bold = Main text
     Part                                            grey = Comment text

1001 XII   |             keresztülfutotta a levelet, s azzal a két tanú elé lépett.~–
1002 XII   |           címtársa vagyok Boltay úrnak, s akármely követelés éri firmánkat,
1003 XII   |                 apám, és nincsen jelen, s minden jó és balszerencse,
1004 XII   |            magáért; úgy, de eltávozott, s nekem okaim vannak meg nem
1005 XII   |                mellén rettentő karjait, s az ifjú elé állva, csaknem
1006 XII   |                 lövöldöznek az emberre, s le lehet a golyó elől hasalni,
1007 XII   |           két-három gléda áll előttünk, s minket hátul semmi baj sem
1008 XII   |                 ember valamire céloz. – S kezdett valóban emlékezni
1009 XII   |              hogy én a kihívót lelövöm, s azon esetre nem akarok még
1010 XII   |          tudósítják önt – monda Livius, s azzal vevék kalapjaikat,
1011 XII   |            Sándor felszakítá a levelet, s mint szokás, legelébb is
1012 XII   |            előtt, ki magát jó hazafinak s felvilágosult, becsületes
1013 XII   |            tudja, hol, ki tudja, merre, s az imádó és az imádott egymással
1014 XII   |              embereket összeveszítsünk, s párbajokat siettessünk,
1015 XII   |                 halál minden félelmein, s mikor ijedtében már félig
1016 XII   |                 kell a szeme közé lőni, s több efféle. Hasonló indítványok
1017 XII   |                 szándékozott agyonlőni, s az sem igen volt valószínű,
1018 XII   |                 bontsa fel a borítékot, s a belül írt helyre küldje
1019 XII   |              legközönyösebb tárgyakról, s midőn a napirenden levő
1020 XII   |            Ifjaink megállíták a kocsit, s felszólíták Sándort, hogy
1021 XII   |              Meg találna rajtam érzeni, s még valaki azt mondhatná,
1022 XII   |              Komor, felhős reggel volt, s hasonló komor egykedvűség
1023 XII   |               négy tanú a középre ment, s halk beszéddel némi közös
1024 XII   |                 Schneller) pisztolyait, s produkciókat tartott a társaság
1025 XII   |             hársfaleveleket a levegőbe, s ő azokat háromszor egymás
1026 XII   |                Miklós észrevevé a célt, s megnyugtató biztonsággal
1027 XII   |         mieinkkel, melyek egészen újak, s nem olyan könnyű velök bravúrlövéseket
1028 XII   |                vagy karját éri a golyó; s akkor, ha csontot sértett,
1029 XII   |               így ha a mellére célzasz, s a pisztoly lefelé rúg, a
1030 XII   |                bocsáttattak a csövekbe, s a kihívott választott belőlük.~
1031 XII   |                távolságból elébb lőjön, s akkor, ha nem talált, egészen
1032 XII   |              megindult helyéből Sándor, s szilárd, meg nem szakasztott
1033 XII   |          lépésnyire saját sorompójától, s hüvelykujját elmozdítá a
1034 XII   |             senki.~Egy lövés eldördült, s rá egy fél másodperc múlva
1035 XII   |              háttal volt felé fordulva, s kezét bal fülére tapasztá.
1036 XII   |             önkénytelen felkapta kezét, s az e percben elsült pisztoly
1037 XII   |                 oldalt vette az irányt, s Kárpáthy maga háttal fordulva
1038 XII   |             hogy fülhártyája megrepedt, s egész életén át nagyot fog
1039 XII   |              maga rendében ment véghez, s a törvényes öt perc már
1040 XII   |                Sándor a tanúkhoz lépve, s eléjök mutatva azon kihívó
1041 XII   |                jót nevettek az ötleten, s a legelső patzenhäusliban
1042 XII   |               tanúinak szívességeikért, s gyalog visszatért a városba.~
1043 XIII  |               úr őnagysága névnapja ez, s minthogy ugyanazon napon
1044 XIII  |            egyúttal születése napja is, s már hatvankilenc esztendő
1045 XIII  |                később pedig saját maga, s nagyon világtalan embernek
1046 XIII  |                 szép megköszöntő éneket s cifra népdalokat hármóniás
1047 XIII  |            gyántára valamennyi boltban; s vándor színésztársulat készíté
1048 XIII  |               tartsa-e fel neve napját, s felvitesse saját költségén
1049 XIII  |                 embernek mutatni magát, s csak úgy apródonkint hordják
1050 XIII  |          körülmények idéztek elé benne, s midőn végre a nádor őfensége
1051 XIII  |              fejében támadt daganatból, s egyik fülére meglehetősen
1052 XIII  |                a bátyja iránti gyűlölet s a Fanny által történt megszégyenülés
1053 XIII  |             újabb inger volt reá nézve, s akinek megrontását egyszer
1054 XIII  |             magában, attól el nem állt, s ha tízszer elesett is, tizenegyedszer
1055 XIII  |          Szabolcs vármegyei főispánban, s mindjárt Dózsa vezér megsüttetése
1056 XIII  |          tiszteletre méltó maradványát, s ahogy állt, felállíttatá
1057 XIII  |              partján, palotája mellett, s jaj lett volna annak, aki
1058 XIII  |       harangokkal és orgonával ellátva, s alapítványt tett a pap fizetésére.
1059 XIII  |           diákra könyvtárral, múzeummal s más tréfaságokkal. De belehalt
1060 XIII  |          belehalt az óriási vállalatba, s öccse, a praktikus Kárpáthy
1061 XIII  |          költött sem magára, sem másra, s hogy vendégeket ne legyen
1062 XIII  |                 hogy maga elfért benne, s onnan soha ki nem mozdult.
1063 XIII  |          megmaradni a moslékszag miatt, s istállón és esztrangán keresztül
1064 XIII  |   Berettyó-partra, divatos rondellákkal s középen aranyos donjonnal,
1065 XIII  |              nagyobb a tető homlokzatán s a víz felőli fronton kariatidákra
1066 XIII  |              titkos ki- és bejárásokkal s alattomos csigalépcsőkkel,
1067 XIII  |            hosszú házat a füzek aljába, s egy csomó naplopót belekolonizált;
1068 XIII  |       megrongálta a vérhas és váltóláz, s emberei lassankint visszaszökdöstek,
1069 XIII  |             tele szarvas- és dámvaddal, s azok számára téli rekesztékek;
1070 XIII  |                 kétakkorára építtetett, s befödte villogó bádoggal,
1071 XIII  |          szerinti színházat emeltetett, s voltak kóbor társaságok,
1072 XIII  |               lehúzatta a nagyságos úr, s olyan sort veretett rajta,
1073 XIII  |              szegényeket meg ne tépjék, s az új kenyérreli áldozat
1074 XIII  |              felveendő az úrvacsoráját, s onnan visszatérve, amit
1075 XIII  |          birtokán felezik a jövedelmet, s a nábob igen jól tudja,
1076 XIII  |    ellenségeivel van alkalma kibékülni, s éppen azért hozatja azokat
1077 XIII  |                az összes személyzetnek, s azért megint kár volna;
1078 XIII  |            többnyire gyermekes emberek, s aztán, akik utánok jönnének,
1079 XIII  |                 volt Jancsi úr apjánál, s akit azért tartottak az
1080 XIII  |            Petike tanulja meg a leckét, s később a fiút elküldé tanulni
1081 XIII  |            napig híven meg is maradott, s ha megmondjuk, miszerint
1082 XIII  |               mert azt utálja szörnyen.~S ha azután egy-egy olyan
1083 XIII  |             járnak, ezüstről ebédelnek, s kisasszonyaikat Bécsben
1084 XIII  |       üttethessen kordovány csizmájára, s egy ócska csézára tegyen
1085 XIII  |                hajdúk karjaiba támogat, s azután általuk előre bocsátva,
1086 XIII  |                előbbre ült karszékében, s kezét nyújtá felé; Péter
1087 XIII  |                 ejtse a nagyságos urat, s akkor is három lépésnyi
1088 XIII  |                távolban megállt előtte, s mély tisztelettel meghajtá
1089 XIII  |               csak megint felkelt róla, s állva maradt földesura előtt.~
1090 XIII  |              volt borotválkozva simára, s a bajusza kétfelé simítva,
1091 XIII  |                 lázas veressége elmúlt, s képéről eltűntek a torzító
1092 XIII  |             viseli az emberséges ember, s köntösét maig is azon divatra
1093 XIII  |                 alul hátrafelé húzódik, s látni engedi a csípőn alul
1094 XIII  |             vénültek meg mind a hárman, s Palkó most is csak úgy bánik
1095 XIII  |               hátrafelé van az simítva, s lefogva görbe fésűvel, bajusza
1096 XIII  |             hegyesebb a csizmadiaárnál, s félelemgerjesztőn kétfelé
1097 XIII  |                valamennyit az asztalra. S nem állhatta meg, hogy ennyit
1098 XIII  |          végignézem az egész számadást, s te azalatt itt fogsz állva
1099 XIII  |                 markát bajuszos ajkára, s csak úgy azt öt ujja közül
1100 XIII  |            számadásait foglalá magában, s elkezde benne keresgélni
1101 XIII  |            néhol lekaszáltatni a sását, s majd nem dűlt volna meg;
1102 XIII  |          lehetett volna kármentesíteni, s ott van az irtóztató nagy
1103 XIII  |          forinttal kelt a sikeres búza, s könnyen el lehetett volna
1104 XIII  |               fülledt a betakart repce, s attól lett fekete, és savanyodott
1105 XIII  |                 vitte odább a szörpnél, s a tarthatatlan madárlép
1106 XIII  |                 a festő csülleng hírét, s nagy mennyiséget vett belőle,
1107 XIII  |                  Állított üveghutát is, s készpénzen vette hozzá a
1108 XIII  |                 embernek a ködmen ujja, s megfesté kékre az alatta
1109 XIII  |                 volt itt egy kereskedő, s az megnézte a bányát, és
1110 XIII  |      agarászaton vagyok többedmagammal, s utolér az eső. Sebaj – mondám
1111 XIII  |              annak a nemzeti múzeumnak, s ha a kurucjáráskor el nem
1112 XIII  |         patrónusi szerepet viselhetett, s oly vállalatoknál, hol az
1113 XIII  |             kérte, zárva voltak markai, s dacára annyi pazarlás-,
1114 XIII  |               Ez is bolond, mint többi, s csak arra van rendeltetve,
1115 XIII  |              direktort és Matyi agarat, s ha meghalna, éppoly keservesen
1116 XIII  |               Pál huszáros rövidséggel, s megfelelő akcióképpen kettőt
1117 XIII  |              nadrágszíján egyet húzott, s csizmáját letörülte a kezével,
1118 XIII  |                 magával, mert írni fog, s ami itt van, az nem okos
1119 XIII  |                 egy született mókusnak, s mosdási ellenszenv miatt
1120 XIII  |              inventáriumokat készíteni, s urbarialis gyűléseken parasztokat
1121 XIII  |                 pert condescendáltatom, s neki engedem a burjányosi
1122 XIII  |                  kiment, szappant kért, s félóráig mívelte a kezein
1123 XIII  |            akkor visszafordult a nábob, s mint aki jól tudja, hogy
1124 XIII  |                kezemet öcsémuramnak is, s remélve, hogy nem utasítja
1125 XIII  |               évre meg fog tőlem kapni. S reménylem, hogy ezentúl
1126 XIII  |                e sorok mondolása alatt, s ha egy komolyabb ember lett
1127 XIII  |           felébreszték a kopók vihogási s az udvarra bedöcögő társzekerek
1128 XIII  |                vetett fácányokat hoztak s hízott császármadarakat
1129 XIII  |                eléjök fehér kántusában, s elégült orcával tapogatta
1130 XIII  |               békülő kezet nyújta neki, s bár alig volt hihető, hogy
1131 XIII  |               barátságos poharat ivott, s már jól fenn volt a nap
1132 XIII  |                    felelt Pál durcásan, s úgy feladta urára a dolmányt,
1133 XIII  |                meresztett erre a szóra, s letette kezéből a bársonykefét,
1134 XIII  |                 urat úgy megbántotta.~– S mi gondja arra kendnek?~–
1135 XIII  |                nagyságos urat bántotta, s ha a nagyságos úrnak az
1136 XIII  |                vacsora lesz az ebédből, s úgy összevissza talál dicsérni
1137 XIII  |        valamerre, de szemmel tartották, s látva félelmeit és szorongattatásait,
1138 XIII  |              lehajtván: Elvégeztetett!” S olyan szónoklatot hevenyészett
1139 XIII  |              Istenhez nem emelé lelkét, s arcán ez alkalommal nem
1140 XIII  |              áhítat ült minden vonásán, s lesüté szemeit, midőn érdemeit
1141 XIII  |    elérzékenyülve hagyá el a templomot, s csak vendégei gratulációira
1142 XIII  |                 felszedett a szekerére, s midőn legjavában hajtatott,
1143 XIII  |            szekerekből a kerékszegeket, s Kalotai Fricin kellett a
1144 XIII  |               magával tisztelet jeléül, s annak belsejébe egy pár
1145 XIII  |            kilopta belőle a galambokat, s két szép darab patkányt
1146 XIII  |               birkás átnyújtá a sajtot, s levette a tetejét, galamb
1147 XIII  |                 kikergették a tornácba, s nem volt nekik szabad az
1148 XIII  |               szabad az étterembe menni s a vendégek tányérjáról elszedni
1149 XIII  |        legillendőbben viseljék magukat, s a pőre népnek tudtára adatott,
1150 XIII  |                 aranykulcsot is kapott, s most azért nem hagy magával
1151 XIII  |              mégis várt, számított reá, s ha cimborái valami felötlő
1152 XIII  |               tökéletesen leigya magát, s ezt a pohár bort már anticipálta
1153 XIII  |         felköszönteni a nagyságos urat, s ezt meg is cselekedte volna,
1154 XIII  |             Miska hóna alatt nem kapja, s el nem hiteti vele, hogy
1155 XIII  |       parasztkölyök is mind nekiuszult, s akármerre fordult, mindenütt
1156 XIII  |              minden jelenlevő cigányok, s két ősz hajú jobbágy járula
1157 XIII  |                éppen e napra hizlaltak, s a bátrabb közülök előállt,
1158 XIII  |              kalapját, egyet köhentett, s lenézett a csizmája orrára,
1159 XIII  |             lenézett a csizmája orrára, s elmondá nagy bizton a köszöntő
1160 XIII  |               égbe, ott sem a sarokban,~S ha mi is itt hagyjuk e földön
1161 XIII  |                talpra állíták a hordót, s felállíták reá Marcit, a
1162 XIII  |                Ez aztán fogá a poharat, s megtöltvén, elköszönté a
1163 XIII  |                nélkül be tudja tanulni, s ki-ki told, fold hozzá,
1164 XIII  |               legyen piros egri borral, s valahányszor egyet iszik
1165 XIII  |                 járó angyali nemzetség, s ha netalántán csúz vagy
1166 XIII  |            kétfelül mogyorófa pálcával, s kergesse azokat, ahonnan
1167 XIII  |                népét a Veres-tengerben, s ha pedig végtére eljön az
1168 XIII  |             minden embert szénának néz, s lekaszálja a nagyságos urat,
1169 XIII  |               érte hat másvilági lóval, s úgy vigyék be nagy trombitaszóval
1170 XIII  |                úr mellett az asztalnál, s más nő nem volt jelen a
1171 XIII  |                 a bor a fejekbe szállt, s az ismeretlen mámor megzavará
1172 XIII  |                 úr gazdagon kiházasítá, s az apjából hatökrös gazda
1173 XIII  |             lekuporodott a báránykához, s annak nyakát átölelte.~–
1174 XIII  |         pofácskáját, megsimogatá fejét, s nyájasan kérdezé:~– Mi a
1175 XIII  |         lyánkától.~Zsuzsi fülig pirult, s eléggé érthető hangon válaszolá:~–
1176 XIII  |                áldást és ötven aranyat, s rábízta Marcira, hogy jó
1177 XIII  |               révészeit, a gyűrűhajtást s más ártatlan mulatságot,
1178 XIII  |                volt bor és égett szesz, s az asszonyoknak volt mit
1179 XIII  |                 az útban megbetegedett, s kénytelen volt nálam megállapodni;
1180 XIII  |                 volna, de lovon jöttem, s az egész szekérrel van.~
1181 XIII  |               hitte, hogy haragszom rá, s Kutyfalvit küldte előre;
1182 XIII  |     heveskedését, bocsánatot fog kérni, s azután jó rokonok leszünk,
1183 XIII  |              azután jó rokonok leszünk, s én nyugalommal térhetek
1184 XIII  |           Eközben a hajdúk szilvóriumot s tízesztendős őszibarackszeszt
1185 XIII  |            jelenté, hogy közel az ebéd, s széltére kelt az appetitórium,
1186 XIII  |         vendégek közül szerteácsorogna, s azzal a hajdúk széttárták
1187 XIII  |                 átellenben ülők között, s cet nagyságú halak rengő
1188 XIII  |               megveregeté Palkó vállát, s azután minden vendégnek
1189 XIII  |                 kívánt a szomszédjának, s azután hozzálátott, hogy
1190 XIII  |              ereget el az asztal alatt, s ecetet önt a szomszédja
1191 XIII  |             háttérben levő szárnyajtók, s pompás tűzijáték fejezi
1192 XIII  |            Lokodi uram eleven képletei, s egyszerre széttárulván a
1193 XIII  |               szórtak a sötétkék éjben, s a tüzes cseresnyefa aranyesőben
1194 XIII  |        születésnapi ajándék volt eltéve s elhozva; feltevék azt az
1195 XIII  |             négy oldala négyfelé esett, s az asztalon állt – egy befedett
1196 XIII  |          irtózatos mosolyra torzult el, s lassankint félelmesen elkékülni
1197 XIII  |                felemelé az égre kezeit, s egyszerre homlokára csapva
1198 XIII  |             szemeit szomszédja arcáról, s az, mintha le volna bűvölve
1199 XIII  |        aranyserleget, mely előtte állt, s midőn az elősiető hajdúk
1200 XIII  |           egyszerre felugrott helyéről, s csattanó szózattal ordítá
1201 XIII  |                egy nyomorult orgyilkos!~S azzal, ami bor a serlegben
1202 XIII  |                halavány arcáról a bort, s közbámulatra – ahelyett,
1203 XIII  |                 ütlegeken fog végződni, s evégett lovászának előre
1204 XIII  |            szomorú véget érjen a tréfa, s midőn Kiss szemébe vágta
1205 XIII  |            tagja, nem érzé a megbántást s megcsúfolást, csak a rémületet,
1206 XIII  |              szavakra szívében gerjedt, s nem gondolt egyébre, mint
1207 XIII  |               előbb nyergében ülhessen, s futhasson el innen, s kezde
1208 XIII  |         ülhessen, s futhasson el innen, s kezde az ajtó felé hátrálni.~–
1209 XIII  |                 uram! – ordítá rá Kiss, s mint a veszett vad keresztülszökve
1210 XIII  |            rárohant a szökni készülőre, s megragadá annak mellén az
1211 XIII  |            iparkodott letépni melléről, s az ajtó felé törekedett;
1212 XIII  |        törekedett; de amaz útját állta, s acélkézzel tartá fogva.
1213 XIII  |                dühösen emelé fel öklét, s gyűrűjével egy veszett csapást
1214 XIII  |             egyszerre félrekapta fejét, s a másik percben Kutyfalvi
1215 XIII  |                 szálltak még a magasba, s óriási égő betűkkel kiírva
1216 XIII  |               örvendő tanúi lehessenek, s részvétüket tudtul adhassák.
1217 XIII  |                 bizonyosan elvész bele, s voltak többen, kik a barátságos
1218 XIII  |                kellett visszafordulnia, s jónak találta ezúttal biztosabb
1219 XIII  |             biztosabb híreket várni be, s csak a temetés hírére jelenni
1220 XIII  |      kollégiumot érdeklő kodicillust –, s ez azon szomorú hírt hozá,
1221 XIII  |            írnokok, birkások, árendások s más efféle apróbb emberek,
1222 XIII  |            ezekkel nagy kurtán beszélt, s megértve tőlök, hogy ezentúl
1223 XIII  |               is a sok esztendeig ápolt s annyi viaszkot és faggyút
1224 XIII  |               férfias díszét arcaiknak, s megköszönték szépen a gombos
1225 XIII  |            együtt mulattak Abellinóval, s ha három nap összeragadt
1226 XIII  |            kukták, a tornácon a hajdúk, s aligha volt valaki annyi
1227 XIII  |                 tiszttartó a tornácból, s nevetve rákiálta:~– No,
1228 XIII  |        tiszttartó felszakítá a levelet, s zöld karikát hánytak a szemei,
1229 XIII  |              jól tartottak vadkörtével, s hogy ne csak magát érje
1230 XIII  |                sodoríthatni a bajuszán, s ahol van ni! most már se
1231 XIV   |                találkoznak Abellinóval, s ilyenkor a nábob és a pünkösdi
1232 XIV   |                csak növelték az ingert, s minthogy a cél megközelítése
1233 XIV   |              játszószerül hívatott fel, s azalatt egészen urává tette
1234 XIV   |                  bírnia kell e hölgyet, s tán boldogítni. Óh, nem,
1235 XIV   |               megittasodni szerelmétől, s azután látni őt elhervadni,
1236 XIV   |            éppen kinn állt a kapujában, s hátratett kezében éppen
1237 XIV   |         ugyanakkor kényelmesen sétál ki s be az ajtón, mely aranyai
1238 XIV   |                abban áruló jelt házába, s ugyanakkor saját kaputja
1239 XIV   |            meglophatni és kinevethetni; s egyúttal megtanulhatjátok
1240 XIV   |                hogy morált prédikáljon, s a társadalom fenéit gyógyítgassa.~
1241 XIV   |           ijedségben odavivé el Fannyt, s nagynénjével együtt ott
1242 XIV   |             mégis meglopta az őrizőket, s ha egyszer e nemes utánzói
1243 XIV   |             hová rejték előle a leányt, s néhány nap múlva már egy,
1244 XIV   |             vadászni falusi laka körül, s ezerféle furfangot gondoltak
1245 XIV   |              kiismerte ravasz képeiket, s odacsukta az ajtóhoz sarkaikat;
1246 XIV   |           udvarra, ha észre nem vették, s mulatságképpen kiveték a
1247 XIV   |                  nekem lábaimhoz borul, s kezemet csókolja, hogy emeljem
1248 XIV   |               hogy emeljem őt keblemre, s engedjem elkárhozni ott!
1249 XIV   |             közelít Boltay mester felé, s hajdújának intve, hogy maradjon
1250 XIV   |           egészen helyre gondolataiból, s abban a képzeletben volt,
1251 XIV   |                karját a mesterébe ölté, s kitűnő szívességgel szólítá
1252 XIV   |      unokaöcsémet, akit Bélának hívnak, s aki magát, bolond, Abellinónak
1253 XIV   |                   szólalt meg Boltay –, s hiszem istenemet, hogy nem
1254 XIV   |             halálos ellenségek legyünk, s minthogy nekem valószínűleg
1255 XIV   |                 neki ajándékba küldeni, s kívánom, hogy használja
1256 XIV   |                elszörnyedve a kézműves, s rábámult a főúrra, mintha
1257 XIV   |            megállt Kárpáthy beszédében, s hátraveté a karszékben magát,
1258 XIV   |                halk, alányomott hangon, s azzal egyszerre kitörő vidámsággal
1259 XIV   |                  nem fogja felkeresni – s ez az én házam.~– Hogyan,
1260 XIV   |                gazdag úrhoz adtak nőül, s tegnap a Dunából vonták
1261 XIV   |             adom.~Kárpáthy ülve maradt, s nyájasan fogá meg a kézműves
1262 XIV   |               előre gyámleánya számára, s az dicséretes öntől. Ön
1263 XIV   |                rossz tapasztalás, uram, s nagyon erős szív kell hozzá,
1264 XIV   |                 midőn a szív már ismer! S nincs a világnak oly bűvésze,
1265 XIV   |             rossz tanácsadóira hallgat, s ki fog akkor egy leányt
1266 XIV   |        vármegyében lakhattok egymástól, s egyébkor akár ne is lássad,
1267 XIV   |            magam.~Ezzel fölkelt a főúr, s barátságosan megszorítván
1268 XIV   |                nyugtalanul kezde el alá s fel járkálni. Mit cselekedjék?
1269 XIV   |                 az? Ha férje sokáig él, s ő hű marad, szomorú hervadás
1270 XIV   |               már meguntam a bajlódást, s szeretném fiatalabb vállakra
1271 XIV   |                megkérem a leányt neked, s holnap, fogadom, olyan kézfogót
1272 XIV   |               Boltay mester szekerének, s lehúzva őt kocsijáról, vidám,
1273 XIV   |      kapaszkodva Boltay mester nyakába, s megcsókolva gömbölyű piros
1274 XIV   |              megcsókolá a mester kezét, s trallázva, szökdelve tűnt
1275 XIV   |                 széthordták az asztalt, s hárman maradtak együtt.~
1276 XIV   |            Megfogá a leányka két kezét, s odavoná őt maga elé.~– Neked
1277 XIV   |            amellett deli, férfias alak, s ami legtöbb, téged régóta
1278 XIV   |                 akárki előtt megállhat… s téged mennyire szeret!~–
1279 XIV   |                is.~Boltay felsóhajtott, s kis idő múlva alig érthető
1280 XIV   |          megsajnálta könnyező gyámjait, s térdre omolt Boltay előtt,
1281 XIV   |                hazudnám, hogy szeretem, s boldogtalanná tenném.~Mindketten
1282 XIV   |                izzadó homlokát kezével, s erőtetett nyugalommal szólt:~–
1283 XIV   |                  kit önök is szeretnek, s akit annyi ok van szeretni.
1284 XIV   |              míg jószágain végigutazik, s jövedelme másfél millió.~
1285 XIV   |           millió.~Fanny lesüté szemeit, s fejét tagadólag csóválta.
1286 XIV   |             erre nem vagyok elég olcsó!~S azzal büszkén felegyenesedve
1287 XIV   |            hiszen én nagyapád lehetnék, s most Jancsi urat mutatja
1288 XIV   |            gyermek lelke is lehet erős, s megvetheti a gazdagság ragyogványát
1289 XIV   |            összecsókolák mind a ketten, s jó éjt kívánva egymásnak,
1290 XIV   |              leányszív világát vezetik, s nem engedik kitanulni, mi
1291 XIV   |         lidérkék1 előjönnek berkeikből, s kereket hánynak a harmatos
1292 XIV   |              szedik a csillagok hamvát, s az a vénember ott a holdban
1293 XIV   |                élő arc nem volt körüle, s oly jólesett azon megnyugodni.~
1294 XIV   |           kórosról, ki sugarait követi, s szédítő örvények fölé hág,
1295 XIV   |                 ezen fényes világkörök, s annyira zárva minden út,
1296 XIV   |             megnyissák előtte ajtaikat, s ő egy rangban, egy légkörben
1297 XIV   |          tekintettel kísérni mindenüvé, s titokban önelégülten szívni
1298 XIV   |             percig tartott az lelkében, s kitörülte onnan.~Mit mondanának
1299 XIV   |           akarta; ki reá fogadást tett, s azt lenézhetni saját világában –
1300 XIV   |              Fogva vagy már.~Nem szülői s testvérhajlam, nem bosszúvágy
1301 XIV   |          aggastyán kezébe tedd kezedet, s istent kísérteni mégy, midőn
1302 XIV(2)|                véletlenül jelennek meg, s ismét nyomtalanul eltűnnek.~
1303 XV    |              legalább elteheti emlékül, s előveheti, ha néha-néha
1304 XV    |    megkeseredett szívvel az asszonyság, s odaveté magát Boltay úr
1305 XV    |            nekem áll az a legnagyobbik, s nagy pikantul még azt mondja,
1306 XV    |                enni; azokat vettem fel, s úgy szaladtam ki az utcára.
1307 XV    |               ma nem ettem egy falatot, s ha az úr kitilt a házból,
1308 XV    |              tányér boszorkánypogácsát1 s egy pohár bort állíta elé
1309 XV    |                kényszeríté, hogy egyék, s ami legelső, mentse meg
1310 XV    |          rágalmazta leánya előtt senki, s Fanny sokkal jobb lelkű,
1311 XV    |               az érzékeny jelenés elől, s ott hagyta a szobában a
1312 XV    |            elment egy ruhaáruló boltba, s összevásárlott mindenféle
1313 XV    |             hogy azt meg ne szomorítsa, s egy egész teljes öltözettel
1314 XV    |           minden jó bő és meleg legyen, s hogy melyik esztendőrül
1315 XV    |                akkor a pénz útban volt, s éppen jókor érkezék Abellinónak
1316 XV    |                 Fanny számára teszi le, s mindketten biztosítva vannak
1317 XV    |                a szükséget látás ellen; s mit kell érte eladni? Úgyszólván
1318 XV    |             lovak elragadják a szekeret s több efféle; pedig voltaképpen
1319 XV    |                ostort a kocsis kezéből, s úgy elhajtott a városból,
1320 XV    |            értek, leszállt a szekérről, s lesütött szemekkel elmondá
1321 XV    |               hazakerül a kertek alatt, s mire a szekér odaér, ő is
1322 XV    |               mint a szekér megérkezik, s előre értesíteni fogja Terézt
1323 XV    |              Fannyt Mayerné jöveteléről s megkérni őket szépen, hogy,
1324 XV    |                 e futásra kényszeríték, s mindezt oly rövidséggel
1325 XV    |           kapuban vendégét elfogadandó, s fölösleges buzgalommal kiabált
1326 XV    |                  hanem levették szépen, s úgy tették le a földre;
1327 XV    |                 a kis házi papucsoknál, s azon veszedelemben forgott,
1328 XV    |           hirtelen lehajolt Mayernéhoz, s mielőtt a botrány megtörténhetett
1329 XV    |             betuszkolni, ott leültetni, s megfoghatóvá tenni előtte,
1330 XV    |                 odakinn, falusi házában s maga fajtájú emberek iránt
1331 XV    |                hogy pipára gyújthasson, s azután engedé magának a
1332 XV    |                az ő életének története, s melynek előadásában célszerűen
1333 XV    |               fogá meg Fanny két kezét, s nyájasan tekintve szemébe,
1334 XV    |         restelli testvéreim életmódját, s csak az alkalmat leste,
1335 XV    |                 én gazdag férjet kapok, s azért csatlakozik hozzám,
1336 XV    |                 házasulandó vőlegényt), s nagy örvendezésére hallá
1337 XV    |               vannak.~Boltay megígérte, s csak a főúr búcsúvétele
1338 XV    |             titoktartásra szólíták fel, s ez összevetést közölte Terézzel.~
1339 XV    |               mindnyájan együtt lettek, s egymás titkait kémlelhették
1340 XV    |               akart sem enni, sem inni, s a harmadik tál után mindig
1341 XV    |          szegélyét, elkérte imakönyvét, s midőn visszaadta neki, Fanny
1342 XV    |              sóhajtott Fanny hallatára, s ha ez kérdezé, hogy mért
1343 XV    |          menyasszonyruhák után nézendő, s minthogy azok nem voltak
1344 XV    |                 ott aludt a benyílóban, s a két szoba ajtaját nyitva
1345 XV    |                 ajtaját nyitva hagyták, s nagy zivataros éjszakákon,
1346 XV    |                között, ugattak az ebek, s futottak, mintha valakit
1347 XV    |             elmélázva ült ágya szélére, s fésűjét kivonva hajából
1348 XV    |                és fényes, mint az acél, s kibontva annak többszörös
1349 XV    |              gömbölyű tükör előtte áll, s egyszerre véletlenül belepillant,
1350 XV    |              magát abban ily pongyolán, s keblén szűkebbre hurkolja
1351 XV    |           magára rántá fehér takaróját, s elfútta a gyertyát maga
1352 XV    |          sötéten keresztül is ránéznek, s még most is hallani vélte: „
1353 XV    |              hallgatja, amit beszélnek, s legfeljebb csodálkozó, szörnyűködő,
1354 XV    |               szörnyűködő, helybenhagyó s más efféle buzdító interjekciókkal
1355 XV    |             százszor lehet változtatni, s a sötétben semmi módon nem
1356 XV    |                szeretője és több nincs, s ez aztán életszükségeiről
1357 XV    |              kárba vész drága ifjúsága, s akkor késő lesz azután sóhajtozni,
1358 XV    |                keresztül ravasz lelkét, s szemeit lehunyta, és füleit
1359 XV    |            volna Mayerné, hogy elaludt, s nem beszélt volna többé.~–
1360 XV    |          háztartás költsége szaporodik, s ha férjhez is megy egyik-másik,
1361 XV    |              rossz gyerek a nyakára nő, s ha megvénül, kidobják az
1362 XV    |          férjhez juthatás nehéz voltát, s a házasélet kellemetlen
1363 XV    |                 derült gondolatai közt, s ő is megtalálta a gyanút,
1364 XV    |                  viszonza Fanny halkan, s rettegve várta, mi új fordulat,
1365 XV    |                  akkor kibékültek vele, s most valamennyien ott laknak
1366 XV    |                  mint akárhány asszony, s az az ember hűségesebb hozzá,
1367 XV    |            nagyságos asszonynak hívják, s akármely úri társaságban
1368 XV    |            társaságban szívesen látják, s nem kérdik, ki és mi. A
1369 XV    |       promenádon karonfogva sétál vele, s minden ember köszön neki;
1370 XV    |                más ember leánya fölött, s ha egyszer-másszor valaki
1371 XV    |               nagybátyját kiengeszteli, s az emberek elhiszik, és
1372 XV    |                  sietett azt elmondani, s úgy örült, hogy elébb kimondhatá
1373 XV    |              később más leányt vett el, s még alig háromesztendős
1374 XV    |            kártyázik, mindenét elkölti, s mindennap megveri a feleségét.
1375 XV    |                 történt a gyermekükkel, s abból lesz a legnagyobb
1376 XV    |                 téve minden ablaktábla, s reggel felé meg akarta tudni,
1377 XV    |               sajtos almáriomba lépett, s aztán azt felelte a társának,
1378 XV    |           Mayerné elkezdett sóhajtozni, s Istent emlegetni, mint ki
1379 XV    |                az álmot érzi már jönni, s nyugodalmas eszmékre tér.
1380 XV    |                 akiről azt lefestették, s eljött hozzánk. Láttad volna,
1381 XV    |           kitudni, hol vagy, meglátott, s azóta még jobban odalett;
1382 XV    |           megtudta, hogy a te hímzésed, s óraszámra elnézte azt a
1383 XV    |                  Mindenütt utánad járt, s legalább így megtudtam,
1384 XV    |                 hogy oda ne jött volna, s számtalanszor mondá, hogy
1385 XV    |                 után megpihent Mayerné, s Fannynak ideje maradt magában
1386 XV    |                 kelle oltalmukba venni, s idegenek oltalmábul kelle
1387 XV    |                 csak elsápadt az ember, s leveté magát – ugyanarra
1388 XV    |        szerencsétlenné teheti a leányt, s örökre titokban hagyhatja
1389 XV    |          készpénzben letenni a kezembe, s ha ő olyan gyalázatos szószegő
1390 XV    |        akárkitől is nagy áldozat volna, s hamarjában nemigen tudok
1391 XV    |             különös álomlátásai voltak, s a felébredés pillanatában
1392 XV    |               fél, remeg egész éjen át, s midőn reggel azután felébred,
1393 XV    |                képeket átveszi az álom, s gyakran oly erős a képzelet,
1394 XV    |                 az álom jó tanácsot ad. S midőn reggel felébredünk,
1395 XV    |             füstölt paprikás szalonnát, s bevágott utána egy tele
1396 XV    |                kotyogós szilvapálinkát, s azzal ment ki a mezőre.
1397 XV    |            jónak, tündérinek elmondani, s erővel azt akarta, hogy
1398 XV    |              ujjacskáival az abroszrul, s kávéskanalával játszott.~–
1399 XV    |                gondolá magában Mayerné, s kezeit dörzsölé örömében.~
1400 XV    |            belépett, jó reggelt kívánt, s kérdezé, nem izennek-e valamit
1401 XV    |           pamlagülő úrnak az ajánlatát, s mily finoman adja tudtára,
1402 XV    |           vissza érted?~– Holnapután.~– S mit feleljek ott?~– Holnapután –
1403 XV    |           mosolyogva vevé íróeszközeit, s egy rövid levelkét írt,
1404 XV    |                 összehajtá, bepecsétlé, s átnyújtotta Boltaynak.~Mayerné
1405 XV    |                magát emelni a szekérre, s az víg ostorpattogás közt
1406 XV    |             leste már, mit fog végezni, s mindnyájan várták, midőn
1407 XV    |               leány szemérmes szörnyen, s el kellett vele hitetni,
1408 XV    |                 a kocsis elébb hazaért, s jöttét hírül adá. Első dolga
1409 XV    |                 Harmadszor is elolvasá, s ismét Boltayra nézett.~–
1410 XV    |                 Én sem értem. Nézze ön!~S azzal Boltaynak nyújtá a
1411 XV    |              tele van idegen szavakkal, s elbámult, midőn ezt olvasá
1412 XV    |                 A vén Palkó már ismeri, s karonfogva cepeli be urához.
1413 XV    |          engedelmeskedni kellett nekik, s mind a négyen eltávoztak
1414 XV    |                felzároltattak az ajtók, s előjöttek mind a négyen.~
1415 XV    |             ígéretteljes hangnyomattal, s szemök különös tűztől villog,
1416 XV    |                ajkaihoz is szorítá azt, s a leány nem haragudott érte.~
1417 XV    |              egyszer Boltayt és Terézt, s azon vette magát észre,
1418 XV    |                 kinyitva annak ajtaját, s nem várva, míg Palkó lebocsátja
1419 XV    |                el nem mosolyodó képpel, s nagyot húzva azon a legelső „
1420 XV    |           sárkányok belekaptak az útba, s perc múlva messze porzott
1421 XV    |                 úr őnagysága szállásán, s arra Fannyt ünnepélyesen
1422 XV    |            Értve alatta anyját, nénjeit s más efféle pereputtyját.~
1423 XV    |               való meghívást elfogadja, s üdvözletét küldi nagyságos
1424 XV    |              szerepet szokott játszani, s egy olyan korszükséget pótol,
1425 XV    |               énekesnőnek tart a világ, s ki szereti magát bámultatni;
1426 XV    |                megjelenhetésre jogosít, s tisztességes anyák, kik
1427 XV    |              rögtön kiálljanak középre, s rettentő grimaszokkal elszavalják
1428 XV    |         elszavalják tulajdon verseiket, s végre két-három feuilletonista,
1429 XV    |        főurainkat, a derék bankárfiúkat s a galant öreg mágnásokat,
1430 XV    |           üríttetik a jelenlevő hölgyek s netaláni celebritások egészségére;
1431 XV    |           megint másik személy dolga. – S ha őt ezért valaki kerítőnek
1432 XV    |             Hivatalos volt az estélyre, s meg is ígérkezett mind a
1433 XV    |          bánátusi szellemdús földesurak s más efféle buzgó közbirtokosok,
1434 XV    |               elhagyja az erdő mellett, s gyalog megy Boltayék lakáig;
1435 XV    |              mintha a vetéseket néznék, s a bérkocsihoz jutva felülnek,
1436 XV    |                 még hajnalban elmentek, s ő csak pár óra múlva távozott
1437 XV    |              akarja az anyját játszani, s egyedül lát a nyereséges
1438 XV    |                vagy hátha mást gondolt, s most már nem fog eljönni.
1439 XV    |                szokásos felügyelet van, s a burnuszokat, sliffereket;
1440 XV    |                  mintha igazi házigazda s igazi vendégek volnának.
1441 XV    |             jönnek az ifjú gentlemanek, s bemutogatják egymást a házigazdának,
1442 XV    |       mulassanak. Akik még nem ismerik, s ismerni kívánják egymást,
1443 XV    |              művészt zongorához ülteti, s állít háta mögé valakit,
1444 XV    |             mögé valakit, aki dicsérje, s mindenkinek tud valami lekötelezőt,
1445 XV    |              idegen férfiút hoz karján, s egyenesen a háziúr elé vezeti
1446 XV    |             hajlongások, kézszorítások. S mindez oly komolysággal
1447 XV    |       valósággal az estélyt adó háziúr, s mintha nem tudná ezt minden
1448 XV    |              játszott, tovább is nyert, s kötekedő, kérkedő modorával
1449 XV    |               jöhet be, mert útról jön, s nem ért rá átöltözni.~–
1450 XV    |         bosszúsan fogadá e kedves hírt, s otthagyta Mayernét az előszobában.~–
1451 XV    |               fehér arcával találkozni, s gondolkozni kezdett róla,
1452 XV    |                megnyugtatá egy kicsint, s újra visszament a társalgási
1453 XV    |        visszament a társalgási terembe, s Mr Griffard-t igyekezett
1454 XV    |                teát kezdték felhordani, s X. grófné már elénekelte
1455 XV    |               nyomott a szolga markába, s azzal kissé rendbe szedé
1456 XV    |                  nyakravalója elragadó, s mellénye magasztos.~„Quanta
1457 XV    |           Abellino csak a tükörből lát, s szaloni díszhangon jelenti
1458 XV    |                kitárja a szárnyajtókat, s belép rajta egy fiatal hölgy
1459 XV    |            szerint kissé rövidre hagyva s bámultatni engedve a parányi
1460 XV    |           fürtöket márványsima vállaira s elragadó szépségű kebelére.
1461 XV    |             nagybátyjához ment férjhez, s ezáltal örökre megközelíthetetlenné
1462 XV    |           kifáradt, őreá tévedt vissza, s minden tekintet gúny és
1463 XV    |             volt ütődve: Mr Griffard-t. S hogy még most se tagadja
1464 XV    |              karjára fűzött hitvesével, s a legnyájasabb mosolygással
1465 XV    |               leány szívében született, s mely oly szikrázóvá tette
1466 XV    |               végig a társasági termen, s nem látszott rá ügyelni,
1467 XV    |             széket húzott az asztalhoz, s közéjök ült.~Miért nem nevetnek?
1468 XV    |              veszteni kezdi hidegvérét, s szeleskedik. Nem vigyáz
1469 XV    |           tételekre, a nyerőt húzza be, s a vesztőnek fizet. Másutt
1470 XV    |              fizet. Másutt jár az esze, s a folytatott tárgyra hárul
1471 XV    |                 egyszerre talpra ugrik, s az egész tucat kártyát Fennimor
1472 XV    |           felkapja a széket, melyen ül, s Kárpáthyra akar rohanni.
1473 XV    |           megölöm! – rikácsol Fennimor, s nem szabadíthatva kezeit
1474 XV    |           képpel rohan be Kecskerey úr, s roppant imposant tekintettel
1475 XV    |                 El is távoznak azonnal, s a társaság azért nem zavartatik
1476 XV    |                félrehívja a házigazdát, s nagy titokban megkéri, hogy
1477 XV    |              szerelmesedve oszlik haza; s otthon mindenki a furcsa
1478 XV    |                hajtja fejét nyugalomra, s ha van valaki, aki nyugtalan
1479 XVI   |           sérelmes kérdés eltemettetik, s azt többé előhozni nem szabad.~
1480 XVI   |                féltik a saját bőreiket, s inkább olyan fegyvert adnak
1481 XVI   |                 nem engedik őket menni, s ebben meg kellett nyugodniok.~
1482 XVI   |              kétfelől állnak a segédek, s amelyik e szabályok ellen
1483 XVI   |           hívassanak önök egy borbélyt, s amelyikünk feketét húz,
1484 XVI   |              egyszer szemközt álljanak, s legyenek a kardok kézben,
1485 XVI   |            kezdék a két vívó szándokát, s ismét összesúgtak, mielőtt
1486 XVI   |             összemérték a vívókardokat, s egyenlőnek találva, átnyújtják
1487 XVI   |              újra szemközt állíttattak, s most már szép óvatosan mérték
1488 XVI   |           köszörült kardok csesszenése, s mely nagyon különbözik az
1489 XVI   |         Fennimor gyöngülni érzé karját, s emiatt hátrálni kezde. Abellino
1490 XVI   |                 bajjal bírt elhárítani, s azon percben visszaadott.~–
1491 XVI   |             ordíta Konrád. – Le és fel!~S azzal egyszerre mind a négy
1492 XVI   |           kardjaikat le- és felcsapták, s ismét szétválaszták őket.~
1493 XVI   |          legfeljebb kihallik az utcára, s elfognak bennünket. Úgy
1494 XVI   |                 míg Amerikába mennének, s jobban találta csak itt
1495 XVI   |          belefutott ellenfele kardjába, s elvégre dühének tetőpontján,
1496 XVI   |               elintézettnek tekintetik, s mi ki fogjuk nyilatkoztatni,
1497 XVI   |                le fogja tenni a kardot, s azzal a párbajnak vége.~
1498 XVI   |                volt szavaiknak engedni, s megfordult, hogy a kezében
1499 XVI   |              álló ellenfelére rohanjon, s kardjával hátulról megszúrja.~
1500 XVI   |            Kárpáthy a döfés fájdalmára, s egyszerre visszafordulva