Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library
Alphabetical    [«  »]
eddigi 1
eddiginél 1
edényekkel 1
édes 57
édesanya 1
édesanyát 2
édesanyja 2
Frequency    [«  »]
58 nap
58 való
57 át
57 édes
57 hirtelen
57 múlva
56 mayerné
Jókai Mór
Egy magyar nábob

IntraText - Concordances

édes

   Part
1 I | Hozott isten, kedves, édes, barátom!~A kacaj újra 2 I | az ilyenfajta beszédet, édes uramöcsém, nem szeretem 3 I | tán háborút indít?~– No, édes onkli, minek ez a plaisanterie? 4 I | livres. Mi az magának?~– Már, édes úröcsém, nagyon sajnálom, 5 V | nyelvén beszélt, a hazai édes barbár nyelvet pedig édesatyjától 6 VII | kell, pedig mily könnyű és édes az ő bírhatása!~Ez ád legnagyobb 7 VII | honvágytól lelkesülhetni.~– Édes Rudolfszólt komolyan 8 VII | hasznavehetetlen vagyok.~– Nem úgy, édes Rudolf, azt én jobban tudom. 9 VII | komolyan megbotránkozék.~– Édes Rudolf, nem jól esik öntől 10 VIII | város.~– Hát azt számolod-e, édes öcsém, hányszor mentek kárba 11 VIII | mint kérdezősködnek gondos édes mamák a derék ifjú körülményei 12 IX | lehet képzelni, mikor az édes unokabátyja ellen feltámad, 13 X | kérdezőnek:~– Sohase civódjék ön, édes barátom, testvérével ily 14 XIII | alatt a vendégszerető fa édes gyümölcseivel.~Kárpáthy 15 XIII | akárkit meglepett volna.~„Édes öcsémuram!” – kezde az öreg 16 XIV | ha a könnyelműség és az édes bűnök kerítőjévé szegődött, 17 XIV | hiába töröd rajta a fejedet, édes poétám, miként szabadítsd 18 XIV | és a keserűre, hogy ez az édes. Talán meglehet, hogy ha 19 XIV | Megváltoztatta életrendét.~– Ah, édes gyámapám, ez ugyebár csak 20 XIV | töviseé, és azután mindig ez édes fájdalomról gondolkozni, 21 XV | óh, lelkem leányom, édes szép leányom, teígy kezdé 22 XV | visszaadni. Attól őrizkedjél ám, édes leányom; hogy ha valamely 23 XV | gyorsan!)~– Nagyon sok, édes leányom, annak háromezer-hatszáz 24 XV | Egy percig várjon még, édes bátyám – szólt Fanny –, 25 XVIII | boldogságot, szerelmet, nyugalmat, édes öntudatot.~És az előkelő 26 XVIII | azonnal felállt.~– Ugyan, édes Varga bácsi, maradjon ülve, 27 XVIII | Hát mit hozott nekem, édes Varga bácsi? – kérdé 28 XVIII | akárki szóland hozzá, bárminő édes nyelven, a nyájas szavak 29 XVIII | jószágigazgató felé fordítá.~– Édes Varga bácsi, megbocsásson, 30 XVIII | Tessék.~– Nem szóltam, édes barátomfelelt Fanny, 31 XVIII | nyájassággal fordult ismét hozzá.~– Édes barátom. Tekintsen engem 32 XVIII | Helyesen, nagyon helyesen, édes barátom. Ön csak azokat 33 XVIII | gyanúsításokra, s a legkellemesebb édes, kedves, csengő hangon iparkodott 34 XVIII | mint Rudolf. Bocsánat, édes szomszéd; érzem, hogy önt 35 XVIII | látja.~– Mondja önszólt édes vonzalomtól reszkető hangon 36 XX | mondva:~– Tetszünk egymásnak, édes öcsém, tetszünk egymásnak.~ 37 XX | szemeivel, s oly csodás, oly édes hangon tudott beszélni hozzá. 38 XXI | egyszerre talpra ugrottak ez édes hangokra; mások, kik szerettek 39 XXI | volna még a hétalvót is édes nyugalmából. Ki várhatna 40 XXI | csatolá a szíjat.~– Köszönöm, édes barátomszólt édes hangon 41 XXI | Köszönöm, édes barátomszólt édes hangon a delnő, megszorítva 42 XXII | boldog arcát, s hallgassa édes örömeinek titkait, miket 43 XXIII | neheztelő arccal felel:~– Édes barátom, nagyon sokat teszesz 44 XXIII | azt hitte magáról.~– Nos, édes barátom, tehát visszajöttél 45 XXIII | neheztelő arcot öltött.~– Édes barátom. Én meg nem foghatom, 46 XXIV | belül vérező szívvel az édes, őszinte hízelgést, a gyöngéd 47 XXIV | lelkét, kikből e ragyogó, ez édes, e biztató szavak hallatára 48 XXIV | Nőm szebb… – felelt édes önelégültséggel Rudolf.~– 49 XXV | átadó szerelem, az egyetértő édes szövetség, a bizalmas órák 50 XXV | s nagylelkű volt, és ez édes órában nem akarta azt nejének 51 XXV | fülébe súgá:~– Mármost, édes Rudolf, isten veled! Kívánjunk 52 XXV | hozzá, s tenyeréből evék az édes ajándékot, s kísérgették 53 XXV | kedves futott eléje, s édes csókjaival letörlé a keserű 54 XXVII | hallja, hogy figyelhetne édes gagyogásira, hogy mondhatna 55 XXVII | a halál halaványságával édes ajkai körül, a halál megtört 56 XXVIII| omlott kebelére, hogy ott édes kín és fájó gyönyör között 57 XXIX | Ő tudja, hogy miért.~– Édes barátim, feleim! – kezdé


Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (V89) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2007. Content in this page is licensed under a Creative Commons License