Part

 1 I     |                  addig valaminek.~Kivált ily kedves időben, midőn megerednek
 2 I     |                  nem képzelhettem őt egy ily derék noble gentleman alakjában;
 3 II    |                maradt el, mert hiszen az ily alkalmak mind igen kínálkozók
 4 II    |                  biztosíthatom önt, hogy ily házasságot semmi szokásos
 5 III   |            kérdés tőlem! Hogyne ismernék ily művelt urak Jean Jacques
 6 IV    |                tovább, ez engem alterál, ily skandál a mi köreinkben!~–
 7 IV    |                  újságokban is olvastak. Ily kudarc után szököm innen.~
 8 V     |              Sérthet-e egy tiszta lelket ily bántalom? Ha visszatérek,
 9 VI    |                csak nem tagadhatod, hogy ily dühöngés nem történik imádók
10 VI    |                   tehát azt hiszed, hogy ily pompás tréfát ingyen lehet
11 VII   |           keresett. Ah, az kétségbeejtő; ily végtelen néptömeg között
12 VII   |                    Miért éppen ez az egy ily különc? A cím leghátul így: „
13 VII   |                  szemei látják benne. Az ily hideg, halavány arc az asszonyok
14 VII   |               Rudolf, nem jól esik öntől ily szót hallanom. Lássa, én
15 VIII  |              vaskocsit is megtámadta egy ily bőszült állat, a szemközt
16 VIII  |               valaki kikössön vele, s az ily merénylet rendesen azzal
17 IX    |                  magyar kisvárosokban is ily renden volt; vagy pedig
18 IX    |           míveltségnek felszenteltetett.~Ily helyzetek közt nyílt meg
19 X     |                olvashatott ilyen esetet.~Ily úri neveléshez úri jövedelem
20 X     |            nejétől:~– Minek visel Matild ily drága öltönyöket?~A jó asszonyság
21 X     |                édes barátom, testvérével ily ügy felett, ha neki éppen
22 XI    |              volna ajánlani segélyét, de ily úton el kellett neki azt
23 XI    |                 hogy meglássa, ki osztja ily mértékben lelki örömeit.~
24 XI    |                  asszonyom, valahányszor ily éneket hallok, a könny megered
25 XI    |                  menyasszonyom, ki éppen ily szépen énekelt, a „Stabat
26 XI    |                  órákig elábrándozott, s ily ábrándok után azt szokta
27 XI    |             beszélje rá engedékenységre; ily dolgokkal végre oly szűk
28 XII   | keresztüllássanak minden tervén. Legjobb ily alkalommal mindenesetre
29 XII   |                 annak kifejezéseül, hogy ily haszontalan emberre nem
30 XII   |              legkisebb kifakadás nélkül, ily egyszerű módon adja tudtára
31 XII   |          munkásemberek, kiket nem akarok ily veszélyes ügybe keverni. –
32 XII   |                kinek jut eszébe életéből ily apró részletekre emlékezni.~–
33 XII   |              mint aki már beleszokott az ily helyzetekbe. Szokott elfogulatlan
34 XIII  |                 de azt nem gondolá, hogy ily szomorú véget érjen a tréfa,
35 XIV   |                  De Cock Pált, számtalan ily mulatságos alakokkal fogtok
36 XIV   |                  lesz hatalma elkövetni! Ily lesújtó mennyiségű kincs
37 XIV   |                   Mikor egy fiatal leány ily tömött szillogizmusokban
38 XIV   |               azon öröm, hogy gyámleánya ily természet adta lelkierőt
39 XIV   |              oltárra.~Miért nem juthat ő ily közel hozzá soha?~Soha?~
40 XV    |                 reá.~Ez az éjszaka éppen ily viharos volt, úgy szakadt
41 XV    |                hogy ne lássa magát abban ily pongyolán, s keblén szűkebbre
42 XV    |              arcára, megláthatá, hogy az ily kérdést téve még csak el
43 XV    |                  tíz esztendeig sem tart ily módon a szépség – folytatá
44 XV    |              megkérte, engedje meg, hogy ily alakban lefesse. De nem,
45 XV    |          estélyein össze szoktak gyűlni. Ily estélyek pedig tartatnak
46 XV    |                mágnásokat, hogy maguknak ily szellemdúsan összeállított
47 XV    |             lekötelezve érzi magát, hogy ily jeles egyéniséggel megismerkedhetni
48 XVI   |             egymáshoz mindkét vívó, hogy ily közelségből nem is lehetett
49 XVI   |             kísérték, tudni fogják, hogy ily párbaj nem költői agyrém.~      ~
50 XVII  |                  vannak emberek, akik az ily hölgyek közelében nagyon
51 XVII  |                 tréfás ötleteknél.~Aztán ily esetnél az emberek egymást
52 XVIII |             Varga úrnak le kellett ülni. Ily gonoszul semmi examen előtt
53 XVIII |                  sem lehet a sors ellen. Ily szeretetre méltó nő, mint
54 XVIII |                 félelmet érezék magamban ily magas körökben megjelenésem
55 XVIII |               használt az. Hiába, felelt ily magát megalázó hangon, hiába
56 XVIII |                   legalább életében soha ily jóízűn nem nevetett.~Ez
57 XX    |                ne történt volna közülünk ily érzékeny eset?~E felhívásra
58 XX    |            harcolok, és tőlök nem félek.~Ily mondások után szokása volt
59 XXI   |               ismeretlen varázsat ad egy ily lovagviselet a hölgyeknek,
60 XXII  |                  van tele. Ki ügyelne az ily beszédre? Nem való az. Rémeket,
61 XXII  |               Rémeket, iszonyatot lát az ily beteg mindenütt, ahol semmi
62 XXIII |                 nem lehet, ez nem lehet. Ily gyalázatot nem tűrnek el
63 XXIV  |           visszatartá a férfiúi önérzet.~Ily hamar nem volt szabad megadnia
64 XXIV  |                  egyik sem lesz okosabb.~Ily erős gondolatok között aludt
65 XXV   |            szemeiből; soha-soha nem volt ily szép.~Rudolf háladatosan
66 XXV   |              mint fájt neki az, hogy egy ily szép szívet meg kellett
67 XXVI  |                  hogy Kecskerey barátunk ily könnyeden beszélhet felőle? –
68 XXVIII|                Hát önt mi hozza e helyre ily órában, hát ön kit keres
69 XXIX  |             eljöttél; megbocsátasz, hogy ily órában, ily sietséggel küldtem
70 XXIX  |           megbocsátasz, hogy ily órában, ily sietséggel küldtem érted.