya agyonlőve – s azzal vége az ebszezonnak.~
 334 IV    |               én teljesítém a föltételt s Deboureux is a magáét, holnaputánra
 335 IV    |               siessen az ékszerárushoz, s válassza ki a legszebb gyémántokat;
 336 IV    |                megfogá Abellino karját, s mutatóujját annak gomblyukába
 337 IV    |              világhírt szereztünk neki, s mivel hálálta meg? Avval,
 338 IV    |                műbarátok valának jelen, s ő kihúzta belőle magát,
 339 IV    |          kipisszegtetni nem tréfadolog, s ahhoz úgy könnyedén hozzáfogni
 340 IV    |               társaival a klub termein, s csak a lépcsők végén mondá:~–
 341 IV    |              okot az óriások világában, s kinek érdekességét növeli
 342 IV    |                 magyar születésű hölgy, s mint ilyen, európai hírű
 343 IV    |                Most ő is mélyen alszik, s tündérhangjai elhaltával
 344 V     |             legforróbb ihletét lehelte, s a szeszélyes sors kinyitá
 345 V     |               napsugárban fürösztötték, s diadala tökéletesebb volt,
 346 V     |                egész Európáé egyszerre, s Angolhonban éppoly nagynak
 347 V     |            tarták, mint Oroszországban, s a Tuilériákban éppúgy elismerék
 348 V     |            József, a zenére adta magát, s egy francia hölggyel nősülve,
 349 V     |               szerették egymást szülői, s szépségének éveivel történt
 350 V     |            egymást, az rútnak születik, s aki nem szereti szülőit,
 351 V     |         Montmorency herceg kibujdosott, s Fodor József visszatért
 352 V     |            József visszatért Hollandba, s ott nője meghalt. Ekkor
 353 V     |               volt a hollandi udvarnál, s általa meghívatott Oroszországba,
 354 V     |               cár maga a hangversenyen, s annyira elragadtatott a
 355 V     |            mindenki láttára megszorítá, s nem telt bele egy hét, midőn
 356 V     |                mind medvebőrben járnak, s dobszóra táncolnak – nagyon
 357 V     |             szenvedély, megrázó indulat s elborzasztó harag, ellenállhatlan
 358 V     |            művész férj és feleség lett, s azóta kettős dicsősége volt
 359 V     |         Mainvielle, mint a Fodor nevet, s nem kellett új szóhoz szoknia,
 360 V     |                 francia császár között, s ekkor Sándor cár rögtön
 361 V     |             operánál volt szerződtetve, s nem történt volna rendkívüli
 362 V     |                 ha férjét futni hagyja, s maga dús szerződése mellett
 363 V     |                 olasz operatársasághoz, s midőn Griseldában fellépett,
 364 V     |             ünnepélyesen megkoronázták, s emlékére arany-, ezüst-
 365 V     |                 megismerkedett a művel, s lánglelke belátta annak
 366 V     |                alatt divat embere lett, s a „Sevillai borbély”-ban
 367 V     |        elhidegülnek iránta, megszokják, s nem veszik többé észre előnyeit,
 368 V     |       tehetségtelen olcsó szépségeknek, s neki meg kell ismerkedni
 369 V     |         sárgahideg, skorbut, vereshimlő s ami egyéb ajándékai vannak
 370 V     |             történendett a hetirendben, s a kitűzött darabnak nem
 371 V     |                gyöngélkedni, lefeküdni?~S hát olyat hallott-e már
 372 V     |              midőn férje halálos beteg, s ő, ha egy percre eltávozik
 373 V     |            közönség tapsol Catalaninak, s ez sérti a madame-ot.~Az
 374 V     |             szenvedő férj ágya mellett, s maga is oly halavány, miként
 375 V     |          kezével lohasztá égő homlokát, s biztató suttogásával űzte
 376 V     |          ragályos a láz, ragadjon őreá, s ha meghal a férj, haljon
 377 V     |                az éjszakán fordult meg, s most üdítő álom fogta le
 378 V     |                  hogy visszaemlékezzék, s teremtő lelkével új fényt,
 379 V     |                 gondolat nélkül szerze, s a művészre bízta, hogy leheljen
 380 V     |              ragyogó felén végiggondol, s odáig viszi gondolatja,
 381 V     |           tekintet az alvó férj arcára, s szemei újra mosolyogni kezdenek,
 382 V     |        boldogság négy fal között lakik, s semmi köze a csillogó lámpafényhez.
 383 V     |          Egyszer halkan nyílik az ajtó, s a puha szőnyegeken óvatosan
 384 V     |             minden munkától fölmentett, s mint társalkodónőt, mint
 385 V     |               Mainvielle úr meggyógyul, s mint szeretném, ha ön ma
 386 V     |              neki, koszorúkat hányni.~– S azt hiszi ön, Jeanette,
 387 V     |              kezéből, feje alácsüggedt, s szemeiben két könnycsepp
 388 V     |               Mit gondolok én már vele!~S itt pillantatai alvó férjére
 389 V     |               férjem föl talál ébredni, s meghall valamit.~Mainvielle
 390 V     |               percben felnyitá szemeit, s száraz kezét kinyújtva,
 391 V     |              Jozefine sima fehér kezét, s odavoná őt magához, halk
 392 V     |              színésznő az egész világé, s aki azt lefoglalja, az tolvaj,
 393 V     |        legnagyobb lelkesedése közepett, s mely jobban fáj, mintha
 394 V     |                  a szégyenpadon állasz, s nyomorult fickók tépik le
 395 V     |               látni a szégyen pírját.~– S én addig itt az ágyban fekve
 396 V     |         Jozefine kezébe vevé a levelet, s ezt olvasá belőle fennhangon:~„
 397 V     |                forrón éreznek ön iránt, s ez érzelmöket a mai estén
 398 V     |                egyszerű kézműves vagyok s minden érdekem, ami önhöz
 399 V     |              Magyarországban születtem, s önre, mint hazám leányára,
 400 V     |                művészet kéjeit élvezik, s nem követelnek a művésznőtől
 401 V     |                 fog semmi megrendíteni.~S kiment elé a szalonba, nehogy
 402 V     |      kegyeskedik elengedni a föllépést, s magára vállalandja, hogy
 403 V     |          melyben a közönséget elbűvölé, s ha abban lép fel Zelmira
 404 V     |          óriások seregét. Ez merész dac s nyílt kihívás volt ellenökben;
 405 VI    |     koszorútevők már be vannak tanítva, s elhelyezve mind a három
 406 VI    |                 két felvonás múlva jön, s addig öltözőszobájában marad.~
 407 VI    |         gentlemanek ez esti fáradozása, s igyekszik érte háládatos
 408 VI    |                túlcsapongó kacér kedély s valami bámulatosan hódító
 409 VI    |              kulisszák közé mosolyogva, s meghal az alvilági páholy
 410 VI    |    vetélytársnéik ellen nem áskálódnak, s ha valaki előttük rosszul
 411 VI    |                 énekesnőket megszólják, s ha kifogytak azok, szolgáltat
 412 VI    |           nőnemen levő tagja otthagyta, s ő egyes-egyedül maradt.~
 413 VI    |                jutalmazá a fáradozókat, s maga szólítá fel Abellinót,
 414 VI    |            kérdés.~Végre jön a rendező, s egész alázattal jelenti,
 415 VI    |                 szépasszony a királyné, s nagy courtoisie-val kértek
 416 VI    |                 befejeződött a nyitány, s a várva várt függöny fellebbent.~
 417 VI    |        tombolásnak zendült meg felette, s hogy vihar ne legyen szemét
 418 VI    |               nem az ő kedvéért támadt, s sietett elkotródni a maga
 419 VI    |        prológokat készít az operák elé, s másnak szóratja a koszorút.
 420 VI    |            signora Brussit skiccírozni, s rögtön belekapni a jelenésbe.~
 421 VI    |         fölöslegesnek tartá megtanulni, s ez amint egyrészről nagyszerű
 422 VI    |                 közönséget meghódítják, s teleszórta csillagokkal
 423 VI    |              száz tenyér visszhangzott, s ha ő letette kezét, elhallgattak
 424 VI    |            fuvola, egy hegedű pizzicato s egy oboa koronkénti kísérete
 425 VI    |              annál jobban megérthessék, s olvadékony, lágy hangon
 426 VI    |           harsány hang „bravó”-t kiált, s arra elkezd számtalan tenyér
 427 VI    |                megállt az ének közepén, s látható bosszúsággal végigvárta,
 428 VI    |         végigvárta, míg a taps elnémul, s csak akkor folytatá a románcot.~
 429 VI    |           kezdett kijönni a szerepéből, s a fejét csóválta.~Azzal
 430 VI    |              hirtelen feltalálta magát, s egy másik operából, mely
 431 VI    |          hirtelen kikapott egy finálét, s azt énekelte el Zelmira
 432 VI    |             siker nagyszerűsége felett, s midőn a függöny legördült,
 433 VI    |           jelmezében ülteték hintajába, s nagy lelkesedéssel kifogták
 434 VI    |           kifogták lovait a rúd mellől, s maguk vonták diadalmi menettel
 435 VI    |          szeméhez igazítá lornyettjeit, s kíváncsian várta a függöny
 436 VI    |                  fogják ma kipisszegni, s a közönség némi elégtételt
 437 VI    |             zajjal csapták be az ajtót, s elkezdtek fennhangon beszélni,
 438 VI    |               helynél szokott kezdődni, s arcán egy vonása sem látszott
 439 VI    |               ült, kihajolt páholyából, s erős, csengő hangon e szókat
 440 VI    |            reine! (A királynő nevében!)~S a közönség egy immortelle
 441 VI    |                peuple! (A nép nevében!)~S a művésznő lábaihoz egyszerű
 442 VI    |                egy hártya választja el, s amilyen könnyen hajlik az
 443 VI    |            magához térni a tapsolásból, s ez valóban jól történt Jozefine-re
 444 VI    |                látottakról tudósítani – s azzal ismét Semiramis lett,
 445 VI    |            harmadfél oktáván keresztül, s mint a megütött harang zúgott
 446 VI    |              nem lehet mondva csinálni, s éppen azért oly becses,
 447 VI    |             becses, mint ama nemes érc, s többet jelent minden tapsviharnál,
 448 VI    |              kiáltá bosszúsan Abellino, s felugrott és otthagyta a
 449 VI    |            csupa merő ismeretlen pofák, s mit tudom én, kinek a parancsára
 450 VI    |                 Oignon, ön gyáva fickó, s ez önnek jól áll; hanem
 451 VI    |          helybenhagyásával találkozott, s mindnyájan késznek nyilatkozának
 452 VI    |            Kárpáthy ígéretét beváltani, s a canaille ellenében határozottan
 453 VI    |               vendégek jelenléte miatt, s eltávoztuk után új erőre
 454 VI    |                mintha szívével hallaná, s régi visszhangokat érzene
 455 VI    |           azután ismét csendesség lett, s Mainvielle-né zavartan folytatá
 456 VI    |               hanem a közönség tapsolt, s az eltávozott művésznőt
 457 VI    |                hogy úgysincs kéz alatt, s ha aztán akad valami hirtelen
 458 VI    |                 egy egész hagymáskofát, s a hátára vetett hagymakötegekkel
 459 VI    |         excellens ifjút küldötte előre.~S az ifjú titánok rohantak
 460 VI    |           infernale intésére tapsolnak, s könnyű volt kitalálni, hogy
 461 VI    |         tenyeres-talpas asztaloslegény, s abban a pillanatban, amint
 462 VI    |               Egy pofont egy füttyért”. S ez untig elég volt az ellenfél
 463 VI    |            tímárlegény, asztaloslegény, s más afféle kesztyűtlen hadak,
 464 VI    |            legázolta glasszécsizmáikat, s összetépte sima öltönyeiket
 465 VII   |                 hír a másikat eltemeti, s aki ma bálvány volt, az
 466 VII   |        Burlington, ki a medvét játszta, s a vadászt földhöz verte,
 467 VII   |           fejében egy sorsjegyet adott, s ez nyolcvanezer frankot
 468 VII   |          fogadóról szedjék le a címert, s azok helyett az ő saját
 469 VII   |               alá vett sipkával fogadá, s teljesíté minden parancsát,
 470 VII   |               gyilkolt meg egymás után, s ezért lefejeztetett. Mert
 471 VII   |           elköltötte Debry komornyikja, s ismét visszaállt inasnak
 472 VII   |                 a csodás Chataquéláról, s nem volt derék ember, aki
 473 VII   |                alatt rejlő egyéniséget, s lenne, aki nílusi lovat,
 474 VII   |            afgán hadifőnök leánya volt, s mint olyan, az angolokkali
 475 VII   |             megszokottól annyiban elüt, s szokatlan bájaival ismeretlen
 476 VII   |                egy meghasadt cseresnye, s termete karcsú és délceg.
 477 VII   |             helyzetéről ne is szóljunk. S ki győzné őt minden percben
 478 VII   |      divatszépségek, nem a entretenue-k s más egyéb könnyen hozzájárulható
 479 VII   |              viselt övét elküldi hozzá, s ha a hölgy megtartja azt,
 480 VII   |              leoldja derekáról az övet, s visszaküldi annak, akitől
 481 VII   |        visszaküldi annak, akitől kapta, s ismét szabadok lesznek.
 482 VII   |             Azon nő házasságtörő volna, s az még csak istenes dolog,
 483 VII   |        fűrészekkel osztja ezer darabra, s mindegyiknek külön kell
 484 VII   |                követte Hellasz földére, s harcolt vele együtt bátran
 485 VII   |        lánglelkű szellemóriást, Byront, s elválva Ulyssestől, őt tisztelé
 486 VII   |                 sokat vándorolt övével, s a költővel vissza is jöve
 487 VII   |                 végződhetik házasságon, s emellett az a tréfa is van
 488 VII   |             iránti szerelemből mond le, s másra nézve illethetetlen.~
 489 VII   |              önfeláldozónak kell lenni, s nem elég mindez indulatokat
 490 VII   |          kényelmetlen próbákra állítja, s ha ki nem állotta azokat,
 491 VII   |                  hogy kezével elérheti, s csak ha utánok nyúl, tapasztalja,
 492 VII   |                jól rendezve, mint most, s minden gyulladásnál nagy
 493 VII   |       városrészt lakja, tud kiigazodni, s minthogy itt úri előfogatok
 494 VII   |                Fennimort, az alispánfit s más honi ismerősöket, lord
 495 VII   |           rizskalapját levette fejéről, s szalagjainál fogva kezében
 496 VII   |      szalagjainál fogva kezében tartja, s merőn a tűzbe bámul.~Legtöbben
 497 VII   |               odább a szomszéd utcánál, s jónak látták onnan a néptolongás
 498 VII   |               nagyszerű látvány lesz.~– S nincsenek itt bátor férfiak,
 499 VII   |            segíteni – szólt Chataquéla, s inte kocsisának, hogy hajtson
 500 VII   |            pompás angol telivér lovait, s a roppant fecskendő elé