Part

 1 I     |       kiálta fel összerendülve az öreg, s arca egyszerre elhalaványult. –
 2 I     |      ordíta felugorva helyéből az öreg Kárpáthy, s arcán e percben
 3 I     |    szobában.~Abellino kacagott az öreg tehetetlen haragján:~– No,
 4 I     |           megüti a guta. Nono, jó öreg, nem kell úgy mérgelődni,
 5 I     |            ahogy van! – kiálta az öreg. – Nem kell semmihez nyúlni,
 6 I     |           már egészen berekedt az öreg, hogy alig lehete a szavait
 7 II    |       Például?~– Elmondom; míg az öreg Kárpáthy János él, nem szabad
 8 VIII  |         el szoktak terjedni, s az öreg Kárpáthynak furcsa rohamai
 9 X     |          Élt azonban Mayernek egy öreg nénje Pozsonyban, egy világtól
10 X     |     eperhez hasonlító ajkaikat az öreg, összetöpörödött kezekkel
11 XII   |         sem beszélt felőle. A két öreg sokat tanácskozott egymással,
12 XIII  |      találtak Petike lelkében. Az öreg Kárpáthyt nagyban mulattatá
13 XIII  |  kocogtatott, míg a sarkában jövő öreg Pál hajdú, ki az aktákat
14 XIII  |   nagyságos úr átnéz – dörmögé az öreg szolga.~– Fogja be kend
15 XIII  |       Édes öcsémuram!” – kezde az öreg Kárpáthy diktálni.~„Miután
16 XIII  |         jó atyafiak maradunk.”~Az öreg szemei megnedvesedtek e
17 XIII  |       okát.~– Tán vesztit érzi az öreg, hogy oly kegyes indulatokra
18 XIII  |        itt vagy! – monda a jámbor öreg, önkénytelen könnyet törölve
19 XIII  |       öcsém! – szólt egyszerre az öreg.~– Ördögöd van! – monda
20 XIII  |           az iszonyúan megbántott öreg, amint a koporsót meglátta,
21 XIII  |           ahogy beletekintett.~Az öreg Kárpáthy János saját kézírása
22 XIV   |      segít leszállani a hajdú.~Az öreg úr nyájasan közelít Boltay
23 XIV   |           szelíden csókolá meg az öreg kezét, melyet az fejére
24 XIV   |         hozzája menni? – kérdé az öreg elszomorodva.~– Ha önnek
25 XIV   |          Úgy ne menj hozzá.~A két öreg szemeiben önkénytelen könny
26 XIV   |           végig a szobában; a két öreg örömtől ragyogó szemeit
27 XIV   |           csintalanul odaült a jó öreg ölébe.~– Lássa, Boltay papa,
28 XIV   |     különös meglepetés várt a két öreg gyámra. Fanny megkéré Boltayt,
29 XV    |       elküldé Boltayhoz Palkót az öreg Kárpáthy (ámbár ezentúl
30 XV    |           a gyertyát eloltják, az öreg asszonyságok akkor legerősebbek
31 XV    |      nyugodtan ellehetsz, amíg az öreg Boltay él; bár az isten
32 XV    |          a János úr, hová lett az öreg nábob? Ismeri őt valaki?
33 XV    |    Valamit itt hagytunk – mond az öreg szolga.~– Mit hagytunk itt,
34 XV    |           bankárfiúkat s a galant öreg mágnásokat, hogy maguknak
35 XV    |      szabadelvű delnők, a jókedvű öreg dámák, a kegyelt divatszépségek,
36 XVII  |     lóháton, hogy őt láthassa, az öreg copfos jószágigazgatót,
37 XVIII |  elmondania.~Fanny észrevevé a jó öreg zavarát, s buzdító nyájassággal
38 XVIII |      megerősödve érzé szívét a jó öreg, s még egyet bátran és elhatározottan
39 XVIII |        érzek.~– Térjünk ügyünkre, öreg barátom – szólt Fanny, attól
40 XVIII |      Fanny, attól tartva, hogy az öreg elárasztandja hála- és magasztalással.~–
41 XIX   |       Fanny nem hallgathatá el az öreg tisztviselő magasztalására,
42 XIX   |         Tartottunk volna, de a jó öreg abban alkudott meg velem,
43 XXI   |          mosollyal köszöné meg az öreg hivatalnok készségét, ki
44 XXI   |           engedje nyúlni, mire az öreg lehajolt, kérve úrnőjét,
45 XXI   |           a delnő, megszorítva az öreg kezét, míg Kiss Miskának
46 XXI   |           volna őt hátba ütni.~Az öreg ismét eltűnt észrevétlenül,
47 XXI   |        észrevehetné, miszerint az öreg nem dől a bal felére. Bal
48 XXI   |     lovászaihoz, s ott találva az öreg Pált, aggodalommal mondja
49 XXI   |        elragadta a mén. Flóra, az öreg Palkó, Kiss Miska és Gergely
50 XXII  |           nap!”!~Hát a férj, a jó öreg?~Kárpáthy csak most érzé,
51 XXIII |    Miskával sző viszonyt, hogy az öreg Jancsi úr maga csődíti a
52 XXIV  |           azt az ötletet súgja az öreg Jankónak, hogy kérje nőül
53 XXV   |    magában, hogy győznie kell. Az öreg Kárpáthy nem törődik az
54 XXV   |     kastélyukban tartózkodtak, az öreg Kárpáthy neje kívánságának
55 XXV   |    barátnéd elé – sürgetőzék a jó öreg.~Fanny ijedten, tétova szemekkel
56 XXVII | elmondhassa: „Ezeknek neveit a jó öreg Kárpáthy Jánostól hallottam
57 XXVII |        Teréz, a másik Flóra.~A jó öreg nagynéne összekulcsolt kezekkel
58 XXVII |      bánatos tekintettel.~És a jó öreg nábob térdre hull az ágy
59 XXVIII|         akárkinek a földön.~A két öreg nem iparkodott őt visszatartani;
60 XXIX  |         döbbenve rendült össze.~– Öreg, nem jó helyen járunk. Eltévedtél
61 XXIX  |          ünnepelt hőse volt, hogy öreg barátja legszomorúbb napjait
62 XXIX  |        Milyen bolondos volt ez az öreg utolsó napjaiban is – fogják
63 XXIX  |       megesküvém, hű cselédem, az öreg Pál ismerni foga azt. Koporsóm,
64 XXIX  |           Szentirmay Rudolf.~A jó öreg szívesen nyújtá e szavaknál
65 XXIX  |      hagyunk neki örökségül!~A jó öreg sokáig nem bírt szóhoz jönni,
66 XXIX  |             akará hebegni a másik öreg, de nyelve nem akart mozogni.~– …
67 XXIX  |           mozogni.~– …Neki hagyom öreg szolgámat, Pált és öreg
68 XXIX  |           öreg szolgámat, Pált és öreg Vidra bohócomat és a lapáji
69 XXIX  |         látszott rá ügyelni, s az öreg érzékeny csókja után mindig
70 XXIX  |           falatot nem érintett az öreg.~
71 XXX   |   tornácra. Szemben találkozék az öreg Pállal.~– Mi baj? – kérdezé
72 XXX   |           baj? – kérdezé tőle.~Az öreg szolga szólni akart, de
73 XXX   |        anyát nyer helyettök.~A jó öreg nábobot elbúcsúztatá ugyanazon
74 XXXI  |          elég tárgyat nyújtott az öreg nábob halála, s ha e sok
75 XXXI  |      elmés élceivel.~Kacagnak. Az öreg Kárpáthy temetését beszélik.~
76 XXXI  |       utolsó óráiban megtért-e az öreg az ellenzék zászlói alá?~–
77 XXXI  |         tud mondani.~– Megtért az öreg vénségére – mond Horhi Miska,
78 XXXI  |          mit enni.~– Félt szegény öreg a haláltól nagyon, azért
79 Vegszo|          Bandira ismert volna.~Az öreg nábob jellemében osztálya