Part

 1 I     |                  hidegvérrel viszonza:~– Isten hozta a nagyságos urat nálunk;
 2 I     |                  s megcsókolta:~– Hozott isten, kedves, édes, jó barátom!~
 3 IV    |              neki csinos kis villája van isten kegyelméből.~– És az én
 4 V     |            színpadtól, mert férje beteg? Isten neki, hát hívasson hozzá
 5 V     |                homlokod koszorúit, miket isten kezei fontak körüle. Idáig
 6 VII   |               lihegve imádkozik, hogy az isten megsegítse a fáradozókat.~
 7 VII   |                kegyeskedő nem vagyok, de isten nevét szeretem, ha tisztelettel
 8 VII   |              Mabille-ből állítottak fel, isten mindenható maradt, s csodái
 9 VIII  |            itt-amott felhányva a földet.~Isten legyen irgalmas, kegyelmes
10 VIII  |            szökőkutakra faragott tengeri isten lövellte szét egyszerre,
11 X     |                magukon segíthessenek. Az isten őrizze meg őket attól, hogy
12 X     |                  is majd mutat dolgot az isten, és még bizonyosan mindnyájan
13 X     |                  tűnt volna fel, mint az isten madarainak a meglepett búzaföld,
14 X     |                az ő lelke romlatlan, még isten kezében van, én holtom napjáig
15 X     |                 szándokomban megsegít az isten. Jónak látom egyébiránt
16 X     |         számolhat bennem. – A bűnbocsátó isten kegyelme legyen önnel mindenha.~
17 X     |           magához akarja venni, adja oda isten hírével, önnek marad még
18 X     |             családdal áldotta meg önt az isten, és az úr hogy tette őket
19 XI    |                 sátán!”~Szentírás~Boldog isten! Mennyivel közelebb vannak
20 XI    |                  kényszeríti őket, amire isten parancsa és a világ ítélete
21 XI    |             szorítá keblére a gyermeket. Isten megjutalmazá őt háromévi
22 XI    |              nézők előtt – mint énekelni isten templomában, rejtett rácsozat
23 XII   |           Abellino fejében a terv.~– No, isten velünk, madame – monda.
24 XIII  |                kaphatván Jancsi urat, az isten nevében úgy megdorgálá mindannyiszor,
25 XIII  |               összevissza talál dicsérni Isten fülei hallatára, hogy magam
26 XIII  |             esztendőt adjon a többiekhez Isten – sóhajta fel magában –,
27 XIII  |               egyszer megváltozik; ő már isten kegyelméből a tizedik hetest
28 XIII  |                 sehol sem akadt meg.~„Az isten éltesse nagyságod sokáig,~
29 XIII  |                 Csűstül1 szálljon reá az isten áldása, ~      Kinek nincsen
30 XIII  |               Fogja ott pártunkat.”~– Az isten éltesse a nagyságos urat,
31 XIII  |                amit illendőnek talál.~– „Isten jóvoltából kívánom én kegyelmednek,
32 XIII  | bársonybugyogóban a kállai kettőst. – Az isten éltesse! Kívánom tiszta
33 XV    |       védelmezője az ártatlanoknak, hogy isten éltesse sokáig, és jutalmazza
34 XV    |                tűrtem azt a szégyent, az isten csudája, hogy még egy szál
35 XV    |                 egy éber lélek pihen, ki Isten után legfigyelmesebb szemmel
36 XV    |               vagy bár vette volna el az Isten amazokat tőlem, hogy csak
37 XV    |                az öreg Boltay él; bár az isten éltesse sokáig, pedig attul
38 XV    |                     Kisasszony, engem az isten úgy segéljen, ahogy életemben
39 XV    |              jutva felülnek, azzal aztán isten hozzád, kapufélfa! Búcsúzzék
40 XV    |                 Szegény Fennimor, bizony isten sajnállak!~Fennimor felkelt,
41 XV    |                 Szegény Abellino, bizony isten sajnállak. Ezer aranyommal
42 XVII  |               hanem a kereskedőt teremté isten a vevők szolgálatára; tehát
43 XVIII |           bizalmat érezni; mert, ámbátor isten őrizzen engemet azon gondolattól,
44 XVIII |                    István gróf után, kit isten segítsen minden törekvéseiben,
45 XVIII |                 meg is jutalmazá őt érte Isten, mert ami legfőbb kincs,
46 XXII  |             család fátumát elfogták róla isten imádásához szoktatott kezek,
47 XXV   |                    Mármost, édes Rudolf, isten veled! Kívánjunk egymásnak
48 XXV   |                 legnagyobb örömtől, amit Isten benned adott neki, visszatiltani.
49 XXV   |                  sehol sem talál senkit. Isten tudja, hova lettek valamennyien.
50 XXV   |                veszve, mert elhagyott az Isten. Egész életemben nem volt
51 XXVII |                  Áldom érte az Istent.~– Isten nagy örömöt mért nagyságod
52 XXVII |        keresztyén, és tanulja viselni az Isten kezét.~– Ne kínozzon ön,
53 XXVII |         gyermekkorában tanították még:~– Isten. Én Istenem. Légy irgalmas
54 XXVIII|                   de félrefordítá arcát. Isten tudja, miért nem akarta,
55 XXIX  |                 küldtem érted. Hozott az isten! Nagyon köszönöm, hogy eljöttél. –
56 XXIX  |          mindenki mélyen elhallgatott. – Isten megszámlálta napjaimat,
57 XXIX  |               Azon földi javakból, miket Isten ő szent felsége kezeimre
58 XXIX  |              amely szerzeményem. Adja az Isten, hogy több áldás legyen
59 XXIX  |              imádkozzanak, hogy tegye őt isten boldogabbá a túlvilágon,
60 XXIX  |       alácsüggeszté:~– Midőn elhozza rám Isten azon órát, melyben mulandó
61 XXIX  |                napjáig, melyet hozzon el Isten minden igazhívőre. Ámen.~
62 XXIX  |         szavakkal. Ki előtt titkolóznám? Isten színe előtt állok. Akarom,
63 XXIX  |                erényeiért megbocsátja az Isten, megbocsátja a haza, amit
64 XXIX  |                 leírni, ügyvéd úr. Én az isten ítélőszéke előtt vádolom
65 XXIX  |         számlálom el azon vétkeit, miket Isten, a haza és énellenem elkövetett.
66 XXIX  |                 Bocsássa meg azokat neki Isten és a haza, miként én is
67 XXIX  |                  tettető és hazug volnék Isten előtt, ha az mondanám ez
68 XXIX  |                mint akit sohasem láttam. Isten csapásának tartom rajta
69 XXIX  |               kereste, maga érdemelte, s Isten kezéből vette ki ez ostort,
70 XXIX  |                 derék hajadon férje, kit Isten nyugtasson meg a földben,
71 XXIX  |          gyermekem, ő leendett örökösöm. Isten akarta így, és ő hozta magára
72 XXIX  |                   melynek tagja lehetnem isten megengedte, az utánam következő
73 XXXI  |               nemzetünk történetében. Ha Isten erőt ad lelkemnek, egykor