Part

 1 XV   |     másnapra nagy estélyt rendez Kecskerey úr őnagysága szállásán,
 2 XV   |       üdvözletét küldi nagyságos Kecskerey úrnak.~Hát ez a Kecskerey
 3 XV   |        Kecskerey úrnak.~Hát ez a Kecskerey úr kicsoda? Még ezt is meg
 4 XV   |   lapokban mindent leírjon, amit Kecskerey úr estélyén látott, hallott,
 5 XV   |         finom társaságok, melyek Kecskerey úr estélyein össze szoktak
 6 XV   |          azt következtetné, hogy Kecskerey úrnak valami képtelenül
 7 XV   |      pénzt az estélyekhez, mikre Kecskerey úr hívja meg a vendégeket.~
 8 XV   |      szót ejtené ki száján, hogy Kecskerey úr eszerint „kerítő”, az
 9 XV   |       illedelem szabályai ellen. Kecskerey úr nem biztat, nem szerez
10 XV   |        sem szokott történni.~Óh, Kecskerey úr azt meg nem engedné!
11 XV   |   kifejezés – ugyanazon dologra?~Kecskerey úrnál tehát nagy estély
12 XV   |       pedig már mind gyülekeznek Kecskerey úr termeiben, egymás után
13 XV   | sliffereket; a háziúr, őnagysága Kecskerey, magas leereszkedéssel fogadja
14 XV   |         igazi vendégek volnának. Kecskerey úr éles orrhangja keresztülhangzik
15 XV   |       elé vezeti és bemutatja.~– Kecskerey barátunk, monsieur Griffard,
16 XV   |     elitjével megismertetni.~Óh, Kecskerey úr nemcsak hogy megbocsát,
17 XV   |     valahára meghalni, vagy sem.~Kecskerey úr a kitűnő férfiút a legkiválóbb
18 XV   |        érkezők elé, a házigazda (Kecskerey úr) az ajtóig megy eléjök,
19 XV   |       Így mosolygott most, midőn Kecskerey úr elé lépett, aki nem talált
20 XV   |       vele jött férfira mutatva.~Kecskerey nem mondhatott egyebet,
21 XV   |     alarmírozott képpel rohan be Kecskerey úr, s roppant imposant tekintettel
22 XVI  |          tudakozódott volna.~*~A Kecskerey estélyén történt affront
23 XVI  |       ifjú), Abellinóé Konrád és Kecskerey.~A felek eleinte hallani
24 XVI  |      tegyék le a kardot! – szólt Kecskerey határozottan.~Fennimor e
25 XXIII|                     XXIII. A kém~Kecskerey úr szállásán vagyunk.~Nagy
26 XXIII|    bebocsát egy férfit Juszuf, s Kecskerey úr kezdi hallani, mint beszél
27 XXIII|          Ki az? Jusszuf! – kiált Kecskerey úr erre oly éles hangon,
28 XXIII|      barátok! – mormogja magában Kecskerey úr, amidőn az ajtaján bebukó
29 XXIII|  tisztelettel kell viseltetnünk.~Kecskerey olyan ember, akinek mindenféle
30 XXIII|        tekergetett, s szembe ült Kecskerey úrral, hogy időközönkint
31 XXIII|           én trubadúrom? – kérdé Kecskerey. – Bizonyosan szerelmes
32 XXIII|          híre elébbi afféremnek?~Kecskerey úr neheztelő arccal felel:~–
33 XXIII|         mit tudsz Kárpáthyékról?~Kecskerey úr büszkén fúvá fel magát,
34 XXIII|       Zsokó fejéhez; ismerte már Kecskerey úr szokását. Ő minden dehonesztáló
35 XXIII|      érdekelten kezde hallgatni.~Kecskerey pedig úgy tett, mintha nem
36 XXIII|         ki nem tekerte a nyakát.~Kecskerey ezalatt felöltözött, legalább
37 XXIII|    hazugság, hogy csalás – szólt Kecskerey, hidegvérrel véve térdét
38 XXIII|       nem tűrnek el törvényeink.~Kecskerey felkacagott.~– Barátom,
39 XXIII|      Ezen még nagyobbat kacagott Kecskerey.~– Amióta elváltunk, nagyon
40 XXIII|    ilyesmi, kell azt előidéznem.~Kecskerey neheztelő arcot öltött.~–
41 XXIV |         kellemetlen arccal. – Ez Kecskerey úr…~Vajon mi hozta ide az
42 XXIV |         s akire szemei estek, az Kecskerey úr volt.~– Mint a Karmel-hegyi
43 XXIV |     asszony titkolózik – gondolá Kecskerey –, hisz pesti palotájukat
44 XXIV |     sétálni indultak a teremben. Kecskerey úr kedélyesen hintázta magát
45 XXIV |           hogy Pestre menjünk”?)~Kecskerey úr megragadá az alkalmat,
46 XXIV |     emlékezetbe hozni, miszerint Kecskerey úr a legfigyelemreméltóbb
47 XXIV |        tollakra.)~A derék lovag (Kecskerey úr) éppen egy csillár alá
48 XXIV |        Minő két asszony! – szólt Kecskerey elragadtatással. – Kinek
49 XXIV |         szólt megütközve Rudolf.~Kecskerey kedélyesen felkacagott.~–
50 XXIV |    elgondolta magában, hogy most Kecskerey az estve legalább ötven
51 XXIV |      elszennyezni.~Ismerte ugyan Kecskerey szokását, hogy az szeret
52 XXVI | hasztalan.~De legnagyobb zajt üt Kecskerey úr megérkezte. Hol volt,
53 XXVI | megérkezte. Hol volt, merre járt Kecskerey úr? – Műutazást tett a hazában.
54 XXVI |     hivatás kell, s ez kiválólag Kecskerey barátunké. Mert minthogy
55 XXVI |          minthogy az egész világ Kecskerey barátunknak hívja őt, illő,
56 XXVI |  gavallérokkal fogunk összejőni.~Kecskerey úr maga is ugyanazon érdekes
57 XXVI |          érhette Abellinót, hogy Kecskerey barátunk ily könnyeden beszélhet
58 XXVI |          rikácsol felé messziről Kecskerey barátunk, meg sem mozdulva
59 XXVI |             kiált éles orrhangon Kecskerey, hosszú kezeit Abellino
60 XXVI |          hangolva, s jónak látta Kecskerey barátunkat egy kissé dédelgetni,
61 XXVI |       Bizony, barátom – folytatá Kecskerey –, midőn legutóbb láttam,
62 XXVI |        volna gratulálni? – szólt Kecskerey nevetve.~– Ah, ez infámia! –
63 XXVI |        koldussá van avatva.~Csak Kecskerey nem szánta. Ő nem szán senkit,
64 XXVI |       meg, vagy ezt az asszonyt.~Kecskerey oly hangosan, ahogy torkán
65 XXVI |          hogy kit szeret – szólt Kecskerey.~– Kit? – kérdé Abellino
66 XXVI |        embert szeretném ismerni!~Kecskerey mulatságot csinált belőle,
67 XXVI |       kiálta Abellino megragadva Kecskerey karját.~– Szeretnéd tudni?~–
68 XXVI |    érdekel téged ez ügy? – kérdé Kecskerey elcsodálkozva.~– Az, hogy
69 XXXI |         igaz.~Jerünk legelébb is Kecskerey úrhoz.~Nagy táncestély van
70 XXXI |        egy szán alakú vasszéken.~Kecskerey barátunk három pamlagvánkost
71 XXXI |         és illő travesztációkkal Kecskerey barátunk.~– Az öregúrtól
72 XXXI |         Magam sem hiszem – szólt Kecskerey nevetve.~– De hát mi lesz
73 XXXI |     gondoskodott róla – viszonza Kecskerey fejét hátravetve –, mindennap
74 XXXI |        János úr Rudolfot – szólt Kecskerey –, kikötve, hogy semmire
75 XXXI |       Volt rá gondja! – nevetett Kecskerey – egészen más érzések között
76 XXXI |          itt ingyen!~*~Hallottuk Kecskerey urat, most hallgassuk a