Part
1 I | És én gentleman vagyok, kit refüzírozni nem lehet.~–
2 I | vagyok az a Kárpáthy János, kit a köznép Jancsi úrnak csúfol,
3 II | életre támad, s ideáljokat, kit tizenhat éves korában el
4 II | gazdagabb gentlemanről, kit köznyelven ördögnek szoktak
5 III | mire az ifjak közül az, kit Istvánnak neveztek, karjába
6 IV | címszerepet Catalaninak adni, kit a fiatal óriások pártolni
7 IV | természetesen magával vivé.~– Kit? Saint-Michelt?~– Éppen
8 V | legragyogóbb szellemeinek, kit a természet gazdag szívvel,
9 V | férje karján jelen meg, kit éveken át makacsul szeret –
10 V | legrégibb kedves cselédje, kit utóbbi időkben minden munkától
11 VII | pólyában fekvő csecsemő, kit bizonyosan a szobában feledtek;
12 VII | kis unokalyány” arcára, kit eleget látott évek előtt,
13 VII | viszonzá felhangoltan Rudolf, kit Eszékiné azért tüntetett
14 VIII | ittak.~Kutyfalvi pedig, kit a cselédek e kis tréfa után
15 VIII | erőteljes társulatokban; kit egy, kit más hivatás kiragadott
16 VIII | társulatokban; kit egy, kit más hivatás kiragadott a
17 X | jól van – monda Mayer úr, kit e levél egészen megnyugtatott –,
18 X | találná venni.~Első ismerőse, kit legközelebb talált, volt
19 X | képű, szelíd kedélyű ember, kit éppen a kertjében talált,
20 XI | mondák, Boltay kedvence, kit úgyszólván örökbe fogadott,
21 XI | alacsony, fürgenc emberke, kit közönségesen nem a nevén
22 XI | egyike az ismerős dandyknek, kit mi Fennimor néven szoktunk
23 XII | hevével szeret egy ideált, kit jóltevőjével ugyanazon alaknak
24 XII | városban, keresve, hogy kit hívjon ki párbajra, de senkit
25 XII | családapát kell párbajra kihívni.~Kit? Boltay uramat? Az asztalosmestert?
26 XII | roppant atlétai alkat, kit emiatt minden kihívó fél
27 XIII | mellett, hogy legyen neki kit ütni-verni. Ami tudományt
28 XIII | előre, mint egy gyermek, kit valami rég óhajtott mulatságba
29 XIII | kend!~– Hát mit tudom én, kit vár a nagyságos úr! – felelt
30 XIII | hevenyében nem is tudta, hogy kit szidjon, Abellinót-e, hogy
31 XIV | Önnek fiatal gyámleánya van, kit Abellino üldöz, kire kortársai
32 XIV | ismertem egy szegény leányt, kit szüléi tavaly gazdag úrhoz
33 XIV | Hiszen azt is tudom, hogy kit szeretsz. No, kimondjam?
34 XIV | az bizonyosan ő volna, ő, kit önök is szeretnek, s akit
35 XIV | szívében. Azon férfi arca, kit szeretett, kinek alakját
36 XIV | virágaival felkoszorúzá, kit nemesnek, nagynak, dicsőnek
37 XV | mester szedte fel a földről, kit nagyon bosszantani látszék,
38 XV | Mindent tudok. Azon nő, kit anyámnak nevezni irtózom,
39 XV | valami cselédféle egyéniség, kit Mayerné küldött a hímzett
40 XV | delnő a magasabb körökbül, kit nagy énekesnőnek tart a
41 XV | vendégeket jelentő komornyik, kit Abellino csak a tükörből
42 XV | Elgondolni, hogy azon leány, kit ő szerelmével oly kitartón
43 XVII | János úr szép neje számára, kit soha el nem hagyott magától,
44 XVIII | családból eredett leányt, kit ez máskint tán elcsábított
45 XVIII | arszlánai:~Az ifjú Darvay Jenő, kit a megyei szabadelvű párt
46 XVIII | nő, egy jó barátnő közel, kit lelkébe hagyna pillantani,
47 XVIII | féljek, kihez ragaszkodjam, kit nevezzek barátomnak, barátnémnak,
48 XVIII | dicső **István gróf után, kit isten segítsen minden törekvéseiben,
49 XVIII | tiszteletőr háta mögött, kit előrebocsátott, s maga enyelegve
50 XVIII | is egy szegényre talált, kit jótéteményeiben részesítnie
51 XIX | kedvezőbb lett azon nő felől, kit Szentirmayné barátságában
52 XIX | mellőzve, megbántva, ki mit és kit szeret, kik nem szeretik
53 XIX | megbántottad. Az asztalnál kit ültess mellé és vele átellenbe?
54 XIX | ő névtelen ideálja volt, kit ő szinte legszebbnek, legnemesebbnek
55 XIX | kedves anyókám, jó öregem, kit ismerjünk még meg?~– Itt
56 XXI | Kárpáthyné mellé juthasson, kit azonnal elkezd minden tétovázás
57 XXII | magasztos arcát az ifjúnak, kit még imádnia sem szabad,
58 XXIV | elmenjen azon férfinak házába, kit jobb volna oly messze kerülnie,
59 XXIV | hazafit, mint tekintélyt, kit nő és férfi egyaránt imád,
60 XXIV | a táncot herceg **néval, kit a hölgyek közt tekintélynek
61 XXV | észrevette, hogy e férfi, kit anélkül is oly őrülten imád,
62 XXVI | elgondolni, hogy ez ember, kit beléptekor milliók urának
63 XXVI | bizonyossággal tudom, hogy kit szeret – szólt Kecskerey.~–
64 XXVI | szeret – szólt Kecskerey.~– Kit? – kérdé Abellino villogó
65 XXVIII| megholt kedves sírhalmához, kit éltében-haltában úgy imádott,
66 XXVIII| helyre ily órában, hát ön kit keres itt a halottak között?”
67 XXIX | foga okosabban… E férfi, kit fiamnak törvényes gyámul
68 XXIX | óráit okozta: unokaöcsémről, kit Bélának kereszteltek, s
69 XXIX | én e derék hajadon férje, kit Isten nyugtasson meg a földben,
70 XXIX | felszámítanom, csak hármat ismerek, kit valóban így nevezhetek s
71 XXXI | asszonysággal, s kérdezé, kit gyászol.~– Az én feledhetetlen
|