Part
1 I | s azzal mintha hirtelen valamit meglátott volna, ismét a
2 I | De biz az. Tud még róla valamit?~– Ah, ezer ilyet; az egész
3 II | pénzvilágot kormányzó emberek valamit megtudnak, az váltig titok
4 II | Adjon be hitelezőimnek valamit, amitől elmenjenek.~– Ah,
5 II | ez a monsieur Sátán tud valamit csinálni a lelkekkel, de
6 III | idegen, hanem, ha átvettünk valamit tőle, az, mint a tüdő leheletétől
7 IV | lehet felőle, hogy tud róla valamit, hanem azért a márki a legkedvesebb
8 IV | szóra, mindenki akarta, hogy valamit bízzanak rá.~– Parancsoljanak
9 V | talál ébredni, s meghall valamit.~Mainvielle e percben felnyitá
10 VIII | bort!~– Parancsolsz-e még valamit, Márton?~– Hát! A cigányok
11 IX | jegyzeteket tesz rá, vagy valamit indítványoz. Ahán, most
12 IX | asszonyság fülébe sugdos valamit, mire a leány gyakran kíváncsian
13 X | hogy más is higgyen abból valamit, amit ő hisz.~– Az nem igaz.
14 X | olykor, ha már szólnának valamit felőle, csak hogy ő visszautasíthassa
15 X | kifogása? Vethet nekem valaki valamit szememre? Nem úgy bánok-e
16 XI | beszélgetésben.~Tán gondoltak felőlök valamit?~Valóban szép pár leendett
17 XI | de arcán látszott, mintha valamit nagyon szeretne, de átall
18 XII | aligha meg nem szagoltak valamit.~– Miféle mesterember az
19 XII | gyaluk, a fűrészek mondanak-e valamit dolgozás közben; s most
20 XII | írószekrényéhez lépett, ott keresgélt valamit, és azután írt nagy sebesen.~–
21 XIII | látszott, hogy akarna még valamit mondani, de az csak egy
22 XIV | együtt ott rejté el.~Ér is az valamit.~Árgusnak száz szeme volt,
23 XIV | leány mégis érez iránta valamit. Ha visszautasítja, mondhatja
24 XIV | nehogy a kerülgetéssel valamit sejtessen vele.~A leány
25 XV | reszketve várta, fog-e még valamit szólani ez asszony.~Óh,
26 XV | hallottam mindég tefelőled valamit. Mindenütt utánad járt,
27 XV | van. Ki ad teneked azért valamit, hogy ifjúságodat nagy kegyes
28 XV | s kérdezé, nem izennek-e valamit a városba, mert rögtön indul,
29 XV | No, mit bámulsz? Hajts!~– Valamit itt hagytunk – mond az öreg
30 XVII | aki ötölve-hatolva tudott valamit beszélni a generózus nábob
31 XVII | magukat: soha senkivel, akitől valamit vesznek, semmiféle idegen
32 XVII | lenni, talált ki számukra valamit, aminek alkalmazása teljesen
33 XVIII | uram feltekintett, hogy valamit szóljon, de amíg köhögött,
34 XVIII | megmozdítani anélkül, hogy valamit ne beszéljen hozzá, s ha
35 XVIII | emberben, hogy a beszélő valamit forgat a szájában, amit
36 XIX | emlékezett, s ha kellett valamit végezni, úgy tett, mintha
37 XXI | Marion kisasszony is súgott valamit a mellette ülő Kereszthynének.~–
38 XXII | Nem haragszik ön meg, ha valamit kérek öntül?~– Ezeret! ezeret!
39 XXII | hogy neje is fog tehát valamit kívánni.~– Lám, a betegek
40 XXII | ön nekem?~– Boldog vagyok valamit kedvedre tehetni.~– Ne legyen
41 XXIII | Nekem mindenáron kell tudnom valamit, ami Kárpáthynét a törvény
42 XXIV | fiatal hölgyekre elkölteni valamit.~– De azt is tudom, ami
43 XXIV | hogy én kérdezek tőled valamit, s te felelsz rá csintalanul.
44 XXV | rebegé Fanny, minthogy valamit kellett rá felelni.~– Hát
45 XXV | sejtett-e valaha e titokból valamit? Angyalarca azt nem mutatta
46 XXVII | minden bemenőtől izent neki valamit.~Ki bírná örömét leírni,
47 XXVIII| szánban, s mintha keresne valamit, széttekinget a síkságon.
|