Part
1 I | Jöjjön közelebb kend! – kiálta a kocsmárosra erőtetett,
2 I | De már azt kikérem! – kiálta a bohóc. – Az nekem atyámfia,
3 I | Gyárfás? Hol kuttog a poéta? – kiálta összevissza; pedig ott áll
4 I | kend szemtelen tolvaj! – kiálta rá a nagy úr. – Hisz ez
5 I | csalárd semmirekellő! – kiálta fel az úr. – Így szedsz
6 I | ventrebleu! Eh, sacrebleu! – kiálta a jövevény (ennyit tanult
7 I | gyertyával, signore contadino! – kiálta utána az idegen.~– Megkövetem,
8 I | ha gondolhattam volna! – kiálta felugorva a chevalier, s
9 I | Hiszen nem ajándékot kérek! – kiálta végre szóhoz juthatva. –
10 I | tulajdon bőrömre?~– Eh! – kiálta fel türelmetlenül Abellino,
11 I | koporsóba?~– Koporsóba! – kiálta fel összerendülve az öreg,
12 I | Hagyjatok mindent, ahogy van! – kiálta az öreg. – Nem kell semmihez
13 II | meg.~– Ah, ez gyalázat! – kiálta Kárpáthy, felugorva fektéből. –
14 II | kielégíteni.~– Miből? – kiálta föl dühvel Abellino. – Ha
15 III | De már azt tagadom! – kiálta egyszerre mind a két ifjú
16 IV | Ohó, ez kissé sok lesz! – kiálta fel e szóra Iván herceg,
17 IV | üveg? A gróf úr elájul! – kiálta tréfásan Debry.~– Halljuk
18 IV | már valaki beleszólt! – kiálta bosszúsan felpattanva Abellino.~–
19 IV | minekünk ezt megtudnunk? – kiálta fel egy türelmetlen hang.~–
20 VI | Nemours és Berry hercegnők? – kiálta büszkén a szépasszony, ki
21 VI | Megőrült ez az Oignon? – kiálta Kárpáthy elég hallhatólag,
22 VI | pillanatban egy férfihang kiálta az első karzatról:~– Au
23 VI | karzatokra! Fel a karzatokra! – kiálta Abellino. – Ha kell botrány,
24 VI | karzatokra! Előre, barátaim! – kiálta elhatározottan.~Annyi esze
25 VI | tüdőket.~– Itt vagyunk! – kiálta az első diadallal, a legfelső
26 VII | világból.~– Ide, ide, madame! – kiálta ekkor hirtelen egy nemes
27 VII | Uraim, ez irtóztató! – kiálta Chataquéla a körülállókhoz
28 VII | önre bízni?~– Én, én! – kiálta hevesen Chataquéla. – Gyorsan
29 VII | előidézett, s erős, csengő hangon kiálta:~– Előre, uraim! Hozzátok
30 VII | negyedik.~– Ah, ez bolondság! – kiálta fel Iván. – Ti oly könnyen
31 VII | fejért!~– Áll a fogadás! – kiálta Abellino kacagva, s megragadá
32 VII | maga elé.~– Mit tevél! – kiálta ijedt tekintettel. – Megcsókolál,
33 VIII | a zászlót, s diadalmasan kiálta a legényre:~– Ne is gondold,
34 VIII | Nem kell az a kalap! – kiálta rekedten a legyőzött lovas,
35 VIII | Ide azt a poharat! – kiálta végre Bandi, s hozzáfogott
36 VIII | Hát ez micsoda új módi! – kiálta Miska, amint beereszteték,
37 VIII | selyemkendőjével.~– Hát aztán! – kiálta Jancsi, ki kezdett dühbe
38 X | Mit! Melyik leányom? – kiálta fel Mayer.~Hirtelen annyifelé
39 X | egy bornyú a vágóhídon! – kiálta rá végre epés kifakadással
40 X | rendkívüli pokróc hangon kiálta rá, daróc mimikával kísérve
41 X | gipszfigurának.~– Mi?! – kiálta még nagyobb tüdőfeszítéssel
42 X | úrnak pártját fogom fogni? – kiálta az asszesszor oly hangon,
43 XII | Mit cselekszik ön? – kiálta rá egyszerre mind a két
44 XII | Helyre! Helyre, uraim! – kiálta Rudolf véget vetendő a gyöngédtelen
45 XIII | mit tátja kend a száját? – kiálta Jancsi úr a háta mögött
46 XIII | ereszd a szádon többet! – kiálta rá Jancsi úr. – Ha az befog
47 XIII | évre. Most megbotránkozva kiálta Jancsi úr a széke mögött
48 XIV | millióra.~– Másfél millió! – kiálta fel elszörnyedve a kézműves,
49 XV | Fanny.~– Hajts Pozsonyba! – kiálta János úr nyugtalan sietséggel,
50 XV | nem árt.~– Ah, házasság! – kiálta Griffard úr. – Ön megházasodott?~–
51 XVI | rajta.~– Ah! orgyilkos! – kiálta fel Kárpáthy a döfés fájdalmára,
52 XX | nagyon szereti.~– Mi az? – kiálta Málnay – krumpli? – De már
53 XX | Uram, ne mondja tovább! – kiálta le a karzatról Marion kisasszony –,
54 XXII | ezeret! Ne is egyet! – kiálta örömmel János úr, hogy neje
55 XXIII| volna.~– Ördög és pokol! – kiálta fel dühösen Abellino, kiszakítva
56 XXVI | nevetve.~– Ah, ez infámia! – kiálta fel magánkívül Abellino.~
57 XXVI | megcsókolni.~– Ki az? Ki az? – kiálta Abellino megragadva Kecskerey
58 XXX | Meghalt…~– Lehetetlen az! – kiálta Rudolf, és sietett János
|