Part

 1 I    |            kezével, vigasztalódottan monda:~– Nem ér az MA ide.~Azzal
 2 I    |             Szarva között a tölgye – monda rá a nagy úr, s azzal mintha
 3 I    |         érjék.~– Szolgálhatok vele – monda a kocsmáros, s rögtön hítta
 4 I    |           két ujját tászlijába dugva monda:~– Hisz amije van, az elébb-utóbb
 5 II   |             frankra volna szüksége – monda Mr Griffard nyájas, szelíd
 6 IV   |          üdvözlet után tovább foly a monda.~– Mindannyi meghiúsult
 7 IV   | vendégszereplését? Ah, ez érdekes! – monda Rudolf felé fordulva, s
 8 IV   |           előle kitérni. „No, várj!” monda neki, én mellette ültem,
 9 V    |           kegyelet egészen.~– Lásd – monda férjének –, e néhány szó
10 VI   |  vetélytársnénak.~– Úgy kell neki! – monda a szépasszony nem rejtegetett
11 VII  |                 A tűz egyre terjed – monda Chataquéla hintajába behajolva –,
12 VII  |          folytatá magához térve –, a monda szerint a mi delnőnk az
13 VII  |             kezet.~– Nemesi szóra! – monda Rudolf.~– Nemesi szavamra! –
14 VII  |              mi még mit sem tudunk – monda Rudolf, és gondolá magában: „
15 VIII |               Ez nem jó leszen így – monda büszkére változtatott hangon
16 VIII |              mindenre kész vagyok! – monda az idegen legény.~– Megállj,
17 VIII |            nagy ölelgetésben, hej! – monda neki Miska, mely mondás,
18 VIII |              egy érzékeny kalandróli monda volt már közforgalomban
19 IX   |              hiszem, míg nem látom – monda Livius, egy nyúlánk, sasorrú
20 X    |        Meghal a leányom.~– Persze! – monda a férj, akkora kanál sült
21 X    |       vezessetek el hozzá délután! – monda Mayer úr végképpen elérzékenyülve.~
22 X    |          kell venni.~– No, jól van – monda Mayer úr, kit e levél egészen
23 XI   |           egy szem-~pillantásban. És monda néki: „Ím én neked adom
24 XI   |            tőle.~– Szegény Matild! – monda a leány őszintén, igazán
25 XI   |           uram, gyönyörűen énekel? – monda a jó asszony büszkén.~–
26 XI   |        egymást.~– Lássa, asszonyom – monda szomorú arccal az ifjú lovag –,
27 XII  |               isten velünk, madame – monda. Többé nem volt Krammnéra
28 XII  |           Kárpáthy Abellino vagyok – monda az idegen.~Boltay uramat
29 XII  |          bírt válogatni.~– Jól van – monda Konrád, előhúzva belső zsebéből
30 XII  |        helyről majd tudósítják önt – monda Livius, s azzal vevék kalapjaikat,
31 XII  |       nemesemberhez illő szíve van – monda Livius Konrádhoz eltávozásuk
32 XII  |              kinek ez a levél szól – monda a hajdú, átadva a levelet. –
33 XII  |          ajánlatát őméltóságaiknak – monda, a hajdúhoz fordulva –,
34 XII  |            zsebébe dugva, köszönetet monda az ifjú saját tanúinak szívességeikért,
35 XIII |       tudósok kezdenek gazdálkodni – monda Jancsi úr, miután jól kikacagta
36 XIII |        kezével, hármat köhentett, és monda:~– Kaptam a méltóságos úrtól
37 XIII |                Azt akarom megtudni – monda Kárpáthy komoly hangon –,
38 XIII |         rövid prédikáció”!~– Tudom – monda Pál és lódult a paphoz,
39 XIII |           Hisz itt van az esperes! – monda a gyászhírrel érkező Palkó.~–
40 XIII |              vízzel megitatott Jézus monda fejét lehajtván: Elvégeztetett!”
41 XIII |        indulatokra tért egyszerre? – monda Horhi Miska.~– Vagy tán
42 XIII |              hogy bújik egymáshoz! – monda egyik eredeti fiú.~– Fél
43 XIII |            szeretőd?~– Nincs nekem – monda a lyány lesütve szemeit.~–
44 XIII |                De már én megőrzöm! – monda Marci hetykén, szemeivel
45 XIII |           csakhogy te is itt vagy! – monda a jámbor öreg, önkénytelen
46 XIII |            az öreg.~– Ördögöd van! – monda Kutyfalvi Bandi, egészen
47 XV   |           nyájasan tekintve szemébe, monda:~– Fanny, légy anyád iránt
48 XV   |             Abellino.~– Úgy? Ő az? – monda Fanny különös, nagyon különös
49 XVI  |                Hiába minden beszéd – monda Konrád –, ebben mi így egyeztünk
50 XVI  |       egyszer azok a kardok kézben – monda tompa hangon Abellino –,
51 XVII |                 Mindig szerettelek – monda Teréz, és szemei égni látszottak,
52 XVII |         volna!~– No, Boltay mester – monda a nábob, megrázva az érdemes
53 XVII |        leszek még csak nagy bolond – monda erre Vidra cigány.~Midőn
54 XVIII|              Lássa, kedves barátom – monda Fanny, leírhatlan szeretetreméltósággal
55 XVIII|       ugyanazt a beszédet folytatná, monda:~– Való. És az anyát nem
56 XVIII|        boldoggá tett”.~– Óh, Fanny – monda Flóra szelíd, reszketeg
57 XVIII|           hogy nem önzésből teszem – monda Szentirmayné, óvást téve
58 XVIII|         akarná tartani.~– Ah, úgy? – monda kicsinylőleg Marion kisasszony. –
59 XXI  |               Majd vigyázok én rá! – monda Szentirmayné, erős hangnyomatékot
60 XXIII|          indított pert? „Van eszem – monda –, hogy jóltevőmet üldözzem!” –
61 XXIV |            ki szintén nem táncolok – monda a bajnok impertinens hízelgéssel,
62 XXV  |             magadat kedved szerint – monda Rudolfnak –, eredj nőmhöz
63 XXV  |              fekete, mint a gyöngy – monda Rudolf.~– Mint a gyöngy –
64 XXX  |            ajkán és szemein, zokogva monda:~– Meghalt…~– Lehetetlen