Part

 1 I     |         egy kis gorombaságért, és semmit sem lehetett olyan könnyen
 2 I     |          kapálózott, nem használt semmit, ott tartották mindaddig,
 3 I     |              A képe mutatta, hogy semmit sem fog adni.~Az idegen
 4 I     | nemesember és kocsmáros; nem tesz semmit; Stuart János fejedelmi
 5 I     |      tudtam elfelejteni. Nem tesz semmit. Én tudok négerül is. Az
 6 I     |   kebléből.~– Ez azonban nem tesz semmit – folytatá a chevalier megnyugtató
 7 I     |           a magaviseletében, hogy semmit sem tűrhet, ami külföldi,
 8 IV    |           Nesze, fiam; és ne félj semmit, ezután is tudj büszke lenni!”~
 9 IV    |           és eltávozott.~– Hát ti semmit sem fogtok mozdítani, he? –
10 VI    |       Benn a színházban minderről semmit sem tudtak; tizenkétszer
11 VII   |     Rudolf hallgatott, nem felelt semmit.~Tehát Byron elébb meghalt,
12 VIII  |          irányban, nem látott már semmit, futni fog, amíg meg nem
13 IX    |        fiak, leányok nem tanultak semmit; a leányoknak úgysem kell
14 IX    |         asszony akkor legjobb, ha semmit sem tud; a fiak csak abban
15 IX    |      jurison túl nem kellett neki semmit tudni.~Nép? Az nem létezett
16 IX    |          Halljuk!”, úgyhogy éppen semmit sem lehet hallani.~A beszélő
17 X     |     olyasvalamit hebegett, hogy ő semmit sem tud.~– Milyen szép családdal
18 X     |          a fenyítőházba; ha pedig semmit sem tud azokról – akkor
19 XI    |           ki mindenütt figyel, ki semmit el nem néz, ki tán még álmában
20 XI    |        lenni.~Teréz nem válaszolt semmit, csak érzékenyen szorítá
21 XI    |      kérem, hogy rólam ne szóljon semmit. A derék leány végett kérem.
22 XII   |       gazdag úrtól. Nem beszéltek semmit. Ez ugyan egyrészről megnyugtató
23 XII   |          még senki sem tud felőle semmit, tehát a baj még nem olyan
24 XII   |          eltűnt, neki sem szóltak semmit, hogy hova mennek, ami elég
25 XII   |    munkásnak, kiről senki sem tud semmit?~E levél így szólt:~„Ön
26 XIII  |    Fricinek – nem, ennek ne írjon semmit – mert képes volna adóslevelet
27 XIV   |     Hogyne érteném. Tagadja ki!~– Semmit sem ért ön. A jószág ősi,
28 XIV   |          hiszem, uram, nem hiszek semmit, amit ön mondott. Érzem,
29 XIV   |      mondhatja azt, hogy nem érez semmit az ifjú iránt; de akkor
30 XIV   |       felsóhajtott, és nem felelt semmit.~– A kérő derék fiatalember,
31 XV    |         érdekelteken kívül felőle semmit, azoknak pedig természetökben
32 XV    |           érte eladni? Úgyszólván semmit, olyan chimérát, aminek
33 XV    |           de mind nem használt az semmit, amint leányához ért, ott
34 XV    |          ember úgy van néha, hogy semmit sem tud érezni; az egyik
35 XV    |           kérlek: ne szólj előtte semmit leendő férjhezmeneteledről.
36 XV    |   maradjon, úgy nem tudhat afelől semmit Mayerné – tehát más oka
37 XV    | megpirította a kenyérszeletkéket, semmit sem hagyott a cselédnek
38 XV    |           kevés cukorral, így ni. Semmit sem feledtem még el.~Az
39 XV    |          Boltay mester nem értett semmit.~De Teréz kezdé érteni.~
40 XV    |         mindenki úgy tesz, mintha semmit sem tudna róla. János úr
41 XVI   |         Fennimor nem látott többé semmit, még egy döfést akart neki
42 XVII  |            de Teréz nem felelt rá semmit, s Fanny oly kínos helyzetben
43 XVII  |      megérkeztével Kárpátfalvára, semmit sem talált már ott a hajdani
44 XVII  |       meglepetve, midőn hazaérve, semmit sem talált azokból, amiktől
45 XVIII |      kérdé mosolyogva Fanny. – Ha semmit sem hozott, annál jobban
46 XVIII |         erről nem beszélünk többé semmit, hát akkor én itt maradok
47 XVIII |       vagy bocsánatot.~– Nem tesz semmit – suttogá nagy lassúsággal
48 XIX   |        hat; általjában iparkodjál semmit sem beszélni előtte, mert
49 XIX   |       Ennek a neve után nem írunk semmit, könnyű lesz ráismerni.~–
50 XX    |       Nihil de nobis sine nobis” (Semmit rólunk nélkülünk) alapelvét
51 XXI   |          ember olyan ostoba, hogy semmit sem akar elérteni, amivel
52 XXII  |   távozott el.~Fanny nem szólt rá semmit. Csak kezét húzá végig homlokán,
53 XXII  |         mikor szomorú vagy, mikor semmit sem óhajtasz, akkor én igen-igen
54 XXVII |         Mondjad, mondjad! Ne félj semmit, megértjük mi! Mit mondtál
55 XXVII |      látott ő senkit, nem hallott semmit, csak őt látta ott fekünni
56 XXVII |     hallik. Nem lát ő, nem hall ő semmit. Csak a haldoklóra néz némán,
57 XXVIII|    egyedül, és ne kérdezzen tőlem semmit.~Rudolf bámulva ismert rá
58 XXVIII|     kigúnyolni.~Rudolf nem felelt semmit, de félrefordítá arcát.
59 XXIX  |           sem ért, sohasem tanult semmit, nincs testének, lelkének
60 XXIX  |            Feltűnt, hogy János úr semmit sem evett, és nem ivott.~
61 XXIX  |     ellakni, s holnapig nem eszik semmit.~Vén cselédje azonban, ki
62 XXXI  |        azoknak nem hagyományozott semmit, akik emlékét válogatott
63 XXXI  |          ámbár miránk nem hagyott semmit – a fukar, azért mi mégis