Part

 1 V     |           ekkor énekelt. Jelen volt Sándor cár maga a hangversenyen,
 2 V     |             császár között, s ekkor Sándor cár rögtön kitiltott birodalmából
 3 XI    |             tanúsítanak afelett, ha Sándor (most említjük először az
 4 XII   |            válik emlékétől.~Szegény Sándor…~Teréz annyi évek fáradalmainak
 5 XII   |             azután hozzájok valaki.~Sándor megtudott mindent, nagyon
 6 XII   |          maga segített a kutatókon.~Sándor minden vasárnap meg szokott
 7 XII   |            sietett ki a csarnokból.~Sándor utána. Tehát végtére meglelé
 8 XII   |       sietve ment az utcaszegletig, Sándor mindenütt nyomában. Ott
 9 XII   |          várakozó hintajába hágott, Sándor egy bérkocsiba veté magát,
10 XII   |            most itt bement? – kérdé Sándor a kapustól.~– Kárpáti Kárpáthy
11 XII   |        emberek nem tudnak gyűlölni?~Sándor sietett haza felfedezésével.~
12 XII   |            A szobában magánosan ült Sándor, s mintákat rajzolt táblára
13 XII   |        mester háza?~– Ez – viszonza Sándor, magában gondolva, hogy
14 XII   |           nem tisztelt meg – felelt Sándor, ki oly hidegvérrel bírt,
15 XII   |             híják önt, fiatalember?~Sándor csodálkozva és boszonkodva
16 XII   |          valami neve?~– Igen. Barna Sándor.~Konrád feljegyzé azt tárcájába,
17 XII   |            hallja ön, édesem, Barna Sándor úr… (az „úr” szót erősen
18 XII   |     személyes ügy, amit ön nem ért.~Sándor ezalatt keresztülfutotta
19 XII   |          Hát aztán?~– Tehát – szólt Sándor, a kitárt levelet lesimítva
20 XII   |          között.~– Hallja ön, Barna Sándor – szólt Konrád –, amit ön
21 XII   |              Ez dühös bolond.~Pedig Sándor igenis nyugodtan viselte
22 XII   |           magára van hagyva. – Hán?~Sándor meg nem állhatta, hogy el
23 XII   |           mester műhelyét, és Barna Sándor úr után tudakozódott.~Egy
24 XII   |             én találkoztam – felelt Sándor csodálkozva, hogy kinek
25 XII   |              én megvárom a választ.~Sándor felszakítá a levelet, s
26 XII   |           szolgálatot felajánlani.”~Sándor nyugodtan hajtá össze a
27 XII   |      komolyan, annak rende szerint.~Sándor megköszöné szívességeiket,
28 XII   |     bérkocsin megjelentek az ifjak. Sándor készen várta már őket, csupán
29 XII   |        velök bravúrlövéseket tenni.~Sándor keserűen mosolygott.~– Nekem
30 XII   |        célokból adta gyámleányának.~Sándor tanúi elmondák előtte a
31 XII   |            a vívóknak az indulásra.~Sándor néhány percig állva maradt
32 XII   |        egyszerre megindult helyéből Sándor, s szilárd, meg nem szakasztott
33 XII   |    történhetett, hogy amely percben Sándor golyója azzal a leírhatlan
34 XII   |           ezt a követelést! – szólt Sándor a tanúkhoz lépve, s eléjök
35 XIV   |           el volt művébe merülve.~– Sándor – szólítá meg az ifjút a
36 XIV   |          szeretnék, ha volna nekem.~Sándor szelíden csókolá meg az
37 XIV   | boldogságban, amilyen sohasem volt.~Sándor felsóhajtott.~– Sokáig kellene
38 XIV   |    kérdezett, és felelt is magának. Sándor nem szólt egy szót is, lesüté
39 XIV   |            félt a gondolattól, hogy Sándor reménytelenül szeret.~És
40 XIV   |         elébb meg fogja Fanny kezét Sándor számára kérni, hátha a leány
41 XIV   |        jogos tisztelet ajánltatott.~Sándor szerelmének kevés sikert
42 XIV   |            forróan szeret.~– Tudom, Sándor az – szólt közbe a leány.~
43 XIV   |            Fanny szavára.~– Szegény Sándor! – sóhajta a leány.~– Miért
44 XIV   |            Egészen elnyomta benne a Sándor miatti keservet azon öröm,
45 XVII  |           ki kelle mondani:~– Barna Sándor.~És akkor akarata ellen
46 XXVIII|            órában látogatja – Barna Sándor.~Az ifjú kézműves a visszaérkező
47 XXVIII|           elhagyatottabb, mint azé.~Sándor azonnal közlé határozatát
48 XXVIII|      közelebb lépett a térdeplőhöz.~Sándor ráismert e hangra. Megtudta,
49 XXVIII|           forrón, és meg ne ölelje.~Sándor gondolni sem tudta, miért