Part

 1 I    |           van, hogy akármerre jár, soha hátra ne merjen tekinteni
 2 I    |            Itt fekszel, te cigány, soha többé nem te kacagván, ~
 3 I    |      Jancsi úr. Nem hallotta az úr soha hírét Jancsi úrnak?~– Ah,
 4 I    |            Valójában?~– Igen. Hogy soha falujából ki nem mozdul,
 5 IV   |   kiáltának többen. – Ez gyönyörű, soha ügyesebben fel nem lehetne
 6 V    |          és e szeretet nem múlt el soha, még akkor sem, midőn elmúlt
 7 V    |           hír, jöhetne a dicsőség, soha nem pótolná vissza.~Egyszer
 8 V    |          fel ma, ne lépjen itt fel soha többet; önt meg fogják gyalázni.~
 9 VII  |       percben más alakot vált, még soha két férfinak nem volt róla
10 VII  |           ő szerelmet nem hazudott soha.~Neki férje van. Ez európai
11 VIII |           s annyit mondhatok, hogy soha sem bor, sem ember meg nem
12 IX   |      voltak birtokosi; idegen, tán soha nem hallott volt előttük
13 IX   |       harapós nagybátya őrzi, akik soha el nem maradnak a sarkából.~–
14 IX   |         elalunni, s le nem fekszik soha, míg ezerféle vízben meg
15 X    |           folytatá újra Mayerné –, soha fel nem kelt az ágyból,
16 XI   | szorgalmatos a leányka? Nem látott soha egyéb példát maga körül
17 XI   |           lefelé lehet, de fölfelé soha. – És mégis annyian elesnek!~      ~
18 XI   |        maradna is bárminő sorsban, soha a véteknek még csak árnyéka
19 XI   |         férfiúnak képzelte azt, ki soha nem mosolyog, csak midőn
20 XIII |             amilyet még nem kapott soha. És újra mosolygott, fel-felkiáltva,
21 XIII |         maga elfért benne, s onnan soha ki nem mozdult. Utódai,
22 XIII |      családi archívum rácsai mögé, soha többé napfényt és kalamárist
23 XIV  |         életre van kárhoztatva, és soha nálam nélkül egy lépést
24 XIV  |          hogy ne hagyjam el önöket soha. Én itt akarok örökké élni,
25 XIV  |     szeretni. Nem mondaná azt neki soha, de szeretne meghalni bele.~
26 XIV  |           juthat ő ily közel hozzá soha?~Soha?~Egy különös gondolat
27 XIV  |            ő ily közel hozzá soha?~Soha?~Egy különös gondolat szállta
28 XV   |         határozatának, nem szóltak soha a férjhezmenetel felől,
29 XV   |        amit az valóban nem is tett soha. Igaz ugyan, hogy esztendőszámra
30 XV   |           lehetett a leányához, és soha jobb alkalma nem volt rá,
31 XV   |     Mayerné –, de nem hittem volna soha, hogy még olyan boldog lehessek
32 XV   |          ember, finom, kellemetes; soha életemben nem láttam olyan
33 XV   |         asszony úgy beszél, mintha soha keresztvíz nem érte volna.
34 XVII |          úr szép neje számára, kit soha el nem hagyott magától,
35 XVII |     kölcsönösen kötelezik magukat: soha senkivel, akitől valamit
36 XVII | költészetnek, minőket nyomtatásban soha nem látni, de amelyeket
37 XVII |    meghalni, és ő ne tudná azt meg soha. Őt látta maga mellett futtatni
38 XVIII|            ilyen rigorózumba fogva soha.~Ha azt kívánta volna tőle
39 XVIII|        dolgokat; legalább életében soha ily jóízűn nem nevetett.~
40 XIX  |          sehol? Tehát őt nem fogja soha látni ez életben többé?
41 XIX  |       téged igazán szeret, s téged soha elárulni, rágalmazni, bántani
42 XX   |            találtam érinteni, amit soha meg nem bocsát. Neki a népszerűség
43 XXI  |             mint olyan emberéi, ki soha sem testi, sem lelki bajokkal
44 XXI  |     vesződik, kinek a feje sem fáj soha, a szíve még kevésbé.~Miután
45 XXI  |         azt a mentét, elcsukja, és soha fel nem fogja venni többé.~
46 XXII |          reszketése elárulja, amit soha nem szabad embernek megtudni.~
47 XXII |       Milyen boldog volna most, ha soha nem tanulta volna e szenvedélyt
48 XXII |         szenvedélyt megismerni, ha soha nem bocsátotta volna lelkét
49 XXIV |           csillagzaton se legyenek soha. Ki kellett állania azt
50 XXIV |             és nem bánta volna, ha soha vége nem szakad e cáfolatoknak.~–
51 XXIV |           nem is volt, nem is lesz soha gyönge, könnyelmű asszony –
52 XXV  |       kedvesebb volt, mint valaha. Soha annyi elmésség, gyöngéd
53 XXV  |            gyöngédség és hízelgés, soha oly szenvedélyesen forrók
54 XXV  |         forrók nem voltak csókjai, soha annyi ittas öröm nem sugárzott
55 XXV  |  kényszerítve, meggyőzve nem, nem, soha!~Ezt a szót, a kegyelemkérés,
56 XXV  |         Angyalarca azt nem mutatta soha…~
57 XXVI |        termete megváltozott azóta, soha rá nem ismernél. Az a szép
58 XXVII|     megtanuljon és ne felejtsen el soha, hogy majd ha egykor a nagy
59 XXIX |            nem jöhetek el mellette soha, hogy be ne lépjek. Ma mégis
60 XXIX |          bejöttem azóta a szobába, soha egy betűt nem olvastam abból.
61 XXIX |            nem jövök vissza többet soha. Holnap sima fal lesz az
62 XXIX |     fejében le nem foglalhatja, és soha egy napot is előlegezni
63 XXXI |          és annak nevét sem mondta soha senkinek, a sírba vitte