Part
1 I | látszik e szemekben, mely tán döntő nagy eszmékre volt
2 I | amelyik asszony volt?~– Tán az anyja?~– Úgy ni! Az anyám.
3 I | ha ki nem fizetem, akkor tán háborút indít?~– No, édes
4 I | előlegezést.~– Előlegezést? Mire? Tán a tulajdon bőrömre?~– Eh! –
5 II | azután néhány évig, azt tán ő maga sem tudja. A hírrel,
6 III | van, nem dolgozunk.~– De tán valamely találkozástól vonjuk
7 III | Haza Magyarországba? Tán rossz dolga van Párizsban?~–
8 III | azért mégis hazamegyek.~– Tán rokonai vannak otthon? –
9 III | hagyva, sohasem volt kész, tán azért nevezték bölcsesség
10 IV | Petit-pas-nál – nevetett Iván –; tán éppen az volt, ki a múltkor
11 IV | István –, csak nem fürdik tán tejben, mint az asszonyok?~–
12 V | gondolatra jöttem, hogy tán valami bosszantó irat, valami
13 V | ha a tisztelt művésznőt tán családi bajok tartóztatnák,
14 VI | Kinek a műve? Áruló volna tán közöttünk? Ah, ez a taps
15 VI | ma rossz aratás lehetne, tán egy erős chut hasonló szolgálatot
16 VII | enfants (kisgyermekevő), ki tán öt vagy hat embert gyilkolt
17 VII | szörnyűködének kísérői. – Ön tán nem akarja maga odahajtani
18 VII | talán szerelemből vagy tán szeszélyből.~A delnő végignézi
19 VIII | ugyé? – mondta Márton. – Tán biz azt gondolod, hogy majd
20 VIII | nekihajtatott parasztszekerével. Tán azt hitte, hogy őiránta
21 VIII | barátságba; ki tudja, még tán egy grófkisasszony is beleszerethet
22 IX | voltak birtokosi; idegen, tán soha nem hallott volt előttük
23 X | amit azok; emellett még tán uzsoráskodik is, és senki
24 X | valamelyik egy rossz szót tőlem? Tán bizony én valami országos
25 X | mértékben alkalmazva még tán használt volna e megintés;
26 XI | leggyöngédebb szűz lett. Tán testvérei nem lettek volna
27 XI | ki semmit el nem néz, ki tán még álmában is vigyáz; hanem
28 XI | leánnyali beszélgetésben.~Tán gondoltak felőlök valamit?~
29 XI | ki, kinek gyöngéd szívét tán egy ábrándozó ifjonc számára
30 XII | elcsodálkoztak rajta; a mester tán azt akarja, hogy a fűrész
31 XII | kézművessel párbajt víni, ki még tán nem is nemesember, de ha
32 XIII | Jancsi úrnak, kinek a világon tán egyedül ő adta meg a valódi
33 XIII | sem bírja költeni? Vagy tán éppen perlekedjék azok ellen,
34 XIII | fölötti elégültségből nevetett tán? Nem. Neki ez is csak olyan
35 XIII | Pál hátratéve kezeit. – Tán éppen ki akar vele békülni
36 XIII | egymástól a tünemény okát.~– Tán vesztit érzi az öreg, hogy
37 XIII | monda Horhi Miska.~– Vagy tán most tisztul az esze. A
38 XIII | átlátni, hogy fontos ember, tán aranykulcsot is kapott,
39 XIV | bírnia kell e hölgyet, s tán boldogítni. Óh, nem, ez
40 XIV | csak a fejével bólintott.~– Tán éppen magával az érdemes
41 XIV | megvetendő birtokát, üzletét, tán egy derék, becsületes, munkatudó,
42 XIV | másba szerelmes, és azon más tán ismét reménytelenül eped,
43 XIV | bámulhatják, tisztelhetik; tán van közöttük választottja!
44 XIV | éji hideg szellő futott tán végig gyöngéd tagjain?~E
45 XIV | gyalázattól, késő nyomortól, tán kárhozattól mentene meg:
46 XV | meghal. Addig, míg Boltay él, tán kárba vész drága ifjúsága,
47 XV | hagyta volna e kérdést; akkor tán azt hitte volna Mayerné,
48 XV | cseppet sem vagyok álmos. Tán hogy ismeretlen vagyok a
49 XV | nagyon különös mosollyal.~– Tán ismered?~– Láttam egyszer,
50 XV | Helye volt a megijedésnek.~– Tán az öregek vitték be?~– Nem,
51 XV | a nyereséges üzlet után? Tán csak nem világosította fel
52 XVIII | eredett leányt, kit ez máskint tán elcsábított volna.~Az öregúr
53 XVIII | ismeretlensége, balfogásai, hiúsága, tán majd később kalandjai, sőt
54 XVIII | vetélytársa megelőzte volna. Tán azért, mert lábai elég hosszúak,
55 XIX | látni ez életben többé? Vagy tán ő is ott van e névsorozatban,
56 XIX | okulni saját kárán! Vagy tán szenvedni és mégsem okulni,
57 XXII | ilyennek képzelhetné Rudolfot, tán akkor várhatna tőle szerelmet.
58 XXII | mennyire szereti az asszonyt! Tán ha meghal, túl nem bírta
59 XXII | azt hivé, hogy az ő keze tán hűvösebb lesz e forró homlokon,
60 XXIII | rá; jó életrendet tart, tán ügyes orvosai vannak. Azután
61 XXV | földbe gyökerezett volna.~Tán jobb is leendett rá nézve,
62 XXV | kötelesség úgy parancsolja. Tán mulattatni is? Mulattatni!~
63 XXVIII| sokat szenvedett nőre, ki tán ott alant is róla gondolkozik.
64 XXXI | arra gondolhatni, hogy itt tán nem eléggé becsülik; az
65 XXXI | szeretett boldogtalanul, és még tán a túlvilágon is szeret,
|