Part
1 I | utána. Én leszidom őket, ők nem elégszenek meg, mennek
2 II | gazdagságaik vannak otthon, hogy ők kölcsönözhetnének nekem;
3 IV | húzogassák a palackokból, míg ők azoknak tartalmát ürítik.
4 V | számításain! Rémültökben ők adták azt a tanácsot Deboureux-nek,
5 V | kihívás volt ellenökben; ők tért nyitottak neki, hogy
6 VI | hitetni el a világgal, hogy ők vetélytársnéik ellen nem
7 VI | tudta elfelejteni, miszerint ők az okai, hogy ma Mainvielle-né
8 VI | druszáidért (oignon = hagyma). Ha ők a végletekre mennek, megyünk
9 VI | mennek, megyünk mi is oda.~– Ők! ők! De kik azok az „ők”?
10 VI | megyünk mi is oda.~– Ők! ők! De kik azok az „ők”? Hiszen,
11 VI | Ők! ők! De kik azok az „ők”? Hiszen, ha csak egyet
12 VII | ifjú már nem volt sehol; ők azon pillanatban, midőn
13 VII | ez esetre készíteni. Ha ők is jelen lettek volna, akkor
14 VII | egy szó, egy tekintet elég ok ölni és halni. Szegény embernek
15 VII | között az a hit él, hogy ők nem tartoznak vele senkinek.~
16 VII | szellemerőt adott a sors, de ők kikerülték, nem keresték
17 VIII| állapotban kellene lennünk, mint ők, márpedig olyankor olvasni
18 VIII| takarodjék ki a szobából, csak ők maradjanak egymással egyedül.~
19 VIII| átviszi. Hol nők vannak, ott ők nem tudnak mulatni, vagy
20 VIII| kifizettem az ezer forintot, ők atyafivá fogadtak, a diplomát
21 IX | diadalát ünnepelhették. Ők nagyon drágán vásárlák meg
22 IX | boldog öntudatban, hogy ők nemcsak az igazi életbölcsesség
23 X | nehogy a többiek megtudják, s ők is fizetésjavítást követeljenek.
24 X | nénéidnél? És lenni az, ami ők?~Azzal megfogá a leány kezét,
25 XI | polgári körökben nincs annyi ok félteni a leányokat, mert
26 XI | oly kinccsel bír, amivel ők nem: ártatlansággal. Minő
27 XI | bement, akkor meg bezáratták. Ők maguk azután a padlásszoba
28 XII | és – Miklós.~Mit írhatnak ők ez árva fiúnak, ők, a nagyok,
29 XII | írhatnak ők ez árva fiúnak, ők, a nagyok, a nemzet ünnepeltjei,
30 XII | ki lehessen jelen – mint ők mondják – a tragikomédián.~–
31 XIII| dolmányban.~Ez is oly ősz, mint ők; együtt nőttek fel, együtt
32 XIII| nagyteremben ebédelnek, ők azalatt az előszobában Dobozyt
33 XIV | nagyra fognak nőni; ha egyéb ok nem volna is, mely Kárpáthyt
34 XIV | bele; lássa, ez elégséges ok arra, hogy halálos ellenségek
35 XIV | szeretnek, s akit annyi ok van szeretni. Nem, senkit,
36 XV | levetém a ruhákat, amiket ők vettek nekem, előkerestem
37 XV | nagyon szeret. Ezt nem volna ok miért tagadni. Szeresd te
38 XV | magukat viselniök, mint ahogy ők viselték. Mindeniknek volt
39 XV | megszerette, elszöktette; ők elébb kiátkozták, kitagadták,
40 XV | el tudtak ítélni. És most ők mondják azt, hogy hiszen
41 XV | dolgokrul firkálni, de azért ők is csak azt nézik, hogy
42 XV | házigazdáé. – Magyarul beszélve: ők adják a pénzt az estélyekhez,
43 XVI | határozottan kijelenték, hogy ők pisztolyra nem engedik őket
44 XVI | a többit majd elvégzik ők.~A tanúk gyanítani kezdék
45 XVI | valamelyik elesik, mint ők maguk.~A vívók újra szemközt
46 XVII| viseltetnek, mintha éreznék, hogy ők képezik az állatvilág arisztokráciáját,
47 XIX | gondolaton kacagniok, hogy ők most teljes elszántsággal
48 XIX | vásárolják, és olvassák, mert ha ők nem vennék, nem tudom, hogy
49 XIX | vigadtak afölött, hogy ők most hogy megszólták a világot.~ ~
50 XX | illendő, hogy hallgathassák ők is, és nyilatkozhassanak.~
51 XX | kérdem és újra kérdem, mi ok tarthatna engemet vissza
52 XX | egyéniségei az országnak. Mi ok tarthatna engemet ettől
53 XX | arcát, ez csak annál erősebb ok volt az obligát ostromlásra.~–
54 XXIV| az érdemes férfiút? Mert ok nélkül ő nem szokott fáradni
55 XXIV| kellene választania? És ők karöltve járnak. Igazi belle
56 XXIV| hogy gyönge nő vagy?~– Ok nélkül?~– Nem ok nélkül.
57 XXIV| vagy?~– Ok nélkül?~– Nem ok nélkül. Ő egy csoport üres
58 XXV | eloszlottak, késő estve, ők ismét kettecskén maradtak.~
59 XXVI| hogy rájuk ne gyanakodjék, ők ártatlanok az egészben,
60 XXVI| ártatlanok az egészben, ők nem dicsekedhetnek Kárpáthyné
61 XXXI| a szép szemeknek, hanem ők is elmondák:~– Nagynénénk (!)
|