Part
1 I | Micsoda száz forintot? – kérdé a tréfás úr. – Hát mondtam
2 I | ünnepélyes, vontatott hangon kérdé Jancsi úr:~– Az úr egy Kárpáthy?
3 II | meggyűrődött ingelőjét.~– Hogyan? – kérdé figyelve a bankár, ki előre
4 III | találkozástól vonjuk el önt? – kérdé amaz futó mosollyal arcán.~–
5 III | rokonai vannak otthon? – kérdé Rudolf.~– Senkim a jó istenen
6 III | hogy meg vagyunk halva? – kérdé István.~– Azt.~– De már
7 IV | örömére.~– És azután? – kérdé a lord.~– No, ez derék.
8 IV | Honnan késik ez el? – kérdé egy az ottmaradottak közül,
9 IV | fogtok mozdítani, he? – kérdé Abellino odafordulva, hol
10 IV | talál lépni ellenetek? – kérdé Miklós, ki ezt nagyon természetesnek
11 IV | Hát viszed-e őket haza? – kérdé Rudolf hallgató társától.~–
12 V | Miért jött, Jeanette? – kérdé halkan Jozefine, kezével
13 VII | ezt meg tudják gátolni? – kérdé a delnő.~– Mit tehetnek
14 VII | baja azon asszonyoknak? – kérdé Chataquéla egy odaérkező
15 VII | Miért nem tevé azt? – kérdé a hölgy kimondhatatlan epedéssel.~–
16 VII | ama híres férfi és nő? – kérdé Flórától, mint ahogy gyermekeket
17 VII | érzékeit.~– És ki volt a nő? – kérdé elszorult hangon, midőn
18 VII | kegyednek.~Flóra ámultan kérdé:~– Miért?~– Hogy egy derék
19 VIII | Kinek hínak, öcsém? – kérdé a pünkösdi királytól.~–
20 VIII | királyságod.~– Hát aztán? – kérdé Miska legkisebb megütközés
21 IX | Abellino tartott.~– Nos? Nos? – kérdé a korifeus hazaérkező társaitól. –
22 X | elment a színházigazgatóhoz. Kérdé, hogy mi fizetése van lányának.~
23 X | fúná.~– Hát hol fekszik? – kérdé megerősítve hangját.~– A
24 X | készülj!~– Minek, papa? – kérdé Fanny rosszul nevelt leányok
25 X | asztalon.~– Mit mondtál? – kérdé Mayer leányához lehajolva,
26 XI | gondolt.~– Miért sóhajtál? – kérdé tőle.~– Szegény Matild! –
27 XII | úr, ki most itt bement? – kérdé Sándor a kapustól.~– Kárpáti
28 XIII | válasszon közülök számodra? – kérdé magyarázó hangon Jancsi
29 XIII | hát megelégszel vele? – kérdé Jancsi úr a lyánkától.~Zsuzsi
30 XIII | legkevésbé vártál!~– Ki az? – kérdé Jancsi úr örömtől ragyogó
31 XIII | maradt? Mért hagytad el? – kérdé Jancsi úr sürgető örömmel
32 XIV | akarnál hozzája menni? – kérdé az öreg elszomorodva.~–
33 XIV | Adjak kosarat hozzá? – kérdé a dévaj lyánka.~– Nem szükség,
34 XV | használva, suttogó szóval kérdé Mayerné:~– Mikor jöhetek
35 XV | aranyommal tartozol.~– Én? – kérdé Abellino ingerülten.~– Valóban
36 XVIII | édes jó Varga bácsi? – kérdé mosolyogva Fanny. – Ha semmit
37 XVIII | Méltóztatik parancsolni? – kérdé olyan hangon, mintha minden
38 XVIII | bírni.~– Milyen e nő? – kérdé a jó öregtől.~– Valóban
39 XVIII | azzz – a – kis idő? – kérdé piquant, szaggatott hangoztatással
40 XIX | ez arra, amit mondtam? – kérdé Szentirmayné nevetve.~–
41 XIX | megnevezzem őt előtted? – kérdé tréfás bosszúsággal Flóra.~–
42 XXI | Hát a Matyi hol van? – kérdé Fanny széttekintve.~– Azzal
43 XXI | sokáig kezében tartva azt kérdé:~– Hát én ne féltselek téged?~
44 XXIII | hősöm, én trubadúrom? – kérdé Kecskerey. – Bizonyosan
45 XXIV | és útra készült.~Rudolf kérdé tőle, hogy hová megy.~–
46 XXIV | Szabad egy szóra bejönnöm? – kérdé Rudolf, megállva az ajtóban,
47 XXIV | én e munkára alkalmas? – kérdé Rudolf.~Flóra szelíden mosolygott,
48 XXV | e vesztegzár tartani? – kérdé végre egy napon Rudolf kifakadva.~–
49 XXV | remegve.~– Hát ki más? – kérdé János. Bárkit rajta kívül
50 XXV | Miért jött ön ide? – kérdé szenvedélytől reszkető hangon
51 XXVI | könnyeden beszélhet felőle? – kérdé Livius, Rudolfhoz fordulva. –
52 XXVI | szólt Kecskerey.~– Kit? – kérdé Abellino villogó szemekkel. –
53 XXVI | érdekel téged ez ügy? – kérdé Kecskerey elcsodálkozva.~–
54 XXVIII| újra.~És a kézműves nem kérdé a főúrtól: „Hát önt mi hozza
55 XXXI | öreget e bohóságokkal? – kérdé valaki.~– Hát lehet azt
|