Part
1 I | vagyok vele elégedve.~– Ah, óh, ah, monsignore Bouche,
2 II | elém szabott tilalmait. Óh, én hozzá vagyok szokva
3 III | szépséget találok bennök; óh, milyen igaz minden szava,
4 III | heves kezde lenni e szóra.~– Óh, ez több, mint előszeretet,
5 V | közönség kedvence lett. Óh, azon hideg éghajlat alatt,
6 V | Eltűröm, Jeanette.~– Óh, madame, ön nem tudja, mi
7 V | könnycsepp jelent meg.~– Óh, madame, ha lehet, ne lépjen
8 V | Mindent hallottam. – Óh, a betegek ravaszok, sokszor
9 V | irat, valami paszkvill; óh, az emberek mindenre képesek.~–
10 VI | hogy minek cselekszi azt. Óh, madame Valabregue még a
11 VI | visszanyerni vagy elveszteni. – Óh, itt is egy birodalomról
12 VI | igazán sírni a színpadon; óh, ezek valódi könnyek voltak,
13 VII | suttogásnak vehessék.~– Óh, most nagy szomorúság van
14 IX | késnek közbekiáltani: – „Óh, óh!” – Hol a kifejezések
15 IX | késnek közbekiáltani: – „Óh, óh!” – Hol a kifejezések kissé
16 X | helyet, kedves jó rokonom. Óh, milyen szerencse, valahára
17 X | tartani örökre.~– Hó! – áh! – óh! – hangzott mindenfelől.~–
18 X | teneked fog lenni Teréznél.~– Óh, milyen kedves napjaid lesznek;
19 XI | Munkájáért pénzt kapott. Óh, ti ezt nem tudjátok, jólétben
20 XI | forralt e bánat okozója ellen, óh, mert azok a vénasszonyok
21 XI | hangon hallja susogni:~– Óh, mily fölséges; óh, mily
22 XI | susogni:~– Óh, mily fölséges; óh, mily magasztos ének!~Erre
23 XII | Fannyra költött összeget. Óh, az ilyen tartozásokkal
24 XII | segédül ajánlkoznának.~– Óh, elegen. Az ifjú óriások
25 XIII | lábát a nagyságos úr?~– Óh, kérem alássan – szólt kezeit
26 XIII | mi gondja arra kendnek?~– Óh, nekem egy csepp gondom
27 XIV | hölgyet, s tán boldogítni. Óh, nem, ez nem szokásunk,
28 XIV | mindig néz, és sohasem lát; óh, ezek a legmulatságosabb
29 XIV | hogy öklelhessenek velök. Óh, e szarvak nagyra fognak
30 XV | kérdezte, hogy mi baja.~– Óh, uram, óh, én kedves uram,
31 XV | hogy mi baja.~– Óh, uram, óh, én kedves uram, maga derék,
32 XV | szerencsétlen anya vagyok én. Óh, óh, Boltay úr, maga sem
33 XV | szerencsétlen anya vagyok én. Óh, óh, Boltay úr, maga sem képzelheti
34 XV | szegény megőszült fejemre. Óh, hogy ilyen napokat kellett
35 XV | hogy majd megjavulnak; óh, bár vakultam és süketültem
36 XV | magát az éhenhalástól.~– Óh, uram, ezer köszönet, hiszen
37 XV | és nem lesz semmi baj.~– Óh, uram, ön úgy beszél, mint
38 XV | leszállt angyal. De a leányom, óh, a leányom nem fog engemet
39 XV | kibékítem én őt magával.~– Óh, uram, nem várom én, hogy
40 XV | valamit szólani ez asszony.~Óh, igen…~Éjszaka, sötétben,
41 XV | ha az ember elpirul.~– Óh, óh, lelkem jó leányom,
42 XV | az ember elpirul.~– Óh, óh, lelkem jó leányom, édes
43 XV | egészséges, ha beteg vagy. Óh, az az ember egészen őrült
44 XV | égő olajat töltöttek.~– Óh, mennyi bohóságot elkövetett
45 XV | oltalmábul kelle elorozni!!~Óh! Feketébb az ördög, mint
46 XV | kezet, ezt a gyönyörű kezet. Óh, te kedves, egyetlen leányom.
47 XV | egyszer, nagyon messziről.~– Óh, szép ember, finom, kellemetes;
48 XV | erkölcssértés sem szokott történni.~Óh, Kecskerey úr azt meg nem
49 XV | elitjével megismertetni.~Óh, Kecskerey úr nemcsak hogy
50 XV | hogy nőül fogja venni.~– Óh, igen, és a leány nagyon
51 XVIII| most már emlékezem jól; óh, nagysád! nincs szavam kifejezni,
52 XVIII| Rudolf úr őnagyméltósága: óh, az nagy ember! Mindenki
53 XVIII| megtisztel jelenlétével.~– Óh, akkorra meg kell jönnie.
54 XVIII| vén bolond, van oka rá.)~– Óh, férjem igen előzékeny –
55 XVIII| Flóra ellen lőn elgyújtva.~– Óh, abban igazat adok önnek,
56 XVIII| Megvallom, hogy én sem. Óh, énbennem sok kellemetlen
57 XVIII| aktáinkat megismertetni…~– Óh, nem, nem, nem! Értem, értem!
58 XVIII| lenni Kárpáthy úr miatt. Óh, kérem! az régen volt, nagyon
59 XVIII| buzdítást, tegyünk jót vele.~– Óh, istenem… – Flóra nem tudott
60 XVIII| hiszen Fanny valót mondott.~– Óh, én tudom azt jól, hogy
61 XVIII| megszánt és boldoggá tett”.~– Óh, Fanny – monda Flóra szelíd,
62 XVIII| salaktalan lélekre, mint a magáé; óh, jobb még, mint a magáé,
63 XVIII| szándékozik, az előkészületekben. Óh, úgyis annyi dolgod lenne,
64 XVIII| is sokat nevettek rajta; óh, az nagyon víg, nagyon mulatságos
65 XVIII| kénytelen volt ő is nevetni.~– Óh, ezt ne gondold, hogy nem
66 XVIII| néni kellemes társaságát…~– Óh, kérem, kérem! Semmi okot
67 XIX | embereknek a tekintetes címet.~Óh, ezek a tekintetes urak
68 XIX | sor az eredeti fiúkra.~– Óh, már ezeket jobban ismerem
69 XX | nagyon, nagyon szerettetik. Óh, e boldogságot látni mily
70 XXI | mint a szemeitek fényére!~– Óh, vigyázni fogunk – felelt
71 XXII | megvetné-e azt ő maga is?~Óh, kétségbeejtő, kétségbeejtő!~
72 XXII | Maradjon itt. Beszélgessünk.~Óh, ez nagyobb öröm volt, mint
73 XXII | alkalmatlanok gondviselőiknek.~– Óh, kívánj bármit. Bizonyos
74 XXII | jótékony célokra gondolok most. Óh, nekünk annyi kötelességünk
75 XXIV | másnak arról, amit érez.~Óh, mennyivel nehezebb teher
76 XXIV | szenvedély fájdalmai között. Óh, milyen nagy bűnnek kell
77 XXIV | meghajtással hívta őt fel a táncra.~Óh, mi szép volt!~Fanny nem
78 XXIV | Olyasmit.~– Ki felől?~– Óh, ha megmondanám, akkor nem
79 XXIV | minden fogalom hiányzik.~– Óh, ne tartson oly együgyűnek
80 XXV | fel fog itt keresni téged; óh, nagyon szeret téged ez
81 XXV | milyen sárga, szegény.~Óh, ha tudná, minő kegyetlen
82 XXV | tréfás, közönyös dolgokat. Óh, de ő vétkes boldogságot
83 XXV | sokat szenvedtem ön miatt. Óh, miért kellett önnek ide
84 XXV | magamat, mely önt elém hozza.~Óh, mint fájt az ifjú lelke,
85 XXVI | Abellino villogó szemekkel. – Óh, azt az embert szeretném
86 XXVII| iszonyú kínt okozhatnak neki; óh, a test küzdelme a lélekkel
87 XXIX | halt meg, ne borzadj tőle. (Óh, Rudolfnak egészen más oka
88 XXIX | álmodni, láttam meghalni…~– Óh, jerünk, jerünk innen.~–
89 XXIX | szép volt ez ének mind.~– Óh, uram – szólt a pap –, lehet,
90 XXIX | Péter, jószágigazgatóm…~– Óh, uram… – akará hebegni a
|