Part
1 I | senki fiáért nem koplalok.~Végre mégis kitekinte az ablakon,
2 I | gondviselés útjait bevágni.~Végre csakugyan mind a négy kerekével
3 I | rosszabb ülést foglalta el; míg végre csakugyan hosszas küszködés
4 I | találta semmiben örömét; végre azt gondolta ki, hogy elmegy
5 I | Csak a fejöket csóválták; végre a legöregebb kirukkolt a
6 I | világon akkora egér. Ez végre teljesen megnyugtatá a nagy
7 I | járművet helyéből megmozdítani, végre kénytelen volt a kocsiban
8 I | mindinkább bővülni kezd, végre a csizmáknál buggyot vet,
9 I | meg Waroff, és hazajött végre mint Herr von War.~De nem
10 I | körülszaglászni az idegent.~Végre ünnepélyes, vontatott hangon
11 I | ajándékot kérek! – kiálta végre szóhoz juthatva. – Hanem
12 III | oly erősen sietni, mint ő.~Végre kitűnt a domb, melyen a
13 IV | unokaöcsém!” – kiált fel végre. A boldogtalan egyszerre
14 IV | nagy tusakodásba ered, míg végre a vadász leöli, s végignyújtva
15 IV | cammogni s a fejét hánytatni. Végre jő a vadász, a lord két
16 IV | bír a medvével, birkóznak, végre a vadász esik el, a medve
17 IV | Vaudevilles, azután a Varietés, végre minden párizsi színpadot
18 IV | megtiszteltetés-e ez rá nézve, vagy sem. Végre mégis elhatározta magát,
19 IV | markába nyomott argumentum végre mégis meglágyítá; majd meglátja,
20 V | minden órában izenget hozzá, végre fenyegetölőzik, hogy kényszeríteni
21 V | kényszeríteni fogja; a művésznő végre szabadságidejét kéri, mert
22 V | szókat akarna felfedezni, végre mégiscsak az igazit mondá
23 VI | az nem idetartozó kérdés.~Végre jön a rendező, s egész alázattal
24 VI | váltogatá titkos jeladásait.~Végre dob- és trombitaszakadtából
25 VI | megint félbeszakasztá, ami végre annyira dühbe hozta a művésznőt,
26 VI | kétségbeesve tépte haját.~Végre Zelmira, látva, hogy a merő
27 VI | ideig tiszteletével adózott, végre valahára megalázva, összetörve
28 VI | leendett birtokában.~De végre kisírta magát, ereje visszatért,
29 VII | vissza fog térni a végletnél. Végre azonban még azt is megengedve,
30 VII | e szenvedély majd dühvé, végre kétségbeeséssé vált, hogy
31 VII | nyernek a mozgó alakok, majd végre lassúbb lesz a ködalakok
32 VII | tudósítani fogja Rudolfot. Végre elhatározá, hogy utána menend
33 VIII | akkor ő pünkösdi palatínus.~Végre jött a pünkösdi király.
34 VIII | paripa figyelmet gerjesztett.~Végre megtörtént a jeladás, az
35 VIII | kegyelmes a szegény legénynek. Végre sikerült Mártonnak lova
36 VIII | nyelve kicsüggött szájából; végre a versenytérre ért az összegyűlt
37 VIII | azt a poharat! – kiálta végre Bandi, s hozzáfogott ő is
38 VIII | Megöllek! – S midőn el tudott végre csendesülni, felgyűré ingujjait
39 VIII | hogy rájárt a rúd, s midőn végre Kis Miska elereszté a nyakravalóját,
40 VIII | nevetés további folytatásától.~Végre elkövetkezék a legmulatságosabb
41 IX | félre is tekintene – míg végre magától elcsendesedik a
42 IX | hogy nagyon nézik őket.~Végre nem állhatta tovább a dicsőséget;
43 X | ajándokkal megörvendeztetni; végre maga kezdé meg a szót.~–
44 X | a vágóhídon! – kiálta rá végre epés kifakadással Teréz. –
45 X | a szókat, és hallgatott. Végre egy napon ebédhez ülvén,
46 X | harmadszor is rákezdi, végre egy vidám cimbora odaugrik,
47 X | ezzel a sok sopánkodással, végre is abban állapodtak meg,
48 XI | de igen hasznos.~Midőn végre a gyermek elvadult lelkülete
49 XI | kevesebbet sóhajtozott utánuk. Végre annyira jutott, hogy midőn
50 XI | agárfuttatások alkalmával.~Végre egyike az ismerős dandyknek,
51 XI | bele a verembe, s midőn végre elkezdett esni az eső, gonosz
52 XI | engedékenységre; ily dolgokkal végre oly szűk sarokba szorítá
53 XI | alkotott minta helyébe.~Végre egy napon találkozott hasonló
54 XI | titokteljesen gondoskodik, de midőn végre a kegyes asszonyság elhatározá
55 XII | olyan nagy. De a név, a név?~Végre Abellino maga segített a
56 XII | talált e célra alkalmasnak; végre abban állapodék meg az elegánsoknak
57 XIII | idéztek elé benne, s midőn végre a nádor őfensége megengedé
58 XIII | ott, mert senki sem felel. Végre az archívumba jutott. Jancsi
59 XIII | sokat hányja-vesse kend.~Végre talált a paraszt kedvére
60 XIII | Látjátok, barátim – szólt végre kitörő nyíltsággal a körülállókhoz –,
61 XIV | sokkal becsesebbnek látszott. Végre az őrjöngésig szerelmes
62 XIV | utcára nem teend, és ha végre megsokallom az üldöztetést,
63 XIV | tréfával tudott megfelelni. Végre a cselédek széthordták az
64 XIV | fájdalomról gondolkozni, míg végre a seb halálossá válik; naponkint
65 XV | jutott eszébe őt felemelni. – Végre is Boltay mester szedte
66 XV | másik hideg, mint a fagy.~Végre sikerült az egész család
67 XV | vagy te, Fáni! – suttogá végre önkénytelen hízelgéssel.~
68 XV | férjhezmenésen, halálozáson, míg végre egyik vagy másik fél horkolása
69 XV | Csak a késő hajnal hozott végre álmot fáradt pilláira.~A
70 XV | elszavalják tulajdon verseiket, s végre két-három feuilletonista,
71 XV | Ez már a derék házigazda.~Végre jön Abellino. Neki nem volt
72 XVIII | ahol senki rá ne találjon.~Végre zavara és kétségbeesése
73 XXI | csókolva, amott kezet szorítva, végre visszakerül az egymás mellett
74 XXII | milyen kevés volna az.~Végre győzött a természet. Az
75 XXII | és sírt, mint a gyermek.~Végre túl volt a nő minden veszélyen.
76 XXIV | udvarolni idegen hölgyeknek. Végre pedig egyik órában úgy,
77 XXIV | közül kardjaikkal üdvözlék.~Végre maga a főispán hintaja érkezett,
78 XXIV | hogy még mindig előtte áll… Végre sokára föltekinte, s akire
79 XXV | nejének előhozni.~Midőn végre ittas volt az örömtől, s
80 XXV | vesztegzár tartani? – kérdé végre egy napon Rudolf kifakadva.~–
81 XXV | annál nehezebben nyomja az!~Végre fölmentek ismét a kastélyba.~
82 XXVIII| magasabban emelkedik, míg végre az ég boltozatán összeér,
83 XXVIII| Gondolkozott… gondolkozott…~Végre odahajolt, és megcsókolá
84 XXX | sírni akar, és nem tud. Végre kitört a szó és a könny
85 Vegszo| rejtelmes kongása előtt.~Végre, bocsánatot kérve szíves
|