Part
1 I | az nincs.~A nagy úrnak annyira megtetszett e körülírása
2 I | verekesznek.~– Hát aztán?~– És annyira különc a magaviseletében,
3 II | lateiner és filiszter osztályok annyira bámulnak, és nem tudnak
4 II | alkalmazott érvágás által annyira magához jönni, hogy önnek
5 II | révén áll, s életműszerei annyira teljes felbomlásban vannak,
6 IV | miután szegény még csak annyira sem ment, hogy a kis Petit-pas-nak
7 IV | társaságnak, lovagolt egy széken, annyira elnyújtva a lábait, hogy
8 V | maga a hangversenyen, s annyira elragadtatott a kedves hangok
9 V | fogyasztá a rumot, neje még csak annyira sem méltatá, hogy a közönség
10 V | Nem kellett volna engemet annyira szeretned – sóhajtja Mainvielle. –
11 VI | opera igazgatónéja volt, annyira vitte a dolgot, hogy társaságának
12 VI | ami szerepében volt írva, annyira átfűzé azt tetszése szerint
13 VI | félbeszakasztá, ami végre annyira dühbe hozta a művésznőt,
14 VII | ezért őrjöngnek a férfiak annyira utána.~Különben mindezekből
15 VII | tehát megtudva, hogy a tréfa annyira komoly, miszerint ha Rudolf
16 IX | tudományok után, ha már annyira elszaporodtak, hogy az ősi
17 IX | a magyar országgyűlésre annyira azon gondolat, hogy ott
18 IX | elég azt tudnotok, hogy annyira haladtam, miszerint ma a
19 X | feleleteket adjanak, sőt egyszer annyira ment a nyughatatlanságban,
20 X | összevissza bonyolult ügybe, azt annyira sajátjává tevé, hogy egészen
21 XI | sóhajtozott utánuk. Végre annyira jutott, hogy midőn egyszer
22 XI | látni is szándékoznék, aki annyira óvatos, annyira fél becsületes
23 XI | szándékoznék, aki annyira óvatos, annyira fél becsületes ajándékával
24 XII | elmondani társai előtt, annyira érzé, hogy bárminő verzió
25 XII | pedig azt állítá, hogy ő annyira meg van elégedve ezzel a
26 XIII | szállingózván haza.~János úr ő maga annyira szokva volt az ezen nap
27 XIII | fizetésére. Sőt buzgalma még annyira vitte, hogy egy irtóztató
28 XIII | neveltetik, ő pedig alig tudott annyira menni, hogy egy pár ezüstsarkantyút
29 XIII | úr reszketett az örömtül. Annyira magába disputálta már unokaöccse
30 XIII | cselédjeivel, hogy méltóztatott annyira magához térni, miszerint
31 XIV | ment át a nábob; termete annyira megcsappant ez idő alatt,
32 XIV | háza, uram?~A megszólított annyira el volt gondolkozva, hogy
33 XIV | ezen fényes világkörök, s annyira zárva minden út, melyen
34 XV | nő lábaihoz, akik azáltal annyira meg voltak lepetve, hogy
35 XV | valót a költészettel, néha annyira belebonyolódott a jó asszonyság,
36 XV | Egy úr, igen nagy úr, annyira beleszeretett abba a képbe,
37 XVI | e pillanatot használva, annyira elfeledkezhetett magáról
38 XVII | kastély padlására. E buzgalmát annyira vitte Varga uram, hogy még
39 XVII | találhatá. A küldött poéma annyira túl volt halmozva frivol,
40 XVII | vetni, vajon a hazánkban annyira pártolandó lótenyésztés
41 XVIII | Sietünk kimenteni, e gyanú annyira alaptalan, hogy még az is
42 XVIII | elfogódottnak látszék, s annyira el volt merülve Marion kisasszony
43 XVIII | kisasszony –, maga János úr is annyira belejött a jókedvbe, hogy
44 XX | miatt az utóbb érintett agár annyira megfeledkezék a vendégi
45 XXIV | ünnepélyes arcok közül, annyira más alakot adott azoknak
46 XXIV | elég bátorságom a purizmust annyira vinni, hogy a szalonzsargon
47 XXV | két virág ugyanazonsága annyira megzavarta, és elvonta figyelmét,
48 XXIX | virágokat tenyészteni, miket „ő” annyira szeretett, s azokkal feledhetlen
49 XXIX | végintézetének ~elmondá, a nagy érzés annyira erőt vett rajta, hogy alig
50 XXXI | meggyászoljuk.~Egy napon annyira vitte az anyai elérzékenyülés
51 XXXI | behízelgő modorban, mely neki annyira sajátja volt, kérte meg
52 Vegszo| akarnék, azt mondhatnám, hogy annyira bele voltam merülve azon
53 Vegszo| jellemét nem értő nyelvészek annyira elszaporították a rossz
|