1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1585
Part
501 X | elmene fel a városházára, és kifizetvén a pénztárban
502 X | hogy nem sajnálták rózsához és eperhez hasonlító ajkaikat
503 X | beállani, ahhoz értesz, és legalább van mire támaszkodnod;
504 X | majd mutat dolgot az isten, és még bizonyosan mindnyájan
505 X | minthogy csinos hangja volt, és tudott valamennyire énekelni,
506 X | ezen a pályán legkönnyebben és legdicsőbben szerezhető
507 X | teljesíti a maga kötelességét, és boldogság fog a házba hullani
508 X | házba hullani ajtón, ablakon és kéményen.~Mayerné asszonynak
509 X | egyik rettentő sok kalapot és főkötőt készített, másik
510 X | kétségtelenül nagy kényelem, és sokáig lehet mellette élni.
511 X | mennyire haladt vállalatában, és az olyan jólesik!~Ez ösztön
512 X | abból ismét panasz lesz, és családi panaszokat hallgatni
513 X | valami irtózatos dolog.~És azután vannak panaszok,
514 X | megtarthatta, bár szegény és kaputja rongyos (ami ugyan
515 X | igazgatótól, ha akarja.~– És aztán nem is oly fényűzés
516 X | vásárlott mindent; csupán Felsz és Huber uraknál többet vett
517 X | válaszolt, vette a kalapját, és ment legelőbb is Felsz és
518 X | és ment legelőbb is Felsz és Huber urak boltjába; megtudta,
519 X | kettéhasítja, darabokra tépi, és más egyéb legkevésbé szokásos
520 X | tigrisszívet váltott; dühös volt és kérlelhetetlen, hallani
521 X | visszafojtotta a szókat, és hallgatott. Végre egy napon
522 X | volt egyéb, mint egy ágy és számtalan orvosságos üveg.~
523 X | volna jönni, hogy a csipkéit és selyemkendőit csak nem itta
524 X | libériás inas hozott neki, és azt a sokszor említett földesúr
525 X | földesúr, majd egy negyedik és egy ötödik – és ki tudná,
526 X | negyedik és egy ötödik – és ki tudná, hányadik? És ezek
527 X | és ki tudná, hányadik? És ezek mind igen nagy tisztelői
528 X | fiúk.~Négy leány lett nagy és deli. Egyik szebb volt,
529 X | bárók, főnemesek, bankárok és más nagy urak.~Vette ugyan
530 X | találkozik ezen grófokkal és bankárokkal, azok úgy tesznek,
531 X | Még most kurta viganót és fodros nadrágocskát viselt,
532 X | az is tizenkét éves már, és idestova felnőtt hajadon
533 X | szüzességről, miket a nagy urak és nagy szellemek által kigúnyolt
534 X | kérelmemet foganatosítsam, és ez önre nézve sok kellemetlenségnek
535 X | hercegprímásig felmenni, és elmondani előtte azon okokat,
536 X | Fannyt elvinni a háztul, és magánál tartani örökre.~–
537 X | hangzott mindenfelől.~– És miért? Szeretném tudni,
538 X | felkeresse mindegyiket, és megelőzze Terézt, ha netán
539 X | lehet, nem szabad tenni, és ha elkezdi, csúfot lát vele.~
540 X | száraz ember, csupa praxis és józan okosság, emellett
541 X | családapa, kinek három fia és két leánya volt.~Chlamek
542 X | patvaristáját, hajdúját és a pörös feleket, akiket
543 X | tanácsot kérni jöttem ide és – és pártfogást.~– Micsoda?
544 X | tanácsot kérni jöttem ide és – és pártfogást.~– Micsoda? Hát
545 X | pedig az ön háza Sodoma és Gomorrha, mely tárva-nyitva
546 X | eljegyzette a mélységes poklokkal, és botránykoztatására szolgál
547 X | ahol csak kicsapongó fiak és elbúsult apák vannak, mindenütt
548 X | áldotta meg önt az isten, és az úr hogy tette őket világcsúfjaivá,
549 X | emlékezik már reá az úr? És most ezt is el akarja adni
550 X | is el akarja adni az úr? És haragszik, ellenkezik, fűhöz-fához
551 X | élete szerencsétlen legyen és gyalázatos, halála órája
552 X | halála órája elhagyatott és megátkozott, s a halálon
553 X | s a halálon túl irtózat és pokol tüze! S az úr még
554 X | vacogtak a fogai ijedség és borzalom miatt.~– Azt mondom
555 X | levegye róla kezeit örökre, és adja át neki tisztán és
556 X | és adja át neki tisztán és békességesen; mert ha pörre
557 X | pörre engedi jönni a dolgot, és további kifogásokat tesz –
558 X | ennyi. Magát ajánlotta, és ment. Alig talált ki az
559 X | Azzal visszafordult ismét, és sietett hazafelé.~Otthon
560 X | folyt a beszéd, a panasz és jajveszékelés Teréz követelése
561 X | köpenyedet, tégy kalapot és készülj!~– Minek, papa? –
562 X | kifejezni. Fanny lesütve szemeit és egy szalagot tekergetve
563 X | akarok maradni az anyámnál és a nénéimnél.~– Az anyádnál
564 X | nénéimnél.~– Az anyádnál és a nénéidnél? És lenni az,
565 X | anyádnál és a nénéidnél? És lenni az, ami ők?~Azzal
566 XI | egy szem-~pillantásban. És monda néki: „Ím én neked
567 XI | őket, amire isten parancsa és a világ ítélete átkot kiált?
568 XI | kezdve, mióta az aranyat és a szerelmet ismerik, a szerelem
569 XI | volt az istenség jelképe és a pénz az ördögé. Oly ritka
570 XI | az ördögért? Nagyon sűrű. És a szégyen mindig azé, aki
571 XI | szégyen mindig azé, aki elád, és nem azé, aki vesz.~Szerény,
572 XI | felviszi őt a magas hegyre, és megmutatja neki a gazdag,
573 XI | neki a gazdag, az örömökben és élvezetekben határtalan
574 XI | élvezetekben határtalan világot, és azt mondja neki.: „Nézd,
575 XI | lesz, ki el nem szédül, és azt mondja: „Távozzál tőlem,
576 XI | lehet, de fölfelé soha. – És mégis annyian elesnek!~ ~
577 XI | hogy az emberi szívben a jó és rossz indulat egy bölcsőben
578 XI | Amelyiket ápolják, az nő meg, és elhagyja testvérét, a nevelés
579 XI | percére munkát szabott, és azt számon kérte; egyetlen
580 XI | csírájában levő gondolatot, és kitépte onnan. Hiába, elébb
581 XI | mindent titkon jól tudott is, és ez felemelte, megtisztítá
582 XI | benne, önbizalomhoz jutott. És ez drága kincs! Kár, hogy
583 XI | testvérét, ki hintóban ült, és brabanti csipkéket viselt,
584 XI | lesz, maradjon Fannynak. És a leány is keresett már. –
585 XI | tud lenni, s megél birtok és mások könyörülete, segítsége
586 XI | könyörülete, segítsége nélkül!~És Fanny munkáját igen jól
587 XI | viseltetett Teréz iránt, és kezét megkérte. De Teréz
588 XI | házassága szerencsétlen volt, és magtalan, s mire nője meghalt,
589 XI | meghalt, megvénült ő is, és Teréz is. Teréz sohasem
590 XI | lármásabb lakókat eltávolította, és a legcsekélyebb házbért
591 XI | házbért fogadta el csupán. És amellett sohasem beszéltek
592 XI | szőke, göndör fürtökkel és szenvedélyes, kék szemekkel,
593 XI | elhanyagolt vagy közönséges, és viszont semmi keresett úriasság,
594 XI | egyaránt kimívelt lélek és test szokott adni. A leány
595 XI | erőteljes, ez szenvedély- és érzelemgazdag – azonban
596 XI | felállítva.~Hogy Fanny szépsége és erényes magaviseletének
597 XI | tartózkodik, hogy mikor és hol lehet őt látni. Ah!
598 XI | előle az utcán megszökött, és egyik sem bírta megbocsátani
599 XI | tartogatják, ki még csak istenről és gyermeteg vigalmakról eszmél;
600 XI | megőszült, míg összeroskad, és akkor is szeretitek; ti
601 XI | Legtöbbnyire fogadásokat is tettek, és vesztettek e tárgy felett,
602 XI | ahogy szokás lóversenyek és agárfuttatások alkalmával.~
603 XI | állítá fel, miszerint legjobb és legcélszerűbb modor nők
604 XI | elfogadá a küldött virágot. És ez ügyesen volt kigondolva.~
605 XI | meg, elejté azt kezéből, és sírva futott át Krammnéhoz,
606 XI | fejük alá téve a kulcsokat, és örvendve hallgaták, amint
607 XI | egyik oldaloltár előtt, és magában gyönyörködött a
608 XI | könny megered szememből.~És kendőjét szemére tartá az
609 XI | szegényt?~Azután elment, és egy szót sem szólt többet
610 XI | utána. Vigyázzon, asszonyom, és mondja meg azoknak, kik
611 XI | belőle. Csupán szorgalom és nagyon kevés költség kívántatik
612 XI | pénzt, s titokban ének- és zenemestereket fogadott
613 XI | egyedül vele tudatta a dolgot. És ez volt a hiba, hogy Terézzel
614 XI | pályatársai fölé emelheti… És többé nem volt kedve az
615 XI | megmutatta neki a világot, és mondá: „Ezt mind neked adom,
616 XI | neked adom, imádj engemet!” És neki nem jut eszébe a felelet: „
617 XI | gondolkozik, mint lehetne országát és népét boldogabbá tenni?
618 XI | büszkék lennének arra, és iparkodnának azt – megérdemelni.~
619 XI | Sietteté Krammnét a karzatról, és csalódott szívvel tért haza.~
620 XI | ábrándjait, nagyravágyó céljait és csalódását. Megvallá, hogy
621 XI | mert érzi, hogy szédül, és nem bír saját szívével többé.~
622 XII | hálaérzetével tudott volna fizetni, és most, megtudva, hogy titkos
623 XII | lekötelezve látja magát iránta, és fél, retteg tőle, nem mer
624 XII | bizalmatlanságot költ szívében, és irtózik az eszmétől, hogy
625 XII | elmondott neki mindent, és kérte, hogy védje, oltalmazza
626 XII | leányt, a leány egy mást, és mind a ketten boldogtalanok.~
627 XII | valami viszony volt közte és Boltay között fiatal korukban,
628 XII | szóljon, mint a hegedű?~Teréz és Fanny ezalatt egy utcára
629 XII | rejtve, lábaihoz omolva, és zokogott fuldokolva.~– Ne
630 XII | ne félj! – rebegé Teréz, és minden íze reszketett. –
631 XII | hangzott, amit a gyaluk és fűrészek pokolbeli, kísértetes
632 XII | valami különösen csinos és amellett egyszerű polgári
633 XII | az apám is különc volt, és minden tagja családomnak
634 XII | keresztülhangzott –, de meghalt szegény. És én akkor megfogadtam, hogy
635 XII | szép legyen, mint ő volt, és oly szépen énekelje a „Stabat
636 XII | énekelje a „Stabat mater”-t. És már nyolc év óta járok a
637 XII | év óta járok a világban, és nem találtam, akit kerestem,
638 XII | egyszóval nem lehetett enyim. És most, uram, ebben a kicsiny
639 XII | lyánkát, ki szép, erényes és énekel, és én azt el fogom
640 XII | szép, erényes és énekel, és én azt el fogom venni, mármost
641 XII | ott keresgélt valamit, és azután írt nagy sebesen.~–
642 XII | ezalatt készen volt az írással és keresgéléssel, odainté Kárpáthyt
643 XII | forintot ezüst húszasban és harminc krajcárt kongó vörös
644 XII | négy, öt, hatszáz forint és négy forint meg harminc
645 XII | kezébe hatszáz forintról és ennek kiszámított négy forint
646 XII | Vigye el ön, uram, a pénzét, és írja alá a nyugtát, mert
647 XII | családapa hatszáznégy forint és harminc krajcárt adott által
648 XII | megjuhászodik, megszelídül. És azután nincsen kedvesebb
649 XII | elébbi tetteit jóvátegye. És akkor – akkor prédára jutott
650 XII | azazhogy bocsánatot kér, és megisszuk az áldomást, melynél
651 XII | imposant arccal volt ellátva, és hangja képes lett volna
652 XII | reggel szekérre ült Terézzel és Fannyval, s úti készületeiből
653 XII | fiatalember?~Sándor csodálkozva és boszonkodva kezde a kérdezőre
654 XII | számadást kész vagyok bárhol és bármikor kielégíteni.~Konrád
655 XII | kihívás párbajra.~– No, és mi jogon akar ön egy más
656 XII | mert az fogadott apám, és nincsen jelen, s minden
657 XII | nincsen jelen, s minden jó és balszerencse, bukás vagy
658 XII | azt, hogy mennyi időre – és így nincs uraságtoknak mit
659 XII | Voltam Waterloo alatt, és kaptam érdemrendet.~Konrád
660 XII | arasznyira a kard hegye előtt, és az ember senkit sem hívhat
661 XII | kényességeken.~– Az időről és helyről majd tudósítják
662 XII | azzal vevék kalapjaikat, és eltávoztak.~– Ennek a fiúnak
663 XII | Boltay mester műhelyét, és Barna Sándor úr után tudakozódott.~
664 XII | embernek tartá: – Rudolf és – Miklós.~Mit írhatnak ők
665 XII | a hajdúhoz fordulva –, és mindenekfelett elfogadom.~
666 XII | illedelmesen meghajtá magát, és eltávozott.~Fél óra múlva
667 XII | óra múlva eljött Rudolf és Miklós.~Ah, ha e percben
668 XII | tudja, merre, s az imádó és az imádott egymással szemben
669 XII | Sándortól, nehogy Konrád és Livius oly embereket adjanak
670 XII | megköszöné szívességeiket, és nagyon jólesett neki, hogy
671 XII | felült a hintóba, hol Rudolf és Miklós vártak reá, távolabb
672 XII | napirenden levő országos és közemberiséget érdeklő tárgyakra
673 XII | boldogságát látja maga előtt – és abból egy napot sem ígér
674 XII | Konrád, Livius, egy seborvos és egy szolga. – Az utóbbi
675 XII | tokokban a pisztolyokat és a sebészi műszereket.~A
676 XII | egyezkedni, mint a kiindulási és a lőtávolság és az első
677 XII | kiindulási és a lőtávolság és az első lövés felett. Ez
678 XII | egyenesen magáévá teszi, és azt vissza nem vonja.~Ah,
679 XII | sértett, még a városba viszik, és rögtön nem amputálják, könnyen
680 XII | megállt, felemelé a pisztolyt, és célzott. Arcán valami szokatlan
681 XII | volna a tüdejébe.~Rudolf és Miklós akkor a két ellentanúhoz
682 XII | legelső patzenhäusliban tollat és tintát kerítve, annak rendi
683 XIII | dáridóval szokták azt megülni és ületni; elsőbb ugyan Kárpáthy
684 XIII | Lembergi szemfényvesztő és tűzijátékos törte a szenet
685 XIII | tűzijátékos törte a szenet és szalamiát a rakétákhoz.
686 XIII | fel nem tartotta volna, és halálos ellensége leendett
687 XIII | cigányait, poétáit, színészeit és parasztmenyecskéit. Ez mind
688 XIII | kedvéért hatnapi utat tegyen, és ha mindezek itt volnának
689 XIII | kényelem, a rakoncátlanság és dévajság senkitől meg nem
690 XIII | az ő vendégei, cselédjei és kutyái.~Ilyen mulatságok
691 XIII | felügyelete alatt, a nádor és az egész ország szemei előtt,
692 XIII | rögtön elnevessék magukat, és kibéküljenek.~E példabeszéd
693 XIII | szüntelen háboríták kedélyét. És ő nem volt azon ember, aki
694 XIII | amilyet még nem kapott soha. És újra mosolygott, fel-felkiáltva,
695 XIII | építtetett oda harangokkal és orgonával ellátva, s alapítványt
696 XIII | azáltal, hogy sokáig élt, és várakoztatta őket halálára,
697 XIII | moslékszag miatt, s istállón és esztrangán keresztül kellett
698 XIII | termek, kifestve, táblázva és szőnyegezve, nemkülönben
699 XIII | megrakva nagybecsű képekkel és ellátva titkos ki- és bejárásokkal
700 XIII | képekkel és ellátva titkos ki- és bejárásokkal s alattomos
701 XIII | nagyon megrongálta a vérhas és váltóláz, s emberei lassankint
702 XIII | szerzeménye. A park tele szarvas- és dámvaddal, s azok számára
703 XIII | Kárpáthy Kupa három nap és három éjjel, midőn a tatárok
704 XIII | Bécsből aláhozott énekesek és virtuózok zengedezének;
705 XIII | történt valamely tablókkal és görögtüzekkel ékesített
706 XIII | kasznárok, kocsmárosok és árendások számadásai, kik
707 XIII | midőn e számadásokat átnézi és helybenhagyja, legszámosabb
708 XIII | minden létező tudományait ki- és betanulván visszatérett,
709 XIII | emelkednek, telve lévén okiratok és bevégzett számadások múmiáival,
710 XIII | kosztra, amidőn hombárok és szalonnás kamrák kecsegtető
711 XIII | azon kitüntetésre érdemes.~És a nagy világért rá nem lehetett
712 XIII | méltóságos úr, a jószágigazgató és a hajdú. Kárpáthy arca ez
713 XIII | billengekben kondorultak tarkója és halántéki körül. Szépen
714 XIII | modor, pontos alkalmazkodás és múlhatatlan tisztelet; bajusza
715 XIII | jószágról kelt évi kiadások és bevételek lajstroma.~Hallgassuk
716 XIII | volna, nem csírádzik ki, és megvan.~– Jól van, Péter
717 XIII | repce, s attól lett fekete, és savanyodott meg.~– No, bizony.
718 XIII | mely származik a juhok és igásbarmok dögbőreiből,
719 XIII | készpénzen vette hozzá a fát, és nem bírt egyebet előállítani
720 XIII | s az megnézte a bányát, és húszezer forintot ígért
721 XIII | tisztességes asszonyokra és leányokra vetnék szemeiket.
722 XIII | A kegyes hagyományok és alapítványok.~– Ne is bontsuk
723 XIII | Azonkívül egy csomó folyamodvány és körív van még hátra.~– Mik
724 XIII | év végével mégis kétszáz és néhány ezer forint készpénze
725 XIII | mögé, soha többé napfényt és kalamárist nem látandók.~
726 XIII | asztaláról lehullottak, és amiket később egy nemzedék
727 XIII | egyben.~Azzal meghajtá magát, és lábával hátraseperve elkotródott,
728 XIII | levegőbe hajigálja a nyulat, és úgy kapja el. Csakhogy neki
729 XIII | hogy az urát megbecsüli és nem lopja meg, holott az
730 XIII | hogy az urát mulattassa. És éppen azért őt is oly kiválólag
731 XIII | poétát, Lokodi direktort és Matyi agarat, s ha meghalna,
732 XIII | mélyebben vágta a görbe fésűt, és állát beleegyengette nyakravalójába,
733 XIII | kezével, hármat köhentett, és monda:~– Kaptam a méltóságos
734 XIII | peták, a többi megevődött, és megivódott; summa summarum:
735 XIII | zsebkendővel, spárgával és téli kesztyűkkel; ujjai
736 XIII | udvarra, hátratéve kezeit, és meg sem mozdult.~A fiskális
737 XIII | mozdult.~A fiskális megállt, és várta, míg meg fog fordulni.
738 XIII | ügyésznek.~– Üljön le az úr, és írjon.~A nagy úr hangjában
739 XIII | Csináljon neki borítékot, és írja rá: Nagyságos Kárpáthy
740 XIII | ég keleti kárpitja bíbor és rózsa, karmazsin és sáfrán
741 XIII | bíbor és rózsa, karmazsin és sáfrán színeiben égett,
742 XIII | várva várt ismerősök, távol és közel rokonok, talán maga
743 XIII | aki játszik öregapákat és egy éltes asszonyság, aki
744 XIII | Hát miért az előszobámban és nem a színházamban?~– Kicsiny
745 XIII | minden hozzá való fegyvert és öltözetet, a diákok meg
746 XIII | felköté nyakravalóját, és begombolá, amint illett.~–
747 XIII | prédikáció”!~– Tudom – monda Pál és lódult a paphoz, kinél tulajdonképpen
748 XIII | tartották, s látva félelmeit és szorongattatásait, mindenféle
749 XIII | ecetes ugorkáról van szó, és rögtön folytatá: „…vízzel
750 XIII | visszament a szószékből, és egy szót sem szólt. Csakugyan
751 XIII | Kárpáthy-családot, annak minden fi- és leányágon lévő ivadékit
752 XIII | sóhajta fel magában –, és ki lesz pótolva, amit a
753 XIII | máskor; cigányok, színészek és diákok utasítva voltak,
754 XIII | miszerint ökör fog sülni és bor fog csurogni az ereszről,
755 XIII | hideglelés, köszvény, guta és más nemszeretem vendég kerülgetné
756 XIII | pitvarba, ahol Ábrahám, Izsák és a többi zsidó pátriárkák,
757 XIII | Jancsi úr adott nekik áldást és ötven aranyat, s rábízta
758 XIII | öregek számára volt bor és égett szesz, s az asszonyoknak
759 XIII | volt mit megszólani ifjakon és öregeken.~Feljutva a palotába,
760 XIII | erősíté az esperes úr, és a jelenlevők mind egyhangú
761 XIII | porcelán vedrekben.~Arany- és ezüstedényekben egy egész
762 XIII | dal, zene, pohárcsörgés és vidám beszédek vegyültek
763 XIII | harcias ének mellett fehér és rózsaszín fényben meredtek,
764 XIII | lesz benne; találgatták, és senki sem találta ki.~Egyszerre
765 XIII | az asztal mellett, Kiss és Kutyfalvi.~A hajdani pünkösdi
766 XIII | Kárpáthy-kastélyt. Iszony és rémület szállt vendégül
767 XIII | részvétüket tudtul adhassák. És aki már egyszer ott volt,
768 XIII | viseltetett tiszteletét és hódolatát nyilvánítsa.~Mindnyájan
769 XIII | gyógyszert sem akar használni, és senkit sem akar látni, csupán
770 XIII | Harmadnap még a hajdúk és kulcsárok is átvándoroltak
771 XIII | esztendeig ápolt s annyi viaszkot és faggyút felemésztett férfias
772 XIII | bársonybugyogót, harisnyát és csatos cipőt, mellyel otromba
773 XIII | barát, hivatalnok, cseléd és bohócbul más, mint Kiss
774 XIII | jószágigazgató, Palkó, a vén hajdú és Vidra, a cigány. Még a poéta
775 XIII | elmondhassa ugyanazt. Ő is átment, és gratulált. Hiába, még a
776 XIII | fogytak volna ki azon bohó és nevetséges kalandok meséiből,
777 XIII | nevetségesebb, esztelenebb és balgatagabb ember nem lehetett.
778 XIII | tisztviselőivel, hajdúival és cselédjeivel, hogy méltóztatott
779 XIII | miszerint ágyából felkelhet, és nekik levelet írhat értésökre
780 XIII | annál csak maradjanak meg, és őhozzá többet képpel se
781 XIII | kasznároknak, birkásoknak és írnokoknak, utoljára a hajdúk
782 XIII | írnokoknak, utoljára a hajdúk és cselédek közt is megtevé
783 XIV | Abellinóval, s ilyenkor a nábob és a pünkösdi király egymásra
784 XIV | azután látni őt elhervadni, és mondhatni: „Én hervasztottam
785 XIV | azt hiszi, hogy rászedik, és éppen akkor szedik rá, mikor
786 XIV | ellene esküdött, mindig néz, és sohasem lát; óh, ezek a
787 XIV | férjekkel, bolonddá tett apákkal és gyámapákkal, kik őrt állanak
788 XIV | sikere van: őket meglophatni és kinevethetni; s egyúttal
789 XIV | magának, ha a könnyelműség és az édes bűnök kerítőjévé
790 XIV | valótlanságokat fogsz mondani, és nem segítesz rajta. Lődd
791 XIV | legbelső szobájába, leültette, és maga eléje állt, hogy mármost
792 XIV | életre van kárhoztatva, és soha nálam nélkül egy lépést
793 XIV | lépést az utcára nem teend, és ha végre megsokallom az
794 XIV | lakhatott volna holtig, és én nem háborgattam volna
795 XIV | Jobb lesz, ha leül mellém, és megérti végig; így, ni.
796 XIV | várjon halálom órájára, és ha én meghaltam, ne őrá
797 XIV | törvényes örökösre marad, és eddigelé ő a törvényes örökös.
798 XIV | aki engem örökölni fog, és engem még a föld alatt is
799 XIV | tőzsérek, uzsorások kezeibe, és éppen ugyanaz, aki halálom
800 XIV | ahogy bántott ő engemet; és ez nem lesz egyéb, mint
801 XIV | adta nekem e biztatást, és hogy visszatértem emberek
802 XIV | mindenki hitte halálomat, és magamhoz tértem, erőt, kedvet
803 XIV | álom. Meg fogok házasodni, és most hallja ön, ami e részben
804 XIV | ennyi szokatlan fogalom és sejtés keletkeztére.~– Önnek
805 XIV | ajánlata engem megtisztel és meglep; ön másfél millió
806 XIV | mondja, hogy ez a keserű, és a keserűre, hogy ez az édes.
807 XIV | legmagasabb körökig felhatott, és egyúttal erényeié. A patvarba!
808 XIV | a tolvajok felkeressék, és ellopják azt tőle. Íme,
809 XIV | mint hogy nejévé esküszöl, és őt tisztelni fogod. Ha kívánod,
810 XIV | elhallgatunk e dologról, és én nem fogok vele többet
811 XIV | nem fog ellentállhatni, és az ajánlatot bizonyosan
812 XIV | ajánlatot bizonyosan elfogadja. És nem leend boldog. Mi által
813 XIV | elkábul ennyi fény előtt, és azután az ajánlat tiszteletre
814 XIV | gondolkozom.~– Éjjel-nappal? És semmiről sem gondolkozol
815 XIV | viszed helyettem a munkát, és azután a jövedelemben osztozunk.
816 XIV | Látod, nekem nincs fiam, és te egészen oly fiú vagy,
817 XIV | mintegy áldásképpen.~– És azután – folytatá a mester –,
818 XIV | asszonyt hozasz a házhoz, és énnekem gyönyörűségem lesz
819 XIV | Boltay mester kérdezett, és felelt is magának. Sándor
820 XIV | Sándor reménytelenül szeret.~És mégis ezt tartá mentő gondolat
821 XIV | felkeresendő.~A falusi élet gondjai és élvei egészséges tápot nyújtottak
822 XIV | parasztemberek beszéde, a rendes és mégis változatos foglalkozás
823 XIV | vele.~A leány felsóhajtott, és nem felelt semmit.~– A kérő
824 XIV | jómódú, munkás kézműves, és amellett deli, férfias alak,
825 XIV | őt boldogítani tudná.~– És te nem akarnál hozzája menni? –
826 XIV | együtt boldognak láthatnák. És a sors másképpen akarja.~
827 XIV | már azokról gondolkoznia, és semmi se jő neki többé véletlenül.~
828 XIV | minden gondolatomat az ön és nagynéném örömére szentelni;
829 XIV | okosodott.~– Örökké iszik, és parasztlányokkal vigad.~–
830 XIV | lelke eltévedezett a múlt és jelen eseményei közt, látó
831 XIV | mellyel önmagát is ámítja, és hiú ábránd, mely valónak
832 XIV | leányok nem tudnak aludni, és álmodnak ébren.~Hol jártak
833 XIV | emlékéből a szomorú ifjú arcát és a bohó vénemberét, kik őt
834 XIV | kik őt nőül akarják venni.~És ilyen a világ. Egy ifjú
835 XIV | a leány másba szerelmes, és azon más tán ismét reménytelenül
836 XIV | ismét reménytelenül eped, és ez így megy tovább az életen
837 XIV | tovább az életen keresztül, és senki sem tud boldog lenni,
838 XIV | senki sem tud boldog lenni, és így fut egyik csillag a
839 XIV | egyik csillag a másik után, és sohasem éri el egymást.~
840 XIV | szíven, minő a rózsa töviseé, és azután mindig ez édes fájdalomról
841 XIV | meg, mint volt szeretve, és azután ott a csendes hant
842 XIV | kárhozattól mentene meg: anyja és testvérei.~Őket, ha gazdag
843 XIV | suttogott az ingerlő ábra.~És a bosszú, a megtorlás; találkozhatni
844 XIV | egyenlő név teszi jogossá és egy kezei közül kiragadott
845 XIV | napfáklyát2, az fog vezetni jó és rossz világokon keresztül,
846 XIV | szót kimondod: „szeretem”, és akkor másra gondolsz, mint
847 XV | vadász a veremben~Boltay és Teréz egy szóval sem mondtak
848 XV | természetökben feküdt nem dicsekedni és nem panaszkodni vele.~Különös
849 XV | megmondani, hogy kicsoda, és azután iparkodott, hogy
850 XV | csizmáit csókolva össze, és hullatva tenger mennyiségű
851 XV | mintha leszegezték volna, és sem azt nem mondta neki,
852 XV | hogy isten éltesse sokáig, és jutalmazza meg minden égi-földi
853 XV | akinek rossz leányai vannak, és az enyimek rosszak, nagyon
854 XV | megjavulnak; óh, bár vakultam és süketültem volna meg azóta!
855 XV | megsokalltam a hosszú tűrést, és kifakadtam, és kiadtam,
856 XV | hosszú tűrést, és kifakadtam, és kiadtam, ami lelkemen volt. „
857 XV | tetszik velök együtt laknom, és magamat általok tartatnom,
858 XV | vitessem el a gardróbomat, és éljek nálok nélkül olyan
859 XV | megcsúfoltatok” – mondám, és levetém a ruhákat, amiket
860 XV | amíg Istennek úgy tetszik, és meghalhatsz, ha megeléglette
861 XV | állíta elé az asztalra, és kényszeríté, hogy egyék,
862 XV | Szépen ellesznek együtt, és nem lesz semmi baj.~– Óh,
863 XV | előtt, hogy minden jó bő és meleg legyen, s hogy melyik
864 XV | fognak majd a leányok odahaza és a galant ifjú urak nevetni,
865 XV | Mit?~Igen, igen, a leányok és a galant ifjú urak odahaza.~
866 XV | körébe, utolsó leányához, és – tudja a többit.~Hatvanezer
867 XV | ha eladja: – az erényt. És a hatvanezer forinttal jól
868 XV | hogy szíveskedjék felülni, és ne mutassa a kocsis előtt,
869 XV | láttára.~Vevé is a gyeplűt és ostort a kocsis kezéből,
870 XV | értesíteni fogja Terézt és Fannyt Mayerné jöveteléről
871 XV | bánjanak vele nyájasan, és ne mutassanak valami rémületes
872 XV | sírt, fuldoklott, átölelte, és csókolta, ahol érte. Fanny
873 XV | éppen nem háborította.~Fanny és Teréz ezalatt a Mayerné
874 XV | szomorú állapotba jutott, és nem tudok sem sírni, sem
875 XV | most jónak látta hallgatni és vigyázni. Gyanította, sejtette
876 XV | mintha minden szavát elhinné, és amellett, mint az árnyék,
877 XV | fogni, hogy lutriba tett, és quinternót csinált, de mit
878 XV | még néminemű előkészülési és törvény szabta szertartásai
879 XV | által ragadtatva lenni, és viszont, hogy Boltay mesternek
880 XV | felőle, miszerint Teréz és Fanny hasonló titoktartásra
881 XV | helyzet az, miszerint Teréz és Fanny között is nagyon észrevehető
882 XV | tartják. Teréz hideg hozzá és bizalmatlan. A leány unatkozik
883 XV | bizalmatlan. A leány unatkozik és szerencsétlennek érzi magát
884 XV | korán reggel kiszökött, és segített szappanyozni; kisöpörte
885 XV | tartalmazó lapot találta behajtva és benedvesítve. Azok bizonyosan
886 XV | fekete volt, mint a bársony, és fényes, mint az acél, s
887 XV | elfútta a gyertyát maga előtt, és behunyta szemeit.~És csak
888 XV | előtt, és behunyta szemeit.~És csak azután lassan merte
889 XV | mondanivalója lehetett a leányához, és soha jobb alkalma nem volt
890 XV | egy bevallott szeretője és több nincs, s ez aztán életszükségeiről
891 XV | vélte látni ravasz arcát és ez arcon keresztül ravasz
892 XV | lelkét, s szemeit lehunyta, és füleit eltakarta, hogy ne
893 XV | önkénytelen reszketésén, és alig hallhatólag rebegé:~–
894 XV | bizonyosan elmegyek melletted, és meg nem szólítalak. Igaz
895 XV | kicsinyek!~Ezen együgyű és számtalanszor hallható óhajtás
896 XV | házasélet kellemetlen oldalait. És a leány mind jól tudta,
897 XV | hagyták beszélni a leányukat. És most, tudod mi történt a
898 XV | hamar el tudtak ítélni. És most ők mondják azt, hogy
899 XV | látják, s nem kérdik, ki és mi. A promenádon karonfogva
900 XV | s az emberek elhiszik, és keresik a barátságukat.
901 XV | egész világ beszél róla, és irigykednek rá. Persze,
902 XV | sokszor jót akarnak a szülék, és a legrosszabb lesz belőle;
903 XV | nem – suttogá a leány, és reszketett, mintha lázban
904 XV | hogy leánya nem fázik. És azután jó hosszú ideig elhallgatott.
905 XV | fog attól, amit megtud, és mégis meg akarja azt tudni.~–
906 XV | hogy az egész világ sötét és sajtszagú.~Mayerné asszony
907 XV | elvenni!” Igen: elvenni és visszaadni. Attól őrizkedjél
908 XV | esküdve, ez komisz diákok és incifinci negyedvér mágnásgyerekek
909 XV | szűztisztaságot ellopja, elrabolja, és ez tulajdon leánya becsülete,
910 XV | a bársony, gyönyörű száj és fölséges termet!… Nem tehettem
911 XV | vánkosai közé vetve magát, és azután még sokáig hánykódott
912 XV | iszonyattal, gyűlölettel és undorodással. Csak a késő
913 XV | lebegett eszmélete előtt, álom és való, tudat és képzelet.~
914 XV | előtt, álom és való, tudat és képzelet.~Az ember sokszor
915 XV | Mayerné már korábban felkelt, és ki is ment, míg ő aludt;
916 XV | kicsinyt a papramorgó.~Fanny és anyja egyedül maradtak a
917 XV | reggelt kívánt anyjának, és kezet csókolt neki, melyet
918 XV | odavonta magához leánya fejét, és megsúgta neki a kérdezett
919 XV | virágait, megeteté madarait, és dalolt igen-igen jókedvűen.~
920 XV | János úr még egyszer Boltayt és Terézt, s azon vette magát
921 XV | prűd, ízetlen vonakodás és minden kacérság nélkül,
922 XV | ifjú gavallérok, szellem és vagyon arisztokratái, gourmand
923 XV | öregurak, kiknek csak a szeme és a szája élvez már gyönyörűséget;
924 XV | gavallérok, kik a szépség és élvezet műkiállítását kívánják
925 XV | hallott, evett, ivott, és amit mások láttak, hallottak,
926 XV | láttak, hallottak, ettek és ittak.~Ilyenforma elemekből
927 XV | keresztülutaztával, soron kívül is, és minden a legfényesebben
928 XV | alatt, sőt a föld alatt és a víz alatt sincs; de van „
929 XV | művészetismerő, mívelt és tudós férfinak tartatik.
930 XV | egyesül a címer, pénz, szellem és szépség arisztokráciája.
931 XV | történik.~Elébb a művészek és művésznők szavalnak, énekelnek,
932 XV | csupán néhány dandy – ifjabb és vénebb – marad hátra poharazni
933 XV | marad hátra poharazni és kártyázni.~Ebből láthatja
934 XV | estélyeken legkisebb illem- és erkölcssértés sem szokott
935 XV | divatszépségek, a művészek és művésznők, a naplóíró kékharisnyák
936 XV | a naplóíró kékharisnyák és a versmondó költők, a dandyk,
937 XV | vette, hogy vendégei jól és fesztelenül mulassanak.
938 XV | amit senki sem ért jobban, és mindenkit lát, mindenkire
939 XV | egyenesen a háziúr elé vezeti és bemutatja.~– Kecskerey barátunk,
940 XV | sajnállak!~Fennimor felkelt, és nem játszott többet. Ha
941 XV | dühe okoz.~Vesztett fogadás és mellőztetés, pénzveszteség
942 XV | mellőztetés, pénzveszteség és a győztes, a nyerő általi
943 XV | jobbnak látta felállni, és kimenni a szobából.~Abellino
944 XV | vajon ne legyen-e nagylelkű, és ne békítse-e ki maga iránt.~
945 XV | fogja venni.~– Óh, igen, és a leány nagyon látszott
946 XV | elragadó szépségű kebelére. És ez arc, e halványpiros,
947 XV | összhangzók ismét az arcok és a rózsás áll szerelemgödröcskéivel,
948 XV | üdvkívánatokkal halmoztatott el.~És Abellinónak mindezt néznie
949 XV | s minden tekintet gúny és kacagás volt reá.~A dandy,
950 XV | magát, ajkait összehúzta, és fehér volt, mint a fal.~
951 XV | félbeszakadt nevetés, jókedv és előadás; mindenki iparkodott
952 XV | mindenki iparkodott komoly és hallgató képet ölteni. Lehet-e
953 XV | túlsó felén ül Fennimor, és egyre nyer, néha bennhagyja
954 XV | szerencsétlen a kártyán, és szerencsétlen a szerelemben!
955 XV | ölelése elől, egy új József és Potifárné. Sőt kénytelen
956 XV | elevenig hat. Abellino sápad, és elfagy a dühtől. Amit Fennimor
957 XV | talál! Kárhozat, kárhozat.~És egyre veszt.~Alig látja
958 XV | szenzitív ifjú, ajka tajtékzik, és szava a düh erőködésében
959 XV | szót is, de melle zihál, és szemeit elfutja a vér. Társainak
960 XV | jókedvre hangol. Fennimornak és Abellinónak tanácsolják,
961 XV | megtudta, hogy Fennimor és Abellino összevesztek a
962 XV | elrendezéseért egy ezerforintost, és egy óranegyed múlva az egész
963 XV | alszik, az Abellino, Fennimor és monsieur Griffard.~
964 XVI | találkozásuk lőn Abellinó- és Fennimornak.~Így hívják
965 XVI | helyeselhető, de mégis használt és bevett intézvény. Vannak
966 XVI | kettő Fennimoré: Livius és Kalácsi (az excellenciás
967 XVI | ifjú), Abellinóé Konrád és Kecskerey.~A felek eleinte
968 XVI | megállapított egyezményekkel és megszorításokkal.~Kibékítésről,
969 XVI | vívnak.~Kivétetnek a fej- és hasvágások. Arcot, kart,
970 XVI | hasvágások. Arcot, kart, mellet és lábat vágni szabad. Cselvágások
971 XVI | osztaniok.~A kardok szikráztak, és a szemek még jobban.~Egy
972 XVI | kardjaikat! – ordíta Konrád. – Le és fel!~S azzal egyszerre mind
973 XVI | közbeszaladt, kardjaikat le- és felcsapták, s ismét szétválaszták
974 XVI | erőpazarlással veté magát Abellinóra, és sűrű, de ügyetlen, kiszámítatlan
975 XVI | nem törődve szabályokkal és segédekkel, egyenesen nekidöfött
976 XVI | percben senki sem állt közte és Fennimor között.~Csak a
977 XVI | elfeledkezhetett magáról és minden lovagiasságról, hogy
978 XVI | kinek sok hitelezője van, és szeret zajt csinálni, hanem
979 XVII | Szétoszlottak a tekintetes karok és rendek, vége volt az országgyűlésnek,
980 XVII | jurátusok fekete atilláikkal és csörömpölő kardjaikkal,
981 XVII | azon néhány bennszülött és bennvénült törzsvendég,
982 XVII | békességes alakját, s a líceumi és akadémiai ifjak kezdtek
983 XVII | azért, mert ami szemnek és szívnek tetsző dolog, kelme,
984 XVII | fogják, ki beszél magyarul, és annál vásálnak; minélfogva
985 XVII | siettek nagyreményű fiaikat és leányaikat tisztességes
986 XVII | Somorjába, mely igen egyszerű és legkevesebb költséggel járó
987 XVII | odahaza beszélhetünk diákul és németül, mint amely két
988 XVII | az akkori társalgásokban; és ez erélyesség sokkal több
989 XVII | jólelkű lényt: gyámját és nagynénjét. Hidegen, szótlanul
990 XVII | veté magát nagynénjének, és alig bírta e szót elrebegni:~–
991 XVII | szerettelek – monda Teréz, és szemei égni látszottak,
992 XVII | mondani:~– Barna Sándor.~És akkor akarata ellen két
993 XVII | tetszik, feljövök magam, és elviszem magammal. Szeret-e
994 XVII | megismertetni, a vén hajdút és a vén bohócot, s valamennyi
995 XVII | mint a többi indítványokban és közintézményekben, gőzhajókban,
996 XVII | töltésekben, akadémiában és lóversenyen egyéb, mint
997 XVII | agarakra boldogabb jövő és fényes hivatás kezd felderülni;
998 XVII | az ő nevében, amit jónak és üdvösségesnek lát.~A derék
999 XVII | illendőséggel fogadják az úrhölgyet, és maguknak többé semmi kivételes
1000 XVII | engedtetett, mely idő alatt arcát és kezét tisztességesen megmosni
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1585 |