Part

 1 II   |     simogatva fekete favoris-ját.~– Valóban, ez alku éppen olyan – szólt
 2 VI   |           térni a tapsolásból, s ez valóban jól történt Jozefine-re
 3 VI   |           ingyen lehet csinálni? Ez valóban famóz! Akárki tette közülünk,
 4 VII  |      sikátorok be vannak omolva.~És valóban úgy tetszék, mintha a lárma
 5 VII  |            ez újra csak álom.~Pedig valóban ott ült mellette, akit keresett,
 6 VII  |      szívének világa, ekkor kezd el valóban élni, helyesen látni, igazán
 7 VII  |        belőlem új embert teremtsen.~Valóban csak rendkívül izgatott
 8 IX   |          együtt ismét eltávozott.~– Valóban ő volt az – mondák oda alant. –
 9 X    |       hangon esedezék bocsánatáért.~Valóban kőbül kellett volna a jámbor
10 XI   |          gondoltak felőlök valamit?~Valóban szép pár leendett belőlük.
11 XI   |         ellágyult színezetet látni. Valóban olyan alak, aminővel nagy
12 XI   |             vasárnap eljön-e ismét?~Valóban újra megjelent. Most már
13 XI   |            a jótékonyság küldőjeül. Valóban ő is küldi azt, csakhogy
14 XII  |         valamire céloz. – S kezdett valóban emlékezni rá, hogy a Mainvielle-Catalani
15 XIII |           egymással egyesülni.~– Ez valóban Istennek tetsző vigasság
16 XIII |              hogy miért nem örökölt valóban, vagy Jancsi urat, hogy
17 XIV  |           ifjút a mester –, remeked valóban remek.~– Büszke vagyok rá.
18 XV   |            iparkodott tőle, amit az valóban nem is tett soha. Igaz ugyan,
19 XV   |        leány kész hozzá nőül menni, valóban szerelmessé tette őt bele;
20 XV   |           termetének idomai. Ah, ez valóban a legműértőbb szemek becsülése
21 XV   |    szégyellheti magát senki, mert ő valóban hódol az arisztokráciának,
22 XV   |       tekintetén bámultak-e úgy el? Valóban szép volt! Egyszerű, de
23 XV   |        kérdé Abellino ingerülten.~– Valóban te. Hiszen csak nem állítod
24 XVIII|            Igenis. Azt mondám, amit valóban érzek. Nekem is volt egy
25 XVIII|               kérdé a jó öregtől.~– Valóban nagy ékesenszólással kellene
26 XVIII|      magában, mint kérdezé Fanny.~– Valóban az – felelt Varga. – Igaz,
27 XVIII|          Minő leend e képzelt arc a valóban?~Úgy dobogott az ifjú nő
28 XVIII|          szerencsés kópé, Kárpáthy, valóban önnek semmi panasza sem
29 XVIII|             kormányrudat.~– Már azt valóban el kell ismerni, hogy oly
30 XVIII|           szelíd, reszketeg hangon. Valóban sajnálta e nőt.~– Úgy, úgy!
31 XVIII|       számíttassanak a kutyák közé? Valóban emancipáció az agarakra
32 XIX  |            Szentirmaynét, mint minő valóban.~– Aha! Ti tehát szemlét,
33 XIX  |                Marion kisasszony.~– Valóban?~– Olyan, amilyennek láttad.
34 XX   | tanácskozmányok megkezdésére. És ez valóban nem rossz gondolat a terített
35 XXII |            szállást jövő nyárra, az valóban igen kedves hely.~– Azután
36 XXIV |          sem volt általa érdekelve.~Valóban Fanny sokkal kevésbé találta
37 XXIV |           Te, gyöngye a férfiaknak! Valóban: nőd egy angyal. Kárpáthyné
38 XXIV |       szerint ő szépség eszménye.~– Valóban; például szegény Abellino
39 XXIV |           volna, csak ezt nem… – Ez valóban meglepő! Más férj legalább
40 XXV  |       hirtelen eszére tért a hölgy, valóban közel volt hozzá, hogy elveszítse
41 XXV  |          közt sok igen szép van. És valóban sok érdekest találni a virágok
42 XXV  |                Én Istenem!~Most már valóban érte mindent.~A szánalom
43 XXVI |        amiért gratulálni kellett. – Valóban jó hír. Talán meg is hal
44 XXIX |    legszomorúbb napjait felderítse. Valóban, alig tehetett volna jobbat
45 XXIX |            csak hármat ismerek, kit valóban így nevezhetek s nem puszta
46 XXXI |    hasonlítanak Rudolf szemeihez.~– Valóban – szólt Flóra elevenen –,