Part
1 I | egyszerre lenyelni; de a másik kezét egyszerre nyújtotta a nagy
2 I | sietett megragadni nagybátyja kezét. – De hisz énelőttem a rossz
3 I | érteni. A bohóc megfogá kezét, hogy el ne essék, a poéta
4 II | lábhegyére, egyszersmind a kezét ujjaival a szája felé fordítva,
5 II | A bankár mosolyogva tevé kezét a dandy vállára, s biztató
6 III | Istvánnak neveztek, karjába ölté kezét, és odavonta maguk közé.~–
7 III | érzékenyen megszorítva társai kezét, s anélkül, hogy neveik
8 III | Ismeretlen nevek – szólt Rudolf, kezét feje alá téve, s egy leszakított
9 III | Miklós – szólt István, társa kezét megszorítva –, egyébiránt
10 V | hangok által, hogy a leányka kezét mindenki láttára megszorítá,
11 V | felnyitá szemeit, s száraz kezét kinyújtva, megfogá Jozefine
12 V | megfogá Jozefine sima fehér kezét, s odavoná őt magához, halk
13 VI | visszhangzott, s ha ő letette kezét, elhallgattak ismét, hogy
14 VII | félrevetni az útból. Azzal kezét nyújtja az utána jövő hölgynek,
15 VII | Az ifjú nem tarthatja elé kezét, nem léphet előle félre,
16 VII | szólt hideg arccal Rudolf, kezét nyújtva elé.~– Mit hinni?~–
17 VII | róla? Oly közel állt hozzá, kezét szorítá kezében, éltét odaveté
18 VII | csendesen a csodás asszony kezét.~– Chataquéla, légy te az
19 VII | Eszékiné, megfogva a gróf kezét. – Ön méltatlanságot követ
20 X | rábírta, hogy elmenjenek hozzá kezét csókolni, mely eléggé mutatja
21 X | ellene; a leány megragadá kezét, odaszorítá kebléhez, csókjaival
22 X | ők?~Azzal megfogá a leány kezét, másik kezével felkapta
23 X | vadállat.~Azzal megfogá a leány kezét, s anélkül, hogy valakitől
24 XI | viseltetett Teréz iránt, és kezét megkérte. De Teréz szülői
25 XII | háttal volt felé fordulva, s kezét bal fülére tapasztá. A sebészek
26 XII | semmi! – inte, az egyik kezét folyvást fülén tartva. –
27 XII | légütésre önkénytelen felkapta kezét, s az e percben elsült pisztoly
28 XIII | előbbre ült karszékében, s kezét nyújtá felé; Péter úr azonban
29 XIII | lehetett volna venni, hogy kezét odanyújtsa Jancsi úrnak,
30 XIII | példás elszántsággal nyújtá kezét a legfelyül fekvő csomag
31 XIII | hogy majd kitörte vele a kezét.~– Azt akarom megtudni –
32 XIII | haladni; most félretolta Palkó kezét, könnyedén lépdelt le a
33 XIII | vér, kezével megtámadója kezét iparkodott letépni melléről,
34 XIV | nyájasan fogá meg a kézműves kezét.~– Üljön vissza helyére,
35 XIV | megszorítván Boltay mester kezét, otthagyá őt összevissza
36 XIV | szelíden csókolá meg az öreg kezét, melyet az fejére tett,
37 XIV | megszorítá Boltay mester kezét, azután kifordult a szobából.
38 XIV | Tehát elébb meg fogja Fanny kezét Sándor számára kérni, hátha
39 XIV | lehajolva megcsókolá a mester kezét, s trallázva, szökdelve
40 XIV | vált. Megfogá a leányka két kezét, s odavoná őt maga elé.~–
41 XIV | ragyogványát akkor, midőn csak kezét kellene kinyújtani, hogy
42 XIV | ha ő Kárpáthynak nyújtaná kezét. Egy lépéssel az elérhetlennek
43 XIV | szeretett aggnak nyújtaná kezét. Pénzért, nagyravágyásért.~
44 XV | bizalmasan fogá meg Fanny két kezét, s nyájasan tekintve szemébe,
45 XV | kezdé a lyán, megfogva anyja kezét; nem irtózott tőle –, hogy
46 XV | szokatlan beszédet ne ejtsen, kezét ünnepélyesen mellére téve:~–
47 XV | érzelemmel szorítja meg Boltay kezét, azután Terézét, most Fannyra
48 XV | kegyes volt iránta, hogy sem kezét, sem lábát nem törte az
49 XV | úr – megszorítva a háziúr kezét, mint régi ismerősét, neje
50 XV | mint régi ismerősét, neje kezét karja alá fűzé.~– Kívánjon
51 XV | őhelyette nagybátyjának adta kezét.~Szinte jólesett Abellinónak,
52 XVII | megrázva az érdemes férfiú kezét –, remélem, látjuk egymást.
53 XVII | mely idő alatt arcát és kezét tisztességesen megmosni
54 XVIII | és eléje ment, megfogá kezét, s dacára az öregúr azon
55 XVIII | szorítá meg az ifjú hölgy kezét, s mintha ugyanazt a beszédet
56 XVIII | egyszerre mindkét kezével Flóra kezét, s mielőtt annak ideje lett
57 XVIII | szorítva szívéhez Flóra kezét, melyet egy percig sem bocsátott
58 XIX | szorítá meg Szentirmayné kezét. Nélküle mennyit kellett
59 XX | meggátolhatná, megcsókolja kezét, amivel azt nyeri, hogy
60 XXI | delnő, megszorítva az öreg kezét, míg Kiss Miskának kedve
61 XXI | elérzékenyülve nyújtá neki kezét.~– Ugye, ön nem haragszik
62 XXII | ki legelső nyújtá neki kezét, hogy vezesse, hogy pártolja
63 XXII | megcsókolá kitett verítékes kezét, és sírt, mint a gyermek.~
64 XXII | ágyához, fejét megsimogatta, kezét kezébe vette, és kérdezé:
65 XXII | nem szólt rá semmit. Csak kezét húzá végig homlokán, mintha
66 XXII | neje ágya mellett, s annak kezét csókjaival, könnyeivel halmozá
67 XXII | sokáig nem bocsátá el férje kezét kezéből. Kárpáthy a nap
68 XXIII | eléje nyújtva hosszú, száraz kezét.~– Ah, Abellino! Te vagy
69 XXIV | hozzá hajolva nyújtá neki kezét.~Szegény nő, alig bírta
70 XXIV | tudom, hogy amíg én e nőnek kezét kezemben tartom, addig őt
71 XXV | Flóra férje – szólt Fanny kezét kivonva férje karjaiból.
72 XXV | már messziről nyújtá elé kezét, melyet Rudolf barátságosan
73 XXV | meleg kéz szorítása érinté kezét, önkénytelenül férje vállára
74 XXV | néha szédülök – s azzal kezét minden tétovázás nélkül
75 XXV | szólt hozzá, megfogta szép kezét gyöngéden.~– Miért sír ön?~
76 XXV | Tehetett-e egyebet, mint hogy kezét nyújtá neki, s engedé, hogy
77 XXVII | tanulja viselni az Isten kezét.~– Ne kínozzon ön, mondja,
78 XXVII | kinyújtja reszkető forró kezét, s megfogja vele férjeét,
79 XXVII | két kezében tartja neje kezét, mintha azt hinné, hogy
80 XXVII | keblére, s megszorítja a delnő kezét, és suttogva rebegi:~– Légy
81 XXVIII| Megfogá a szegény ifjú kezét, s megszorította azt.~–
82 XXVIII| meg, hogy meg ne szorítsa kezét forrón, és meg ne ölelje.~
83 XXIX | megrázta forrón az érkező kezét.~– Köszönöm, Rudolf, köszönöm,
|