Part
1 I | vigasztalódottan monda:~– Nem ér az MA ide.~Azzal kiült a kapu
2 I | tenyerébe. Hála istennek, ide ma nem jön vendég, s örült
3 I | mindegy; tegnap elegáns dáma, ma Aschenbrödel; egyik szép,
4 I | örökséget menten fölvegye.~– Ma foi, semmi egyéb rá nem
5 III | foglalatosságtól vissza?~– Nem, uraim, ma ünnepnap van, nem dolgozunk.~–
6 III | hogy magammal nem vihetem. Ma már voltam ott egyszer,
7 V | s mint szeretném, ha ön ma hirtelen megbetegednék.~–
8 V | tudja, hogy Catalani is ma fog fellépni Zelmirában.~–
9 V | lehet, ne lépjen ön fel ma, ne lépjen itt fel soha
10 V | Jozefine, erős szívvel. – Ma nem fog semmi megrendíteni.~
11 VI | széleszték el a hírt, hogy ma nagy dolgok fognak történni
12 VI | öltözőszobájában marad.~Catalani ma csupa kedély, elmés, néha
13 VI | ő egyes-egyedül maradt.~Ma rendkívüli vásárja volt
14 VI | megsúgták a szépasszonynak, hogy ma reá nagyszerű meglepetés
15 VI | kirakott órát, melyet Abellino ma reggel ajándékozott a szépasszonynak,
16 VI | miszerint ők az okai, hogy ma Mainvielle-né nem Italianát,
17 VI | szólt Rudolf –, mintha ma ti fognátok debütírozni,
18 VI | fellebbentét, mert hiszen ma nevezetes rendkívüliségnek
19 VI | közönség kedvence volt, fogják ma kipisszegni, s a közönség
20 VI | pisszegésre, a sípra nézve ma rossz aratás lehetne, tán
21 VII | másikat eltemeti, s aki ma bálvány volt, az holnap
22 VII | óvatos, amott öntudatlan, ma kicsapongásig víg, holnap
23 VII | annyi ízetlenséget, mint ma; kín, bosszúság volt akárhová
24 VII | kezdett.~– Milyen jól szavalt ma ez a Mars.~És akárhová nézett,
25 VII | búcsúzott.~– Sietnem kell ma még ügyeimet rendbehoznom,
26 VIII | foglalkozásban jár, és hogy még ma pálinkát nem ivott.~A derék
27 VIII | senkit sem ismer, mert ő ma nagy hivatalt visel, mely
28 VIII | esetén megcsapattatódni, ha ma vagy holnap letelik rólad
29 VIII | Mindez arravaló volt, hogy a ma esteli ivásnál jó előkészülettel
30 VIII | elfelejtette, hogy mi nap van ma. Annál érdekesebb lesz,
31 VIII | szerelmes öcsém, tudod-e, hogy ma van piros pünkösd napja?~–
32 IX | mint az országgyűlésbe.~Ma éppen a főrendi táblának
33 IX | nap híre futamodott, hogy ma heves vitatkozások fognak
34 IX | annyira haladtam, miszerint ma a leány meg fog jelenni
35 X | egymásnak:~– Ez is jól felöntött ma valahol!~Tehát másoktól
36 XI | pedig oly szigorú, hogy ha ma egyedül maradna is bárminő
37 XIII | egyedüli fenntartója, még ma este őnála fog lenni. Hogy
38 XIII | De rossz kedvedben vagy ma, te Palkó; hát az aprószentek
39 XIII | születésnapodra ajándékot, amit még ma este el fog küldeni; én
40 XIV | szívesen násznagyod, még ma megkérem a leányt neked,
41 XV | sincsen az ég alatt, még ma nem ettem egy falatot, s
42 XV | a jámbor asszonyság még ma nem evett, minélfogva nagy
43 XV | hogy mi fán terem a pénz. Ma az egész világ csak pénz
44 XV | Kárpáthy János úrnak, hogy még ma keressen fel, fontos, sietős
45 XV | Abellino.~– Ah, Fennimor, te ma kegyetlenül erős lehetsz
46 XV | iránytűd. Diable, neked ma sokat kell nyerned, mert
47 XV | Ostoba szerencséje volt ma. Nem győzött rajta kacagni.~–
48 XV | másvilági kincset nyertem ma. Boldog vagyok. Semmi szükségem
49 XIX | most ezt és ezt kell tenni? Ma nemde ezt végezzük el?”
50 XX | esküdött égre-földre, hogy ő ma képtelen lesz ebédelni,
51 XXI | szilvóriummal meg ne nedvesítsék; ma minden szabad. Ma erős szívűnek
52 XXI | nedvesítsék; ma minden szabad. Ma erős szívűnek kell lenni.
53 XXI | társalg Gergely gróffal, és ma mulatság napja van, kissé
54 XXII | gondolá magában.)~– Még ma előre lefoglalom számodra
55 XXIII | jóltevőmet üldözzem!” – Ma estve találkozhatol vele
56 XXIII | más szeretőt vált, hogy ma gróf Erdeyvel, holnap Kiss
57 XXIV | kedélyesen felkacagott.~– Ma foi, ez naiv kérdés tőled,
58 XXIV | hogy mit vétettem?~– Ön ma nagyon udvariatlan volt
59 XXIV | Felelned kell, hogy miért volt ma rossz kedved?~– Majd holnap.~–
60 XXIV | Majd holnap.~– Nem, nem. Ma kell megmondanod. Látod,
61 XXIV | felelte:~– Ne beszéljünk ma erről.~– Miért ne?~– Hosszú
62 XXVII | hallják?~– Nagyságos uram. Ma nagy öröm szállt nagyságod
63 XXIX | soha, hogy be ne lépjek. Ma mégis utoljára látom azt,
64 Vegszo| időkbe visszamenni. Amonnét ma csak a valódi míveltséget
|