Part

 1 VII  |   ostobának tetszett előtte. Mars kisasszony sohasem szavalt oly helytelenül,
 2 VII  |          ígérő arc.~– Tehát Flóra kisasszony unta magát Londonban? –
 3 VII  |   jelenlevők, mert e percben Mars kisasszony egy monológja foglalta el
 4 X    |           részint gonosz indulatú kisasszony, amint meghallá öccsének
 5 X    |          nevelőnő; hisz a tisztes kisasszony sohasem szokott színházba
 6 X    |          Teréz lakásáig.~A jámbor kisasszony ott ült kandallója mellett;
 7 X    |           Teréz volt az…~Az éltes kisasszony, anélkül, hogy a jelenlevő
 8 X    |    odabenn most a múlt századbeli kisasszony felett kacagnak.~Mayer papa
 9 X    |         Ezzel megfordult az éltes kisasszony, s elhagyá a házat.~Mayer
10 XV   |      ünnepélyesen mellére téve:~– Kisasszony, engem az isten úgy segéljen,
11 XV   |          válaszolták neki, hogy a kisasszony még reggel bekocsikázott
12 XVIII|            Gróf Szentirmay Marion kisasszony! gróf Szentirmay Rudolfné! –
13 XVIII|            Gróf Szentirmay Marion kisasszony a legtökéletesebb s minden
14 XVIII|    annyira el volt merülve Marion kisasszony ínyének bámulatában, hogy
15 XVIII|          kelle dugni, mert Marion kisasszony hord magával mindig annyit,
16 XVIII|           nem hasonlít az érdemes kisasszony a csalánhoz, amennyiben
17 XVIII|           mellé, ide, ide. Marion kisasszony – – ezerszer bocsánat…~János
18 XVIII|          félbehagyott szót Marion kisasszony valami oly mesterséges hangon,
19 XVIII|           a beszéd fonalát Marion kisasszony, mely alkalmul szolgált
20 XVIII|       szúrjanak, vágjanak.~Marion kisasszony ezalatt magához tért a köhögési
21 XVIII|          jól érezze magát.~Marion kisasszony sietett e buzdító gyöngédség
22 XVIII|         persze! – viszonza Marion kisasszony –, ez nagyon természetes,
23 XVIII|         nagyon jól megérté Marion kisasszony, hogy ez elég vágás volt
24 XVIII|          zárult be az ajtó Marion kisasszony mögött, midőn Fanny a legszenvedélyesebb
25 XVIII|       hogy mire visszajött Marion kisasszony Kárpáthy úrral az archívumból,
26 XVIII|            Ah, ah! – szólt Marion kisasszony, felkapva fejét, amint Flórát
27 XVIII|          maradok Fannynál.~Marion kisasszony meglepetve tekinte körül
28 XVIII|         kérünk nagysádtól, Marion kisasszony –, maga János úr is annyira
29 XVIII|      állva már nem győzte.~Marion kisasszony pedig elbámulva állt hosszú
30 XVIII|      hétig! – szörnyedt el Marion kisasszony. – Csak egy hétig?~– Ha
31 XVIII|         monda kicsinylőleg Marion kisasszony. – No, jó. Fiatal hölgyeknél
32 XVIII|        fogunk sietni haza. Marion kisasszony nem tagadhatott meg magától
33 XVIII|          jöttek, már akkor Marion kisasszony útban volt az ajtó felé,
34 XVIII|            s törte magát a távozó kisasszony után, és sikerült is neki
35 XVIII|          nagy lassúsággal a derék kisasszony megbocsátani kész szívvel –,
36 XVIII|          is megijedt pedig Marion kisasszony, de mint a kígyónak még
37 XIX  |      méltó a sok között?~– Marion kisasszony.~– Valóban?~– Olyan, amilyennek
38 XX   |  karzatról: „Személyek!” – Marion kisasszony hangja). Köszönöm alássan
39 XX   |      kiálta le a karzatról Marion kisasszony –, a nagyságos főispánné
40 XXI  |           hegyesen, élesen Marion kisasszony a hintaja mellett lovagló
41 XXI  |       vagyok féltékeny, nagyságos kisasszony. Ez az egyik kerék hiányzik
42 XXI  |    irányomban, mint Diána?~Marion kisasszony ajkpittyesztve fordítá el
43 XXI  |    vadászatból elmaradjon. Marion kisasszony is súgott valamit a mellette
44 XXI  |   mérgesen, gorombán, hogy Marion kisasszony majd elszédült ijedtiben.~
45 XXIV | Szentirmára, aznap délután Marion kisasszony felpakoltatott, és útra
46 XXXI |       Teréz ottléte. És ez Marion kisasszony.~Amely nap Teréz megérkezett,
47 XXXI |          kastélyba ezalatt Marion kisasszony érkezett meg. Hallva, hogy
48 XXXI |            gondolá magában Marion kisasszony, bosszúsan feszítve ki napernyőjét,