Part

 1 I    |               fog, ha enni-inni kérnek tőle, amiért ő azt azután jól
 2 I    |           lehetett olyan könnyen kapni tőle, mint összeszidást; egy
 3 I    |               foghatom, miért irtóznak tőle. Csak olyan, mint a mókus,
 4 I    |             volna jól.~– No, mit félsz tőle? Mikor a sátorban laktál,
 5 I    |            lenyelte, s meg akart fúlni tőle, s csaknem kétségbeesve
 6 III  |            hanem, ha átvettünk valamit tőle, az, mint a tüdő leheletétől
 7 IV   |         szállva lovamról, azt kérdezém tőle: „Hogy adod azt az ebet?”
 8 V    |                ha egy percre eltávozik tőle, a legkínzóbb aggodalmak
 9 V    |           leheljen beléjök lelket, ami tőle távol volt. Százszor földhöz
10 VI   |          pallót; alig akartak megválni tőle.~Csak a loge infernale volt
11 VII  |                kisasszonyát véve nőül, tőle a fent leírt egyszerű szertartások
12 VII  |             idő jártával ismét elválna tőle; de nem olyan könnyű az
13 VII  |                lassankint elmaradozott tőle, az élére vert néptömeg
14 VII  |            esett le, alig félnyomnyira tőle.~Már ekkor több bátor férfi
15 VII  |               azért titok maradt, mert tőle nem származik odább.~Griffard
16 VII  |           vissza férjedhez, és válj el tőle azonnal! Én utánad fogok
17 VII  |              kezdett vele, megkérdezve tőle, hogy mulatta magát Londonban,
18 VII  |               meghalt, mint Chataquéla tőle elválhatott volna.~És az
19 VIII |           sásba, s azután kongathatott tőle eleget a csikós, nem is
20 X    |                mikor fogja megkérdezni tőle: honnan jutott e szép pipához,
21 X    |            esze, hogy maga hátramaradt tőle.~Teréz vállat vonított.~–
22 X    |          szájába, hogy majd megfulladt tőle. – Olyan könnyen adják azt!
23 X    |                ajándékokat fogadott el tőle; ez még nem olyan nagy bűn,
24 X    |                 hogy azt megtagadhassa tőle. Megbocsátott neki. Rögtön
25 X    |               hogy mindenki megijedjen tőle, aki ránéz.~Senkire sem
26 XI   |                Miért sóhajtál? – kérdé tőle.~– Szegény Matild! – monda
27 XII  |           magát iránta, és fél, retteg tőle, nem mer az utcán megjelenni,
28 XII  |            kell sütni, hogy megijednek tőle! Ez nem fog párbajt elfogadni,
29 XII  |          félrevoná Liviust, megtudandó tőle, ha szokásos dolog-e ez
30 XII  |            által szerze, legyen szíves tőle véghagyományul elfogadni.~
31 XIII |           forintért meg lehetett volna tőle kapni.~– Hát mit csináljon
32 XIII |               küldte előre; mégis szép tőle, hogy úgy tisztel. Most
33 XIV  |                 mert meg nem menekülsz tőle különben.~Már az első hétben
34 XIV  |           felkeressék, és ellopják azt tőle. Íme, én nem kívánom, hogy
35 XIV  |           tagadó, akkor ön visszaküldi tőle a gyűrűt, ha pedig ajánlatom
36 XV   |                elidegenítni iparkodott tőle, amit az valóban nem is
37 XV   |                 Nem, ez sok lett volna tőle. De sietett, ahogy lábai
38 XV   |               én azért szerettem, mert tőle hallottam mindég tefelőled
39 XV   |              anyja kezét; nem irtózott tőle –, hogy hívják azt az urat,
40 XV   |               pedig, amint elfordultak tőle, hüvelykét mellénye szegletébe
41 XV   |                legyen szíves elfogadni tőle a mai estély ragyogó elrendezéseért
42 XVII |          Hidegen, szótlanul iparkodtak tőle megválni, pedig úgy szeretett
43 XVII |               hozni, s mikor kérdezték tőle, hogy hát maga azalatt miből
44 XVIII|           érezné magát. Vajon mit akar tőle kérdezni a nagyságos asszony?
45 XVIII|             soha.~Ha azt kívánta volna tőle Kárpáthyné, hogy hívjon
46 XVIII|           ahhoz képest, amit most kért tőle.~Ő, a legalázatosabb, emberségtudó
47 XIX  |                 de azt nem kívánhatják tőle, hogy őket embereknek ismerje
48 XIX  |             szarvastól iszonyodik, fél tőle, mint valami öklelő vadállattól,
49 XIX  |                 mert akárkit kérdeznél tőle, elájul. Az őrá mind rettenetesen
50 XIX  | asszonynénémnek, azontúl aztán ne félj tőle, s csak te magad ne adj
51 XIX  |              Georges nejét. Őrizkedjél tőle. Örökké hízeleg, csak azért,
52 XIX  |             legszelídebb rágalom, amit tőle várni lehet.~Fanny háladatosan
53 XX   |            mindig bosszúsan elfordítja tőle arcát, ez csak annál erősebb
54 XXI  |           tekinte, mintha azt kérdezné tőle, vajon ne maradjon-e ő is
55 XXII |             volna-e ez őrült merénylet tőle, midőn amaz oly szép, oly
56 XXII |           Rudolfot, tán akkor várhatna tőle szerelmet. De milyen szerelmet?
57 XXII |          nélkül, panasz nélkül vált el tőle. De lelkébe látott Teréz.
58 XXIII|                lett. A minap kérdezték tőle, hogy mért nem sürgeti az
59 XXIV |             útra készült.~Rudolf kérdé tőle, hogy hová megy.~– Átvonulok
60 XXIV |             úgy tett, mintha nem félne tőle.~– Amilyen nagy veszteség
61 XXIV |           megmutatjuk, hogy nem félünk tőle, hogy csak annyiba vesszük,
62 XXIV |            mert egy cseppet sem félnek tőle.~Nem, nem, egy cseppet sem.
63 XXIV |                míg két ajtónyi távolra tőle a legszebb, a legkedvesebb
64 XXV  |             szívdobogással búcsúzék el tőle Flóra. Nem volt az a szerelem
65 XXV  |               Bohó te, hogy megijedtél tőle. – Tudtam, hogy Flóra fel
66 XXV  |             nem akarnának hátramaradni tőle.~– Én szeretem a virágokat –
67 XXV  |               őt szeresse. Ha játék ez tőle, úgy az rettentő játék,
68 XXVII|       kicsordult szeméből, alig látott tőle, pedig úgy óhajtott látni!
69 XXVII|               be hozzá, s búcsúzzék el tőle, mert kevés szava van még
70 XXIX |          szobában halt meg, ne borzadj tőle. (Óh, Rudolfnak egészen
71 XXX  |            Pállal.~– Mi baj? – kérdezé tőle.~Az öreg szolga szólni akart,