Part

1501 XXIX  |               sem az. Én bírtam mindezt, és nem voltam boldog. Lelke
1502 XXIX  |             kezéből kihullott a buzogány és a kézíj, a körülálló ivadéknak
1503 XXIX  |                 önzőknek, mint erényeik. És elborzadok azon gondolattól,
1504 XXIX  |                 vezetni fogja a becsület és honfidicsőség útjain, mely
1505 XXIX  |               helyéről, s keblére borult és átölelte; és igen sokáig
1506 XXIX  |              keblére borult és átölelte; és igen sokáig tarták egymást
1507 XXIX  |                  nem felejtettem azt el. És most én mondom teneked! „
1508 XXIX  |                  míg újra erejéhez tért, és folytathatá:~– Most emlékezzünk
1509 XXIX  |             vétkeit, miket Isten, a haza és énellenem elkövetett. Bocsássa
1510 XXIX  |           Bocsássa meg azokat neki Isten és a haza, miként én is megbocsátom!
1511 XXIX  |                  megbocsátom! De tettető és hazug volnék Isten előtt,
1512 XXIX  |              örökösöm. Isten akarta így, és ő hozta magára veszedelmét.
1513 XXIX  |            legyen az! Nem kívánom. Éljen és maradjon ideje megtérni
1514 XXIX  |          mindennap saját maga vegye fel, és senkinek másnak az rajta
1515 XXIX  |                   az az ügyvédnek marad, és senki azt adósság fejében
1516 XXIX  |              fejében le nem foglalhatja, és soha egy napot is előlegezni
1517 XXIX  |               napnak minden esztendőben, és megemlegesse azt évrül évre.~
1518 XXIX  |              hagyom öreg szolgámat, Pált és öreg Vidra bohócomat és
1519 XXIX  |                  és öreg Vidra bohócomat és a lapáji pusztát, melyet
1520 XXIX  |         emelésére szolgálandnak; kívánom és óhajtom Istentől, hogy az
1521 XXIX  |             fogok, örökké boldog legyen, és viruljon, hogy a nemzet,
1522 XXIX  |                 az utánam következő jobb és okosabb ivadék alatt méltó
1523 XXIX  |                adok nálamnál jobbaknak.~…És most lelkemet Istennek,
1524 XXIX  |                 asztal elé, melyen a bor és a kenyér volt. Kárpáthy
1525 XXIX  |                  téged testének sebeibe!~És nyújtá a poharat:~– Az Ő
1526 XXIX  |              imádkozzanak az új életért. És most menjünk fiamhoz.~Fiamhoz!
1527 XXIX  |                tiszteletreméltó férfiak, és midőn Rudolf is kezébe vette,
1528 XXIX  |               János úr semmit sem evett, és nem ivott.~Ő azt mondá,
1529 XXIX  |                  nem akar a szent kenyér és bor után közönséges ételekkel
1530 XXX   |               ott a tűz előtt, s múltról és jövőről gondolkozott. Elmondani
1531 XXX   |           remegett, mint aki sírni akar, és nem tud. Végre kitört a
1532 XXX   |                  tud. Végre kitört a szó és a könny ajkán és szemein,
1533 XXX   |            kitört a szó és a könny ajkán és szemein, zokogva monda:~–
1534 XXX   |          Lehetetlen az! – kiálta Rudolf, és sietett János hálószobájába.~
1535 XXX   |                 vele egy szobában aludt, és csak midőn a nagy nesztelenség
1536 XXX   |            sietett őt még egyszer látni, és mindenki azt mondá, hogy
1537 XXX   |               Szentirmayné vitte keblén. És mindenki, aki látta, azt
1538 XXX   |               nélkül esik át, s új atyát és anyát nyer helyettök.~A
1539 XXX   |                  méltóságos, főméltóságú és excellenciás, főtisztelendő,
1540 XXX   |               főtisztelendő, tisztelendő és tiszteletes, tekintetes,
1541 XXX   |              tekintetes, nemes, nemzetes és vitézlő urak, kiktől egy
1542 XXXI  |                előtáncos Csepcsy Aladár, és ki tudna emlékezni a többire,
1543 XXXI  |      végrendeletet kíséri kommentárokkal és illő travesztációkkal Kecskerey
1544 XXXI  |           valóságos gyilkossággá avatta, és azért semmiféle erdejében
1545 XXXI  |               volt, mikor megházasodott, és így sem házassága, sem az
1546 XXXI  |           tanítsa a fiút, mint lovagolni és pipázni. Képzelem, Rudolf
1547 XXXI  |             velök.~– Hahhahha! Franciául és németül.~– Utolsó nap befalaztatá
1548 XXXI  |                  fojtassék a Berettyóba, és amely iskolásleány az iskolásfiúkkal
1549 XXXI  |                  kiáltának valamennyien.~És nincs senki itt, aki vagy
1550 XXXI  |            klubba.~Az ismerős seigneurök és lordok most is ott szólják
1551 XXXI  |             északi herceg, marquis Debry és többen, kikre semmi gondunk.~
1552 XXXI  |                  egész bizonyossággal.~– És azt sem, hogy nagybátyjának
1553 XXXI  |                 szakasztott gyermekemet.~És azután sírt, mint a záporeső.~
1554 XXXI  |           naponta százszor elővonhasson, és százszor meg százszor összecsókolhasson,
1555 XXXI  |         asszonynak, adja tudtára, hogyan és miképpen láthatná ő meg
1556 XXXI  |           bizalmas ismerőitől, Boltaytól és Sándortól, mint aki bizonyosan
1557 XXXI  |                  a háztól Teréz ottléte. És ez Marion kisasszony.~Amely
1558 XXXI  |                  vegzálni a kasznárnékat és ispánnékat.~És azután egyik
1559 XXXI  |              kasznárnékat és ispánnékat.~És azután egyik esztendő a
1560 XXXI  |              Nagyon szeretett egy ifjút, és annak nevét sem mondta soha
1561 XXXI  |                  vitte magával a titkot.~És Flóra meghitt órákban elmondá
1562 XXXI  |                 szeretett boldogtalanul, és még tán a túlvilágon is
1563 XXXI  |                  a túlvilágon is szeret, és kényszeríté férjét igen
1564 XXXI  |                   s összecsókolá szemeit és száját.~(Ez a nő hígvelejű! –
1565 XXXI  |          édesanyát látandjuk, angyalszép és angyaljó gyermekektől körülrajongva,
1566 XXXI  |                 hogy az nekik testvérük, és Terézről; hogy az nekik
1567 XXXI  |                egyszer hallott beszédet, és oly gyermeteg lelkesüléssel,
1568 XXXI  |                 nemes neve, kiket István és Miklós név alatt ismerénk
1569 XXXI  |               termettel csalja a világot és magát. Szakállát, bajuszát
1570 XXXI  |              egyszerre száz aranyat kap, és elutazik, s addig vissza
1571 XXXI  |               nem érez, nem gondolkozik, és mégis óhajt élni.~
1572 Vegszo|                  a vagyont, értelmiséget és nemzeterőt. Ez az egyik
1573 Vegszo|            nemzeterőt. Ez az egyik tény. És a magyar nemzet ez időben
1574 Vegszo|           szegény, oly míveltség nélküli és oly erőfogyott volt, miként
1575 Vegszo|                fordítani, hogy nagyobbak és erősebbek társaságában csak
1576 Vegszo|        hazaszeretet, a nemzeti míveltség és az okszerű gazdálkodás példáit
1577 Vegszo|             magyar nemzet tagjának. Nagy és nemes elődök példája megmutatta,
1578 Vegszo|               torzalakoknak? Nem hiszem, és nem állítom; annyi bizonyos,
1579 Vegszo|         visszaadni, miket jókori nevelés és korszerű míveltség mindmegannyi
1580 Vegszo|                 értve a szót) véleményét és illető megrovásait elébb
1581 Vegszo|                időkből senki hálátlanság és ismeretlenség vádja nélkül
1582 Vegszo|          hőskölteményt a római írók Mars és Minerva nélkül; a különbség
1583 Vegszo|                 valódi értelmű, kifejező és magyar hangzású műszavakat
1584 Vegszo|              aminőket Czuczor, Széchenyi és Szemere Pál tudtak helyettesítni;
1585 Vegszo|         felfedezni. Tanulni nem szégyen, és én szeretem tudni halottaimról,