Part

 1 I    |          fiáért nem koplalok.~Végre mégis kitekinte az ablakon, letörölve
 2 I    |           látszik elfoglalva lenni, mégis az első ülésbe helyezkedék
 3 I    |          embernevet adott.)~A tréfa mégis jól ütvén ki, s megszabadulván
 4 II   |        csodákat megbámulá, valahára mégis okkal-móddal ráakadt a tuszkulánumhoz
 5 II   |              De nem, a törvénykezés mégis rosszabb. Az országutak,
 6 II   |        okait az arc színéből. Hátha mégis meg tudnám önt gyógyítani?~
 7 II   |              S mit fog ön tenni, ha mégis kérni fogják?~– Az rövid.
 8 III  |         várnak egyebet; de én azért mégis hazamegyek.~– Tán rokonai
 9 III  |           jó istenen kívül.~– Akkor mégis megfoghatatlan, hogy a jólétből
10 III  |           azóta sok idő lefolyt, de mégis, ha eszembe jut, hogy az
11 IV   |              tehát mit gondoljon ki mégis a szegény Saint-Michel,
12 IV   |        mindjárt elrontja.~– Azonban mégis akadt egy igazgató, a Luxembourg
13 IV   |           rá nézve, vagy sem. Végre mégis elhatározta magát, vevé
14 IV   |            nyomott argumentum végre mégis meglágyítá; majd meglátja,
15 VII  |            e szívben, és azt elérni mégis milyen nehéz.~Nem elég gazdagnak
16 VII  |        grófnak címezé az ifjat.~Így mégis kell vele találkoznia valahol,
17 VII  |       senkinek.~Ah, megálljunk! Itt mégis most az egyszer kivétel
18 VII  |            egymás mellé, s az egész mégis oly összhangzó. Keblén hármas
19 VII  |  elutasított emberek. De ah, egy új mégis van közöttök.~Egy név, melyet
20 VII  |           hogy követte volna.~Tehát mégis van isteni hatalom, mely
21 VII  |            s hazahajtatni.~Útközben mégis szemrehányásokat akart magának
22 VIII |          Pozsonyban is megtalálják, mégis az akkori időknek volt már
23 IX   |           alvó nemzedék közül, ámde mégis e nehány elég volt arra,
24 X    |           dühe elől elszöktetni, de mégis azon elégtételt vevé magának,
25 X    |          között felkeresni, mert ez mégis kompromittálhatja; hanem,
26 XI   |        lehet, de fölfelé soha. – És mégis annyian elesnek!~      ~
27 XI   |             átall kérdezni. De csak mégis erőt vett magán.~– Bocsánat,
28 XII  |            de az általános hangulat mégis adott aggodalomra okot,
29 XIII |           oktalanságnak, év végével mégis kétszáz és néhány ezer forint
30 XIII |             volna, de mintha valami mégis azt mondaná belül, hogy
31 XIII |        volna okát adni e hitnek, de mégis várt, számított reá, s ha
32 XIII |         válaszolá:~– Már akkor csak mégis inkább a Marcihoz állok.~
33 XIII |            Kutyfalvit küldte előre; mégis szép tőle, hogy úgy tisztel.
34 XIII |      megdicséré:~– Látja kend, hogy mégis jó szíve van kendnek.~–
35 XIV  |            gavallér istene, Jupiter mégis meglopta az őrizőket, s
36 XIV  |             hogy igazat mondott, de mégis tagadom. Való! Úgy van az
37 XIV  |            reménytelenül szeret.~És mégis ezt tartá mentő gondolat
38 XIV  |        hallgathatja Fanny előtt, de mégis, ha egy megelőző kérő ajánlatára
39 XIV  |        számára kérni, hátha a leány mégis érez iránta valamit. Ha
40 XIV  | parasztemberek beszéde, a rendes és mégis változatos foglalkozás enyhébb,
41 XIV  |       akiért én önöket elhagyjam.~– Mégis, mégis, jó leányom. Ez gyámapai
42 XIV  |          önöket elhagyjam.~– Mégis, mégis, jó leányom. Ez gyámapai
43 XIV  |        Pénzért, nagyravágyásért.~De mégis. Vannak másfelől rokonai,
44 XV   |             ha el kell mondanom; de mégis elmondom. Meg kell tudni
45 XV   |          ami sok, végtére csakugyan mégis sok. Ha én el akarnám azt
46 XV   |            ezáltal leányának.~Tehát mégis – az a bűnös, aki vesz.~
47 XV   |   megjavított asszonyságot, de csak mégis szégyellt mellette ülni
48 XV   |            lásson, hogy ne halljon.~Mégis látott, mégis hallott.~–
49 XV   |           ne halljon.~Mégis látott, mégis hallott.~– Hja – jah! –
50 XV   |           ha egyszer-másszor valaki mégis pletykázik róluk, akkor
51 XV   |          fog attól, amit megtud, és mégis meg akarja azt tudni.~–
52 XV   |   anekdotának, amiben Fannyra nézve mégis annyi vigasztaló volt, hogy
53 XV   |            vigasztaló volt, hogy ez mégis nem az ő megrontására hozatott
54 XV   |             felelt Fanny. (Ez talán mégis ártatlan tárgy fog lenni.)~–
55 XV   |        Mindegy, mindegy, azért csak mégis az ő érdeme, az ő fáradsága,
56 XV   |      demonstrációkra használjon. De mégis jobbnak látta felállni,
57 XVI  |             se nem helyeselhető, de mégis használt és bevett intézvény.
58 XVI  |        itteni szokásokhoz!~Fennimor mégis azt gondolá, hogy az sokáig
59 XVII |             megcsapassa, hanem csak mégis okosabbat gondolt később.
60 XVIII|            látott magánál, de azért mégis tagadja, hogy ha valaha
61 XVIII|        nevei itt előttem állnak, de mégis a nagyságod iránti szeretet –
62 XIX  |          hozzá szerencsém. De egyet mégis megjegyeztem róla: azt,
63 XIX  |          megtetszett ez asszonyság. Mégis milyen jó ez a kis emberszólás,
64 XXI  |         társaságban:~– Ah, valahára mégis eljött!~Kijött el? Hát ki
65 XXI  |        legjámborabb. Talán jó volna mégis, ha utána mennék.~– Igazán
66 XXI  |             eltűnt onnan.~De annyit mégis láttak, hogy gyönyörű állat
67 XXIV |          Kárpáthyné remegve néz rá. Mégis jobb lett volna őt így nem
68 XXIV |       Találd ki!~– Énrólam?~– Ahhoz mégis nagyon eleven képzelődés
69 XXIV |              könnyelmű asszony – de mégis visszatartá a férfiúi önérzet.~
70 XXV  |       fordul kettőt a kulcs.~Ez már mégis több volt, mint elég arra,
71 XXVI |             széledeztek körüle. Azt mégis borzasztó elgondolni, hogy
72 XXIX |         soha, hogy be ne lépjek. Ma mégis utoljára látom azt, mert
73 XXXI |        emeli a szépséget. De már ha mégis valaki elég kíváncsi volt
74 XXXI |          semmit – a fukar, azért mi mégis meggyászoljuk.~Egy napon
75 XXXI |           No, de az illúzió megvan. Mégis van gyermeke. Mégpedig szép
76 XXXI |      mindegyikhez egyiránt szigorú.~Mégis, midőn egyszer Flóra azzal
77 XXXI |           érez, nem gondolkozik, és mégis óhajt élni.~