Part
1 I | szól Bús Péter morogva, s oda se néz, hanem bemegy a konyhába
2 I | komédiásai játszanak, s oda hozatja a legelső énekesnőket
3 III | jegyezve Rousseau neve, s oda felállva éppen ráláthatunk
4 III | fajunk lejátszta szerepét, s oda fog térni, hová elődei:
5 IV | vele.~Azon percben érkezünk oda Rudolf gróffal és társaival,
6 IV | a szerencsétlen inasnak oda kellett állani kisasszonya
7 IV | természetesen ahova a dámák mennek, oda sietnek a férfiak is, egyszóval:
8 V | művészetének él, ha nem veti magát oda a világ zajának, hasonló
9 V | Nem. Elvitetem magamat oda, félholtan vitetem a nézők
10 VI | Minden szem, minden látcső oda volt fordulva, minden tenyér
11 VI | El kell őket csitítani.~– Oda ne menjen ön uram, mert
12 VI | itt nem viselnek.~Abellino oda irányzá látcsövét.~– Bon
13 VI | végletekre mennek, megyünk mi is oda.~– Ők! ők! De kik azok az „
14 VII | kezemnél fogva, hogy menjek oda.~– Ön bement, s egy bölcsőjében
15 VII | a figyelmet, s mindenki oda nézett. Rudolf maga is követé
16 VIII | tintával, ahogy a tollakat oda szokták verni.~Még csak
17 VIII | kisült, hogy nem is ért oda hamarább, csupán csak hogy
18 VIII | bokrai közé vette magát, oda látták becsörtetni, s egész
19 VIII | vetéseken, gyakran visszatér oda, ahol meggyaláztatott, de
20 VIII | már többen a lovasok közül oda kezdettek hozzá seregleni,
21 IX | körül; ne nézzetek nagyon oda, mert észreveszi, és elriad.
22 IX | Valóban ő volt az – mondák oda alant. – Ez ördögség Bélától!~
23 X | kérdezik, hogy ki vetette oda – ha egy napon maga az asszony
24 X | úr bűnbánó képpel lépett oda hozzá, mintha ő vétett volna
25 X | tisztes kisasszonyt. Hová? Oda valamelyik merveilleux mellé?
26 X | lépjen a virágágyakba, mert oda kakastaréj meg vitézsarkantyú
27 X | magához akarja venni, adja oda isten hírével, önnek marad
28 X | leányát magához venni, adja oda minden feltétel alatt, levegye
29 XI | idő óta gyakran küldözött oda egy fiatal legényt, első
30 XI | magasztos ének!~Erre csakugyan oda kellett fordulnia, hogy
31 XII | Harmadik vasárnap maga jött oda Abellino.~A jámbor asszonyság
32 XII | korukban, vagy talán azért ment oda, mert Boltay uram fogadott
33 XII | volna.~– Óhajtanám, hogy oda ment volna! – ordíta az
34 XII | amely fa mellett álltam, oda fúródott a golyó; hát diszkréció
35 XIII | roppant templomot építtetett oda harangokkal és orgonával
36 XIII | rávetették a fejöket, hogy oda menjenek játszani. A honorárium
37 XIII | talpadi erdőmnek; vágtassunk oda, ott bevárhatjuk, míg a
38 XIII | embernek, hogy ültessen oda még egynehány seprűnyelet,
39 XIII | szomszédja poharába, ha oda nem néz. Az alsóbb rendű
40 XIV | furfangot gondoltak ki, hogy oda bejuthassanak; majd átöltözött
41 XV | virtusokban neveltek fel, eredj oda! Azok az emberséges emberek
42 XV | vagyok a szobában. Mindig oda képzelem az ablakot, ahol
43 XV | múlt el egy nap is, hogy oda ne jött volna, s számtalanszor
44 XVI | mondá – bűneiért vezekelni.~Oda nem követjük, ha visszajön,
45 XVII | nagyon meglátszik, hogy oda szokta törülni a tollat,
46 XVII | az emberek egymást húzzák oda. Mindenki arra gondol, hogy
47 XVIII | ripőkjei és menyecskéi csalnak oda, hanem a szép nő, az elhírhedett,
48 XVIII | felére nézett a papirosnak, oda, ahol már semmi sem volt
49 XVIII | szívénél fogva mindenütt oda foga vonni a magnetikus
50 XX | pedig úgy tettek, mintha oda sem hallgatnának, szomszédjaikkal
51 XX | pillanatában egy szolga lépett oda Szentirmaynéhoz, s egy levelet
52 XXI | sem tudja honnan termett oda, Varga uram ugrott Fanny
53 XXI | figyelmeztesd őket, ott könnyen oda lehet veszni.~Palkó rögtön
54 XXII | s gyöngéden tapasztá azt oda.~Fanny megfogá mindkét kezével
55 XXIV | gyermekek is emlegetik; oda kellett nyújtania szívét
56 XXVI | egész csomó gavallért húz oda magával, kik elhagyják tekeasztalaikat,
57 XXVIII| hadd menjen, hadd vigye oda bánatát, és felejtse ott;
58 XXXI | Egy banda cigányt állított oda ágya fejéhez, akik parasztnótákat
59 XXXI | menyecske, s kaptam volna én oda a házhoz, fogadom, hogy
60 XXXI | gyermek. Ő gyalog is elmegy oda, ha térden állva kell is
|