bold = Main text
     Part                                            grey = Comment text

2001 XXVII |               orvos hideg tekintetétől, s gépileg követte őt a szomszéd
2002 XXVII |            ordíta fel ijedten Kárpáthy, s arca elkékült.~– Lám, nagyságos
2003 XXVII |           tegyen erőszakot indulatjain, s jöjjön be hozzá, s búcsúzzék
2004 XXVII |         indulatjain, s jöjjön be hozzá, s búcsúzzék el tőle, mert
2005 XXVII |         kinyújtja reszkető forró kezét, s megfogja vele férjeét, s
2006 XXVII |                s megfogja vele férjeét, s odavonja azt lihegő ajkaihoz.~– …
2007 XXVII |           tekintetét megérti a barátné, s ölében tartott kisdedét
2008 XXVII |                 nagy, sötétkék szemeit, s ismét lehunyja, és alszik
2009 XXVII |           visszateszi őt Flóra keblére, s megszorítja a delnő kezét,
2010 XXVII |             térdre hull az ágy mellett, s arcát a holt párnáiba temetve,
2011 XXVIII|          alföldi síkon minden oldalról, s már délután négy órakor
2012 XXVIII|            fénylettek ablakai estenden, s víg vadászcsoportok hánykódtak
2013 XXVIII|            két-három ablakban ég világ, s csak a kémények kék füstje
2014 XXVIII|               gyakran feláll a szánban, s mintha keresne valamit,
2015 XXVIII|          kárpátfalvi vadaskert erdejei, s amint egy dobogó hídra fölérnek,
2016 XXVIII|           leszállt az idegen a szánról, s fokosát kezébe véve, a hómezőn
2017 XXVIII|           éltében-haltában úgy imádott, s kinek most már a föld alatt
2018 XXVIII|             bevallhatta, hogy szerette, s hűlt szívéhez éppen annyi
2019 XXVIII|              idején útnak indult a fiú, s leírás után, melyet Teréztől
2020 XXVIII|                 hóban, ha vigyázunk rá, s még elfoghatjuk, mielőtt
2021 XXVIII|             Menj te egyenesen a nyomon, s adj át két agarat nekem,
2022 XXVIII|                 kettőt az agarak közül, s kísérőjét előrebocsátva,
2023 XXVIII|                 megváltoztatta irányát, s gyors poroszkálással tartott
2024 XXVIII|                 agarát a nyeregkápához, s átmászott a széles árkon.~
2025 XXVIII|                 mind a ketten eljöttek, s a sors úgy akarta, hogy
2026 XXVIII|                 a fehér emlékoszlophoz, s megdöbbenve állt meg, midőn
2027 XXVIII|                visszanyerve hidegvérét, s közelebb lépett a térdeplőhöz.~
2028 XXVIII|           Megfogá a szegény ifjú kezét, s megszorította azt.~– Ön
2029 XXVIII|             egykor a jázminlugas alatt, s beszélt előtte gyermeteg
2030 XXVIII|                kézműves levevé fövegét, s áhítattal, tisztelettel,
2031 XXVIII|                 azt nemsokára utolérte, s félóra múlva Kárpáthy János
2032 XXIX  |             amióta az úrnőt eltemették, s a tükrök és címerek a szobákban
2033 XXIX  |          magánszobájában várt Rudolfra, s amint belépni látta őt,
2034 XXIX  |             helyéből, és eléje sietett, s megrázta forrón az érkező
2035 XXIX  |                 éjjel felkölt álmomból, s a különös öröm miatt, vagy
2036 XXIX  |                 itt, ezeken a helyeken, s visszagondoltam magamban
2037 XXIX  |              cselédség, fekete ruhában, s azóta nagyon drága szó az,
2038 XXIX  |               ami az ő száját elhagyja, s akármiről beszél, mindig
2039 XXIX  |             farag minden ember számára, s azokat félszárig veri a
2040 XXIX  |                 nagyságos és méltóságos s főtisztelendő ismerősei
2041 XXIX  |             sietett a végintézkedéssel, s tanúkul a legigénytelenebb
2042 XXIX  |      legtávolabb végére ült Varga uram, s elrakott maga elől minden
2043 XXIX  |                 megszámlálta napjaimat, s mulandó éltemet dicsőbbel
2044 XXIX  |            miket „ő” annyira szeretett, s azokkal feledhetlen nőm
2045 XXIX  |              leírt, János felsóhajtott, s fejét alácsüggeszté:~– Midőn
2046 XXIX  |                jöjjenek el Debrecenből, s énekeljék fölöttem ugyanazon
2047 XXIX  |            ügyvéd is összerágta tollát, s nem látta a betűket, melyeket
2048 XXIX  |               polgár, jó hazafi legyen, s nemessége ne csak címerére,
2049 XXIX  |              rossz rokon, rossz hazafi, s csak bolondsága menti rosszaságát.
2050 XXIX  |             neki, mint lettem volna én, s ha nem fogja is őt szerethetni
2051 XXIX  |             Rudolf felszökött helyéről, s keblére borult és átölelte;
2052 XXIX  |               kit Bélának kereszteltek, s ki magát Abellinónak nevezte.
2053 XXIX  |                kereste, maga érdemelte, s Isten kezéből vette ki ez
2054 XXIX  |               nyugtasson meg a földben, s dicsőítsen meg az égben,
2055 XXIX  |              kit valóban így nevezhetek s nem puszta szokásból. Az
2056 XXIX  |               fizetéseikben maradjanak, s ha elnyomorodnának, vagy
2057 XXIX  |              földében őseim nyugszanak, s melyben én is nemsokára
2058 XXIX  |            minden mívelt nemzetek közt, s nevét tanulják becsülni
2059 XXIX  |         nyugodalmas megoszlattatásomat, s Istenben vetett bizalommal
2060 XXIX  |              felolvasá a végrendeletet, s azzal Kárpáthy János után
2061 XXIX  |            aláírták, megpecsételék azt, s még azon éjjel másik példányban
2062 XXIX  |                az egyházfit.~Bejött az, s a kis gömbölyű ébenfa asztalra
2063 XXIX  |               egy aranyserleget borral, s egy aranytányérkát hosszúra
2064 XXIX  |               egyszerű szertartás után, s azután jámbor megnyugvással
2065 XXIX  |                volna. János kivette őt, s karjára emelé. A gyermek
2066 XXIX  |                úgy látszott rá ügyelni, s az öreg érzékeny csókja
2067 XXIX  |                  kis kezeivel vergődve, s nagyokat sikongatva, mint
2068 XXIX  |           közönséges ételekkel ellakni, s holnapig nem eszik semmit.~
2069 XXX   |              túl elült ott a tűz előtt, s múltról és jövőről gondolkozott.
2070 XXX   |              futkostak a folyosókon fel s alá. Rudolf még fel volt
2071 XXX   |            Rudolf még fel volt öltözve, s kilépett a tornácra. Szemben
2072 XXX   |            benyargalá az egész vidéket, s miként amaz ünnepély napján,
2073 XXX   |            legelőkelőbb férfiai vitték, s a legtiszteletreméltóbb
2074 XXX   |                fájdalom nélkül esik át, s új atyát és anyát nyer helyettök.~
2075 XXXI  |                 már senki sem várt reá, s születésével nagy zavart
2076 XXXI  |        egyszerre koldussá lett ezáltal, s bukása megérzett egész az
2077 XXXI  |          nyújtott az öreg nábob halála, s ha e sok beszédet mind összeszedjük,
2078 XXXI  |             szép énekesnő tetszett meg, s azzal kíván ott mulatni.~
2079 XXXI  |                 a fehér papírszivarral, s délcegen hintázva magát
2080 XXXI  |       posztószélből varrott tarisnyával s nagy szeges végű bottal;
2081 XXXI  |           gazdag majorátustól elmaradt, s rá lesz szorulva azon egypár
2082 XXXI  |          parasztnótákat húztak fölötte, s körülrakta magát tokaji
2083 XXXI  |                 szőlőkoszorút tegyenek, s ezt a nótát húzzák a cigányok,
2084 XXXI  |           halála napján összegyűljenek, s ott a sírja fölött igyanak
2085 XXXI  |             Egész nap zsoltárt énekelt, s megtanult vénségére franciául
2086 XXXI  |                a részegség bűnébe esni, s megtiltotta a bormérést
2087 XXXI  |               aki az ő jószágain lakik, s valahány csapodár asszony
2088 XXXI  |             emlegettek előtte, odalett, s mikor érezte elközelgetni
2089 XXXI  |                 állított az ágya körül, s meghúzatott minden harangot,
2090 XXXI  |                 még sokáig a menyecske, s kaptam volna én oda a házhoz,
2091 XXXI  |               nem mertek előtte állani, s nem tudtak egy okos szót
2092 XXXI  |                 okos szót váltani vele, s most halála után jut eszükbe
2093 XXXI  |              világot az erkélyszobában, s ha kifogytak a közel levőkből,
2094 XXXI  |           valaki Mayerné asszonysággal, s kérdezé, kit gyászol.~–
2095 XXXI  |                e sötét színű kelmékhez, s eziránt tudakozódni kezde,
2096 XXXI  |                gazdag Kárpáthy Jánosné, s ámbár miránk nem hagyott
2097 XXXI  |             százszor összecsókolhasson, s hogy ez milyen nagy keserűség
2098 XXXI  |                 a jó asszony kívánatát, s küldött neki emlékül – tízezer
2099 XXXI  |               emlékül – tízezer pengőt.~S Mayerné oly kegyes volt,
2100 XXXI  |           azután nem bánja, ha meghal – s a többi, s a többi.~Szentirmayné
2101 XXXI  |                  ha meghal – s a többi, s a többi.~Szentirmayné igazán
2102 XXXI  |                 levelével eldicsekedni, s azt nem akarta, hogy kezének
2103 XXXI  |          Mayeréké, hányódjék, vetődjék, s közszemlére legyen kitéve.~
2104 XXXI  |              Szentirmayné okos nő volt, s kedélyének leleményességében
2105 XXXI  |           barátnéja iránti szeretetből, s töltsön nála néhány hetet.~
2106 XXXI  |                bocsátá őt többé vissza, s a jó polgárnőnek sohasem
2107 XXXI  |                 szenvedélytelen arcával s azokkal az elevenig látó
2108 XXXI  |             amíg az új vendég ott lesz, s minthogy ez a néhány hét
2109 XXXI  |              vele a fenyőfák ligetéhez, s meglátogatni azt a sírkövet,
2110 XXXI  |               tanulta nevezni anyjának, s fecsegve tett hozzá százféle
2111 XXXI  |               nagyon szerették egymást.~S hogy a csalódás annál nagyobb
2112 XXXI  |                 is úgy hasonlít hozzá – s azzal ölibe kapta a gyermeket,
2113 XXXI  |                ölibe kapta a gyermeket, s összecsókolá szemeit és
2114 XXXI  |                 mint egy gyermek szíve, s még a fogalom is hiányzott
2115 XXXI  |        mindegyiket egyiránt kényezteti, s Rudolf mindegyikhez egyiránt
2116 XXXI  |               komolyan hallgatta végig, s midőn hazavitték, összegyűjté
2117 XXXI  |      összegyűjté Rudolf apró gyermekeit s több kis pajtását a gyermekszobába,
2118 XXXI  |              pajtását a gyermekszobába, s ott megyegyűlést játszva
2119 XXXI  |            jeles párbaj óta nagyothall, s abba kis hallócsiga van
2120 XXXI  |               nők ellene nem állhatnak, s most is életre-halálra udvarol
2121 XXXI  |                 minden fiatal leánynak, s azt hiszi, hogy azok őrjöngnek
2122 XXXI  |              hogy azok őrjöngnek utána, s ha kinevetik, azt hiszi,
2123 XXXI  |               aranyat kap, és elutazik, s addig vissza nem jön, amíg
2124 XXXI  |        magasztal mindent, ami külföldi, s ócsárolja az itt levőt.
2125 XXXI  |                 komikus alaknak tartja, s a főbb körökben csak azért
2126 Vegszo|               csak a valódi míveltséget s az ősszokásokból csak a
2127 Vegszo|           honfiúságot látjuk elfogadva; s egyik által sem leszünk
2128 Vegszo|        megrovásait elébb meghallhassam, s szólhassak művem hibáiról.~
2129 Vegszo|               csupán valót szabad írni, s költői alakokul felhasználni
2130 Vegszo|           vagyok a régieket visszakérni s használatban tartani mindaddig,
2131 Vegszo|               nem tudományos műszavakat s nem azoknak alkotóit értettem,
2132 Vegszo|             szeretem úgy, ahogy vannak; s szent borzalommal emelek
2133 Vegszo|            bonckés alá szerény művemet, s ami hibáit még én nem ismerem,