Part

 1 I     |          ki e parciális özönvízből embert és barmot kiszabadít.~E
 2 II    |         hogy az eső nem érhette az embert, teteje pedig fölfelé mindinkább
 3 III   |         egyszerre egynéhány millió embert.~– A capite foetet piscis;
 4 V     |            összeszerezni két híres embert, férfit és hölgyet, kik
 5 VI    |           hamar megmarkolásszák az embert.~Abellino kétségbeesve tépte
 6 VII   | kisgyermekevő), ki tán öt vagy hat embert gyilkolt meg egymás után,
 7 VII   |      indulatokat szenvelgeni, ő az embert kényelmetlen próbákra állítja,
 8 VII   |      támadni arra, hogy belőlem új embert teremtsen.~Valóban csak
 9 VIII  |        udvarán, melyek megeszik az embert, tekintet nélkül esküdti
10 VIII  |         várakoztatják a becsületes embert tíz percig az előszobában?~
11 X     |         akik halálra nevettetik az embert tréfáikkal, akik kimennek
12 X     |     Angliában láttak hozzá hasonló embert.~ ~
13 XI    |         most is szeret, szeret egy embert, aki ideálja, de kinek nevét
14 XII   |          nem ütötte ő pofon azt az embert. Ezúttal azonban nagy köszönettel
15 XII   |            akarok még két ártatlan embert földönfutóvá tenni, hanem
16 XII   |         Párbajban megesik, hogy az embert nem lövik sonica főbe, nem
17 XIII  |  méltóságos úr minden villafogható embert. Máskor e rovat alatt szép
18 XIII  |       kegyetlen kaszás, aki minden embert szénának néz, s lekaszálja
19 XIII  |        Küldjön magánál alázatosabb embert, küldje a fiskálist! Mondja
20 XIII  |          Most imhol ennyi ártatlan embert bolonddá tesznek!~Abellino
21 XIV   |          Én jobban gyűlölöm ezt az embert, mint ön. Nem szükség önnek
22 XIV   |         ördögöt megismerni könnyű; embert, férfit, nőt, nehéz; ifjú
23 XV    |         őnála. A büszkék, akik más embert olyan hamar el tudtak ítélni.
24 XV    |         vagy szánjam azt a szegény embert, egészen odalett. Egyszer
25 XV    |             Én sajnáltam a szegény embert, mert szép, gyönyörű ifjú
26 XV    |         valakit mást, derék fiatal embert meg ne szeressen. Ah, ah,
27 XVI   |          ott hamar megkapnak olyan embert, kinek sok hitelezője van,
28 XVII  |    felkelnek mind, s otthagyják az embert a faképnél.~És így sohasem
29 XVII  |           sok gonosztól megóvja az embert; megőrzi mindenfele rossz
30 XVII  |     Mindenki arra gondol, hogy sok embert, sok szép asszonyt, sok
31 XVIII |     megvallja magáról, hogy rútabb embert nem látott magánál, de azért
32 XVIII |            ez öregemberhez. Némely embert azzal jutalmaz meg a sors,
33 XVIII |            bohó, hogy meg tudja az embert nevettetni! Egyet szól,
34 XIX   |            hogy holmi gyönge szívű embert százszor belezavar a beszédjébe,
35 XIX   |            de én le nem tudnék egy embert írni, hogy milyen.~– Vénülj
36 XX    |        angol járművek, mik köznapi embert zavarba hoznának, miután
37 XX    |        szerette volna látni azt az embert, aki még egy falatot képes
38 XXI   |       ragadós; én még nem ismertem embert, akinek e mulatsághoz ellenszenve
39 XXI   |     frakkban, s nagyon kért minden embert, hogy magyarázzák meg a
40 XXI   |        mindenkit meg tud hódítani, embert és állatot!~– Hát a Matyi
41 XXIII |         ide! Milyen nehéz baromból embert formálni!~Abellino ezalatt
42 XXV   |          megismert távolból is, de embert nem tudott megkülönböztetni.~–
43 XXVI  |            szemekkel. – Óh, azt az embert szeretném ismerni!~Kecskerey
44 XXVIII|   megpróbáljam, ha megöli-e hát az embert a szívbeli érzés? Most már
45 XXIX  |        szívét, könnyelmű, esztelen embert nevelnének belőle, lelkét
46 XXXI  |         terhelé. Ölhetett akárhány embert könnyelmű párbajokban, tehetett
47 XXXI  |          csak érdekesebbé teszi az embert; de hogy koldussá lett,
48 XXXI  |          mulattatására legyen.~Más embert vigasztal az nagy szerencsétlenségek