Part
1 X | ajtón, ablakon és kéményen.~Mayerné asszonynak hozzá kellett
2 X | foglalva a comptoirban, Mayerné a konyhában, a gyermekek
3 X | innen elment – folytatá újra Mayerné –, soha fel nem kelt az
4 XV | vagyok az a szerencsétlen Mayerné – Fannynak az anyja! – zokogá
5 XV | többit azután bízza énrám.~Mayerné még egyszer újólag meg akarta
6 XV | mindenféle kész öltözetet Mayerné számára, mert átallta őt
7 XV | kérdezősködött; úgyhogy amint Mayerné teljesen fölequipírozva
8 XV | monológból egy betű sem. Mayerné nem veszett össze a leányaival,
9 XV | csinálá ki a tervet, miszerint Mayerné (az anya!) ravaszul férkőzzék
10 XV | szörnyetegeket festek. Ez az élet.~Mayerné elgondolta, hogy hatvanezer
11 XV | értesíteni fogja Terézt és Fannyt Mayerné jöveteléről s megkérni őket
12 XV | testvérje özvegyének a szemét.~Mayerné asszonyság, meglátva leányát,
13 XV | véghez ez a szcéna.~– Ugyan, Mayerné asszonyom, ne térdepeljen!
14 XV | veszedelemben forgott, hogy Mayerné törekvései napvilágra hozzák,
15 XV | elhallgatta éjfélig. Eszerint Mayerné benne emberére talált; Boltay
16 XV | magának a beszédhez jött Mayerné által elmondatni azt a hosszú
17 XV | Fanny és Teréz ezalatt a Mayerné lakául szánt szobát siettek
18 XV | szokott előfordulni közöttük Mayerné neve, tehát alkalom sem
19 XV | nem tudhat afelől semmit Mayerné – tehát más oka volt idejönni.
20 XV | figyelmére méltatá, az bizonyosan Mayerné volt. A leány nem boldog.
21 XV | Lesz ebből valami.~Emellett Mayerné folyvást oly alázatosan
22 XV | meglepetést, mely e pillanatban Mayerné arcára szökött. A másik
23 XV | kígyózva le egész térdeig.~Mayerné nézte, sokáig nézte a leányt.
24 XV | hurkolja az ingfodor szalagát.~Mayerné egyre nézte a leányt. Bámulni,
25 XV | honnan jött e szó. Szemei Mayerné szemeivel találkoztak, azután
26 XV | te – így kezdé a beszédet Mayerné –, de nem hittem volna soha,
27 XV | egy szót sem válaszolt. Mayerné abbanhagyta e rohamot, egyet
28 XV | Hja – jah! – sóhajta fel Mayerné mintegy hangolásul, hogy
29 XV | akkor tán azt hitte volna Mayerné, hogy elaludt, s nem beszélt
30 XV | Itt megállt egy percre Mayerné, hogy időt engedjen Fannynak
31 XV | mint anyja beleszólt volna.~Mayerné kis idő múlva ott kezdé
32 XV | percben testéhez érjen.~Mayerné megnyugodott benne, hogy
33 XV | tudom, mi lelt? – szólt Mayerné. – Én sem tudok aludni,
34 XV | világ sötét és sajtszagú.~Mayerné asszony nagyon jót nevetett
35 XV | Itt újra szünet állt be. Mayerné elkezdett sóhajtozni, s
36 XV | hinné az ember – folytatá Mayerné. – Egy úr, igen nagy úr,
37 XV | az úr nálunk – folytatá Mayerné, vánkosai egyik feléről
38 XV | észrevétel után megpihent Mayerné, s Fannynak ideje maradt
39 XV | aközben.~Fanny, látva, hogy Mayerné már korábban felkelt, és
40 XV | reggeli már készen várt reá, Mayerné azalatt kinn volt a konyhán,
41 XV | felőlem kérdezősködött?~Mayerné szemei hamiska módon kezdtek
42 XV | leányom” – gondolá magában Mayerné, s kezeit dörzsölé örömében.~
43 XV | folytatá még erősebb nyomattal Mayerné –, mert az olyan hölgyek,
44 XV | szíves, bácsi, hogy bevinné?~Mayerné szemet, szájat meresztett.
45 XV | Haza akar menni leányaihoz (Mayerné megijedt), nekem vannak
46 XV | használva, suttogó szóval kérdé Mayerné:~– Mikor jöhetek vissza
47 XV | s átnyújtotta Boltaynak.~Mayerné még egy titkos egyetértő
48 XV | Ő majd hazatalál gyalog.~Mayerné nemsokára ismét szerettei
49 XV | azzal bánt meg aztán, hogy Mayerné elmondá neki, milyen szép
50 XV | cselédféle egyéniség, kit Mayerné küldött a hímzett pamlaggal
51 XV | válaszfelirat, bérkocsiba ült Mayerné ugyanazon öltözetben, melyet
52 XV | inassal, ki régóta keresi. Mayerné asszonyság vár reá, itt
53 XXXI| Ha találkozott valaki Mayerné asszonysággal, s kérdezé,
54 XXXI| emlékül – tízezer pengőt.~S Mayerné oly kegyes volt, hogy –
55 XXXI| a világ nyelvének, hogy Mayerné odamenjen érzékeny jeleneteket
56 XXXI| kitalálta az ellenszert, mely Mayerné nagyon kellemetlen látogatását
|