bold = Main text
     Part                                            grey = Comment text

1501 XVI   |            egészen keresztülment rajta, s úgy nézett egy ideig egymás
1502 XVII  |               egyik szélétől a másikig, s valamennyi háznál sorba
1503 XVII  |            csendes, békességes alakját, s a líceumi és akadémiai ifjak
1504 XVII  |              előtt hintajából kilépni – s ki ne ismerte volna őt,
1505 XVII  |               őt, a leggazdagabb férfit s a legszebb asszony férjét
1506 XVII  |          generózus nábob saját nyelvén, s legalább annyit a főfőkereskedő
1507 XVII  |       sejtelmeket a magyar nyelv felől, s voltak előre gondoskodó
1508 XVII  |             feljőnek az országgyűlésre, s keresni fogják, ki beszél
1509 XVII  |                 Fanny elhagyá rokonait, s midőn elvált tőlök, azt
1510 XVII  |         könnycsepp jelent meg szemében, s csendesen végiggördült erős,
1511 XVII  |          szemeiben is megeredt a sírás, s Fanny halaványabb lett a
1512 XVII  |             Teréz nem felelt rá semmit, s Fanny oly kínos helyzetben
1513 XVII  |           készen álló útihintóba ültek, s Pál gazda becsapva az üveges
1514 XVII  |            parancsot adott a kocsisnak, s a hintó kerekei robogtak
1515 XVII  |                hajdút és a vén bohócot, s valamennyi között a legmulatságosabb
1516 XVII  |                komolyan magasztaltatik, s örökké furcsaságokon töri
1517 XVII  |                 alól örökváltság útján, s más, magához hasonló urakkal
1518 XVII  |            nagyobb részét Pesten tölti, s biztatja a többi főurakat
1519 XVII  |                forint, áldozatul hozni, s mikor kérdezték tőle, hogy
1520 XVII  |        társaságokat látogatja János úr, s azóta gyakorta figyelmezteti
1521 XVII  |            rendkívül lelkesülve vannak, s úgy látszik, hogy az agarakra
1522 XVII  |                  alapszabályokat írnak, s nagyszerű mulatságokkal
1523 XVII  |            minden jeleivel szeretetének s férje részérőli legszívesebb
1524 XVII  |              kedves rokonait ölelhesse, s ezzel bezárja a levelet.~
1525 XVII  |                 színből hátasparipának, s rábízta Marcira, hogy az
1526 XVII  |               kordovány csizmában járt, s meszelt falú, zsúrolt padlatú
1527 XVII  |              tekintettel a helység felé s oldalablakaival az angolkertnek
1528 XVII  |                  kiszedettek rámáikból, s helyettök szép tájfestmények,
1529 XVII  |              magukat tisztességesebben, s legalább egy kötényt festetett
1530 XVII  |        festetett a pongyola gráciáknak, s Apollónak, Bacchusnak igen
1531 XVII  |            fürdőszobából télikert lett, s a vízvezető csövek az úrhölgy
1532 XVII  |              hálószobája mögé vitettek, s a régi múzeum alakult fördőteremmé.~
1533 XVII  |             diófa asztal kivándoroltak, s elfoglalta helyöket a családi
1534 XVII  |         folyosórul nyíltak, áttörettek, s lett valamennyiből egy hosszú
1535 XVII  |                szilaj lovakra ültetett, s ittas vendégei gyönyörködésére
1536 XVII  |           poéták szoktak versbe szedni, s tisztújítások, követválasztások
1537 XVII  |          kéziratból a másikra másolnak, s jobban ismernek, mint a
1538 XVII  |                 át, Kutyfalvi Bandihoz, s ekként leginkább ismeretes
1539 XVII  |           rajtamenjen Kutyfalvi Bandin, s poétájával együtt ott saját
1540 XVII  |            szelet érett penészes sajtot s egy darab jól behamuzott
1541 XVII  |           közelítő kutyákat gyógyítani, s azokat egy külön borítékba
1542 XVII  |              legjobb futó lovára üljön, s le ne szálljon róla, amikor
1543 XVII  |             kiugrott a bőréből dühében, s cséplőinek ordítva parancsolá,
1544 XVII  |        egyenesen átugratott a palánkon, s Varga uram nagy szatiszfakciójára
1545 XVII  |        becsülettudó, jámbor ember volt, s midőn legelső úri barátai
1546 XVII  |                 mikor nénjeivel lakott, s gyermekésszel együtt nevetett
1547 XVII  |                kezdenek odakapni hozzá, s van kilátás, hogy bizalmukkal
1548 XVII  |            társulatokba beíratta magát, s szívesen vevé, ha itt-amott
1549 XVII  |               Ha jobb szerette a vizet, s nem akart a szárcsákat nyugtalanító
1550 XVII  |              szuperintendencia nevében, s ha három alól kibújhatott,
1551 XVII  |                calabriai vendégfogadót, s aki véletlenül találkozott
1552 XVII  |          gőzkörhöz nem szokott jó fiúk, s reszkettek azon gondolattól,
1553 XVII  |                 magas míveltségű delnő, s vannak emberek, akik az
1554 XVII  |            hallhatott minden bohóságot, s nem neheztel meg, ha véletlen
1555 XVII  |                  rögtön felkelnek mind, s otthagyják az embert a faképnél.~
1556 XVII  |               volt is azoknak jelvénye, s nevezték légyen magukat
1557 XVII  |                 megkezdetése napjaiban, s közlelkesedésre gyújtó érdekéből
1558 XVII  |          zongora alatt, a karszékekben, s mentül gazdagabb valaki,
1559 XVII  |          nemzeti jólétünknek hévmérője, s egyszersmind egyike fajunk
1560 XVII  |              ojtványok kérgét lerágják, s ekként gyümölcstenyésztésről
1561 XVII  |             ostoba újságok olvasásától, s a nemzeti kedélyt azon ősi
1562 XVII  |                 nyughatatlan tudományok s feszengő költészet nem cserélték
1563 XVII  |             öt-hatszáz p. forinton kel, s ha minden magyar földesúr
1564 XVII  |                 hazánkban az agarászat, s mily büszkék lehetünk mi
1565 XVII  |                   tudomány –, művészet– s furcsa találmányokon törik
1566 XVII  |             magyar akadémia kérdésével, s csak akkor engedé át annak
1567 XVII  |      ígérkezések e nevezetes alkalomra, s nagy a feszültség és várakozás;
1568 XVII  |             mely mezőségi közbirtokosé, s melyért magyarországi urak
1569 XVII  |                 de tulajdonosa nem adá, s most erősen köti az ebeket
1570 XVII  |                  kiben minden bohóságai s bizarr eszméi dacára annyi
1571 XVII  |              férfit fog együtt találni, s egymás rovására ígérkezik
1572 XVII  |              látta felkelni maga előtt, s előre sejtett csengő tiszta
1573 XVII  |          egyszerre ővele elbuknék a ló, s leesnék, meghalna előtte,
1574 XVIII |               kétszer egy nap a hajnal, s a világ minden kincsei birtokosának
1575 XVIII |             könnyebb, mint őt elejteni, s egyszer megbuktatva nem
1576 XVIII |          inggallérát az orráig ereszti, s maga is azt hiszi magáról,
1577 XVIII |                 romantikus képeket vág, s amellett csakúgy iszik és
1578 XVIII |             viszontszerelmet érezhetne, s efölötti tépelődéseiben
1579 XVIII |            úrnépet az adandó vigalomra, s a meghívottak neveit feljegyeztetvén
1580 XVIII |                 nejéhez, hogy nézze át, s ha történetesen kifelejtett
1581 XVIII |               kopogtatott minden ajtót, s ki nem nyitott egyet is,
1582 XVIII |      tisztelettel állt meg a küszöbben, s nagyon szerette volna, ha
1583 XVIII |              eléje ment, megfogá kezét, s dacára az öregúr azon törekvésének,
1584 XVIII |                leültette egy karszékbe, s hogy fel ne állhasson, gyermeteg
1585 XVIII |             hogy elég vakmerő beleülni, s előrehajlott, hogy nagyon
1586 XVIII |                e rendkívüli kegyeletre, s egyszersmind sietett átnyújtani
1587 XVIII |                hozzá János úr izenetét, s azután iparkodott búcsút
1588 XVIII |      előkészületekből, hogy menni akar, s megelőzte benne.~– Maradjon,
1589 XVIII |             kezébe vevé a névsorozatot, s végigolvasá azt. Szíve elszorult
1590 XVIII |                sokáig fognának tartani, s ehelyett azt találta ki,
1591 XVIII |               komoly, erényeikre büszke s állásukat jól érző hölgyek
1592 XVIII |       felsóhajtva tevé azt le maga elé, s kérő tekintetét a jószágigazgató
1593 XVIII |              mintha ön édesatyám volna, s most nekem mint leányának,
1594 XVIII |             közelebb voná hozzá székét, s a névjegyzéket egész hosszában
1595 XVIII |                barátomnak, barátnémnak, s ki előtt zárjam el szívemet?
1596 XVIII |            zsúrolta talpaival a padlót, s a tarka gyapot zsebkendővel
1597 XVIII |            akadva mai nap a köhögéssel, s valami olyanforma óhajtásnak
1598 XVIII |              ezeregyéjszakai szellemek, s valaki mást ültessenek a
1599 XVIII |                 kell fogni feladatához, s vevé a lajstromot, melyet
1600 XVIII |            észrevevé a jó öreg zavarát, s buzdító nyájassággal fordult
1601 XVIII |      megerősödve érzé szívét a jó öreg, s még egyet bátran és elhatározottan
1602 XVIII |                a gyávaság kísértetinek, s azzal megkeményítve lelkét,
1603 XVIII |                mert megint zavarba jön, s elfeledi, hogy mit akart
1604 XVIII |           megállt a neveket kísérő ujj, s Varga uram feltekintett,
1605 XVIII |            hangjának tisztaságot adjon, s még egyszer visszatekintve
1606 XVIII |                ismét csak mást gondolt, s jónak találá azt illedelmesen
1607 XVIII |         mindjárt a vége felé fog járni, s maga is ijedten veszi észre,
1608 XVIII |             mellőzött már hallgatással. S homloka a legőszintébb izzadságcseppjeit
1609 XVIII |               őket lelkökben is ápolja, s ilyenformán nemcsak a kunyhókban,
1610 XVIII |         terjeszt ez úrhölgy maga körül, s áldást visz minden házhoz,
1611 XVIII |               helyre állíthassak mellé, s nem volna rám nézve nagyobb
1612 XVIII |              nagyon életunt ember volt, s hazájával is keveset törődött,
1613 XVIII |         visszajött vele Magyarországba, s a dicső **István gróf után,
1614 XVIII |           valakit nagy örömmel fogadna, s rá egy pillanat múlva Marci,
1615 XVIII |              közelebb jöttek ajtajához, s hallá, hogy Kárpáthy mily
1616 XVIII |       karmantyúkkal vannak felékesítve, s miután kezeit nem tudja
1617 XVIII |             valamit ne beszéljen hozzá, s ha beszél, akkor szokott
1618 XVIII |             mögött, kit előrebocsátott, s maga enyelegve hátul maradt
1619 XVIII |            kisasszony a legtökéletesebb s minden kifogáson felyülálló
1620 XVIII |              oly elfogódottnak látszék, s annyira el volt merülve
1621 XVIII |          hangyafészekre ültettek volna.~S ezen tekintetben tehát csak
1622 XVIII |           legtávolabb rejtezkedőket is, s a ruhán és a páncélon és
1623 XVIII |                 még nem határozott meg, s mely örökké azt a gyanút
1624 XVIII |                 odahajolhatni Fannyhoz, s gyöngéd, biztató hangon
1625 XVIII |                kegyeddel találkozhatni, s naponként készültem ide.~
1626 XVIII |                aligha emlékezik valaki, s én hajlandó vagyok attól
1627 XVIII |                 hízelgő gyanúsításokra, s a legkellemesebb édes, kedves,
1628 XVIII |                 köhögési intermezzóból, s magához ragadta ismét a
1629 XVIII |               eleven társaságban élünk, s előre örültünk, hogy társnéink
1630 XVIII |               emberek közt nevelkedtem, s szerfelett hálásnak érzem
1631 XVIII |                meg az ifjú hölgy kezét, s mintha ugyanazt a beszédet
1632 XVIII |                elég vágás volt őellene, s a következő battéria már
1633 XVIII |                 Hiába, ez a mi sorsunk. S ebben igaza van önnek, kedves
1634 XVIII |     karmantyúkkal a nábob karjába ölté, s a legtökéletesebb, hibátlanabb
1635 XVIII |            mindkét kezével Flóra kezét, s mielőtt annak ideje lett
1636 XVIII |           cselekszik ön? – szólt Flóra, s azután, hogy megakadályozza
1637 XVIII |               önrül hallottam beszélni, s azokból, amiket hallottam,
1638 XVIII |          érezett. Ezt ő jól átgondolta, s örült neki, hogy magánál
1639 XVIII |              majd nekem ismét segíteni, s egy hétig te leszesz nálam.
1640 XVIII |                női munkákra, kézművekre s egyéb apróságokra, amik
1641 XVIII |                 gondolatnak ne találja, s egészen őszintén nevetni
1642 XVIII |              őszintén nevetni kezde rá, s miután a nevetés ragadós –
1643 XVIII |            dolgozik a bosszantásukon.~– S meddig fog – tartani – azzz –
1644 XVIII |          elbújtak a szemei az orcájába, s midőn ismét napvilágra jöttek,
1645 XVIII |              illetlenséget követett el, s törte magát a távozó kisasszony
1646 XVIII |        kísérteté magát végig a lépcsőn, s minthogy rangján alóli dolognak
1647 XVIII |                 túl el ne árultassanak, s azzal egy lebbenéssel a
1648 XVIII |            karjára a jámbor János urat, s dalolva, táncolva viszi
1649 XVIII |          asszony az ő két leánya volna, s hívnák őt atyámnak.~Az ősi
1650 XVIII |          áthallja azokat az archívumba, s úgy megjön-megy, úgy megjárkál
1651 XVIII |             elegyednék, ha volna kivel, s csak az esik neki nehezen,
1652 XIX   |             beszélni az ő jelenlétében, s a divatvitézek, a szelíd
1653 XIX   |           egészen más szemmel tekinték, s úgy tetszék, mintha János
1654 XIX   |        ilyesekben. Mindenre emlékezett, s ha kellett valamit végezni,
1655 XIX   |                 midőn egyedül maradtak, s volt idő beszélgetni, mennyi
1656 XIX   |               szobaleányaikat kiküldék, s egymásnak kölcsönösen segítének
1657 XIX   |           segítének az esti toalettnél, s azután szabadon, vidáman
1658 XIX   |          odavonta a barátné szép fejét, s azután elővették a lajstromot,
1659 XIX   |           ismerni a világ gyöngeségeit, s azokat ártatlan téveteg
1660 XIX   |          országos renoméjának érzetére, s a lehető legkényelmetlenebbül
1661 XIX   |                 nyilatkozatokra készül, s mikor legtüzetesebben ostromolna,
1662 XIX   |         négyszer magasabb más embernél, s akinek nem szabad onnan
1663 XIX   |                 Szépkiesdy Imre gróf. – S utána írá: – Nagy és tiszteletre
1664 XIX   |              hozzád, midőn ő nálad van, s azon valaki nálánál rangra
1665 XIX   |                 valamelyikre haragszik, s akkor azt hiszi, hogy kiszámított
1666 XIX   |                de szerencsére szíve jó, s a jó szívhez vannak kulcsaink.
1667 XIX   |             eszmék számára meghódítani, s úgy hiszem, hogy ha mi szövetkezünk
1668 XIX   |                hatalommal e győzelemre; s miután mind a kettő a másikra
1669 XIX   |                  akiket egyszer látunk, s azután elfelejtünk, mint
1670 XIX   |           elégedve; a tréfát felveszik, s örömest visszaadják, nem
1671 XIX   |             képet, ahol mindenki vigad, s nem nevetkéreznek, ahol
1672 XIX   |               sétálni, tehát ismerősök, s talán csak Flóra nem vette
1673 XIX   |                    szólt Flóra nevetve, s gyermeteg játszisággal ragadta
1674 XIX   |              asztalról a hosszú iratot, s a pamlagvánkosra vetve magát,
1675 XIX   |                 tartá azt kiterjesztve, s onnan kandikálva elő mosolygó
1676 XIX   |             tartom őt az egész világon, s nem ismerek férfit, ki vele
1677 XIX   |            lelkét is látom magam előtt, s imádom mind a kettőt. Mégsem
1678 XIX   |          tartott minden férfiak között, s arra gondolt e percben.~–
1679 XIX   |             Igen, igen – suttogá Fanny, s iparkodott belenézni az
1680 XIX   |          kötekedve vont el szemei elől, s nagy komolysággal olvasá
1681 XIX   |               Most értette át a tréfát, s elszégyenlé magát, hogy
1682 XIX   |        reményről, hogy őt valaha lássa, s iparkodott barátnéja jókedvét
1683 XIX   |             barátnéja jókedvét osztani, s maga is kacagott szórakozottságán.~–
1684 XIX   |              valami öklelő vadállattól, s ha meglát egy férfit, akinek
1685 XIX   |                 belezavar a beszédjébe, s mikor elkezd nevetni, szinte
1686 XIX   |       Megregulázza az egész társaságot, s ha valakire megharagszik,
1687 XIX   |              kiveszi kezéből az ostort, s a nyelével jót rak a hátára.
1688 XIX   |              aminőt csak kívánni lehet, s igen könnyű kegyébe jutni.
1689 XIX   |              jutni. Csókolj neki kezet, s nevezd asszonynénémnek,
1690 XIX   |             azontúl aztán ne félj tőle, s csak te magad ne adj ellenkezőre
1691 XIX   |               és kardot ránt melletted, s ha valahol hátad mögött
1692 XIX   |                sokat fog róla beszélni, s ha azt mind végighallgatod,
1693 XIX   |             lenni.~– Szegény asszony!~– S még az a kín járul hozzá,
1694 XIX   |              nagy szépségnek tartották, s tíz év alatt egészen megvénült
1695 XIX   |               mert téged igazán szeret, s téged soha elárulni, rágalmazni,
1696 XX    |                ott ült a szekéroldalon, s végigmuzsikálta valamennyi
1697 XX    |              mind megismerkedtek volna, s csak úgy meredeznek egymásra,
1698 XX    |              erős oldalait vendégeinek, s magát azokhoz alkalmazva
1699 XX    |      legkomolyabb tisztelettel fogadja, s biztosítja róla, hogy mint
1700 XX    |            haját, hogy erősebben nőjön, s most kopasz fejével rémíti
1701 XX    |                 asszony körül legyenek, s kívánalmait teljesítsék,
1702 XX    |                örömmel fut eléje Fanny, s mielőtt azt meggátolhatná,
1703 XX    |           megfogja két vaskos markával, s eltartja magától messze,
1704 XX    |              azután odaragadja magához, s megveregeti nagy tenyerével,
1705 XX    |   kimondhatatlanul meg voltak elégedve, s általában azt imádták legjobban
1706 XX    |          térhetett a sok kínálás miatt, s az egész reggeli alatt esküdött
1707 XX    |                 képtelen lesz ebédelni, s szerette volna látni azt
1708 XX    |               csupán ambrózia lenne is; s amellett akármi került az
1709 XX    |                egyhangúlag megszavazta, s e határozat legeslegvégül,
1710 XX    |                 szép szemek néznek reá, s ugyanezen szép szemek jótékony
1711 XX    |         kényszerül a durvább szenvedély s az unalomgerjesztési törekvés.~
1712 XX    |              hatással van szellemünkre, s bennünket a haladás korszerű
1713 XX    |            mindezeket nagyon helyeslem, s magam is részvevő vagyok
1714 XX    |           szükség önök előtt említenem, s hiszem is, hogy mindenkinek
1715 XX    |            hallott hazaérkező kutyákat, s valamennyin diadalmaskodott
1716 XX    |               vitték el Horvátországba, s fél esztendő múlva a Dráván,
1717 XX    |               eszik és nem iszik többé, s hetednapra – – (itt elkezdé
1718 XX    |              meghal” vagy „megdöglik”), s hetednapra elpatkol.~Sokan
1719 XX    |              ott sírtak, ott szűköltek, s ha beszökhetett egy, azt
1720 XX    |                 is hagyott a pátosszal, s indítványa formulázására
1721 XX    |                minden nyomtatandó betű, s ámbár utoljára János úr
1722 XX    |             jellemet ősi sajátságaiból, s megrontják nyelvünket, hogy
1723 XX    |               az egész éhenkórász fajt, s nem tartom érdemesnek rá,
1724 XX    |                 el lángra hevült arcát, s szeretetre méltó ingerültséggel
1725 XX    |           egyszerre egymásnak rohantak, s a tanácskozók lábai közé
1726 XX    |  agárhallgatóság kiveretett a teremből, s a társulat a kérdéses pontok
1727 XX    |               tizenkét tagú bizottmány, s mindez annak rendi szerint
1728 XX    |          nevezetes társulat megalakult, s nekünk nincsen egyéb hátra,
1729 XX    |                buzgóságot fejtsenek ki, s azzal mi is csatlakozhatunk
1730 XX    |          délutáni négy óráig tartottak, s Málnay Georges, kivel csak
1731 XX    |             látszott keresni szemeivel, s bár jól látta, hogy Flóra
1732 XX    |                 mi megbuktathatjuk önt, s ön elveszti népszerűségét
1733 XX    |              rózsaajkairól, mint Flóra, s erre bármelyikünk is azzal
1734 XX    |            felelne, hogy megadná magát, s kézcsókolva kérné irgalmas
1735 XX    |           népszerűség az aranybornyúja, s aki azt meri állítani, hogy
1736 XX    |         pazarlás volt, amennyi kellett, s amennyi a nábob hírének
1737 XX    |               és élvezhető volt minden, s borokban nem volt mód választani.
1738 XX    |               tisztáknak minden tiszta, s aki már tudja, hogy miért
1739 XX    |        szomszédjaikkal kezdve beszédet, s nem törődtek vele, hogy
1740 XX    |          eredeti fiú felrúgta a széket, s kiment a cigányok közé,
1741 XX    |                 kiment a cigányok közé, s táncolt egymagában; benn
1742 XX    |            háziúrért és háziasszonyért, s azután mindenféle absztrakt
1743 XX    |   kifogyhatatlan volt a tósztivásokban, s ha e részben egy igen tisztelt
1744 XX    |             István gróf, másika Rudolf, s elmagasztalván mind a kettőnek
1745 XX    |            hölgyek is poharat ragadtak, s kocintottak vele.~A sugárzó
1746 XX    |             lépett oda Szentirmaynéhoz, s egy levelet adott, melyet
1747 XX    |             szívéhez szorítá a levelet, s e néhány sort olvasák belőle:~„
1748 XX    |       előlegezni akarna e küldeményből, s azután elrejté keblébe,
1749 XX    |             egészen a levél tartalmára, s újra el kellene azt olvasnia,
1750 XX    |                az holnap ide fog jönni, s hogy addig is nejének örömet
1751 XX    |              kiről annyit gondolkozott, s ki oly szelíden tekinte
1752 XX    |                 beszédes kék szemeivel, s oly csodás, oly édes hangon
1753 XXI   |         magukkal még egy félórácskában, s csak egy kicsi kis álmocskát
1754 XXI   |           csizmát húz, más sipkát tesz, s azzal azt hiszi, hogy ez
1755 XXI   |              ajtaját, azt felénekelték, s nehogy történetesen valamely
1756 XXI   |                 ellenszenve lett volna, s közös ez a gyermekekkel,
1757 XXI   |      gyermekekkel, úgy mint a vénekkel, s a nőkkel, mint a férfiakkal.~
1758 XXI   |            piros, kurta farkú frakkban, s nagyon kért minden embert,
1759 XXI   |               vitézek rá ne gázoljanak.~S ki lett volna most is szebb,
1760 XXI   |            vékony csipkebodrot szorítá, s elöl egyszerű gyémántcsattal
1761 XXI   |              Korhelyleves, villás étkek s megfelelő szeszes kortyok
1762 XXI   |               János úr is nyeregbe ült, s megmutatá, hogy ő sem utolsó
1763 XXI   |               sem utolsó a lovaglásban, s valahányszor nejére tekintett,
1764 XXI   |            nyeregben, térdeit felhúzva, s mind a két kezében lóbálva
1765 XXI   |                elkap a próbálgatott ló, s beleviszi a ménes közé,
1766 XXI   |              fiúk közé tévedve lovával, s majd leverte Horhi Miskát
1767 XXI   |            mindenki lovaglása módjáról, s mint a futótűz terjed el
1768 XXI   |           mellett lovagló két hölgyhez, s különös ügyességgel sikerül
1769 XXI   | Szerencsétlenségére Fanny őt félreérti, s mindazt, amit neki beszélni
1770 XXI   |          kapitális bohóságoknak tartja, s érdemeiken felül nagyokat
1771 XXI   |                ugrott Fanny lova mellé, s szíves készséggel ajánlá,
1772 XXI   |            addig tegye vállára a lábát, s nagy tisztelettel feljebb
1773 XXI   |                nem dörzsölné azt onnan, s mihelyt hazamegy, leveti
1774 XXI   |         mulatólak közepéből emelkedett, s honnan az egész síkságot
1775 XXI   |              két tiszta hófehér agarat, s egy füttyöt vetve nekik
1776 XXI   |             agarait név szerint ismeri, s annak is igen örült, hogy
1777 XXI   |              elkészültek az agaraikkal, s miután azt az egyetlenegy
1778 XXI   |               mely a magyarban létezik, s mely rókafogások alkalmával
1779 XXI   |            maradni, eléggé megviselték, s különféle tajtékpipákba
1780 XXI   |             helyét. Lemegy lovászaihoz, s ott találva az öreg Pált,
1781 XXI   |              felugrott János úr lovára, s Kárpáthy felment ismét az
1782 XXI   |              mind nagyon messze voltak, s az űzés tétova irányából
1783 XXI   |             El-elbukik a buckák között, s el hagyja maga mellett rohanni
1784 XXI   |               mellett rohanni üldözőit, s akkor egyszerre oldalvást
1785 XXI   |            irtóharc van izenve fajának, s azzal rászánja magát a futásra,
1786 XXI   |               rászánja magát a futásra, s a legelső dombra felkapva,
1787 XXI   |        széttekint, honnan jön az ellen, s azzal nekiveti magát az
1788 XXI   |              száz lépéssel előzött meg, s midőn vevé észre, hogy a
1789 XXI   |              Ordas, Kiss Miska Fecskéje s Gergely gróf Armidája voltak
1790 XXI   |                 melyből kiugrasztották, s neki-nekifutott egy-egy
1791 XXI   |              rákászati tapasztalataiból s nyári fördések után ismert
1792 XXI   |           örömest; de odáig megkerítik, s lehúzzák a bundáját, mielőtt
1793 XXI   |                 farkát maga alá csapja, s összecsattogtatva fogait
1794 XXI   |         nyifogással vetve meg lábaikat, s sebesen csóválva felkunkorodott
1795 XXI   |               fordítja az üldözött vad, s egy oldalszökéssel kisikamlik
1796 XXI   |           kisikamlik a két fehér közől, s jobb felé próbál menekülést.~
1797 XXI   |                 róka egyszerre lelapul, s Armida keresztül ugrik rajta,
1798 XXI   |           Armida keresztül ugrik rajta, s csak húsz lépésnyire futtában
1799 XXI   |              annyi üldözőjét kijátszani s oldalréshez jutni. Az agarak
1800 XXI   |              csap hozzá, mint a villám, s azon pillanatban csak azt
1801 XXI   |                 fogva felhajította azt, s alig ért vissza a földre,
1802 XXI   |                 megkapta hátán a bőrét, s egyet rázott rajta a levegőben,
1803 XXI   |               rázott rajta a levegőben, s azzal ismét elhajította,
1804 XXI   |                már az is megfogná őtet, s a rókaharapásról igen sajátságos
1805 XXI   |             egyszerre oldalt csap újra, s egy falka ökröt pillantva
1806 XXI   |     kétségbeesés némaságával fordul el, s nyargalni kezd visszafelé.~–
1807 XXI   |       Kárpáthyné! – szól ijedten Flóra, s korbácsot ad lovának, hogy
1808 XXI   |               keskeny gátra kapott fel, s azon nyargal végig, túlnan
1809 XXI   |             hirtelen megragadja karját, s izmos kézzel odaöleli magához,
1810 XXII  |            mindenütt, ahol semmi sincs, s elnéz minden ismerőst ismeretlen
1811 XXII  |               szoktak lenni a halállal, s hamarább elhanyatlik, mint
1812 XXII  |            kórállapotja jobbra fordult, s Flórát felváltotta az ápolásban.~
1813 XXII  |              veszélyen kívül nem tudja, s néhány napig még ott szándékozott
1814 XXII  |            hírét kénytelen szégyenleni, s melynek minden tagja örömest
1815 XXII  |                 a barátnő boldog arcát, s hallgassa édes örömeinek
1816 XXII  |                 még imádnia sem szabad, s ne merjen szólni felőle,
1817 XXII  |           sajátja, emez idegen és másé, s unalmas kedélye óhajtja
1818 XXII  |                 egyik nap a másik után, s valahányszor egy nap feljő,
1819 XXII  |                 kellett hogyléte felől, s míg kétséges volt meggyógyulása,
1820 XXII  |         rendeletét szigorúan megtartsa, s minden indulatoskodástól
1821 XXII  |            sokáig nem lesz neki szabad, s majd egy hét múlva, ha szép
1822 XXII  |              akkor is melegen öltözzék, s több efféle, ahogy azt a
1823 XXII  |                 úr kapott e megbízáson, s elébb megtudva Teréztől,
1824 XXII  |         Teréztől, ha Fanny ébren van-e, s nem lesz-e rá nézve alkalmatlan,
1825 XXII  |         hűvösebb lesz e forró homlokon, s gyöngéden tapasztá azt oda.~
1826 XXII  |                mindkét kezével e kezet, s ajkaihoz voná azt.~Kárpáthy
1827 XXII  |             hivé, hogy el akar távozni, s még közelebb voná magához.~–
1828 XXII  |           Minden percben elfoglalhatod, s ha nem tetszik az, és szebbet
1829 XXII  |                esett neje ágya mellett, s annak kezét csókjaival,
1830 XXII  |           kedves beteg apró kívánatait, s boldog volt, hogy ő nyújthatá
1831 XXII  |            Midőn megcsókolá néma ajkát, s aztán kocsira ült, önkénytelenül
1832 XXIII |                renoméja most is a régi, s minthogy a társadalom ez
1833 XXIII |                 jönni.)~Még reggel van, s az érdemes úr még nincs
1834 XXIII |            roppant csibukot harapdálva, s fújva maga körül a füstöt,
1835 XXIII |          burnuszban, szinte csibukozva, s szinte egy átelleni tükörben
1836 XXIII |             szerelmes levelek kevernek, s lábbal tapodott versezetek,
1837 XXIII |         tapodott versezetek, hangjegyek s más afféle veszendő dolgok;
1838 XXIII |           ajtócskákat engednek sejteni, s az ablakok mind kettős függönyökkel
1839 XXIII |             bebocsát egy férfit Juszuf, s Kecskerey úr kezdi hallani,
1840 XXIII |             fickó saját kaffer nyelvén, s nagyon örül neki.~– Ki az?
1841 XXIII |             bebukó férfit megpillantja, s nagy megelégedésére szolgál
1842 XXIII |                 egy perc múlva ráismer, s határozott vígsággal kiált
1843 XXIII |                válla körül tekergetett, s szembe ült Kecskerey úrral,
1844 XXIII |             hogy ezentúl Pesten lakjék, s most azoknak a kedvéért
1845 XXIII |           akkora a köd, mint Londonban, s illúzióra ennyi is elég.~–
1846 XXIII |               fel magát, mint egy béka, s torkának feszített hangján
1847 XXIII |            házibarátokat Kárpátfalvára, s gyönyörködik benne, ha neje
1848 XXIII |              falvakra látogatóba járni, s más effélét; mi gondom nekem
1849 XXIII |            hagyott a látogatójegyeknek, s érdekelten kezde hallgatni.~
1850 XXIII |                 az ő kedvéért beszélne, s azért is a kis szerecsenre
1851 XXIII |         csizmámat!) A kis fickó futott, s hozta a nagy sárga csizmát.~–
1852 XXIII |               éreztetni szupremáciáját, s nagyon örült neki, hogy
1853 XXIII |               padlat mázába tapodhatta, s addig meg nem nyugodott,
1854 XXIII |               öltve karját Abellinóéba, s elkezdett vele sétálni a
1855 XXIII |            sétálni a tágas teremben alá s fel –, nem kétlem, miszerint
1856 XXIII |                fogsz körünkben maradni, s estélyeimet jelenléteddel
1857 XXIII |         felmondta a további hitelezést, s nekem meg kell tanulnom
1858 XXIII |        kiszakítva karját Kecskereyéből, s haragosan vágta magát egy
1859 XXIII |              véve térdét két keze közé, s hintázva magát egy szán
1860 XXIII |     feltolakodjék egy előkelő családba, s egy életroskadt férj oldala
1861 XXIII |                előtt kompromittálhatja, s ha nincs ilyesmi, kell azt
1862 XXIII |             vigyáztass minden lépésére, s add a dolgot furfangos prókátorok
1863 XXIV  |               szemben kell majd állania s tűrni, hallgatni belül vérező
1864 XXIV  |                 kőhalmi jószágocskámra, s iparkodom e néhány napot
1865 XXIV  |             házánál szép szomszédnőjét, s rajta volt, hogy kényelméről
1866 XXIV  |              akármely közönséges ember, s nem tartják magukat mindig
1867 XXIV  |           minőnek a távolból hitte azt, s nyugodtabban látta Rudolfot
1868 XXIV  |             akin semmi különös nincsen, s ez nagy jótétemény volt
1869 XXIV  |              természetesebbnek találni, s többé nem volt előtte oly
1870 XXIV  |            nagyon sok ezreket pazarolt, s amellett, hogy ex nobili
1871 XXIV  |                 ült a nyitott hintóban, s szép, nemes arcán valódi
1872 XXIV  |              gyűlésteremben áll Rudolf, s nemes, lelkesült beszéddel
1873 XXIV  |                hozzá, kézzel és fejjel, s minden arravaló tagjaival
1874 XXIV  |               mely idegeit összezavará, s valahányszor odatévedt pillanata,
1875 XXIV  |                 lovag egy körfordulóra, s ő egyedül ült ott.~Rudolf
1876 XXIV  |                udvariasan járult eléje, s délceg meghajtással hívta
1877 XXIV  |             hogy nem lehet szerencséje, s azzal hátrahúzódott.~Fanny
1878 XXIV  |                Végre sokára föltekinte, s akire szemei estek, az Kecskerey
1879 XXIV  |            chapeau-bas-jával köszöntve, s bizalmasan lépett hozzá
1880 XXIV  |                el kell rejtenie lelkét, s hideg mosollyal fogadá az
1881 XXIV  |                impertinens hízelgéssel, s bizalmasan helyet foglalt
1882 XXIV  |             foglalt Kárpáthyné mellett, s frakkját kétfelé csapta,
1883 XXIV  |              Rudolfhoz közel juthatott, s karjába ölté karját, s mint
1884 XXIV  |                  s karjába ölté karját, s mint akik legjobb barátok,
1885 XXIV  |              sétált vele kar-karban alá s fel a pompás gyülekezetben.~
1886 XXIV  |          tartatott a magasabb körökben, s vele bárminemű viszonyban
1887 XXIV  |        Kárpáthyné is igen szép asszony; s lehetnek ízlések, melyek
1888 XXIV  |                valahogy a leány kezébe, s ez azt oly modorban vágta
1889 XXIV  |                mert párbaj lett belőle, s Abellino ellenének én voltam
1890 XXIV  |                már ráállt az ajánlatra, s édesanyjának, a derék Mayernénak
1891 XXIV  |           iránti bosszúból meg is tett, s a leány tudott választani
1892 XXIV  |        választani a két ajánlat között, s az övét fogadta el. Hanem
1893 XXIV  |      kedélyborongás látszott meg arcán, s valahányszor nejével találkozott,
1894 XXIV  |             egész társaság fogja tudni, s látni fogják az ő nejét
1895 XXIV  |              akarta emelni ez asszonyt, s nem gondolt reá, hogy azon
1896 XXIV  |            jutott kirúgtatni a középre, s eljárni a kállai kettőst,
1897 XXIV  |                minden hölgy eltávozott, s csak a vidám fiatalság maradt
1898 XXIV  |                távozott. Bekocogtatott, s szavát hallatva, bebocsáttaték.~
1899 XXIV  |            Rudolf, megállva az ajtóban, s bekukucskálva rajta.~A legszeretetreméltóbb
1900 XXIV  |              Flóra szelíden mosolygott, s inte szobaleányának, hogy
1901 XXIV  |                 hogy őt ölébe ne vonja, s egy forró, szerető csókot
1902 XXIV  |              meg hagyta magát csókolni, s csak azután jutott eszébe,
1903 XXIV  |        fenyegető kis kezecskék egyikét, s előbb ajkához, azután kebeléhez
1904 XXIV  |              veté magát Rudolf keblére, s merészen, dacosan átölelé
1905 XXIV  |             átölelé gömbölyű karjaival, s számtalanszor összevissza
1906 XXIV  |        félresimítva hajfürteit arcából, s iparkodva igen komolyan
1907 XXIV  |       megmondanod. Látod, én haragszom, s azt mondják, hogy ne menjen
1908 XXIV  |             felállt, meghajtotta magát, s egész komolyan úgy tett,
1909 XXIV  |                 kérdezek tőled valamit, s te felelsz rá csintalanul.
1910 XXIV  |      kényelmesen végigdűlve a pamlagon, s fejét Flóra ölébe hajtva,
1911 XXIV  |                 akartalak vele zavarni; s magad légy tanúm, hogy csak
1912 XXIV  |            imádat, amit érezek irántad, s azt akarom, hogy mindenki,
1913 XXIV  |                 ellened véteni senki.~– S adok-e az ellenkezőre okot?~–
1914 XXIV  |            rossz, jellemtelen némberek, s hogy őt magát attól, hogy
1915 XXIV  |            büszkévé, elégedetté tesz!~– S hátha magával talál rántani?~–
1916 XXIV  |                 az egész világ te vagy. S ám tartson mindenki könnyelmű
1917 XXIV  |                 többivel nem törődöm.~– S ha én is annak tartanálak?~
1918 XXIV  |          csengettyű zsinórjához lépett, s azt háromszor hevesen megrántá.~
1919 XXIV  |                 belül neje hálószobája, s magában szidta az egész
1920 XXIV  |         bocsánatot kérve, és elismerje, s keze írását adja róla, hogy
1921 XXIV  |            legerősebb lények a világon, s nem is volt, nem is lesz
1922 XXIV  |              életében is fordulnak elő, s mondhatjuk, hogy ezek által
1923 XXIV  |                 között aludt el Rudolf, s még az a bosszúsága volt
1924 XXV   |               ajkairól, mint ez órában, s ami többet ért ez ajkakról,
1925 XXV   |            megkezdett harc győzedelmét, s nagylelkű volt, és ez édes
1926 XXV   |            végre ittas volt az örömtől, s kezeit összefonva tartá
1927 XXV   |            szelíden kifejlék karjaiból, s odahajolva vállára, fülébe
1928 XXV   |          kezével hálószobája ajtajából, s Rudolf hallá, mint fordul
1929 XXV   |                lefekvéshez készültében, s bosszújában elővette Hugo
1930 XXV   |             lehet az igazi férfi előtt, s ha neki úgy tetszik, ha
1931 XXV   |              azt megmutathassa nejének, s elmondhassa neki: „Lásd,
1932 XXV   |              kétkedve rázta szép fejét, s összevissza csókolá férjét,
1933 XXV   |             összevissza csókolá férjét, s még azután, hogy a hintóba
1934 XXV   |              pedig kihajolt a kocsiból, s úgy integettek egymásnak
1935 XXV   |              volt e magánnyal elégedve, s ha megmondjuk, hogy csaknem
1936 XXV   |            mandulával; odamentek hozzá, s tenyeréből evék az édes
1937 XXV   |                 evék az édes ajándékot, s kísérgették az úton alá
1938 XXV   |                 kísérgették az úton alá s fel, amidőn egyszerre kocsizörgés
1939 XXV   |      kocsizörgés hangzik az országúton, s Kárpáthy a kerítésen áttekintve
1940 XXV   |             megkeményíté szívét, arcát, s férje karján az érkező elé
1941 XXV   |             földnek kell alatta inogni, s a vén palota, oszlopaival
1942 XXV   |            Rudolf figyelmesen nézte őt, s különös fogalmai voltak
1943 XXV   |          kiszámított kacérságnak vette, s azt hivé, könnyű munkája
1944 XXV   |               férfiak együtt tölték el, s csak ebéd felett találkozának
1945 XXV   |                rendesen aludni szokott, s már ez őnála oly múlhatlan
1946 XXV   |                lépteket hall közeledni, s amint föltekint, Rudolfot
1947 XXV   |           nyájasan üdvözölve lép hozzá, s valami általános tárgyon
1948 XXV   |             úrnőjük közellétét éreznék, s nem akarnának hátramaradni
1949 XXV   |                 Ezzel elveté az íriszt, s egy amarántot szakasztott
1950 XXV   |        megdörzsölé Rudolf az amarántot, s számtalan apró fekete mag
1951 XXV   |                 egy diófa mellé ülteté, s az neki nem párja; milyen
1952 XXV   |                Fanny –, néha szédülök – s azzal kezét minden tétovázás
1953 XXV   |              magas toronyból alátekint, s úgy szeretne leugrani, s
1954 XXV   |                s úgy szeretne leugrani, s alant összezúzni magát.
1955 XXV   |             szépnek találta a példányt, s bizonyítá, miszerint szebbet
1956 XXV   |              csak Schönbrunnban látott.~S beszéltek ismét apró közönyös
1957 XXV   |             tárgyakról, és sétáltak alá s fel a kertben. És Rudolf
1958 XXV   |               hogy már megnyerte e nőt, s a nő azt hivé, hogy már
1959 XXV   |             Rudolffal egy hosszú óráig, s azalatt beszéltek jelentéktelen,
1960 XXV   |              felszökik nyugvó fektéből, s zavarodottan bocsánatot
1961 XXV   |           olvasott, hirtelen félretett, s zsebkendőjét rávetette,
1962 XXV   |                vethetni e nő jellemébe, s tudnia kellett, minő könyv
1963 XXV   |          nouvelle Messaline-t olvassák, s szeretnek mellette szigorúaknak
1964 XXV   |                a könyvről a zsebkendőt, s felnyitá a könyvet. Az egy
1965 XXV   |          könyvet. Az egy imakönyv volt. S amint a könyv magától szétnyílt
1966 XXV   |               szótlanul tekinte a nőre, s ez vissza rá. Oly szép,
1967 XXV   |               Rudolf elfeledé szerepét, s megindulva rebegé:~– Én
1968 XXV   |             Fanny könnyeit visszatartá, s elkezdtek azok szép arcain
1969 XXV   |                leleplezett imakönyvről, s megtörölve könnyes szemeit,
1970 XXV   |                 hogy kezét nyújtá neki, s engedé, hogy azt könnyeivel,
1971 XXV   |       kétségbeesésében keblére omoljon, s zokogva, fuldokolva ölelje
1972 XXV   |                  Rudolf elhagyta a nőt, s alig várva, hogy Kárpáthy
1973 XXV   |          felébredjen, búcsút vőn attól, s visszautazott Szentirmára.~
1974 XXV   |                 kedves nő futott eléje, s édes csókjaival letörlé
1975 XXV   |            Flóra öröme határtalan volt, s azt a kis felleget, amit
1976 XXV   |              azokat az égető könnyeket, s fülében, lelkében hangzottak
1977 XXVI  |               többen Pestre gyülekezni, s itt alakítanak köröket,
1978 XXVI  |            Szentirmayék is megérkeztek, s a szép hölgy és a derék
1979 XXVI  |            velök ismeretséget köthetni, s elég delnő és lovag akad,
1980 XXVI  |                  tulajdon hivatás kell, s ez kiválólag Kecskerey barátunké.
1981 XXVI  |               most kaszinónak nevezünk, s keresztülesve azokon az
1982 XXVI  |                 ugyanazon érdekes alak, s midőn délesti óráiban felteszi
1983 XXVI  |      tekeasztalaikat, whistpartijaikat, s körüle gyülekeznek.~– Gratulálok! –
1984 XXVI  |          Abellino szelídebben hangolva, s jónak látta Kecskerey barátunkat
1985 XXVI  |             jött ide, hogy nevetni fog, s így könnyebben kitalálta
1986 XXVI  |              körülállók szánni kezdték, s az érzékenyebb szívűek széledeztek
1987 XXVI  |            hurokkal való gyilkolásoknak s a corpus delicti hogyan
1988 XXVI  |              mulatságot csinált belőle, s nyakát vállai közé húzva
1989 XXVI  |              mert Rudolfnak igaza volt, s mert ő erkölcsi tekintéllyel
1990 XXVI  |               pedig megtudta az esetet, s örömében, gyönyörűségében
1991 XXVII |             helyrehozza apjának hibáit, s ifjú erényekkel váltandja
1992 XXVII |               hozzá az új világpolgárt, s odatették kezébe, hogy ölelje,
1993 XXVII |                  hogy apró kezecskéinél s nyakánál szinte ránc támadt
1994 XXVII |           hasonlítani, annál nagyobbak, s ha olykor lecsukta azokat,
1995 XXVII |          gyöngeség milyen nagy szégyen, s midőn János úr elragadtatással
1996 XXVII |      elragadtatással emelé őt ajkaihoz, s szúrós, tövises bajuszával
1997 XXVII |                 még mosolyogni kezdett, s vígan kiáltott egypárszor,
1998 XXVII |                egyszerre a szeretgetés, s kivették őt János úr kezéből,
1999 XXVII |            odalopózott a mellékszobába, s ott hallgatózott, ott fülelt,
2000 XXVII |            ismét kijött hozzá az orvos, s kérte őt, hogy menjen át