Part
1 I | az úr. – Így szedsz te rá engem! Felakasztatlak. Hajdúk,
2 I | lakom Párizsban. Ördögök engem ide hoztak. Bár vinnének
3 I | appelle cela? Hogy híják?~– Engem? Bús Péternek.~– Diable!
4 I | maradunk. Tant mieux, ez engem nem zseníroz; én utaztam
5 I | dugott botja végén fütyölt. – Engem szült ebben a barbár országban
6 I | furcsaság között van az, hogy engem, egyetlenegy fiát Bélának
7 I | Mais v’la. A szerencse engem megszeret. Ekkor történik,
8 I | reggelre meghal nekem; amiről engem rögtön tudósítottak.~– És
9 I | jön nagy messze földről engem örökölni, a hitelezői regementestül
10 I | hintójához.~– Te kiűztél engem a csárdából, én kiűzlek
11 IV | Ne mondja ön tovább, ez engem alterál, ily skandál a mi
12 IV | szerencsés az asszonyok körül, engem magamat már több helyről
13 V | egészséges volnál, sem védhetnél engem, mert férjem vagy. Ha szeretőm
14 VIII | fordult meg a kezeden.~– Engem nem kapott rajta senki.~–
15 VIII | Bandi, Laci, Frici, Lenci. Engem úgyis tudod, hogy Jancsinak
16 IX | őméltósága idenézett reám. Engem jól ismer, sokszor beszélek
17 IX | Bizonyosan rólam beszél nekik. Engem nagyon szeret; a principálisom
18 X | tömlöcbe jutásnál. Te értesz engem. Szerezz magadnak foglalkozást,
19 X | elvetemedettnek tartani. Ön engem bolonddá vélt tenni, midőn
20 XII | Bátran átadhatja uraságod. Engem Boltay úr megbízott távollétében
21 XII | Mit ért ön ez alatt?~– Engem Boltay úr minden ellene
22 XIII | ember, aki nemigen szokott engem látogatni. Mi?~Palkó egy
23 XIV | Tudom én azt, hogy az nem engem illet, hanem az unokaöcsémet,
24 XIV | jöttem én ide, hanem erre engem jól kigondolt, kiszámított
25 XIV | másfél millió vár arra, aki engem örökölni fog, és engem még
26 XIV | aki engem örökölni fog, és engem még a föld alatt is üldözni
27 XIV | Törvényes hitestársamul. Engem hosszú éveken át „jó bolond”
28 XIV | Uram, nagyságod ajánlata engem megtisztel és meglep; ön
29 XIV | sajnálkozol rajta?~– Azért, hogy engem szeret. Miért nem inkább
30 XIV | ne verjenek el magoktól! Engem nem fog senki nőül kérni,
31 XIV | lenni. Az a derék úr el akar engem venni, hogy egy „jux”-ot
32 XV | szerethetni többé. Ő utálni fog engem.~– Efelől legyen ön megnyugtatva,
33 XV | uram, nem várom én, hogy engem Teréz magához emeljen, elleszek
34 XV | mondta azt Abellino, hogy engem elvesz?~– No, a biztosítékot
35 XV | mellére téve:~– Kisasszony, engem az isten úgy segéljen, ahogy
36 XV | mindnyájunk közül, akár engem, akár Liviust vagy Konrádot.
37 XVII | önnek is meg kell látogatni engem Kárpátfalván.~A kézműves
38 XVIII | Édes barátom. Tekintsen engem úgy, mintha atyám volna,
39 XVIII | És az nagyon szeretett engem; bocsánatot kérek, hogy
40 XVIII | nőt.~– Úgy, úgy! Nevezzen engem úgy! – szólt Fanny hevesen,
41 XVIII | szólítson ön is… szólíts te is engem Flórának!~Csak a legnagyobb
42 XVIII | kerekeit? – kiáltá János úr. – Engem uccse, én csak a kocsikerekeket
43 XXI | Miért ne? Nem tartasz engem jó lovasnak?~– Én elhiszem,
44 XXIII | megbecsülhetetlen eset volna.~– Engem kijátszanak!~– Biz az megeshetik,
45 XXIV | elmentem mellette, és aki engem észre nem vett, az Rudolf
46 XXIV | Ah, ez nem megy, barátom, engem nem csalsz meg. Te akarsz
47 XXIV | vele. Nekem nem tetszik, engem nyugtalanít, hogy te Kárpáthynéval
48 XXIV | ne tartson oly együgyűnek engem. Én tudok mindent; tudom,
49 XXIV | elkárhoztatva. És lásd, ez engem büszkévé, elégedetté tesz!~–
50 XXIV | nőnek fognak tartani.~– Engem? Könnyelmű, esendő, gyönge
51 XXV | kellett önnek keresni fel engem? El vagyok veszve, mert
52 XXVIII| önnek nemes szíve van, ki engem nem fog kigúnyolni.~Rudolf
53 XXIX | tanulják becsülni az idegenek. Engem, sötétebb idők szülöttét,
|