1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1585
Part
1001 XVII | freskófestményeken levő hamis isteneket és istenasszonyokat is perszvadeálta,
1002 XVII | helyöket a családi régi pénzek és festmények gyűjteménye,
1003 XVII | gyűjteménye, melyeket eddig por és pókháló lepett. Az ittas
1004 XVII | kurjongató hajdúk. Volt nevetség és jókedv, mikor egy-egy a
1005 XVII | mindezen leveleket elfogni és megtartani magánál, mert
1006 XVII | Kutyfalvi a hamus kenyér és érett sajt láttára majd
1007 XVII | akárkivel találkozott palotában és udvaron, az mind becsülettudó,
1008 XVII | mint mondják, igen finom és magas míveltségű delnő,
1009 XVII | otthagyják az embert a faképnél.~És így sohasem bizonyos róla
1010 XVII | okvetlenül egyike a legfontosabb és figyelemre méltóbb tüneményeknek
1011 XVII | valaki, annál nagyobb számban és általánosabb kiterjedésben,
1012 XVII | nemesembernél is hasonló előjogokban és legalább két példányban.
1013 XVII | nemzetgazdászati tekintetben is fontos és jelentékeny tényező az agár,
1014 XVII | pártolandó lótenyésztés és nemesítésnek mi a legerősebb
1015 XVII | eszmecserék, higgadt ész és nem higgadt erszény kívántatnak;
1016 XVII | átláthatod, mily fontos és életbevágó kérdés hazánkban
1017 XVII | sokkal erősebb fantázia és lelkesültebb toll kívántatnék,
1018 XVII | apró-cseprő indítványokat, és sok ideig kétséges versenyt
1019 XVII | egyike leend a legfényesebb és legérdekesebbeknek, miután
1020 XVII | alkalomra, s nagy a feszültség és várakozás; vajon a kitűzött
1021 XVII | fogja magát a versenyen.~És ezen leveleket János úr
1022 XVII | miket egy nyughatatlan gróf és más, bőrükbe nem férő hazafiak
1023 XVII | igénybe vették Fanny figyelmét és szívét.~Szívét is?~Sokan,
1024 XVII | minden jó iránt, hogy nagy és nemes vállalatoknál éppoly
1025 XVII | elismerni, melyre a szerencse és egy bohó vénember szeszélye
1026 XVII | annak homályos eredetét és undok dicsőségét?~A férfiak
1027 XVII | legmerészebb fogást tett, arany és gyönggyel kivert nyeregtakarót
1028 XVII | kik egymásra mosolyognak, és szíveikben nem gondolnak
1029 XVII | fog őreá mosolyogni?~Most és mindig és örökké ott lebegett
1030 XVII | mosolyogni?~Most és mindig és örökké ott lebegett lelke
1031 XVII | gyűlés asztalánál ülni, és óhajtott elveszni sóvár
1032 XVII | hallá az áldomást ajkairól, és elgondolá, hogy milyen szép
1033 XVII | pohár méreggel volna telve, és azt kiinni az utolsó cseppig,
1034 XVII | kiinni az utolsó cseppig, és meghalni, és ő ne tudná
1035 XVII | utolsó cseppig, és meghalni, és ő ne tudná azt meg soha.
1036 XVII | arccal, sebesen, sebesen, és elgondolá, hogy milyen szép
1037 XVII | leesnék, meghalna előtte, és az ifjú sohase tudná meg,
1038 XVII | miért halt meg. Őt látta itt és ott és mindenütt, bárhova
1039 XVII | meg. Őt látta itt és ott és mindenütt, bárhova gondolt,
1040 XVII | kép állt mindig előtte, és követte azon gondolat, hogy
1041 XVIII | éktelen nagy gazdagságot és egy roppant nagy nevet kapott.
1042 XVIII | nyugalmat, édes öntudatot.~És az előkelő név?~Az egész
1043 XVIII | A leány okvetlenül hiú és nagyravágyó… Várnak reá.~
1044 XVIII | többé nem a nábob jó bora és rossz tréfái, ripőkjei és
1045 XVIII | és rossz tréfái, ripőkjei és menyecskéi csalnak oda,
1046 XVIII | aki úgy táncolja a mazurt és keringőt, ahogy ő.~Egy hosszú,
1047 XVIII | tud-e egyáltalában írni.)~És azután egy csapat szemét
1048 XVIII | kergetni mind igen alkalmas és jó; meg egy másik csoport
1049 XVIII | s amellett csakúgy iszik és kártyázik, és fut a szobaleányok
1050 XVIII | csakúgy iszik és kártyázik, és fut a szobaleányok után,
1051 XVIII | szobaleányok után, mint a többi; és még egy harmadik légió apró
1052 XVIII | közelebb jöjjön, hanem felkelt, és eléje ment, megfogá kezét,
1053 XVIII | amint Fanny elereszté, és leült, ő azonnal felállt.~–
1054 XVIII | azt, jaj neki, ha elérti, és el nem tudja titkolni. Jaj
1055 XVIII | ha vissza nem tudja adni, és jaj neki, ha visszaadja. –
1056 XVIII | amilyennek képzeli azt az ember) és sok érzelemdús lyánka, ifjú,
1057 XVIII | vannak jegyezve, vegye sorba, és mondja el őszintén, nyíltan
1058 XVIII | legrövidebb idő alatt teljes és tökéletes genealógiáját
1059 XVIII | uraknál így: méltóságos ez és ez őnagysága, erdélyi uraknál
1060 XVIII | pedig így: nagyságos ilyen és ilyen őméltósága; és most
1061 XVIII | ilyen és ilyen őméltósága; és most ő mondjon bírálatot,
1062 XVIII | ne találjon.~Végre zavara és kétségbeesése tetőpontján
1063 XVIII | barátom – felelt Fanny, és mosolyogva tekintett a becsületes
1064 XVIII | öreg, s még egyet bátran és elhatározottan köhintett,
1065 XVIII | nagyságod határtalan kegyelme, és én kimondhatatlan boldognak
1066 XVIII | kimondhatatlan boldognak és szerencsésnek érzem magamat,
1067 XVIII | szolgálatot is tehetek. És ámbátor gyűlöletes dolog
1068 XVIII | olyan nevezetes férfiakról és asszonyságokról ítéletet
1069 XVIII | asszonyságokról ítéletet és véleményt mondani, mint
1070 XVIII | Meghalt régen, fiatalon. És az nagyon szeretett engem;
1071 XVIII | öreg elárasztandja hála- és magasztalással.~– Tehát,
1072 XVIII | hogy ilyen nagyúri emberek és asszonyságok életében valami
1073 XVIII | érzékeny szívvel tudják és fogják visszafizetni. Akiket
1074 XVIII | is a hosszú lajstromot, és elkezde rajta végigmenni,
1075 XVIII | Hm, hm. Egyet köhintett, és lábaival súrolta a padlót.~
1076 XVIII | maga is úgy kívánta ezt, és mikor ő hagymázbeteg volt,
1077 XVIII | nagyságod bizodalmát helyezheti, és csalatkozni nem fog.~Fanny
1078 XVIII | éheznek, fáznak, szűkölködnek és sínyledeznek, kenyeret,
1079 XVIII | kenyeret, ruhát, orvosságot és jó szót osztva közöttük;
1080 XVIII | Kárpáthyné érdekelten.~– És valójában így ismerik őt
1081 XVIII | állítani, hogy boldogságot és megelégedést terjeszt ez
1082 XVIII | mert családi boldogságot és erényeket honosít meg azokban,
1083 XVIII | nagyságod korából való.~– És házassága boldog? – mondá
1084 XVIII | egymáshoz illő párt, mint ő és gróf Szentirmay Rudolf úr
1085 XVIII | Mindenki bámulja eszét és nagy lelkét, az egész ország
1086 XVIII | kevés idő alatt a hazával és az emberiséggel. De meg
1087 XVIII | szinte példabeszéddé vált, és ha valaki együtt látja őket,
1088 XVIII | valakihez; most nyílik az ajtó.~És belép rajta – nem azon arc,
1089 XVIII | arcszínnel, hamis fogakkal és hamis szemekkel, viseletében
1090 XVIII | láttatni a sovány vállakat és a nyakperec kiülő csontjait;
1091 XVIII | szokott mindég mosolyogni, és ha mosolyog, akkor nemcsak
1092 XVIII | lekötve tartani könyöke, ínye és vállperecei iránti borzalommal.~
1093 XVIII | jól kiszámított célszerű és célba találó lövés, vágás
1094 XVIII | célba találó lövés, vágás és szurkálás, mellyel egy egész
1095 XVIII | rejtezkedőket is, s a ruhán és a páncélon és a szíven keresztül
1096 XVIII | s a ruhán és a páncélon és a szíven keresztül képes
1097 XVIII | hatszor meghajtotta magát, és igen alázatosan köszönt
1098 XVIII | köszönöd, hogy bennünket látsz és a pernek, nem Rudolfné jóságának,
1099 XVIII | jóízűen nevetett e vidám és hízelgő gyanúsításokra,
1100 XVIII | ültessék bele Rudolfot, és őt szívénél fogva mindenütt
1101 XVIII | ilyesmit, ő ugyan vastag és nehézkes élceket szokott
1102 XVIII | nem olyan férj, mint egy és más férfi, teszem föl János
1103 XVIII | férfi, teszem föl János úr, és te szegény, szerencsétlen
1104 XVIII | folytatná, monda:~– Való. És az anyát nem pótolja ki
1105 XVIII | van önnek, kedves Flóra.~És ezt oly hangon mondá el,
1106 XVIII | archívumba, hol a fiskális és Varga uram tiszteletteljes
1107 XVIII | szorítá a parányi kis kezet, és csókjaival forró, szívtől
1108 XVIII | csókjaival borítá el azt, és ismét csókjaival halmozá
1109 XVIII | ismét csókjaival halmozá el, és nem bírt egy szót szólani.~–
1110 XVIII | tettében, odaölelte őt magához, és arcát csókolta meg, és kényszeríté
1111 XVIII | és arcát csókolta meg, és kényszeríté őt is arra.
1112 XVIII | fog tévedezni a világban, és gondolá magában, gyerünk
1113 XVIII | ki rám gondolt, megszánt és boldoggá tett”.~– Óh, Fanny –
1114 XVIII | odaborult Flóra keblére, és sírt és sírt, és mikor olyan
1115 XVIII | odaborult Flóra keblére, és sírt és sírt, és mikor olyan nagyon
1116 XVIII | keblére, és sírt és sírt, és mikor olyan nagyon sírt,
1117 XVIII | Flóra pedig mosolygott és mosolygott, és úgy örült
1118 XVIII | mosolygott és mosolygott, és úgy örült neki, hogy ezen
1119 XVIII | kezdje az örömkönnyeket.~– És azután segítek neked a közelgő
1120 XVIII | apró bajon, ami előfordul.~És előre is sokat nevettek
1121 XVIII | óvást téve mindennemű hála és köszönet ellen –, a legkiszámítottabb
1122 XVIII | nevettetni! Egyet szól, és akkor sír az ember, másikat
1123 XVIII | az ember, másikat szól, és akkor meg nevet.~Fannynak
1124 XVIII | elszedni kalapot, köpenyt és minden zálogba vehető portékát,
1125 XVIII | fejét, amint Flórát kalap és köpenyke nélkül látta. –
1126 XVIII | távozó kisasszony után, és sikerült is neki azt megállásra
1127 XVIII | úr még most is hajlong, és bókokat hány utána az udvar
1128 XVIII | úgy megjárkál örömében alá és fel kezeit összevissza dörzsölve,
1129 XIX | kerültek között a legtöbb és legszigorúbb kritika alá
1130 XIX | legnagyobb biztosíték erény és illedelem felől; az agarásztársulat
1131 XIX | százszorta szebbnek, jobbnak és kedvesebbnek képzelte őt
1132 XIX | mosolyogni. A munka nagy és nehéz.~Könnyű a férjnek
1133 XIX | környék, akiket ismerek és olyanok is, akiket sohasem
1134 XIX | ami szükséges, hogy fény és megelégedés legyen minden
1135 XIX | mellőzve, megbántva, ki mit és kit szeret, kik nem szeretik
1136 XIX | Fannytól: „Ugye, most ezt és ezt kell tenni? Ma nemde
1137 XIX | házakban nevelkedett volna.~És mikor eljött az est, midőn
1138 XIX | Varga uramnak annyi izzadást és szorongattatást okozott. –
1139 XIX | most teljes elszántsággal és hozzákészüléssel elkezdjék
1140 XIX | Ámde különbség van rágalom és rágalom között. Valaki felől
1141 XIX | kavicsokra, sikányokra, békákra és vermekre, ez már ismét helyes
1142 XIX | itt felyül mind nagyságos és méltóságos urak. A nagyságos
1143 XIX | méltóságos urak. A nagyságos és méltóságos urakat sokkal
1144 XIX | tulajdonságokon kívül még nagyságos és méltóságos erényeik és hibáik
1145 XIX | nagyságos és méltóságos erényeik és hibáik is vannak. Itt van
1146 XIX | nagy hazafi, neve ismerve és bámulva van, tehát tisztelni
1147 XIX | erősen fog neked udvarolni, és te nem utasíthatod őt el,
1148 XIX | tartja őt; én próbáltam, és sikerült. – Valahányszor
1149 XIX | gróf. – S utána írá: – Nagy és tiszteletre méltó férfiú.~
1150 XIX | fölséges étvággyal bír, és mindig azon panaszkodik,
1151 XIX | nem kínálod, megharagszik, és éhen marad. Ezzel legkevesebb
1152 XIX | angolt, spanyolt, franciát és zsidót állít elé. A legkevésbé
1153 XIX | korából. Mindenkire figyelmez, és követeli, hogy mindenki
1154 XIX | hogy mivel bántod meg. És azután elharagszik esztendőkig,
1155 XIX | elharagszik esztendőkig, és nem mondja meg, hogy miért;
1156 XIX | nálánál rangra alábbvaló, és te azon hibát találod elkövetni,
1157 XIX | mégy, Louis megharagszik, és azt mondja, hogy őt megbántottad.
1158 XIX | asztalnál kit ültess mellé és vele átellenbe? Ez meg éppen
1159 XIX | álnokságból ültetted mellé, és férjednek ellensége lesz.
1160 XIX | afelől, hogy neki mi tetszik, és mi nem. Hanem tessék azon
1161 XIX | szívhez vannak kulcsaink. És nem volna utolsó vállalat
1162 XIX | hölgynek bír nagyobb előnyökkel és hatalommal e győzelemre;
1163 XIX | kérdés eldöntetlen maradt.~És azután még egy csomó nagyságos
1164 XIX | még egy csomó nagyságos és méltóságos úr következett,
1165 XIX | Most jöttek a tekintetes és tiszteletes urak, természetesen
1166 XIX | senki címét el nem felejtik, és a magukéval meg vannak elégedve;
1167 XIX | esztendő óta köszörüli a napi és heti sajtó fegyvereit, tarkabarka
1168 XIX | hogy abban magyar elem és nevetnivaló legyen, és ami
1169 XIX | elem és nevetnivaló legyen, és ami a legsajátságosabb,
1170 XIX | e könyveket vásárolják, és olvassák, mert ha ők nem
1171 XIX | tréfásan kérdezé Flórától:~– És – nem hagytál ki senkit?~–
1172 XIX | kell ölelni barátnéját, és őt megcsókolni; az ideál
1173 XIX | igazat mondunk róluk.~– És az nem emberszólás, és mi
1174 XIX | És az nem emberszólás, és mi csak egymás előtt beszélünk,
1175 XIX | keresztül megérzi a szagát és elájul, úgyhogy abban a
1176 XIX | mint akármely professzor, és amellett folyvást beszél
1177 XIX | prókátort, iszik hatalmasan, és gyönyörűen dohányzik; a
1178 XIX | ellenkezőre okot, szeretni fog, és kardot ránt melletted, s
1179 XIX | egészen megvénült a bánat és gond miatt.~– Szegény asszony! –
1180 XIX | történt volna, ölel, csókol, és el van ragadtatva. Legjobb,
1181 XIX | kárán! Vagy tán szenvedni és mégsem okulni, mert hiszen
1182 XIX | olyan. Ez természet nála, és nem szokás.~– Hát még ki?~–
1183 XIX | őt összeölelve, csókolva, és azután még sokáig nevettek,
1184 XX | udvarára, mindenféle fajai és nemei a négykerekű állatoknak
1185 XX | ki tudná, hány emberre és lóra számítva, hátul két
1186 XX | számítva, hátul két álló bakkal és kettős fogantyúkkal, oldalt
1187 XX | csak réz. Ezek a nagyságos és méltóságos urak földi mozdonyai.
1188 XX | úton elhullatott kalács- és kuglófmorzsák miatt, ezen
1189 XX | utazott ide nyolc ökörrel és hat agárral; hat cigány
1190 XX | procedúrán, miszerint a hölgyek és férfiak különváltak, azonban
1191 XX | hibáit, erényeit, gyönge és erős oldalait vendégeinek,
1192 XX | szívűeket. Gróf Sárosdy főispán és neje előtt alázatos hallgatagan
1193 XX | elragadtatva legyen, mind a pompa és ízlet, mind az ügyes elrendezés
1194 XX | Végül minden pástétom és sütemény után, miken az
1195 XX | tanácskozmányok megkezdésére. És ez valóban nem rossz gondolat
1196 XX | sokkal könnyebben beszél, és könnyebben hallgat.~A Kárpáthy-család
1197 XX | csodás fegyverek, zászlók és más diadaljelek, miket nagyban
1198 XX | ifjú delnője: Kárpáthyné és Szentirmayné; ha török poéta
1199 XX | legeslegvégül, minden paragrafus és statútum elejébe jegyzőkönyvileg
1200 XX | hogy hallgathassák ők is, és nyilatkozhassanak.~Milyen
1201 XX | mindenki iparkodik több szépet és okosat mondani, mert szép
1202 XX | részesültek:~– Van-e nemesebb és férfiakhoz illőbb foglalkozás
1203 XX | méltóságos, tisztelendő és tekintetes urak, az eszme
1204 XX | meghonosulva ne volnának? És íme, eddigelé senkinek sem
1205 XX | eszébe, hogy annyi millió és millió főre terjedő osztálynak
1206 XX | elkezde egymásra morogni és csaholni; Gergely gróf hangja
1207 XX | méltóságos, tisztelendő és tekintetes urak, korunk
1208 XX | ápolásával foglalkoznak, és mások, melyek a juhokat
1209 XX | selyembogarak tenyésztését óhajtják, és én mindezeket nagyon helyeslem,
1210 XX | kérdem egyszersmind, kérdem és újra kérdem, mi ok tarthatna
1211 XX | osztályai számára az emberi és nem emberi társaságoknak
1212 XX | kisdedekben, tudósokban, juhokban és selyembogarakban bírunk,
1213 XX | valamennyi kisdedei, tudósai és egyéb gondviselésre szorult
1214 XX | hogy mindenkinek van szíve, és átlátandja, miszerint az
1215 XX | a Dráván, Dunán, Tiszán és mind a három Körösön keresztül
1216 XX | ott lefekszik, nem eszik és nem iszik többé, s hetednapra – – (
1217 XX | barátom nem hagyott el, és az agaraim. Odajöttek azon
1218 XX | alól ki nem lehetett verni, és a többi ordított az udvaron
1219 XX | statútumokat kidolgozza, és azokat ismét egy hatvantagú
1220 XX | melyre a megkívántató telket és épületet én bármelyik jószágombul
1221 XX | ágazatában tett haladásokat és felfedezéseket ismertesse,
1222 XX | évben egyszer közgyűlés és legalább egyszer versenyfuttatás,
1223 XX | vissza helyére.~Mint szokás és rendes dolog, rögtön oppozíció
1224 XX | hogy miért tartassék gyűlés és iskola Kárpáthy jószágán,
1225 XX | megalázza magát könyveket és hírlapokat írni, őt is pedig
1226 XX | azt mondanám, hogy utálom és gyűlölöm az egész éhenkórász
1227 XX | mondanak, az mind jeles és derék dolognak tartatik.~
1228 XX | nyakán megragadá a bőrt, és leteperné a földre; erre
1229 XX | pártfelek is, agár-guelfek és ghibellinok egyszerre egymásnak
1230 XX | azonban kacaj, szitkozódás és mennykőemlegetés; e heveskedése
1231 XX | Gergely gróf azon komolysággal és lélekjelenléttel, melyet
1232 XX | folyvást egymásra morgó és csaholó pártokat.~– Uraim!
1233 XX | jegyző, aljegyző, fiskális és orvos, hatvan választmányi
1234 XX | hatvan választmányi tag és tizenkét tagú bizottmány,
1235 XX | alapkő le volt téve, a nagy és nevezetes társulat megalakult,
1236 XX | tagjai egymást kölcsönösen és méltán megtisztelik.~A gyűlésteremből
1237 XX | össze a vendégek; a viták és tanácskozások délutáni négy
1238 XX | buzogánnyal felelni. Olyan képpel és állással, mintha a zöld
1239 XX | de velök nem harcolok, és tőlök nem félek.~Ily mondások
1240 XX | nagy férfiúnak megfordulni, és tovamenni, mintha nem hinné
1241 XX | a társaság nagy zajjal és kedvvel elfoglalá az asztalokat,
1242 XX | megtartóztatom magamat, először és másodszor azért, mert az
1243 XX | mesterséges teremtményeig kapható és élvezhető volt minden, s
1244 XX | iszonyú jelenet érte őt, és látta most maga mellett
1245 XX | ülni a szép, a bájoló nőt és víg, eleven társaságot,
1246 XX | kiváltképpen a háziúrért és háziasszonyért, s azután
1247 XX | harmadszor egy megyegyűlésen és most az agarásztársulat
1248 XX | elolvasandó. Felkelése jel és felszabadítás volt az egész
1249 XX | a többi termekbe. Flóra és Fanny észrevétlenül félrelopták
1250 XX | azután ismét elővette, és újra elolvasá, mintha nem
1251 XX | hogy tökéletesen megértse, és azután újra meg újra összecsókolá
1252 XX | mennyi hiányzik belőle.~És Fanny is teljesen osztá
1253 XX | szerető szív képzelhet, és nem fogja azt irigyelni;
1254 XX | jót, annyi szépet beszél, és az holnap ide fog jönni,
1255 XX | az utolsó hang is elhalt, és azután aludt mindenki, és
1256 XX | és azután aludt mindenki, és álmodott szép dolgokat.
1257 XX | álmában a szűz keblű delnő, és Fanny álmodott arról a szép
1258 XXI | iszonyúan kopogni, mikor megy, és egészen más hangon beszélni,
1259 XXI | tornácokra, megmutatni magukat, és megnézni az időt.~Az eredeti
1260 XXI | fekete selyem volt uszálya és dolmánya, mely nyakig fedé
1261 XXI | hintókban ülő éltes urak és hölgyek; maga János úr is
1262 XXI | nyeregbe, mikor a lova felrúg, és a lova nyakába, mikor az
1263 XXI | kinek egy perc jönni, látni és győzni – Kiss Miska.~A pünkösdi
1264 XXI | tétovázás nélkül istenasszonynak és lovon ülő angyalnak nevezni.~
1265 XXI | társalg Gergely gróffal, és ma mulatság napja van, kissé
1266 XXI | azt a mentét, elcsukja, és soha fel nem fogja venni
1267 XXI | kiosztatni. A nem lovagló hölgyek és férfiak is leszálltak, felhágva
1268 XXI | nejéhez.~– A két legszebb és legderekabb agár az egész
1269 XXI | meg tud hódítani, embert és állatot!~– Hát a Matyi hol
1270 XXI | szorítá a nyújtott kezet, és sokáig kezében tartva azt
1271 XXI | tőnek, elkezdik a kürtök és ostorok segedelmével sürgetni
1272 XXI | mint egy tábor, derekat és szárnyakat képezve, indulnak
1273 XXI | egymásnak a mulatóka tornyából és vissza, azután a nyargaló
1274 XXI | őket kíséri legtöbb szem, és gyönyörködik bennök. Most
1275 XXI | Szentirmayné merészen nekivágtat, és keresztülszökell rajta,
1276 XXI | gróf, a pünkösdi király és néhány lovász. Az erkélyről
1277 XXI | nyargalna sebes paripán, és látná őt vágtatva rohanni
1278 XXI | előre, míg leomlana előtte, és meghalna ott, és senki sem
1279 XXI | előtte, és meghalna ott, és senki sem tudná, miben halt
1280 XXI | egyszerre szemközt jönne, és őt meglátná – és újra belészeretne.~
1281 XXI | jönne, és őt meglátná – és újra belészeretne.~Most
1282 XXI | után ismert mint jó mély és széles vizet. Jó volna most,
1283 XXI | most, ha ez a víz közte és az agarak közt lehetne,
1284 XXI | rókát, még néhány perc, és elérték.~A róka itt egyszerre
1285 XXI | Fecske! – kiált Kiss Miska. És Fecske csakugyan elkapá
1286 XXI | az öreg Palkó, Kiss Miska és Gergely gróf hasztalan vágtatnak
1287 XXI | Berettyó vize. Egy bukás, és vége van. De Rudolf utolérte
1288 XXI | alatt; arca oly halvány, és keble úgy hullámzik. Itt
1289 XXI | lebbenése az ő orcáját legyinti, és neki százszor több oka van
1290 XXII | szenved-e jobban, aki tombol, és üvölt, akit megkötöznek
1291 XXII | aki fogait csikorgatja, és nehéz tusájában vérverítéket
1292 XXII | izzad – vagy aki hallgat és mosolyog, és érzi azt az
1293 XXII | aki hallgat és mosolyog, és érzi azt az eszmét, amitől
1294 XXII | volt ő, mivé lett most, és mi lesz belőle?~Ivadéka
1295 XXII | keresett, mely őt megértse, és egy férfiarcot, mely ideálja
1296 XXII | férfiarcot, mely ideálja lőn.~És megtalálta mind a kettőt.~
1297 XXII | mint minőt remélni tudott, és a bálványozott ifjat, kinek
1298 XXII | lelkéről, szívéről több jót és szépet beszélt a világ,
1299 XXII | lelkében reá pazarlott. És e nő és e férfiideál a legboldogabb
1300 XXII | lelkében reá pazarlott. És e nő és e férfiideál a legboldogabb
1301 XXII | nem idegen boldogságot.~És utoljára, ha akarna is,
1302 XXII | midőn amaz oly szép, oly jó és olyan eszes? Csupáncsak
1303 XXII | már sajátja, emez idegen és másé, s unalmas kedélye
1304 XXII | kétségbeejtő, kétségbeejtő!~És ilyenkor látni maga mellett,
1305 XXII | részvéttel ültek ágya mellett, és kezeit kezeikbe tartják,
1306 XXII | kezeit kezeikbe tartják, és nem gondolnak arra, hogy
1307 XXII | agg nőre hallgatott volna, és ülne most is otthon a csendes,
1308 XXII | kitett verítékes kezét, és sírt, mint a gyermek.~Végre
1309 XXII | megsimogatta, kezét kezébe vette, és kérdezé: Hogy van?~– Igen
1310 XXII | Igen jól – felelt a beteg, és iparkodott mosolyogni.~A
1311 XXII | elfoglalhatod, s ha nem tetszik az, és szebbet óhajtasz, télen
1312 XXII | ahol Szentirmayék laknak, és sohasem jönni többé vissza.~–
1313 XXII | öröm miatt.~– De ez nagyobb és nehezebb kívánat a többinél.~–
1314 XXII | ön mindenüvé velem jönne, és együtt volna velem, és sohasem
1315 XXII | és együtt volna velem, és sohasem hagyna el.~Ah, ez
1316 XXII | asszony szomorúan mosolygott, és sokáig, sokáig nem bocsátá
1317 XXII | figyelemmel kísérte a jelenetet, és kezdé sejteni, hogy mi az.~
1318 XXII | felüdült, magához tért. És azután egész napokat férje
1319 XXII | hogy rosszul érzi magát, és azalatt ott benn ült férjénél,
1320 XXII | azalatt ott benn ült férjénél, és kényszeríté magát őt boldogítani,
1321 XXIII | nem szabad egyszer látni és azután elfeledni.~Most ő
1322 XXIII | fújva maga körül a füstöt, és egy átelleni nagy állótükörből
1323 XXIII | merő nevezetes férfiak- és delnőktől.~A szőnyegek mind
1324 XXIII | az ember pisztolyt hord, és lelövi az ilyen ocsmány
1325 XXIII | Azonban jer, ülj ide mellém, és tedd magadat kényelembe!
1326 XXIII | azoknak a kedvéért mások és mások kedvéért ismét mások
1327 XXIII | minden dehonesztáló megbízást és kérdést a legnagyobb méltatlankodással
1328 XXIII | hanem azért elvégzi azokat, és ad feleletet.~– Bánom is
1329 XXIII | látszott volna.~– Ördög és pokol! – kiálta fel dühösen
1330 XXIII | asszonyt eltántorítsák, és azután rávalljanak, rakd
1331 XXIII | békét, én gentleman vagyok és sem kém, sem fizetett mefisztó,
1332 XXIII | keletkezni; véve kalapját, és azzal barátságosan elbúcsúzott,
1333 XXIV | mint tekintélyt, kit nő és férfi egyaránt imád, kinek
1334 XXIV | reá várt, ha e férfiúval és annak nejével szemtől szemben
1335 XXIV | amivel azok majd elhalmozzák, és azalatt mosolygó arcot mutatni
1336 XXIV | keresztülszenvedni lemondás és elrejtett szenvedély fájdalmai
1337 XXIV | kisasszony felpakoltatott, és útra készült.~Rudolf kérdé
1338 XXIV | Rudolf is udvarias volt és szíves irányában – de egyéb
1339 XXIV | főbíró, nótárius, esküdt és fiskális jöttment Rudolf
1340 XXIV | lehetett őt másként látni és hallani, mint szüntelen
1341 XXIV | szüntelen körülvéve komoly és tanulságos eszmékkel.~Egyszóval
1342 XXIV | Emberek, kikben az érzés való és nem szenvelgés, rendesen
1343 XXIV | tömérdek népség, mely utcákat és háztetőket ellepett, és
1344 XXIV | és háztetőket ellepett, és a díszes hintók hosszú sorai,
1345 XXIV | a gyönyörű keleti köntös és keleti komolyság. Többen
1346 XXIV | ellenségnek, oltalma a népnek és szerelme a nőnek.~Kárpáthyné
1347 XXIV | volna őt nem látni így, és nem hallani. Most már nemcsak
1348 XXIV | integet fel hozzá, kézzel és fejjel, s minden arravaló
1349 XXIV | Együtt volt a környék szépe és java. Leghíresebb férfiai,
1350 XXIV | tekintélynek tartottak, és azután, mint illett, sorban
1351 XXIV | mosollyal fogadá az üdvözletet, és úgy tett, mintha nem félne
1352 XXIV | frakkját kétfelé csapta, és egyik lábát a kezébe vette. –
1353 XXIV | boldoggá tett, aki hallá.~– És az?~– És ez, hogy nagysád
1354 XXIV | tett, aki hallá.~– És az?~– És ez, hogy nagysád a jövő
1355 XXIV | bálványa, a deli Csendey Rezső és a zseniális kalandhős Kiss
1356 XXIV | karjára ölté barátnéját, és sétálni indultak a teremben.
1357 XXIV | hintázta magát a pamlagon, és okoskodott.~(– Miért volt
1358 XXIV | közül kellene választania? És ők karöltve járnak. Igazi
1359 XXIV | meg lehetett volna venni.~És azután elgondolta magában,
1360 XXIV | imádott, bálványozott nejére; és e gondolat felháborította.~
1361 XXIV | gyönyörű termetet átölelje, és azután hogy állhatta volna
1362 XXIV | tízszer elmentem mellette, és aki engem észre nem vett,
1363 XXIV | összevissza csókolá arcát, ajkait és szemeit, amennyi elég volt
1364 XXIV | Nem, nem, egy cseppet sem. És minden nemet egy új csók
1365 XXIV | elfeledett, amiért jött, és nem bánta volna, ha soha
1366 XXIV | Ezekkel az átlátszó szemekkel? És énelőttem akarsz te hazudni,
1367 XXIV | asszony nálánál.~– Tudom. És te szánalomból szíveddel
1368 XXIV | vagy, te sokat nem értesz, és nem is fogsz érteni. Vannak
1369 XXIV | addig ő nincs elkárhoztatva. És lásd, ez engem büszkévé,
1370 XXIV | használnak egy nő hírének. És te Kárpáthyné által ugyanazokkal
1371 XXIV | mosolyogva csókolt kezet, és szobájába távozott.~Hallá,
1372 XXIV | visszatérjen bocsánatot kérve, és elismerje, s keze írását
1373 XXIV | látta, beszélt, sétált és táncolt vele… Hogy szidta
1374 XXIV | pedig én téged oly régen és oly nagyon szeretlek!”~
1375 XXV | gondolá magában Rudolf, és titkosan mosolygott.)~Midőn
1376 XXV | ajkakról, mint gyöngédség és hízelgés, soha oly szenvedélyesen
1377 XXV | győzedelmét, s nagylelkű volt, és ez édes órában nem akarta
1378 XXV | irányodban sem, pedig szeretlek, és nem tiltja senki, hogy szeresselek.~
1379 XXV | egy tekintet kellene még, és azon nő, kinek szívedet
1380 XXV | utánafutott, hogy megcsókolhassa, és azután kiállt az erkélyre,
1381 XXV | azután kiállt az erkélyre, és utána nézett, Rudolf pedig
1382 XXV | akart lenni Szentirmáról, és Pestre sem kívánkozott többé,
1383 XXV | csigára léptem – felele a nő, és elhalványult.~– Bohó te,
1384 XXV | vén palota, oszlopaival és kőalakjaival táncol, forog
1385 XXV | vágya, hajlama, bánata és örömei, fájdalma és szerelme,
1386 XXV | bánata és örömei, fájdalma és szerelme, mint minekünk.
1387 XXV | közt sok igen szép van. És valóban sok érdekest találni
1388 XXV | boldog család. Három férj és három nő; mindenik férj
1389 XXV | kezdjen. Odasimult hozzá, és karját karjába ölté; hogy
1390 XXV | apró közönyös tárgyakról, és sétáltak alá s fel a kertben.
1391 XXV | sétáltak alá s fel a kertben. És Rudolf azt hivé, hogy már
1392 XXV | boldogságot érze szívében ezalatt! És mit használ neki, hogy senki
1393 XXV | úgy az rettentő játék, és ha való, akkor még rémítőbb.~
1394 XXV | addig foglaljon helyet, és maga addig kifut a szobából.
1395 XXV | nők a moderne jeunesse-t és a nouvelle Messaline-t olvassák,
1396 XXV | lapjai között – az írisz és az amaránt…~Rudolf egyszerre
1397 XXV | ugyanazonsága annyira megzavarta, és elvonta figyelmét, hogy
1398 XXV | A titok el volt árulva. És akié volt, éppúgy megijedt
1399 XXV | öntudatlanul összekulcsolá kezeit, és keblére szorítá, hogy könnyei
1400 XXV | nyomorultan. Nyomorultan.~És kezeibe rejté arcát, és
1401 XXV | És kezeibe rejté arcát, és sírt.~Rudolf nagyon megbánta,
1402 XXV | ölelje át, mondhatlan kín és mondhatlan gyönyör között?~
1403 XXV | mondhatlan gyönyör között?~És midőn kisírta magát keblén,
1404 XXV | nő, elhagyta a zokogást, és suttogó, de szilárd szóval
1405 XXV | Szentirmára.~Nagyon szomorú és megilletődött volt az egész
1406 XXV | mindig érzeni vélte arcán és szívében azokat az égető
1407 XXVI | közönségnek, azalatt fördőkre és bivalyvadászatra járván,
1408 XXVI | megérkeztek, s a szép hölgy és a derék férfi ideáljai a
1409 XXVI | ismeretséget köthetni, s elég delnő és lovag akad, ki a férj vagy
1410 XXVI | elbájolt, elragadtatott, és emléke örökre feledhetetlen
1411 XXVI | kísérve a szívély-, kedély- és nedélydús delnőket és delkisasszonyokat,
1412 XXVI | kedély- és nedélydús delnőket és delkisasszonyokat, kik őt
1413 XXVI | be, ahol csak igen jeles és kitűnő gavallérokkal fogunk
1414 XXVI | igen sok szívély-, kedély- és nedélydús családhoz nem
1415 XXVI | mert hisz az ügyében járt, és bizonyosan kedvező híreket
1416 XXVI | nagynéni beteg, nagyon beteg, és alkalmasint még betegebb
1417 XXVI | meg is hal ez asszony. – És mi baja?~– Hja! nagyon veszélyes
1418 XXVI | ismernél. Az a szép rózsaarc és az a karcsú őzike termet!
1419 XXVI | milliók urának tartottunk, és maga is annak tartotta magát,
1420 XXVI | abban mindenféle nemeit és fajait meg fogod ismerhetni
1421 XXVI | a mérgezéseknek növényi és ásványi méreggel, a késsel
1422 XXVI | ásványi méreggel, a késsel és baltával, pisztollyal és
1423 XXVI | és baltával, pisztollyal és hurokkal való gyilkolásoknak
1424 XXVI | a corpus delicti hogyan és miképpen való eltüntetésének,
1425 XXVI | Nézz körül, barátom, és fogd rá valakire.~– Legalább
1426 XXVI | azt szeretném megismerni és megölni.~– Én egész bizonyossággal
1427 XXVI | ölelkezni, nyakába borulni és megcsókolni.~– Ki az? Ki
1428 XXVI | valakit gyalázatos átadással. És ez a vén gazember tudja,
1429 XXVI | ez a vén gazember tudja, és eltűri, csakhogy rajtam
1430 XXVI | Kitudom, ha az ördög is, és gyalázatos pert indítok
1431 XXVI | veszik észre, hogy helytelen és nemesemberekhez nem illő
1432 XXVI | Az, hogy én férfi vagyok, és nem engedem, hogy előttem
1433 XXVI | is, mert ő legjobb vívó és lövő a környékben, és hidegvérű
1434 XXVI | vívó és lövő a környékben, és hidegvérű és szerencsés.~
1435 XXVI | környékben, és hidegvérű és szerencsés.~A klubban nem
1436 XXVII | Kárpáthy-család hazának és emberiségnek tartozik.~Mivé
1437 XXVII | szavakat, miket az megtanuljon és ne felejtsen el soha, hogy
1438 XXVII | hogy majd ha egykor a nagy és nemes eszmék ünnepelt hőse
1439 XXVII | megint?~Az orvos azonban és a tudós asszonyok jónak
1440 XXVII | csinál, hogy van azóta – és minden bemenőtől izent neki
1441 XXVII | mellékszobából; legyen ön keresztyén, és tanulja viselni az Isten
1442 XXVII | azon a helyen maradt állva, és egy hang nem repült el szájáról.~–
1443 XXVII | szemeiben.~Odaállt ágya mellé, és nem szólt egy szót is. Szemei
1444 XXVII | szavakat mond csupán – az írisz és az amaránt… a sárga jávor –
1445 XXVII | szemeit, s ismét lehunyja, és alszik tovább.~Az anya visszateszi
1446 XXVII | megszorítja a delnő kezét, és suttogva rebegi:~– Légy
1447 XXVII | elvonja kezeit a beteg, és összetéve keblén, elrebegi
1448 XXVII | Szegény bűnös leányodnak. Most és mindenkoron. Ámen…~Azzal
1449 XXVII | lehunyja szemeit csöndesen, és elalszik.~– Elaludt… – suttogja
1450 XXVII | orvos bánatos tekintettel.~És a jó öreg nábob térdre hull
1451 XXVII | keservesen…~A nő alszik, és álma örök. Arcán túlvilág
1452 XXVIII| az ég boltozatán összeér, és éjszaka van. Csak a sík
1453 XXVIII| Kárpáthy-család temetkezőhelye az. És a jövevény, ki azt ez órában
1454 XXVIII| legszegényebb kézműves felesége, és sírja talán még elhagyatottabb,
1455 XXVIII| hadd vigye oda bánatát, és felejtse ott; talán majd
1456 XXVIII| akkor is, midőn minden holt és fehér.~Elhagyta a szánt,
1457 XXVIII| Megtudta, hogy az Rudolf, és nem bírta megérteni, hogy
1458 XXVIII| hogy hagyjon itt egyedül, és ne kérdezzen tőlem semmit.~
1459 XXVIII| e nőt, szeretem most is, és sohasem fogok mást szeretni.~–
1460 XXVIII| senkit; még most is élne, és boldog volna. Mennyi nemesség,
1461 XXVIII| látogathatja őt meg újra.~És a kézműves nem kérdé a főúrtól: „
1462 XXVIII| gazdasszony fog ő lenni egykor!… És midőn homlokát a hideg márványra
1463 XXVIII| gondolat, hogy ő meghalt, és én még csak közel sem lehettem
1464 XXVIII| ne szorítsa kezét forrón, és meg ne ölelje.~Sándor gondolni
1465 XXVIII| fehér emléket. Ott megállt, és gondolt a sokat szenvedett
1466 XXVIII| kebelére, hogy ott édes kín és fájó gyönyör között kisírja
1467 XXVIII| éveken át elrejtve hordozott. És amidőn ezekre gondolt, szép
1468 XXVIII| szenvedett – szeretett – és meghalt? Meghajtá ő is térdét
1469 XXVIII| ő is térdét ez emléken.~És olvasá azt a nevet… Mint
1470 XXVIII| gondolkozott…~Végre odahajolt, és megcsókolá sorba az öt betűt…
1471 XXIX | úrnőt eltemették, s a tükrök és címerek a szobákban még
1472 XXIX | látta őt, felkelt helyéből, és eléje sietett, s megrázta
1473 XXIX | szétnyílt lapjai közt egy írisz és egy amaránt és egy jávorfalevél.
1474 XXIX | egy írisz és egy amaránt és egy jávorfalevél. Nagyon
1475 XXIX | te beszélsz.~– Neked fáj, és nekem jólesik. Egész napokat
1476 XXIX | együtt. Menjünk, menjünk.~És könnytelenül, mosolyogva,
1477 XXIX | kell meghalni, ami szép és ami jó, csak mi élünk sokáig –
1478 XXIX | A fiskális is ott van, és tollakat farag minden ember
1479 XXIX | jelen a nábob nagyságos és méltóságos s főtisztelendő
1480 XXIX | hívta össze.~Amint János és Rudolf beléptek, az együtt
1481 XXIX | az érkezőket, mint szokás és illő ilyen alkalmaknál,
1482 XXIX | legkedvesebb volt a világon, és aki már a sírban nyugszik.
1483 XXIX | nyugszik. Ez a sír kezdete és vége életembeli intézkedéseimnek,
1484 XXIX | gondolatom ez, midőn felébredek, és legutolsó, midőn lefekszem,
1485 XXIX | legutolsó, midőn lefekszem, és örökkévaló, midőn majd nem
1486 XXIX | tavasztól késő őszig írisz és amaránt virágokat tenyészteni,
1487 XXIX | egész délutánokon keresztül… És ültessen a kertész egy másik
1488 XXIX | a menyasszonyi koszorút és az összeget, azután menjenek
1489 XXIX | sírhoz, szórjanak rá virágot, és imádkozzanak, hogy tegye
1490 XXIX | hálószobámban, mindennap látom azt, és megszoktam rágondolni, gyakran
1491 XXIX | rágondolni, gyakran belefekszem, és elgondolom, hogy milyen
1492 XXIX | lelkész. – Ki olvasott az élet és halál könyvében, hogy kettőnk
1493 XXIX | János megcsóválta fejét, és folytatá.~– És azután felnyitván
1494 XXIX | megcsóválta fejét, és folytatá.~– És azután felnyitván a sírboltot,
1495 XXIX | ne legyen az én koporsóm és az ő koporsója között semmi,
1496 XXIX | minden igazhívőre. Ámen.~És a nagy komoly férfiak mind
1497 XXIX | körül az asztal mellett, és egyik sem szégyenlé magát
1498 XXIX | lelkem reménye itt marad. És ez fiam.~E szóknál jelent
1499 XXIX | amit ellene vétettünk, én és őseim és azok mind, akik
1500 XXIX | ellene vétettünk, én és őseim és azok mind, akik hozzám hasonló
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1585 |