Part

 1 I     |          félrevágva szájában, elnézte boldog nyugalommal, mint kárhozik
 2 III   |         minden tudósnak a föld alatt. Boldog barbárok ti, kiknek nincsenek
 3 III   |                 Ha minket értesz azon boldog barbárok címzete alatt,
 4 III   |               a réginek meghal; lehet boldog nép, de nem lesz magyar,
 5 III   |           tartom azt lehetetlennek.~– Boldog fiatalember, hány éves vagy
 6 V     |          tőlem? Híremet? Akkor leszek boldog, ha azt elfeledtem. Te enyim
 7 VII   |        ragyogtak, arca derült volt és boldog. Hogy fogják áldani majd
 8 VII   |           láthatni újra?” Most milyen boldog lehetne, ha e két kérdés
 9 VII   |            hazafi, jó férj, egyszóval boldog ember. Lássa, Rudolf – és
10 VII   |              ne maradjak.~S azzal egy boldog ember szelességével meghajtva
11 IX    | parasztkötelességnek, s éltek abban a boldog öntudatban, hogy ők nemcsak
12 X     |             dolgai után.~Vannak olyan boldog emberek, akik sohasem akarják
13 X     |            elmondá nekik, hogy milyen boldog ő, hogy becsületes hírnevét
14 X     |             az én leányaim! – mondá a boldog családfő magában.~Születése
15 X     |            lett volna, mint a hajdani boldog időkben szoká, midőn még
16 XI    |            éntőlem, sátán!”~Szentírás~Boldog isten! Mennyivel közelebb
17 XI    |               kézimunkája mellett oly boldog tudott lenni.~Teréz nem
18 XIII  |           batkát sem adok. Addig volt boldog az ország, amíg tudósok
19 XIV   |             feleletére. Ön bizonyosan boldog, nyugodalmas sorsot készíte
20 XIV   |               elfogadja. És nem leend boldog. Mi által lenne az? Ha férje
21 XIV   |           keresztül, és senki sem tud boldog lenni, és így fut egyik
22 XIV   |          tanácsot ad.~Te lásd magadat boldog unokákkal játszó örömapának,
23 XV    |             Mayerné volt. A leány nem boldog. Ezt gondolá. A leányt nagyon
24 XV    |            volna soha, hogy még olyan boldog lehessek valaha, hogy teveled
25 XV    |              más beszédet.~– Te ugyan boldog vagy ennél a háznál. Látom,
26 XV    |             egyetlen leányom. Jaj, be boldog vagyok én, hogy melletted
27 XV    |         másvilági kincset nyertem ma. Boldog vagyok. Semmi szükségem
28 XVI   |               Kárpáthy János pedig, a boldog, a túl boldog nábob szép
29 XVI   |          János pedig, a boldog, a túl boldog nábob szép feleségével elutazott
30 XVIII |          korából való.~– És házassága boldog? – mondá inkább magában,
31 XVIII |               nem úgy van; engedjen e boldog hitben maradnom – engedje,
32 XVIII |             Kedves hitelesítő pecsét! Boldog okirat, mely benne részesül.
33 XVIII |          nagyon sírt, akkor igen-igen boldog volt.~Flóra pedig mosolygott
34 XXII  |       jelentene ez?~„Ha te nem volnál boldog, nem volnék én boldogtalan!”~
35 XXII  |             Lássa mindennap a barátnő boldog arcát, s hallgassa édes
36 XXII  |               forrósága támad!~Milyen boldog volna most, ha soha nem
37 XXII  |         könnyek felszárításában. Légy boldog azon áldások által, miket
38 XXII  |            tehát megígéri ön nekem?~– Boldog vagyok valamit kedvedre
39 XXII  |              beteg apró kívánatait, s boldog volt, hogy ő nyújthatá neki
40 XXIV  |             nő szerelme által lehetne boldog, még tűrhetlenebbé tette
41 XXV   |              útfélről.~– Ime, itt egy boldog család. Három férj és három
42 XXV   |             boldogsága. Ezek itt mind boldog szerelmesek.~Ezzel elveté
43 XXV   |             színe mutatja, hogy élete boldog.~Itt megdörzsölé Rudolf
44 XXV   |       behintve látszik lenni. Ezek is boldog szeretők; de most tekintsen
45 XXV   |              megérdemelte volna, hogy boldog legyen. Csak egy percig
46 XXV   |          legyen. Csak egy percig volt boldog életében. Midőn zokogva
47 XXVI  |              szerencsétlen; neki csak boldog emberekhez van köze.~– Eszerint
48 XXVI  |             dicsekedhetnek Kárpáthyné boldog hajlandóságával.~E percben
49 XXVII |           dereng. Most már álmodhatik boldog szerelemről – a föltámadásig…
50 XXVIII|          mennyire szeretteték! Milyen boldog lett volna, ha ez ifjún
51 XXVIII|          senkit; még most is élne, és boldog volna. Mennyi nemesség,
52 XXIX  |           hogy szállhassak sírba azon boldog gondolattal, hogy őmellette
53 XXIX  |              őmellette fogok alunni a boldog feltámadás napjáig, melyet
54 XXIX  |              Én azt akarom, hogy fiam boldog legyen. Mi a boldogság?
55 XXIX  |         bírtam mindezt, és nem voltam boldog. Lelke legyen gazdag. Észes,
56 XXIX  |             Légy atyja gyermekemnek!” Boldog gyermek! Milyen jó atyát,
57 XXIX  |      nemsokára nyugodni fogok, örökké boldog legyen, és viruljon, hogy
58 XXX   |            mintha valódi anyja volna.~Boldog gyermek!~A legnagyobb csapásokon,
59 XXX   |             be utána.~Most már örökre boldog!…~
60 XXXI  |             találkozandunk vele, mint boldog édesanyát látandjuk, angyalszép