Part
1 I | márpedig ha így tart, akkor nem tudom, ki lesz az a Noé, ki e
2 I | dörmögi el a többit. – Azt sem tudom, ha a kenyerünk elfogy,
3 II | másfél milliót jövedelmez.~– Tudom – szólt a bankár hideg mosolygással,
4 II | nemesembernek hínak, nem tudom miért; ezeknek a prókátoroknak
5 II | meresztett.~– Mit tud ön?~– Azt tudom, hogy e gonosz bitorló,
6 II | takargatott szegénység. Én meg tudom mondani minden idegennek
7 II | födözeten tölté, de én azért jól tudom, hogy ezeknek az uraknak
8 II | legjobban hangzik, de én jobban tudom, hogy szegénynek minden
9 II | maradhat, s azért, hogy én tudom önnek érzékeny körülményeit,
10 II | nevet kívülem viseli.~– Azt tudom. De Kárpáthy János még megházasodhatik.~
11 II | Éppen nem. Én igen jól tudom, hogy ő csaknem a halál
12 II | Elébb megpróbálom, hogy tudom kiállani önnek elém szabott
13 II | és kész a gutaütés.~– Nem tudom, mert én sohasem csináltam
14 III | hanem hazamegyek; pedig tudom, hogy ott nem fogok sem
15 III | bízzák magyar nevű emberre. Tudom, hogy szegénységgel fogok
16 III | uraim, és én magam sem tudom magamnak megmagyarázni.
17 III | könny szememből, és én nem tudom elmondani, hogy micsoda
18 III | kézműves eltávozott. – Nem tudom, e fiú szavai költötték-e
19 III | nektek még fáj; de én látom, tudom, érzem, bennem öntudattá
20 IV | legyenek irántam irgalommal. Én tudom, mi sors vár arra, aki innen
21 IV | pénznek? Hiszi, hogy én nem tudom megadni kutyájának az árát?
22 V | fog fellépni Zelmirában.~– Tudom, Jeanette.~– És tapsolni
23 V | beteg színész. – Én, aki tudom, mit tesz az, egyetlen szisszenést
24 V | aludjam akkor, ugye, midőn tudom, hogy te, az én bálványom,
25 V | itt valami izenettel. Nem tudom, bebocsássam-e?~– Jöhet!
26 VI | ismeretlen pofák, s mit tudom én, kinek a parancsára működnek.~–
27 VII | politikához nem értek, nem tudom, van-e valami szerepe főurainknak
28 VII | még Magyarországon. De azt tudom, hogy ha egy népet éppen
29 VII | édes Rudolf, azt én jobban tudom. Én ismerem az életet, mert
30 VIII | van piros pünkösd napja.~– Tudom, nemzetes uram, tegnap én
31 VIII | hánytad ki a vendégeket?~– Nem tudom, nemzetes uram, nekem csak
32 VIII | kerül ám a városnak.~– Jól tudom én azt, hogy ez nem a város
33 VIII | futtatnak egymással; azt is tudom, hogy aki ez alkalommal
34 VIII | a plafonra.~– Magam sem tudom én. Annyit tudok, hogy nagyobb
35 VIII | Én nem bánom; de nem tudom ám én, hogyan kell magamat
36 VIII | jó tréfának találom; nem tudom, te is annak találod-e?
37 IX | együtt énekelni.~– Mind régen tudom én azt. Nekem is mondták,
38 X | nem is hagyja azt el már, tudom, csak mikor a koporsóba
39 X | mentse meg az ötödikben, mert tudom jól, hogyha erre volna is
40 X | azért elég; úgyis magamról tudom, hogy több baj van egy leánygyermekkel,
41 X | előtt, míg el nem alszik.~– Tudom, hogy fog bennünket előtted
42 XIII | állapot, mert, ahogy én tudom; akkor nem járt eső, hanem
43 XIII | simplex ember kend!~– Hát mit tudom én, kit vár a nagyságos
44 XIII | kolbász, rövid prédikáció”!~– Tudom – monda Pál és lódult a
45 XIV | ami már a szájára akadt. Tudom én azt, hogy az nem engem
46 XIV | gyámleányát elcsábítsa.~– Tudom, uram. De én is vigyázok.~–
47 XIV | ön a bibliai nábob. De én tudom, uram, hogy a gazdagság
48 XIV | pohár vízen? Hiszen azt is tudom, hogy kit szeretsz. No,
49 XIV | híven, forróan szeret.~– Tudom, Sándor az – szólt közbe
50 XIV | téged mennyire szeret!~– Tudom. Ismerem őt. Becsültem mindig;
51 XIV | mindig; derék ember. De nem tudom szeretni. Hozzámegyek, hű
52 XIV | Háladatlan vagyok, ugye, hogy nem tudom szeretni azt, akit önök
53 XV | pedig nem tudok, én csak azt tudom, hogy elébb-utóbb úgyis
54 XV | te maradtál volna, akkor tudom, nem jutottam volna ilyen
55 XV | korában. Ámbár még akkor is tudom, hogy nem hagyna ő tégedet
56 XV | akarja azt tudni.~– Én nem tudom, mi lelt? – szólt Mayerné. –
57 XV | hogy hová lettél. „Én nem tudom, uram – mondék –, tőlem
58 XV | csináljam meg a kávédat. Én már tudom, hogyan szereted; sok tejjel,
59 XVIII | véleményre, azt bizonyosan nem tudom.~A szép Csendey Rezső, ki
60 XVIII | akik fel vannak írva. Nem tudom, kitől féljek, kihez ragaszkodjam,
61 XVIII | előtt zárjam el szívemet? Én tudom, hogy nehéz, nagyon nehéz
62 XVIII | kéz, melyek csuklóban, nem tudom, mi okbul, szörnyű hattyúprém
63 XVIII | valót mondott.~– Óh, én tudom azt jól, hogy ön jótékony
64 XVIII | jótét nagyságát csak én tudom, csak én érzem.~Az indulat
65 XVIII | alatt hagyom, ámbár nem tudom, hogy Szentirmay féltékenysége
66 XIX | úr. Ezen cím nélkül nem tudom, hogy ismerné-e őt valaki
67 XIX | mert ha ők nem vennék, nem tudom, hogy kinek a számára gyakorolná
68 XIX | arisztokrata főispánné neve. Nem tudom micsoda előszeretetből írta
69 XXIII | a piszkos rokonodat! Ha tudom, máskor bottal jövök hozzád.
70 XXIV | Sőt azt is bizonyosan tudom, hogy ünnepelt barátunk,
71 XXIV | vezette Rudolfot, már nem tudom, azért-e, hogy őt lássák,
72 XXIV | elkölteni valamit.~– De azt is tudom, ami Abellinóval történt,
73 XXIV | távozom el tőled. Ámbár tudom, hogy itt a büntetést ismét
74 XXIV | méltóbb asszony nálánál.~– Tudom. És te szánalomból szíveddel
75 XXIV | engem. Én tudok mindent; tudom, Fanny testvérei igen rossz,
76 XXIV | rokonai erélye menté meg. Tudom, hogy ezek a világ előtt
77 XXIV | kényes emlékek, de azt is tudom, hogy amíg én e nőnek kezét
78 XXVI | Én egész bizonyossággal tudom, hogy kit szeret – szólt
79 XXVII | nagyságod házára.~– Azt tudom, azt érzem, uram. Áldom
80 XXVIII| szívbeli érzés? Most már tudom, hogy nem öl meg, most már
81 XXIX | öröm miatt, vagy nem is tudom minek nevezzem, nem lelem
82 XXIX | elrepült volna mellette. Én tudom, mi az. Kétszer éreztem
83 XXIX | házadban, ez nőd hálószobája.~– Tudom. De nem jöhetek el mellette
84 XXIX | tartson élete e honnak.~– Jól tudom – folytatá Kárpáthy –, hogy
85 XXIX | neki kedvesebb emléket, tudom, nem hagyhatnék. Harmadik
|