Part

 1 I    |   kocsmárosra erőtetett, felcsapott hangon. – Nyisson kend nekünk szobákat,
 2 I    |         Végre ünnepélyes, vontatott hangon kérdé Jancsi úr:~– Az úr
 3 I    |             a chevalier megnyugtató hangon –, míg az embernek van egymilliója,
 4 I    |         kocsmárost, s tompa, rekedt hangon néhány szót mormogott fülébe,
 5 I    |      lovagjaival.~Gúnyos, rikácsoló hangon szólt utána a roué boszontó
 6 II   |            dandy vállára, s biztató hangon mondá:~– Majd megpróbáljuk,
 7 II   |             Griffard nyájas, szelíd hangon –, s ön éppen nem ijedne
 8 III  |             szólt Miklós mély, erős hangon.~– Ez helyesen volt mondva,
 9 IV   |        Miklós, mennydörgő mélységes hangon.~Ezalatt a társaság jött,
10 IV   |             leánya.~– Az…~E szó oly hangon volt mondva, mintha azt
11 V    |            őt magához, halk suttogó hangon rebegve:~– Mindent hallottam. –
12 V    |    keresztül, mint parancsolá emelt hangon Jozefine társalkodónéjának,
13 VI   |    megérthessék, s olvadékony, lágy hangon elkezdé a románcot énekelni.~
14 VI   |          páholyából, s erős, csengő hangon e szókat kiáltá:~– Au nom
15 VII  |          előidézett, s erős, csengő hangon kiálta:~– Előre, uraim!
16 VII  |           kérdezőhöz emelve, helyes hangon válaszolt, őrizkedve, hogy
17 VII  |             a nő? – kérdé elszorult hangon, midőn ismét vissza kezdének
18 VIII |         monda büszkére változtatott hangon Márton, ki egészen beleszokott
19 VIII |             szólt rekedt, eltompult hangon Márton, ki reszketett a
20 X    |           hallgatott, azután siránk hangon folytatá:~– Mindig csak
21 X    |   csókjaival halmozta, s töredezett hangon esedezék bocsánatáért.~Valóban
22 X    |            mondani – beszélt száraz hangon Teréz –, s ahhoz a néhány
23 X    |            valami rendkívüli pokróc hangon kiálta rá, daróc mimikával
24 X    |             kitelhető legharagosabb hangon ráordíta:~– Hát miért mondja
25 X    |            kiálta az asszesszor oly hangon, mintha azt hinné, hogy
26 X    |             asszesszor kérlelhetlen hangon –, hogy ha becsületes Teréz
27 X    |           ujjai körül rebegé félénk hangon:~– Én nem akarok Terézhez
28 X    |        találkozva bátor, határozott hangon ismétlé:~– Én nem akarok
29 XI   |          maga mellett elragadtatott hangon hallja susogni:~– Óh, mily
30 XI   |      asszonyom – folytatá reszketeg hangon a dandy –, hogy nyolc év
31 XII  |          bőbeszédű dandy olyan éles hangon, hogy minden szobán keresztülhangzott –,
32 XII  |         mély, erőszakosan lenyomott hangon még egyszer megszólítá.~–
33 XII  |          fiatalember! – kezdé dörgő hangon Konrád. – Ez Boltay mester
34 XII  |          levelet – szólt mennydörgő hangon Konrád, s még sok imposant
35 XII  |              szólt a hajdú udvarias hangon, melyből kitetszett, hogy
36 XIII |               monda Kárpáthy komoly hangon –, ha nincs-e még itt Béla
37 XIII |         számodra? – kérdé magyarázó hangon Jancsi úr. – Hol van ennek
38 XIII |            pirult, s eléggé érthető hangon válaszolá:~– Már akkor csak
39 XIV  |           Kárpáthy halk, alányomott hangon, s azzal egyszerre kitörő
40 XIV  |          kis idő múlva alig érthető hangon mondá:~– Úgy ne menj hozzá.~
41 XV   |           Fanny határozott, nyugodt hangon –, hogy életemben nem fogok
42 XV   |             nyugodt, oly határozott hangon voltak mondva, hogy engedelmeskedni
43 XV   |               mond örömtől reszkető hangon.~– Igen, holnap – viszonza
44 XV   |           ordít egészen elváltozott hangon a szenzitív ifjú, ajka tajtékzik,
45 XVI  |         kardok kézben – monda tompa hangon Abellino –, majd beszélhetünk
46 XVIII|          érzékeny, oly szívből jövő hangon voltak mondva, hogy Varga
47 XVIII|          parancsolni? – kérdé olyan hangon, mintha minden szótag lábára
48 XVIII|   kisasszony valami oly mesterséges hangon, melyet a szónoklattan még
49 XVIII|        Fannyhoz, s gyöngéd, biztató hangon fülébe súghatni:~– Én régen
50 XVIII| legkellemesebb édes, kedves, csengő hangon iparkodott azokat megcáfolni.~–
51 XVIII|           felelt ily magát megalázó hangon, hiába iparkodott azt állítani,
52 XVIII|            kedves Flóra.~És ezt oly hangon mondá el, mintha őneki rettenetes
53 XVIII|           édes vonzalomtól reszkető hangon Fanny –, mondja ön: ugyebár
54 XVIII|             Flóra szelíd, reszketeg hangon. Valóban sajnálta e nőt.~–
55 XIX  |             sohasem beszél alantabb hangon, mint ha egy zászlóaljat
56 XIX  |          beszél örökké a legmélyebb hangon más szavába, hogy holmi
57 XX   |              s oly csodás, oly édes hangon tudott beszélni hozzá. Hiszen
58 XXI  |          mikor megy, és egészen más hangon beszélni, mint egyébkor.
59 XXI  |            kell lenni. Mindenki más hangon beszél, még az éltesebb
60 XXI  |           édes barátom – szólt édes hangon a delnő, megszorítva az
61 XXIII|          Kecskerey úr erre oly éles hangon, hogy a pávián ott a háta
62 XXV  |        kérdé szenvedélytől reszkető hangon a hölgy magát nem tartóztatva
63 XXV  |      könnyes szemeit, megszilárdult hangon szólt:~– Most mit használ
64 XXVII|            ráismer. Nyugodt, szelíd hangon szólt a körüle állókhoz,
65 XXIX |           folytatá nyugodt, szilárd hangon (minden szó oly visszhangosan
66 XXIX |             helyére ült, elfogódott hangon suttogva, hogy e gyámságot