Part

 1 I    |             és hogy azt nemesembernek mondani, még ha kocsmáros is, valóságos
 2 I    |           székre, s onnan búcsúztatót mondani fölötte.~A nagy úr kacagott,
 3 I    |              vált az „r” betűt ki nem mondani, s ez egész Coblenzig terjedt,
 4 I    |                Merje nekem még valaki mondani, hogy az én kedves onklim
 5 I    |               plaisanterie? Minek azt mondani: „Ki nem fizetem”? Une bagatelle:
 6 I    |            diable! Hát hogy mer ilyet mondani?~– A ház azé az úré, aki
 7 II   |            ilyen jó újságot tud nekem mondani, tudok én önnek mondani
 8 II   |               mondani, tudok én önnek mondani különbet, de rosszat.~–
 9 II   |              szegénység. Én meg tudom mondani minden idegennek az állását,
10 II   |              lőtte magát?~– S mit fog mondani, ha néhány rongyos százezer
11 III  |               hogy nagyon sokat akart mondani.)~Rudolf mosolygott az utóbbi
12 IV   |          tudott róla valami anekdotát mondani.~– A minap az orosz követségi
13 IV   |            ennél nagyobb gorombaságot mondani? Hát úgy nézek én ki, uraim,
14 IV   |          uraim, mint akinek azt lehet mondani, hogy nincsen pénze? Hah!
15 IV   |               érte.~– Egyet hagyj még mondani – szólt István, mi később
16 VI   |              Hát érdemes ennek igazat mondani? – szólt Rudolf, szemüvegét
17 VII  |       műszerein, míg e nevet ki tudja mondani:~„Chataquéla.”~Pedig már
18 VIII |             akkor magyarul nem tudták mondani), melyet azonnal zsibongó
19 X    |             van, könnyű lesz neki azt mondani, hogy az más Mayer leánya,
20 X    |            udvariasságokat jöttem ide mondani – beszélt száraz hangon
21 XI   |              ábrándok után azt szokta mondani nénjének, hogy egykor ő
22 XI   |             egyszer ki találta előtte mondani, hogy titkos jóltevője nem
23 XII  |            nekem okaim vannak meg nem mondani sem azt, hogy hová, sem
24 XIII |               talpadi erdőm! Meg kell mondani annak az embernek, hogy
25 XIII |              ki? Mit fognak egymásnak mondani?~Még egy kicsinyt lefeküdt
26 XIII |        mutatni a verset, amit el akar mondani asztal felett, ha nincs-e
27 XIII |               hogy akarna még valamit mondani, de az csak egy hosszú,
28 XIV  |         erényt, valótlanságokat fogsz mondani, és nem segítesz rajta.
29 XIV  |         mintha várná, hogy mit fog rá mondani a kézműves. Az csak fejével
30 XIV  |      Bizonyára a világ őrültnek fogná mondani, aki ezt visszautasítná.~
31 XV   |             akarnám azt az iszonyatot mondani, ami az én házamban naponta
32 XV   |         beszéde van a zsidóval, akará mondani a göröggel, csak tessék
33 XV   |              van, el nem tudtam volna mondani szájjal.~Teréz felbontá
34 XV   |        Boltayék lakáig; ott azt fogja mondani, hogy vásárosokkal érkezett.
35 XV   |             Ezúttal nem paradoxon azt mondani: természethű prozopopea.~
36 XV   |          lekötelezőt, valami érdekest mondani, frissen sült újdonságokat,
37 XV   |            lépett, aki nem talált mit mondani.~Fanny üdvözlé őt.~– Uram,
38 XVII |           akadt a szó, midőn ki kelle mondani:~– Barna Sándor.~És akkor
39 XVIII| asszonyságokról ítéletet és véleményt mondani, mint akiknek a nevei itt
40 XVIII|              elfeledi, hogy mit akart mondani.~Azután vevé is a hosszú
41 XVIII|              szegény. Alig tudott mit mondani, oly zavartnak, oly elfogódottnak
42 XIX  |           nehéz.~Könnyű a férjnek azt mondani, én holnap vagy egy hónap
43 XIX  |         gorombának, neveletlennek fog mondani, hanem ez a legszelídebb
44 XX   |       iparkodik több szépet és okosat mondani, mert szép szemek néznek
45 XX   |       végiggondolva a frázist, melyet mondani fog:~– Asszonyom! Próbálták
46 XX   |            hogy még furcsábbat tudjon mondani. Egypár buzgó bámulója a
47 XX   |             hogy nők is vannak jelen, mondani szoká: castis sunt omnia
48 XXII |             nők meg szoktak egymásnak mondani. Hallja dicsőített nevét,
49 XXIII|      mindenféle gorombaságot el lehet mondani, de ki aztán mindenféle
50 XXIV |              sem akarok semmi rosszat mondani felőle; ő egy feddhetlen
51 XXIV |            ötven ember előtt el fogja mondani ugyanezen szép hírt; egy
52 XXIV |             önre igen sok elméncséget mondani?~– Képzelem, hogy azok mind
53 XXIV |               kellemetlen.~Mást akart mondani, de rajtakapták.~– Ah, ez
54 XXIV |                  Flóra nem tudott mit mondani a csodálkozás miatt. Akármi
55 XXIV |                Ha azt fogják rólad is mondani, amit őróla, hogy könnyelmű,
56 XXV  |             pedig a férj jelenlétében mondani egy nőnek nem gentleman
57 XXVII|            tudná ő jól, hogy mit akar mondani, de nem találná rá az igazi
58 XXVII|             mi az, amit ön nekem akar mondani, hogy mások meg ne hallják?~–
59 XXVII|              tenni azt.~– Mit akar ön mondani? – ordíta fel ijedten Kárpáthy,
60 XXIX |          napjaiban is – fogják egykor mondani az utódok, akik végrendeletét
61 XXXI |        boldogabb, aki bolondabbat tud mondani.~– Megtért az öreg vénségére –