Part
1 I | Hozott isten, kedves, édes, jó barátom!~A kacaj újra
2 I | az ilyenfajta beszédet, édes uramöcsém, nem szeretem
3 I | tán háborút indít?~– No, édes onkli, minek ez a plaisanterie?
4 I | livres. Mi az magának?~– Már, édes úröcsém, nagyon sajnálom,
5 V | nyelvén beszélt, a hazai édes barbár nyelvet pedig édesatyjától
6 VII | kell, pedig mily könnyű és édes az ő bírhatása!~Ez ád legnagyobb
7 VII | honvágytól lelkesülhetni.~– Édes Rudolf – szólt komolyan
8 VII | hasznavehetetlen vagyok.~– Nem úgy, édes Rudolf, azt én jobban tudom.
9 VII | komolyan megbotránkozék.~– Édes Rudolf, nem jól esik öntől
10 VIII | város.~– Hát azt számolod-e, édes öcsém, hányszor mentek kárba
11 VIII | mint kérdezősködnek gondos édes mamák a derék ifjú körülményei
12 IX | lehet képzelni, mikor az édes unokabátyja ellen feltámad,
13 X | kérdezőnek:~– Sohase civódjék ön, édes barátom, testvérével ily
14 XIII | alatt a vendégszerető fa édes gyümölcseivel.~Kárpáthy
15 XIII | akárkit meglepett volna.~„Édes öcsémuram!” – kezde az öreg
16 XIV | ha a könnyelműség és az édes bűnök kerítőjévé szegődött,
17 XIV | hiába töröd rajta a fejedet, édes poétám, miként szabadítsd
18 XIV | és a keserűre, hogy ez az édes. Talán meglehet, hogy ha
19 XIV | Megváltoztatta életrendét.~– Ah, édes gyámapám, ez ugyebár csak
20 XIV | töviseé, és azután mindig ez édes fájdalomról gondolkozni,
21 XV | óh, lelkem jó leányom, édes szép leányom, te – így kezdé
22 XV | visszaadni. Attól őrizkedjél ám, édes leányom; hogy ha valamely
23 XV | gyorsan!)~– Nagyon sok, édes leányom, annak háromezer-hatszáz
24 XV | Egy percig várjon még, édes bátyám – szólt Fanny –,
25 XVIII | boldogságot, szerelmet, nyugalmat, édes öntudatot.~És az előkelő
26 XVIII | azonnal felállt.~– Ugyan, édes Varga bácsi, maradjon ülve,
27 XVIII | Hát mit hozott nekem, édes jó Varga bácsi? – kérdé
28 XVIII | akárki szóland hozzá, bárminő édes nyelven, a nyájas szavak
29 XVIII | jószágigazgató felé fordítá.~– Édes Varga bácsi, megbocsásson,
30 XVIII | Tessék.~– Nem szóltam, édes barátom – felelt Fanny,
31 XVIII | nyájassággal fordult ismét hozzá.~– Édes barátom. Tekintsen engem
32 XVIII | Helyesen, nagyon helyesen, édes barátom. Ön csak azokat
33 XVIII | gyanúsításokra, s a legkellemesebb édes, kedves, csengő hangon iparkodott
34 XVIII | mint Rudolf. Bocsánat, édes szomszéd; érzem, hogy önt
35 XVIII | látja.~– Mondja ön – szólt édes vonzalomtól reszkető hangon
36 XX | mondva:~– Tetszünk egymásnak, édes öcsém, tetszünk egymásnak.~
37 XX | szemeivel, s oly csodás, oly édes hangon tudott beszélni hozzá.
38 XXI | egyszerre talpra ugrottak ez édes hangokra; mások, kik szerettek
39 XXI | volna még a hétalvót is édes nyugalmából. Ki várhatna
40 XXI | csatolá a szíjat.~– Köszönöm, édes barátom – szólt édes hangon
41 XXI | Köszönöm, édes barátom – szólt édes hangon a delnő, megszorítva
42 XXII | boldog arcát, s hallgassa édes örömeinek titkait, miket
43 XXIII | neheztelő arccal felel:~– Édes barátom, nagyon sokat teszesz
44 XXIII | azt hitte magáról.~– Nos, édes barátom, tehát visszajöttél
45 XXIII | neheztelő arcot öltött.~– Édes barátom. Én meg nem foghatom,
46 XXIV | belül vérező szívvel az édes, őszinte hízelgést, a gyöngéd
47 XXIV | lelkét, kikből e ragyogó, ez édes, e biztató szavak hallatára
48 XXIV | Nőm szebb… – felelt rá édes önelégültséggel Rudolf.~–
49 XXV | átadó szerelem, az egyetértő édes szövetség, a bizalmas órák
50 XXV | s nagylelkű volt, és ez édes órában nem akarta azt nejének
51 XXV | fülébe súgá:~– Mármost, édes Rudolf, isten veled! Kívánjunk
52 XXV | hozzá, s tenyeréből evék az édes ajándékot, s kísérgették
53 XXV | kedves nő futott eléje, s édes csókjaival letörlé a keserű
54 XXVII | hallja, hogy figyelhetne édes gagyogásira, hogy mondhatna
55 XXVII | a halál halaványságával édes ajkai körül, a halál megtört
56 XXVIII| omlott kebelére, hogy ott édes kín és fájó gyönyör között
57 XXIX | Ő tudja, hogy miért.~– Édes barátim, jó feleim! – kezdé
|