Part

 1 XI  |         régen, régen! mikor még új mester volt – aminek már negyven
 2 XII |            elcsodálkoztak rajta; a mester tán azt akarja, hogy a fűrész
 3 XII |          meglátva. – Ön az, Boltay mester? Ah, derék mester. Nagy
 4 XII |           Boltay mester? Ah, derék mester. Nagy híre van mindenfelé.
 5 XII |           lyány, amit ő beszélt?~A mester ezalatt készen volt az írással
 6 XII |          visszautasításnak.~Boltay mester vissza sem tevé többé fiókjába
 7 XII |          annak dolgozószobájába.~A mester nem volt honn. Korán reggel
 8 XII |         hangon Konrád. – Ez Boltay mester háza?~– Ez – viszonza Sándor,
 9 XII |       tekintettel.~– Hát hol van a mester?~– E bizalmával nem tisztelt
10 XII |            hajdú keresé fel Boltay mester műhelyét, és Barna Sándor
11 XII |        volt szándéka; 2. ha Boltay mester ugyanazon téren, melyen
12 XIII|          meglátják: itt van a tűzi mester is. Ott fúr-farag a fák
13 XIV |         odavetette volna!~*~Boltay mester éppen kinn állt a kapujában,
14 XIV |           rögtön elkergette Boltay mester. De azután mindennap új
15 XIV |          el is fogja venni.~Boltay mester ilyen dolgokat hallva naponta,
16 XIV |           Nem ez-e az élet?~Boltay mester tehát nagy mogorván állt
17 XIV |            nyájasan közelít Boltay mester felé, s hajdújának intve,
18 XIV |         kézművest.~– Ez itt Boltay mester háza, uram?~A megszólított
19 XIV |       szerencsés szólhatni?~Boltay mester még nem jött egészen helyre
20 XIV |        beszédök leend egymással.~A mester engedett a szónak, bevitte
21 XIV |          az esztergályos.~– Boltay mester, ne legyen ön türelmetlen;
22 XIV |     kiköszörüljem nevemből.~Boltay mester lassan felállt az asztaltól.~–
23 XIV |       vissza helyére, derék Boltay mester. Amint ön arcát megláttam,
24 XIV |   barátságosan megszorítván Boltay mester kezét, otthagyá őt összevissza
25 XIV |             szólítá meg az ifjút a mester –, remeked valóban remek.~–
26 XIV |         arról, hogy holnapután már mester leendesz.~– Arról bizonyos
27 XIV |             És azután – folytatá a mester –, milyen derék lesz, ha
28 XIV |     örömükben.~Mint látjuk, Boltay mester kérdezett, és felelt is
29 XIV |            némán megszorítá Boltay mester kezét, azután kifordult
30 XIV |           mi baja lehetett?~Boltay mester csak víg képet csinált ez
31 XIV |      messziről eléje futott Boltay mester szekerének, s lehúzva őt
32 XIV |        pajkosan kapaszkodva Boltay mester nyakába, s megcsókolva gömbölyű
33 XIV |            alig bírva jókedvével a mester. – Vénebb vagyok én már,
34 XIV |  pukerlivel lehajolva megcsókolá a mester kezét, s trallázva, szökdelve
35 XIV |          gondatlan gyermek.~Boltay mester sietett Terézt felkeresni.
36 XIV |      ízletes vacsora felett Boltay mester váltig kötekedék gyámleányával,
37 XIV |            maradtak együtt.~Boltay mester eddigi víg kedélyéből komoly
38 XIV |        szólt közbe a leány.~Boltay mester elhallgatott. Nem volt semmi
39 XIV |          termetén. Utoljára Boltay mester maga is kacagott, olyan
40 XIV |            be kérő gyanánt.~Boltay mester kacagott, hogy a könnyei
41 XIV |          megérti így is – nevete a mester; még a jó Teréz is nevetett,
42 XIV |           azt nem próbálta.~Boltay mester magánkívül volt örömében.
43 XIV |          mindenki szeméről.~Boltay mester olyan hosszú beszédeket
44 XV  |            Egy napon, midőn Boltay mester éppen otthon volt gyári
45 XV  |       asszonyszemély, kiben Boltay mester alig bírt valami ismeretes
46 XV  |            iparkodott, hogy Boltay mester szóhoz ne juthasson, amíg
47 XV  |            sírba, a Dunába.~Boltay mester fejében a sok mindenféle
48 XV  |            több kívánságom.~Boltay mester egészen elérzékenyült e
49 XV  |   távollétet arra használta Boltay mester, hogy elment egy ruhaáruló
50 XV  |      kellene lenni, minővel Boltay mester van megáldva. Nem igaz abból
51 XV  |           előállt a szekér. Boltay mester kérte a mélyen megszomorodott
52 XV  |           jó asszonyságnak.~Boltay mester azonban nem ült mellé, hanem
53 XV  |           sem a kocsis, sem Boltay mester egyáltaljában meg nem engedtek
54 XV  |       felemelni. – Végre is Boltay mester szedte fel a földről, kit
55 XV  |         Szerencsétlenségére Boltay mester házában minden szoba akkora
56 XV  |         mint egy granárium.~Boltay mester odakinn, falusi házában
57 XV  |            emberére talált; Boltay mester csak arra kért engedelmet,
58 XV  |        bele; kénytelen volt Boltay mester figyelmeztetni rá, hogy
59 XV  |     kicsinyt fáradjon érte.~Boltay mester sohasem szokott ezzel az
60 XV  |      öltönyben volt, melyet Boltay mester vett számára. Ah, minő nevetség
61 XV  |        csókoltak egymásnak… Boltay mester nem értett semmit.~De Teréz
62 XV  |           megy érte? Elmegy Boltay mester maga. Az ő lábai jók, egy
63 XV  |      megjárják az utat, ami Boltay mester csendes hajtásával jó négy
64 XV  |         mint a feslő rózsa.~Boltay mester egyre pödrötte a bajuszát,
65 XV  |          öltözetben, melyet Boltay mester vett neki; az úton így főzte
66 XVII| legkevesebb költséggel járó neme a mester nélküli nyelvtanulásnak.
67 XVII|   gondolhatott volna!~– No, Boltay mester – monda a nábob, megrázva