bold = Main text
     Part                                            grey = Comment text

 501 VII   |               vállig a hímzett ujjakat, s felugorva a fecskendő ülésébe,
 502 VII   |         összezárult a fecskendő mögött, s míg ennek hurrá-kiáltással
 503 VII   |                 kiejtett hang mellette, s Chataquéla egy legújabb
 504 VII   |                 locsolva és bekormozva, s a lovak zablájába kapva
 505 VII   |                de azok jól ismerték őt, s egy közülök rövid üdvözlettel
 506 VII   |            mondana, a tett szolgálatot, s miután az új fecskendőt
 507 VII   |                 állíták, felszökött rá, s csövét megragadva, gyönyörű
 508 VII   |         valahova bizonyosan eltávozott, s azalatt bezárta a gyermekeket,
 509 VII   |           kötélen leereszti az udvarba, s ez ugyanazon kötélen egyenként
 510 VII   |         egyenként felhúzza a gyermeket, s így kézről kézre le lehet
 511 VII   |                lábtót és kötelet ide! – S azzal nem sokat tanakodva
 512 VII   |                 összetartó agrafe-jait, s anélkül, hogy körülállókkal
 513 VII   |                hagyó csalánszövetű ing, s egy bő selyem török bugyogó,
 514 VII   |                 lábaihoz levén szorítva s széles csipkekarmantyúval
 515 VII   |              hatást, melyet előidézett, s erős, csengő hangon kiálta:~–
 516 VII   |               dörmögé magában a munkás, s elsietve, nemsokára társaival
 517 VII   |              dereka körül foná a delnő, s inte az ifjúnak, hogy menjen
 518 VII   |    letérdepeltek az átelleni ház előtt, s imádkozva várták a sikert
 519 VII   |           vízsugár éri az égő gerendát, s a hirtelen eloltott részt
 520 VII   |          sikerül az ifjúnak megragadni, s annál fogva a gerendát félrevetni
 521 VII   |          haladókat, utat törve előttük, s szabadon tartva hátuk mögött.
 522 VII   |              mindez omló zsarátnakzápor s fojtó füstfelleg közepett
 523 VII   |             hajolt előle félre az ifjú, s az lábaihoz esett le, alig
 524 VII   |                 hurkolt a kötél végére, s kétfelől két gyermeket ültetett
 525 VII   |           kapaszkodjanak jól a kötélbe, s azzal inte a magasban álló
 526 VII   |            szorítják kebleikre, sírnak, s földre borulnak az öröm
 527 VII   |                 férje az idén halt meg, s kinek minden vigasztalása
 528 VII   |                 vigasztalása a gyermek, s ki ott fetreng a porban,
 529 VII   |         embereknek, hogy távozzanak el, s nagyobb erőt látszik a kötél
 530 VII   |                fétist akasztva nyakába, s azzal sietett hirtelen magára
 531 VII   |                 oldalon el volt fojtva, s másfelől erősen oltották;
 532 VII   |         érkezett a visszatért fogattal, s inasai ugrottak szolgálatára,
 533 VII   |                oly könnyelműen rábízta, s ki azt oly erős lélekkel
 534 VII   |       alispánokat excellenciás uraknak, s emiatt nagyon sértette,
 535 VII   |         holttestével együtt égetik meg, s az nekik gyönyörűség.~–
 536 VII   |                helyéből, hol eddig ült, s odalépett a kacagó társaság
 537 VII   |                kiálta Abellino kacagva, s megragadá az eléje nyújtott
 538 VII   |                 kissé hosszúkásra vált, s kezdte restellni, hogy a
 539 VII   |           találják. Azonban benne volt, s szükségből el kellett fogadnia
 540 VII   |                ahol találja, főbe lőni; s lord Burlington már előre
 541 VII   |             szolgálhat neki a magáéval, s a jámbor lord ellövi ötven
 542 VII   |             kinek ötven férje volt már, s azok közül akárhány meghalt.~–
 543 VII   |           azoktól még életökben elvált, s így vallási kötelezettsége
 544 VII   |          mindenütt ismeretlen lovagját, s e szenvedély majd dühvé,
 545 VII   |             melyet csak egyszer látott, s mely nyomtalanul eltűnt.
 546 VII   |                 tölt belé a varázslónő, s a palack nedve azonnal elhomályosul,
 547 VII   |       eltörpülnek, egymást félretolják, s mikből a felizgatott képzelet
 548 VII   |             derengik át, a mezők zöldje s a hajnal pirossága játszik
 549 VII   |           körforgás csodái elülepednek, s az egész tünemény terét
 550 VII   |               zöld és piros lesz a táj, s ha elhagyja, gyászos kékre,
 551 VII   |                 borulnak össze mögötte, s nem sértheti őt meg senki.
 552 VII   |                 rózsafejekké változnak, s lugost alakítanak körüle,
 553 VII   |               egyszerre egymásba olvad, s csodálatos tünemény! Az
 554 VII   |               érckarmantyúk szorítának, s az elöl nyitott volantok
 555 VII   |            rikítóan rakva egymás mellé, s az egész mégis oly összhangzó.
 556 VII   |                 fogja össze az öltönyt, s karcsú, nyúlánk derekán
 557 VII   |              Csengetésre bejő Hyurmala, s míg szobalányai hosszú hajfürteit
 558 VII   |               azért imádkozni is lehet, s csak néma vágy vagy csaló
 559 VII   |                  Kikerülte figyelmüket, s helyette másokat írtak le,
 560 VII   |              helyét, ledőlt kerevetére, s ismét felszökött, száz munkához
 561 VII   |          hallatszik a kapus csengetése, s a hindu nő éles hallása
 562 VII   |           gyermekek meg lesznek mentve, s nem marad hátra más, mint
 563 VII   |         levessem a kötelet a mélységbe, s magam is utána rohanjak,
 564 VII   |                menjek oda.~– Ön bement, s egy bölcsőjében alvó csecsemőt
 565 VII   |                azt övével keblére köté, s így nehézkedett a kötélre.
 566 VII   |           besütő napsugárban táncolnak, s miket a nap szemenként szí
 567 VII   |                 menni, és nőül veszlek, s szeretni foglak, míg meg
 568 VII   |        karjaival átfonva tartá őt fenn, s csak akkor tért magához,
 569 VII   |                érzé. – Erre felszökött, s kezeit védőleg tartá maga
 570 VII   |                 számukra ki volt mérve, s büntetésül ostorrá vált
 571 VII   |              Chataquéla eltávozása óta, s Rudolf még mindig hasztalan
 572 VII   |                 kacérul a fiatal nőnem, s az ifjú óriások sohasem
 573 VII   |               magát páholya kerevetébe, s tökéletesen készen volt
 574 VII   |               benyit, össze fog veszni.~S csakugyan nyílik az ajtó,
 575 VII   |            tekint nagy mogorván vissza, s István grófot látja belépni.~
 576 VII   |                ez örvendetes izenethez, s amint elhatározá magát,
 577 VII   |           hoznia, oly fáradsággal tevé, s nagy kedvetlenül beleakasztva
 578 VII   |        Magyarország legelőkelőbbjeinek, s két tagja volt jelen a páholyban:
 579 VII   |         megfeszülő ruhát rövid ujjaival s a hosszú, pávafark nagyságú
 580 VII   |          egészen a színpad foglalja el, s midőn a két ifjú a páholyba
 581 VII   |               főhajtással üdvözli őket, s udvarias gyöngédséggel vonja
 582 VII   |            színházban találkozunk vele, s ő ahelyett, hogy sorba nézné
 583 VII   |                 az egyszer rajtakaptuk, s mi kerestük önt fel.~– Én
 584 VII   |               mint lóti-futi gyerkőcöt, s alig bírta rejteni meglepetését
 585 VII   |      valószínűleg, hogy beszédre bírja, s lássa, vajon e szép arc
 586 VII   |          gyermek, akit minden mulattat, s még sem férje, sem imádói
 587 VII   |               mint készítenek dorombot, s hallani vasárnaponként a
 588 VII   |              malomkelepelést hallgatni, s nagyon mezei fogalmai vannak
 589 VII   |               az egész utcán végigmegy, s mely azért európai ritkaság,
 590 VII   |               magyar zenét fog hallani, s elkívánja tőlünk. Vagy azt
 591 VII   |        legszentebb érzelmet megtagadja. S e szomorú tüneményt alig
 592 VII   |             Végignézek a páholysorokon, s öt-hat magyar főurat látok
 593 VII   |               vad, gyönyörvadászó lesz, s mikor az évek végén már
 594 VII   |              utolsó cseppig kifacsarta; s ez tart harmincéves koráig,
 595 VII   |             legyen a grófnő textusának, s erre e mondatot szalasztá
 596 VII   |                isten mindenható maradt, s csodái nemcsak az elemekben
 597 VII   |       beszédfolyamnak más menetet adni, s Flórához fordulva, csupa
 598 VII   |                mulatta magát Londonban, s mik ott a legújabb közbeszéd
 599 VII   |               okos, nagy fekete szemeit s tündértiszta arcát a kérdezőhöz
 600 VII   |              tart leghíresebb embernek, s híres asszonya legalábbis
 601 VII   |          istenei előtt férjeül fogadta, s midőn meghalt a férj, mint
 602 VII   |            nyomasztó álomból ébred fel, s örül neki, hogy amit látott,
 603 VII   |                foglalta el a figyelmet, s mindenki oda nézett. Rudolf
 604 VII   |               is követé a közfigyelmet, s első volt, ki a szavalás
 605 VII   |           szebbek voltak, mint azelőtt, s midőn pillanatai az előtte
 606 VII   |              még ügyeimet rendbehoznom, s szekerem iránt rendelkeznem,
 607 VII   |      rendelkeznem, hogy el ne maradjak.~S azzal egy boldog ember szelességével
 608 VII   |                hajolt le Flóra kezéhez, s annak gyöngéd, fehér ujjait
 609 VII   |            midőn ráismert, utána eredt, s elkapva frakkja szárnyát,
 610 VII   |             osztva a márki derültségét, s kiszabadítva frakkja szárnyát,
 611 VII   |          sietett magát kocsijába vetni, s hazahajtatni.~Útközben mégis
 612 VII   |                 vesztével megszabadult, s hazaérve, naplóját vevé
 613 VII   |                  mikben rég elfeledett, s most újra visszatérő érzések
 614 VII   |               elé ez ősz fürtöt látva – s aztán egy gyöngéd kézzel
 615 VII   |          némelyiken sokáig elmerengett, s midőn az utolsó lapokra
 616 VII   |       legyőzesse magát. Vevé rajzónját, s leült naplójához, hogy emlékéből
 617 VII   |                őt oly ragyogónak látta, s halvány körrajzokat vetett
 618 VII   |           keskenyebb, az ajk komolyabb, s midőn készen volt, s messzi
 619 VII   |         komolyabb, s midőn készen volt, s messzi tartá azt magától,
 620 VII   |                fohász szállt a magasba, s szemeiben egy könny jelent
 621 VIII  |             pálcával egy városi esküdt, s arcának haragos méltóságán
 622 VIII  |                 mintha tojásokon járna, s félre nem nézne a világért,
 623 VIII  |                  néznek ki a kapuajtón, s kívángatnak szerencsés jó
 624 VIII  |                vagy a kopók közé téved, s úgy megszabdalják, hogy
 625 VIII  |            hangzik a hajnali harangszó, s már a tanácsbeliek mind
 626 VIII  |            vannak gyülekezve a terembe, s ott könyökölnek szép rendben
 627 VIII  |             tarka kendő a gomblyukában, s sarkantyús csizma a lábán.~
 628 VIII  |                van kanyarítva a végéig, s megerősítve viaszos kenőccsel;
 629 VIII  |             hogy egyből se maradjak ki, s annyit mondhatok, hogy soha
 630 VIII  |               borba került a községnek, s több mint száz mulatság
 631 VIII  |            lovas legények a környékből, s versenyt futtatnak egymással;
 632 VIII  |           minden gazda tartozik őrizni, s akárhova kárba megy, nem
 633 VIII  |                szokni ehhez az élethez, s majd nehezen esik aztán
 634 VIII  |             szokni, fizetett bort inni, s vétségek esetén megcsapattatódni,
 635 VIII  |              intve a fél szemöldökével, s két hüvelykujját a nadrághasítékba
 636 VIII  |                 emelte. Most lovon ült, s kezében egy nagy veres zászlót
 637 VIII  |                  tizenhat markos állat, s ami hiányzott rajta a formából,
 638 VIII  |                 vidám ünneplő népekkel, s körültűzködve szekéroldal
 639 VIII  |            népség az elárkolt kertekben s temetőkben helyezi el magát.
 640 VIII  |                 állat van a földbe ásva s beverve facövekekkel; egy
 641 VIII  |             póznára szúrt égő taplóval, s megbántva vele gyújtólyukaikat,
 642 VIII  |             annál nagyobb lőn kacagása, s ez a jó urat úgy mulattatá.~
 643 VIII  |                eljött hozzá márciusban, s körülbelül augusztus végével
 644 VIII  |           elveszett, hogy hol keressék, s minden tartózkodás nélkül
 645 VIII  |           fogják, kimotozzák a zsebeit, s ez őt legkevésbé sem szokta
 646 VIII  |              eredeti fickóknak tartsák, s ennek kiérdemlésére fül
 647 VIII  |             zsidókkal szalonnát etetni, s más efféle zseniális dolgok,
 648 VIII  |                  rohan a pályázók felé, s nemsokára a két esküdt elé
 649 VIII  |                 esküdt elé érve megáll, s megbillentve kalapját, elmondja
 650 VIII  |           szedve, fekete villogó szemei s merész kifejezésű szája,
 651 VIII  |           lehetne találni egy pecsétet, s kalapját a hosszú árvaleányhajjal
 652 VIII  |         Odaállítják őt is sorsot húzni, s azután elvegyül a többi
 653 VIII  |                 pukkanás is elhangzott, s azon percben megindult az
 654 VIII  |                 sarkantyúzzák lovaikat, s utóbb elmaradnak, köztük
 655 VIII  |                még csípőre tett kézzel, s meg sem mozdítja korbácsát.~
 656 VIII  |              sarkantyúba kapja a lovát, s kieresztve karikását, egyet
 657 VIII  |           azokat, akik eléje vágtattak, s valahányat elhagy, egyet
 658 VIII  |              lovának. Egyet pattantott, s repül mint a fergeteg; milliom
 659 VIII  |                milliom adta, milyen ló, s hogy ül rajta az a suhanc!…
 660 VIII  |              ért a célhoz, mint Márton, s ott a zászló előtt megállt.
 661 VIII  |                 uram kezéből a zászlót, s diadalmasan kiálta a legényre:~–
 662 VIII  |            megijedt a lobogós üngödtől, s félreugrott, különben ott
 663 VIII  |             hagyta őt beszélni békével, s csendesen, jókedvvel léptetett
 664 VIII  |               garázda Márton ellenében, s az úri sereg között élénk
 665 VIII  |              hozzájok közelebb jövőket, s szorosan egymás mellé férkőzve
 666 VIII  |                előzte meg Márton lovát, s ez a különbség egész a pályacélig
 667 VIII  |             elébb ott volt a zászlónál, s ezúttal úgy kikapta azt
 668 VIII  |             előle elragadott zászlóhoz, s lyukat hasított annak piros
 669 VIII  |                 Az esküdtek odajövének, s a mérgében reszkető pünkösdi
 670 VIII  |                 levevék a virágkoronát, s feltették a győztes fejére.~–
 671 VIII  |                 hozzá, kapált lábaival, s fejét szügyébe hányta. Az
 672 VIII  |         versenyezni, kiálltak a sorból, s a nézők közé vegyültek úgy,
 673 VIII  |              legény leszállt a lováról, s a temető árkából egy hajlós
 674 VIII  |              arról lehántá a leveleket, s karikását nyakába vetve,
 675 VIII  |              lova még egyre ágaskodott, s lábaival kapálta a földet.~
 676 VIII  |                fűzfavesszővel a lovára, s odaveté a kantárszárat.
 677 VIII  |                ha valamitől megrettent, s magával ragadja veszendő
 678 VIII  |             hosszú virágfüzéres korona, s lehull a földre. Az utána
 679 VIII  |                 szép népség van együtt, s ennyi nép számára nem hoztak
 680 VIII  |   utazószekereket felforgatja az útban, s bekergeti a városba a mezőről
 681 VIII  |          elfogni, menjünk mi rá ketten, s amelyikünk ide hajtja, legyen
 682 VIII  |                 oda látták becsörtetni, s egész éjjel ott morgott,
 683 VIII  |                 összevetik homlokaikat, s úgy elforognak egymás körül,
 684 VIII  |                elforognak egymás körül, s ha a bojtár közükbe hajítja
 685 VIII  |                amint a tavasz kinyílik, s a fűszeresebb virágok merészebbé
 686 VIII  |        bömbölnek, ha egymást meglátják, s a gulyásoknak ugyan ügyelni
 687 VIII  |              gulyához nem vegyül többé, s jaj minden élő állatnak,
 688 VIII  |                előretartott szarvaival, s az összeütközésnél agyonzúzatott.~
 689 VIII  |                küzdhetni le az állatot, s kibontva dróttal fonott
 690 VIII  |                 első lábára emelkedett, s hosszú, ismételt vad bőgését
 691 VIII  |                 ismeretlen süppedékben, s mintegy kihívó jelül nagyot
 692 VIII  |                helyéből a szilaj állat, s a lovag felé rohant.~Ez
 693 VIII  |            rögtön megfordítá paripáját, s futott ki az ingoványból,
 694 VIII  |              kiért a vadállat a mezőre, s körültekintve meglátta a
 695 VIII  |             vele, egyszerre megfordult, s morogva, bosszúsan lefeküdt
 696 VIII  |                ismét visszafordult reá, s ostorával pattantott felé.~
 697 VIII  |             orrát is beledugta a sásba, s azután kongathatott tőle
 698 VIII  |          Mártont bosszantá e makacsság, s közelebb léptetve a szilaj
 699 VIII  |               nyögött, de fel nem állt, s fejét úgy eldugta a sás
 700 VIII  |            boszontott a bika gyávasága, s lármájokkal igyekeztek azt
 701 VIII  |                dühvel rohant a lovagra, s mielőtt annak ideje lett
 702 VIII  |              hanem ismét visszafordult, s meglátva a földön fetrengő
 703 VIII  |                zaját, sietett arrafelé, s éppen jókor érkezék. Egy
 704 VIII  |           megfordította a kantárszárát, s a pányvakötelet vállára
 705 VIII  |          versenytér felé nyargalt vele, s egyszerre félreugratott
 706 VIII  |                 bika elfutott mellette, s ekkor a lovas maradt hátul,
 707 VIII  |                elővoná karikás ostorát, s elkezdte vágni hátulról
 708 VIII  |                  egy árokban elbotlott, s messze előrerohanva, orrával
 709 VIII  |            előtt meg kellett állapodni, s ott egy pohár bort kiinni
 710 VIII  |                az alkalmat e kastélyról s annak saját vigalmairól
 711 VIII  |             annak idejében beszélhetni, s hogy történetünk egyik újabb
 712 VIII  |                nemessége és cigánysága, s amidőn színészek ütik fel
 713 VIII  |        versenyezni őrült ditirambokkal, s hírhedett szónokok mondanak
 714 VIII  |                tűzijátékok lövetnek el, s csűrök égnek le, s az égés
 715 VIII  |         lövetnek el, s csűrök égnek le, s az égés lángjai közt ott
 716 VIII  |               táncra kerekítő nótáikat, s az urak táncolnak parasztmenyecskékkel.~
 717 VIII  |             melyeket nem lehet megfogni s egymás fejéhez vagdalni.
 718 VIII  |             szüntelen körüljár a pohár, s valahányszor egy vendég
 719 VIII  |              azután a hajdúk felfogják, s lefektetik a fal mellé egy
 720 VIII  |                 anekdota a másikat éri, s kacagnak rajta eleget; akik
 721 VIII  |            alusznak csendesen horkolva, s ki utol marad, sorba csókolja
 722 VIII  |            mindenki, törököt akar ölni, s egymást nézi annak; a földön
 723 VIII  |             ered a háziúr fogdmegeivel, s úgy kell lekötözni az ágyba.~
 724 VIII  |      szélvészektől hányatott hajón van, s hogy megkönnyebbítse a hajót,
 725 VIII  |                 betegségről ordítoztak, s Kutyfalvi Bandi mind ki
 726 VIII  |                ezerek állnak egy lapon, s nem egy bölcs, előrelátó
 727 VIII  |           miszerint nem issza le magát, s kicsinyben fog játszani,
 728 VIII  |                kicsinyben fog játszani, s eldűl tele fővel és üres
 729 VIII  |               sok változatosságot ígér, s arra, hogy az ember gyönyörűségét
 730 VIII  |             cigánykereket közkívánatra, s hogy mond viszont verseket
 731 VIII  |                 tart a helybeli kántor, s hogy énekli el viszont a
 732 VIII  |                 nagy kád vízben tartva, s egypár keserű mandulát rágogatva
 733 VIII  |               felpödörte pörge bajszát, s felnézett a plafonra.~–
 734 VIII  |           verekedel, megvered a férfit, s elcsábítod a lyánt, aki
 735 VIII  |                  leveted az úri gúnyát, s beállva hozzám hajdúk hadnagyának,
 736 VIII  |               felveszed a piros mentét, s szolgálod azokat az urakat,
 737 VIII  |            kártyáztál egész esztendeig, s segíted hintóba ülni a kisasszonyokat,
 738 VIII  |            fognak káromkodni az úrfiak, s pironkodni a dámák, ha megtudják,
 739 VIII  |         észreveszik, hogy paraszt vagy; s az urakat csak a kölyökneveiken
 740 VIII  |               királyságért versenyezni, s ott oly derekasan viselte
 741 VIII  |              mindazokra jól emlékezett, s egy perc alatt pajtásságot
 742 VIII  |             ivott az egész társasággal, s oly ismerős lett velök,
 743 VIII  |               mindig köztük lett volna, s szinte maga is elcsodálkozott
 744 VIII  |        érzékenységében odarohant hozzá, s összeölelgette.~– El ne
 745 VIII  |        egyre-másra, mint a bomlott óra, s még csak egy arcvonással
 746 VIII  |              otthon zsákkal állna nála, s még kölcsön is adott Kalotai
 747 VIII  |                 a bor jókedve végződik, s kezdődik a mámor, mikor
 748 VIII  |            gyakorlott torok kívántatik, s Bandin kívül alig volt még
 749 VIII  |        ügyességgel teljesíté Kis Miska, s átadá a poharat, hogy csinálja
 750 VIII  |          poharat! – kiálta végre Bandi, s hozzáfogott ő is a kísérlethez;
 751 VIII  |                szaladni egy csepp ital, s egyszerre visszacsapódva
 752 VIII  |                mulatságnak tartják ezt, s szoktak vele dicsekedni.~
 753 VIII  |                   Megöllek! Megöllek! – S midőn el tudott végre csendesülni,
 754 VIII  |            tallért ketté tudta harapni, s lefogta egyes-egyedül a
 755 VIII  |             közül valaki kikössön vele, s az ily merénylet rendesen
 756 VIII  |              bornyelési kísérlet miatt, s feldöntve az előtte álló
 757 VIII  |               már az ilyen viadalokhoz, s amint ellenfele közel jutott
 758 VIII  |             hirtelen karjai alá ugrott, s megmutatta ő is, hogy mi
 759 VIII  |                 ellenfél nyakravalóját, s egyet csavarintani rajta,
 760 VIII  |              gáncsot vetni neki lábbal, s a másik kézzel keresztülvetni
 761 VIII  |             termetével megüté a földet, s látták, mint terül el a
 762 VIII  |              rátérdelő ellenfele alatt, s engedi magát tarkótól talpig
 763 VIII  |               rajta, hogy rájárt a rúd, s midőn végre Kis Miska elereszté
 764 VIII  |              elereszté a nyakravalóját, s otthagyta a földön végignyúlva,
 765 VIII  |                 sérelem megbosszulóját, s azután egész reggelig az
 766 VIII  |               után kivittek a teremből, s szépen ágyba fektettek,
 767 VIII  |                 kőbányába hengerült le, s a kiálló köveken összevissza
 768 VIII  |                zúzta minden porcikáját, s felébredvén, nagyon csodálkozott
 769 VIII  |              kedvence lett Jancsi úrnak s a környékbeli minden hímkompániának.~
 770 VIII  |                  kik a parasztszolgálón s a városi olcsó szépségeken
 771 VIII  |       terjesztői minden barbarizmusnak, s betyárszemináriumok úri
 772 VIII  |             kiragadott a baráti körből, s bár a rokonlelkek egymást
 773 VIII  |            borozóasztalon túlterjednek; s az a föld, melyet beszántunk,
 774 VIII  |         egyúttal hazának is neveztetik, s ennek a hazának követelései
 775 VIII  |                 fogadták ismerőseinket, s nem egy elvadult kedély
 776 VIII  |               is beleszerethet a fiúba, s milyen jó tréfa lesz akkor
 777 VIII  |      társaságokban nyílt, vidám kedélye s csinos, férfias alakjának
 778 VIII  |           többet ér minden tudománynál, s ha felült lovára, és ha
 779 VIII  |              hátúvá tudományozza magát, s bárha a közjogi és alkotmányos
 780 VIII  |                többet: a hölgyek körül, s nem egy érzékeny kalandróli
 781 VIII  |            pünkösd napja már közeledék, s Kis Miskával a fiatal főurak
 782 VIII  |              nagy része pertu volt már, s itt-ott lehetett hallani,
 783 VIII  |              hamar el szoktak terjedni, s az öreg Kárpáthynak furcsa
 784 VIII  |                úri nép volt a karzaton, s éppen a jegyzőkönyvet olvasták
 785 VIII  |              várakozzék az előszobában, s Jancsi úrhoz csak akkor
 786 VIII  |              Miska, amint beereszteték, s levágta magát egy karszékbe. –
 787 VIII  |                fel csak onnan a székrül s gyújtsd meg a pipámat.~–
 788 VIII  |                Kiss Miska mosolyogva –, s egy esteli ülés alatt több
 789 VIII  |        Szabolcsba vándorolt rokonaikra, s nemesi leveleik birtokában
 790 VIII  |             vissza szabolcsi rokonaira, s hozta hozzám különféle nemesi
 791 VIII  |                 túljárt mindenki eszén, s míg játékot véltek űzhetni
 792 IX    |                gyönyörök hajhászatában, s megfoszták magukat a legnagyobb
 793 IX    |                 klubok rendszabályainak s a code du duelnek ismerete
 794 IX    |                itthon maradt a hazában, s azáltal vélte az ősi szokásokat,
 795 IX    |            munkát parasztkötelességnek, s éltek abban a boldog öntudatban,
 796 IX    |          foglalt semmi, ami nemzetünkre s nemzetünk nyelvére emlékeztetne;
 797 IX    |             kaphatott a sok ülés miatt, s hacsak professzor nem akart
 798 IX    |                  kik a hazai indolencia s a külföldieskedés visszhatása
 799 IX    |           magyar Helicon megalapítóját, s ennek méltó sógorát, gróf
 800 IX    |            művészetet és hazai nyelvet, s megcáfolák az előítéletet,
 801 IX    |                 magyarhoniak buzgalmát, s ez évben elkészült díszes
 802 IX    |            akarják hinni, hogy aludtak, s tovább alvók, kik most is
 803 IX    |                pártok már megalakulvák, s a rokonszenvek a konferenciák
 804 IX    |                többi ősmagyar főurakat, s ezen szívünk örömét alig
 805 IX    |               dicsőség tárgyává teheti, s az ország előkelő urainak,
 806 IX    |         megfordítva esett ki a viszony, s Béla oly dühös ellenzéki
 807 IX    |          intézetek alapítói névsorában, s e név Szentirmay Rudolfé,
 808 IX    |                 név is szokott kísérni, s ez – Szentirmay Eszéki Flóra.~
 809 IX    |           karzatokra, mint a színházba, s este a haza atyjai a színházba
 810 IX    |             szónokok tartanak beszédet, s lesz éljenzaj és pisszegés.~
 811 IX    |              mind fent fel van fokozva, s a megelőző jegyzőkönyvek
 812 IX    |             félelmetesen ismert szónok, s belefog egy hosszú latin
 813 IX    |              azok összedugják fejeiket, s heves tagjártatás közt suttognak,
 814 IX    |             szörnyen bámulnak mindenen, s egyre kérdezgetik amazt: – „
 815 IX    |                ül amaz? Ki a liberális, s ki nem az?”; s több efféle.
 816 IX    |               liberális, s ki nem az?”; s több efféle. Ez pedig természetesen
 817 IX    |            perszonálisnál van praxison, s valamennyi celebritással
 818 IX    |                 a másik pártbeli járni, s társai előtt ennélfogva
 819 IX    |            melyet szomszédjaival közöl, s melyet a jurátusok valami
 820 IX    |             szüntelen imádkozó nagynéne s egy pokrócgoromba, harapós
 821 IX    |           nagybátyát pedig elriasztjuk, s a Heszperidák kertje a miénk.~–
 822 IX    |            rászedték. Azzal menni akar, s íme, az ajtót, melyen bejött,
 823 IX    |              magát a virágágyak között, s ott maradni reggelig, mikor
 824 IX    |           ráncot vet, nem bír elalunni, s le nem fekszik soha, míg
 825 IX    |               valaki elrejthesse magát, s ez a mulatság tartott reggeli
 826 IX    |                az lesz, ami a nénjei.~– S mi úton vélsz célhoz juthatni?~–
 827 IX    |                 a fiatalok háta mögött, s néhányan, kiknek idejük
 828 IX    |           Abellino társai csoportjához, s odairányzá lornyettjét. –
 829 X     |            hírben álló ember leányával, s akkor egypár ezer forinttal
 830 X     |          fűnél-fánál adósságot csinált, s arra sohasem számolt, hogy
 831 X     |                 vissza is kell fizetni, s gyakran tett olyan tréfát,
 832 X     |           pénztárvizsgálatot rendeltek, s a Mayer által kezelt összegekben
 833 X     |            rögtön kitették hivatalából, s ami vagyona volt, lefoglalták;
 834 X     |                  a macskáját cirógatja, s ha magához hasonlókkal összejön,
 835 X     |              télen át a kályha mellett, s tizenkét esztendeig viselhet
 836 X     |          esztendeig viselhet egy ruhát, s hétről hétre nem eszik egyebet
 837 X     |                 félrerakott gyümölcsét, s bekötve azokat tarka zsebkendőjébe,
 838 X     |                testvérét ne csukják be, s az ellene támasztott bűnvádi
 839 X     |                 könnyhullatások között, s számtalanszor csókolva kezeit
 840 X     |            kezekkel érintkezésbe hozni, s nevetés nélkül néztek a
 841 X     |      vénkisasszony csinált snekklijeire s régimódi öltözetére.~Mayer
 842 X     |                 közlé üdvös élettervét, s azok nagy sírások között
 843 X     |            helyett a művészetire lépni, s minthogy csinos hangja volt,
 844 X     |         tönkrejutott családból eredtek, s éppen így jutottak a színi
 845 X     |               jutottak a színi pályára, s aztán gazdagon eltarták
 846 X     |              leánya művészi hajlamának, s engedé őt hivatását követni.
 847 X     |                szokott színházba járni, s ha véletlenül valaki megsúgná
 848 X     |     almanachjában legalábbis háromszáz, s Teréz inkább hinni fog,
 849 X     |           ezalatt a kávéházban időzött, s újságot olvasott, ami legolcsóbb
 850 X     |                pesztonkára a fazekakat, s a szomszédasszonyokkal cserfelt,
 851 X     |               aztán a család egymással, s akkor mogorva, kedvetlen
 852 X     |                legyen együttlételöknek, s mehessen ki-ki ismét fáradságos
 853 X     |            valaki meg nem mondja nekik; s ellenkezőleg, a féltés gyanakodó
 854 X     |          ruhában tudnak csinosak lenni, s hacsak egész nap nem ülhetnek
 855 X     |               anélkül hogy ócska volna, s elárulja a szegénységet.~
 856 X     |                de büszke ő e rongyokra, s kívánja, hogy leányai is
 857 X     |             nehogy a többiek megtudják, s ők is fizetésjavítást követeljenek.
 858 X     |            sálok, kalapok járták egyre, s mihelyt valami törődött,
 859 X     |            félbeszakasztják a beszédet, s ha kérdezi, miről beszéltek,
 860 X     |              potom árért elvesztegetni, s ha egyet vesz, a másikon
 861 X     |           tajtékpipát is szájába dugta, s úgy ment végig a városon
 862 X     |                 száránál fogva a pipát, s úgy vágta azt a kályha vaslábához,
 863 X     |                 ajtón nem fér be velök, s mégsem veszi észre, hogy
 864 X     |             gazdag főúrnak a szeretője, s ön nemcsak hogy nem átall
 865 X     |               mögött nevető leányainak, s amellett tajtékpipákkal
 866 X     |           kiseperném önt is a szobából, s ha önnek lelkét megvehetik
 867 X     |                elátkozott leánya felől, s megparancsolá, hogy odahaza
 868 X     |             hogy keményszívű fog lenni, s nem veszi észre, hogy leányai
 869 X     |         kötényeiket emelték szemeikhez, s még jobban sírtak; az asszony
 870 X     |                  Üm – mordula Mayer úr, s elkezdé a fogait piszkálni.~
 871 X     |                 hogy szeretett valakit, s ajándékokat fogadott el
 872 X     |                  pálcáját kezébe adták, s valamennyien elmentek vele
 873 X     |          kebléhez, csókjaival halmozta, s töredezett hangon esedezék
 874 X     |               Rögtön bérkocsit rendelt, s visszaviteté őt a házhoz.
 875 X     |            egész becses családja iránt, s amit Matild irányában érez,
 876 X     |        legérvényesebb bizonyítványokat, s azokat, ha kell, keze írásával
 877 X     |             művészetnek szabad hódolni, s az nem csábítás, az csak
 878 X     |            kitüntetés, méltó elismerés, s abból nem következik, hogy
 879 X     |                 fáról szakasztott alma, s a földesúr mármost a házhoz
 880 X     |              kezet csókolnak a mamának, s bölcs dolgokat beszélnek
 881 X     |           dolgokat beszélnek a papával, s oly szerényen hajtják meg
 882 X     |            megnőtt, tizenkét éves volt, s látni lehete fejlődéséből,
 883 X     |             fodros nadrágocskát viselt, s tömött, hosszú hajzata két
 884 X     |                fonva csüggött le hátul, s a ház tisztelői nemegyszer
 885 X     |             legyeket ütögetett a falon, s nagy megelégedésére szolgált,
 886 X     |            kocogás hallatszik az ajtón, s minthogy senki sem felelt
 887 X     |                 vidám cimbora odaugrik, s feltárja az ajtót, gondolva,
 888 X     |                Nehány szóm volna önhöz, s ha ráér vendégeit egy pár
 889 X     |              úri körből eltávolíthatja, s nyitotta előtte az ajtót,
 890 X     |          beszélt száraz hangon Teréz –, s ahhoz a néhány szóhoz nem
 891 X     |                messze eltávozott tőlem, s oly életmódot folytat, mely
 892 X     |         búsulására fog önnek szolgálni, s azért volt bátorságom azt
 893 X     |              akarata, de nincsen ereje, s ha ereje volna is, nincsen
 894 X     |               erkölcsben megőrizhessem, s öntől egyebet nem kívánok,
 895 X     |         megfordult az éltes kisasszony, s elhagyá a házat.~Mayer úr
 896 X     |              Mayer úr kikísérte nénjét, s míg őt maga előtt látta,
 897 X     |                az aggszűz megjelenését, s e tréfákra megjött Mayer
 898 X     |                Eközben hevesen járt alá s fel a szobában nagy lépésekkel,
 899 X     |               mint egy színpadi hérosz, s bámultatta magát a vendégeivel.
 900 X     |           türelemmel az eléadott ügyet, s szelíd, őszinte modorban
 901 X     |         szembeötlő exceptívákat látott, s csak akkor volt megengesztelődve,
 902 X     |                 azt kiverte a szobából, s ha szépasszonyok jöttek
 903 X     |                urat, levevé pápaszemét, s a kinyitott okiratba tette,
 904 X     |                 fonalát el ne veszítse, s valami rendkívüli pokróc
 905 X     |               szerencsétlen kliens elé, s ránézve ijesztően felnyitott
 906 X     |            kínálatlanul le talált ülni, s csaknem ríva fakadtan rebegé:~–
 907 X     |         tökéletesen sírva fakadt Mayer, s olyasvalamit hebegett, hogy
 908 X     |             elhagyatott és megátkozott, s a halálon túl irtózat és
 909 X     |              túl irtózat és pokol tüze! S az úr még kifogásokat tesz?
 910 X     |                az ajtón, melyen bejött, s tántorogva ért le az utcára;
 911 X     |             szerelmével űz kereskedést, s házát a fiatalság romlása
 912 X     |                Fanny szétnézett anyjára s testvéreire, s azoknak biztató
 913 X     |       szétnézett anyjára s testvéreire, s azoknak biztató tekintetével
 914 X     |                 a hímzőráma egyik ágát, s mielőtt annak ideje lett
 915 X     |            Azzal megfogá a leány kezét, s anélkül, hogy valakitől
 916 X     |                mások, hogy elbujdosott, s évek múlva is hordták haza
 917 XI    |                 szegény ember beleesik, s amit a gazdag nem is ismer!~
 918 XI    |            edzve van a jó iránti érzés, s egy illetlen tekintet képes
 919 XI    |                mindig összezúzza magát, s a természet rende azt kívánja,
 920 XI    |               lelkülete meg volt törve, s bebizonyítva előtte, hogy
 921 XI    |              mikor gondolkozik felőlök, s olyankor iparkodott eszméit
 922 XI    |            ismerős asszonyság udvarába, s félve rebegé ott:~– Bárcsak
 923 XI    |              volna!~Teréz megtudta ezt, s ez idő óta legnagyobb gyöngédséggel
 924 XI    |                 ismerős ifjak, lyánkák, s nagy hiba volna azt hinni,
 925 XI    |            önmagának hasznos tud lenni, s megél birtok és mások könyörülete,
 926 XI    |             családjok hivatalbeli volt, s nem illett bele egy kézműves.
 927 XI    |        szerencsétlen volt, és magtalan, s mire nője meghalt, megvénült
 928 XI    |                ő családja elszegényült, s ő maga egy külvárosi házba
 929 XI    |          külvárosi házba szorult lakni, s ott élt már huszonöt év
 930 XI    |                 ezalatt meggazdagodott, s megvette azt a házat, melyben
 931 XI    |            házat, melyben Teréz lakott, s így alkalma volt annak apró
 932 XI    |              hogy Fannyt magához vette, s ez idő óta gyakran küldözött
 933 XI    |             úgyszólván örökbe fogadott, s mindenét rá szándékozik
 934 XI    |                szenvedéllyel tanította, s fáradhatlan volt magasztalásában.~
 935 XI    |              rendesen a karnagy lakáig, s óra végeztével ismét érte
 936 XI    |               mint tulajdon gyermekére, s anyja, védnője nélkül bátran
 937 XI    |                mindenütt védőire talál, s a szerelemkalmárok ellen
 938 XI    |                felfedezések után járni, s ez érdemes gyönyörvadászok
 939 XI    |                ismerte volna már ekkor, s aki őket ismerte, hogy kerülhette
 940 XI    |             fertőbe, amelyből kivették, s megismertetni vele egy egész
 941 XI    |                jöttek össze Mayeréknél, s egymást gúnyolták a sikertelen
 942 XI    |             virágok közt rejlő levelet, s mintha egyszerre egy nagy
 943 XI    |         Nemsokára hazaérkezék Teréz is, s Krammné asszonnyal együtt
 944 XI    |           örökre meg van becstelenítve, s dacára a két jámbor hölgy
 945 XI    |                 a kert hátulsó ajtaját, s rálesettek, midőn a chevalier
 946 XI    |              maga esett bele a verembe, s midőn végre elkezdett esni
 947 XI    |             engedné meg abban hagyatni, s az egész osztály renoméjának
 948 XI    |                 kalapján gyászt viselt, s ég felé forgatott szemeiben
 949 XI    |               művészetben kiképezhetni, s így boldogságot szerezhetni
 950 XI    |                 abbanhagyja a beszédet, s engedé Krammné asszonyt
 951 XI    |    gyermekkorától fogva nincs közöttük, s lelke oly tiszta, mint azon
 952 XI    |            tehetni.~Ezzel ismét elment, s Krammnét újra hagyta gondolkozni
 953 XI    |             egykor híres művésznő lesz, s ami őt mindeneknek fölé
 954 XI    |               fognak mellette látszani, s akkor, ha ő magában bírandja
 955 XI    |          templomot is színháznak nézte, s várta, hogy tapsoljanak
 956 XI    |                összletet tőlem átvenni, s célszerűen felhasználni.
 957 XI    |    figyelmezteti mások incselkedéseire, s jótékonysága föltételéül
 958 XI    |              Krammné elfogadta a pénzt, s titokban ének- és zenemestereket
 959 XI    |           gyakran órákig elábrándozott, s ily ábrándok után azt szokta
 960 XI    |            köszönetét elmondhassa neki, s további tanácsát kérje,
 961 XI    |                 további tanácsát kérje, s hogy nénjét beszélje rá
 962 XI    |               Midőn az utcán végigment, s ifjú gavallérokkal találkozott,
 963 XI    |                 közel jutni a leányhoz, s azt erővel kell keresni.~
 964 XI    |               ki sem veendi őket észre, s az egész csak néhány percig
 965 XI    |                 kinek nevét sem ismeri, s kérte, hogy védje őt saját
 966 XI    |                 letette a házmesternél, s ismeretlen hordárokkal vitetett
 967 XII   |           képzelt, akit egyszer látott, s azóta nem tud feledni; rettentő
 968 XII   |              Fanny maga sem ismeré azt, s ő rá nem fog mutatni az
 969 XII   |          templomban, hova Krammné járt, s egy oszlop mellől vigyázott
 970 XII   |                uramhoz hurcolkodtak el, s Teréz bizonyosan azt titkolja,
 971 XII   |              egy bérkocsiba veté magát, s vágtatott utána. A Mihály-kapunál
 972 XII   |                valamit dolgozás közben; s most ráhallgatott, hogy
 973 XII   |                hintó jött be az utcába, s éppen Boltay háza előtt
 974 XII   |                tudakozódása hallatszék, s a bejövő már az előterembe
 975 XII   |               Fanny felugrott székéről, s kétségbeesve rohant nagynénjéhez,
 976 XII   |      mindenkitől dicsérni engedi magát, s nagy röviden félbeszakasztá
 977 XII   |              miért. Mert nősülni fogok, s egy fiatal polgárleánykát
 978 XII   |              mese hitelre talál előtte, s elkábítja fiatal lelkét.
 979 XII   |           lassankint összeszedte magát, s minden válasz nélkül írószekrényéhez
 980 XII   |           Bizonyosan a mintákat keresi, s számvevést ír – gondolá
 981 XII   |               gondolá magában Abellino, s azalatt szétnézegetett: –
 982 XII   |           lehet-e ennek a filiszternek, s melyikben tartja fogva a
 983 XII   |                 Kárpáthyt az asztalhoz, s egy csomó százas bankjegy
 984 XII   |                  Mármost tessék leülni, s aláírni ezt a nyugtatványt.~
 985 XII   |          végignézte az asztalosmestert, s lovagkorbácsával egyet füttyentett,
 986 XII   |             érdemes vesztegetni a szót, s azzal megfordult, hogy menjen
 987 XII   |           Kárpáthy megvetően elfordult, s becsapva maga után az ajtót,
 988 XII   |                érdemes szerkesztőjéhez, s másnap a fenntisztelt lap
 989 XII   |             Abellino egész nap járt alá s fel a városban, keresve,
 990 XII   |              Hébé”, ki a poharakba bort s a szívekbe szerelmet töltöget.~
 991 XII   |               honneurt illető ügyekben, s ki Hugo Victorral együtt
 992 XII   |            felkeresé Boltay uram lakát, s benyitott annak dolgozószobájába.~
 993 XII   |               ült Terézzel és Fannyval, s úti készületeiből lehete
 994 XII   |          szobában magánosan ült Sándor, s mintákat rajzolt táblára
 995 XII   |            sárkány, aki emberbűzt érez, s lenyomott gégével dörmögé:~–
 996 XII   |                másikat háta mögé dugta, s meghajtva derekát szemébe
 997 XII   |                feljegyzé azt tárcájába, s azzal ünnepélyesen fogá
 998 XII   |               mennydörgő hangon Konrád, s még sok imposant dolgot
 999 XII   |                címzett levelet feltöré, s az ablakhoz lépett vele,
1000 XII   |           érkező levelet elolvashassak, s idegen követeléseket, tartozásokat