Part

 1 I     |            első tekintetre, pedig ha tovább nézné az ember, lassankint
 2 I     |   hidegvérrel nézte, mint harapódzik tovább a láng. A világosságnál
 3 II    | háromszázezer frankomért. De menjünk tovább. Az önre nézve nem elég,
 4 II    |          hogy nyerjek négyet, és így tovább. Nyíltan beszélek. Én sokat
 5 II    |           adni egy másodikat, és így tovább. Pénzét igen jó helyre teszi
 6 II    |             is őt, alig hiszem, hogy tovább élhessen egy esztendőnél.
 7 IV    |              s az illő üdvözlet után tovább foly a monda.~– Mindannyi
 8 IV    |                Fi donc! Ne mondja ön tovább, ez engem alterál, ily skandál
 9 IV    |                 Halljuk a történetet tovább! – sürgeték mások.~– Tehát
10 IV    |           hát elmondanom, mi történt tovább, mert ez a java.~– Halljuk!~–
11 IV    |             pisszegés).~– De halljuk tovább. A feltétel ezért az volt,
12 VI    |           azt szerette volna, ha még tovább is tartóztatják!~Sietett
13 VI    |            míg Abellino nem állhatva tovább a nyugtalanságot, ígérkezék,
14 VII   |            Ah, uram, ne is folytassa tovább szarkazmusait – vágott beszédje
15 VIII  |         feküdt.~Varju uram kotródott tovább. Most még jelentést kellett
16 VIII  |          másnap délig, a többi iszik tovább. E kétségtelenül igen kedélyes
17 IX    |       akarják hinni, hogy aludtak, s tovább alvók, kik most is azt álmodják,
18 IX    |             őket.~Végre nem állhatta tovább a dicsőséget; ezek a felé
19 X     |          volt. Mayer úr nem állhatta tovább.~– Hát titeket mi lelt?
20 XIII  |                 Jól van, Péter uram, tovább. Majd máskor másképp lesz.
21 XIII  |           azt kegyelmed rám! Menjünk tovább!~– A repce megdohosodott
22 XIII  |           fogja már holnap reggelnél tovább vihetni.~Abellino jó előjelenségnek
23 XIV   |   reménytelenül eped, és ez így megy tovább az életen keresztül, és
24 XV    |            ott is felemelkedék, hogy tovább láthassa, mint fonja nagy
25 XV    |       Hallgasd, jó leány, mit beszél tovább anyád! Ne dugjátok be füleiteket,
26 XV    |              várta, mit fog beszélni tovább édesanyja. Lesz-e bátorsága
27 XV    |         azokrul nem beszélnek.)~Csak tovább.~– Azt sem tudtam már, unjam-e,
28 XV    |         kimenni a szobából.~Abellino tovább is játszott, tovább is nyert,
29 XV    |         Abellino tovább is játszott, tovább is nyert, s kötekedő, kérkedő
30 XVI   |          anélkül, hogy Abellino után tovább tudakozódott volna.~*~A
31 XVI   |           jogától, hogy ellenfelével tovább vívjon. Az ügy elintézettnek
32 XVIII |          nagy szerencséjének tartaná tovább is élvezhetni kedves néni
33 XIX   |               Kedves bohó.~– Menjünk tovább: gróf Louis Karvay. Nem
34 XIX   |           előtt beszélünk, nem adjuk tovább, amit hallunk.~– Annyi,
35 XIX   |             könnyű lesz ráismerni.~– Tovább lássuk nagyságos Körtvélyiné
36 XX    |     keserűségében.~– Uram, ne mondja tovább! – kiálta le a karzatról
37 XXI   |      mérgesen makogva baktatott újra tovább: a távolból is lehete látni,
38 XXI   |             a levegőben. Egy percnél tovább sohasem tartotta szájában
39 XXIV  |            Rudolf nem kérdezősködött tovább, hanem látszott rajta, hogy
40 XXVII |            ismét lehunyja, és alszik tovább.~Az anya visszateszi őt
41 XXVIII|           egyet fordulok. Egy óránál tovább nem maradok ki.~– Nem jó
42 XXVIII|            megpróbálom, hogyan lehet tovább élni.~A sírkőre nagy aranybetűkkel
43 XXIX  |             hogy kettőnk közül ki él tovább?~János inte neki, hogy legyen
44 XXXI  |           senki sem tartá érdemesnek tovább beszélni.~A gazdag majorátustól