Part

 1 I     |           nekünk egy egeret.~– Csak egyet?~– Hát mi a gutát? Csak
 2 IV    |        felugrott Abellino székéről, egyet csettentve ujjaival: Eh,
 3 IV    |     fütyülünk. Megfizettünk érte.~– Egyet hagyj még mondani – szólt
 4 VI    |            az „ők”? Hiszen, ha csak egyet ismernék közülük, mindjárt
 5 VII   |          kihullott kezéből, csak ez egyet tevé ölébe. Hátha éppen
 6 VIII  |             s kieresztve karikását, egyet rikolt, és három szökéssel
 7 VIII  |     vágtattak, s valahányat elhagy, egyet pattant az ostorával, rákiáltva
 8 VIII  |         sarkantyút adott a lovának. Egyet pattantott, s repül mint
 9 VIII  |            szilaj bikához, rávágott egyet karikás ostorával. A horgos
10 VIII  |             összekötve, míg a pohár egyet fordul, kivált népes társaság
11 VIII  |          tudott inni, anélkül, hogy egyet nyelne aközben, vagy hogy
12 VIII  |         használjunk – anélkül, hogy egyet kortyantana. Ehhez, mint
13 VIII  |           ellenfél nyakravalóját, s egyet csavarintani rajta, hogy
14 VIII  |            nyerni és veszteni.~Csak egyet nem értett még az egészből.~–
15 X     |           árért elvesztegetni, s ha egyet vesz, a másikon ismét túlad.
16 X     |             háromszor köhögött, míg egyet szólt. Mayer úr csak várta,
17 XI    |          csakhogy az égből. Én csak egyet követelek; azt, hogy erényes
18 XII   | asztalosmestert, s lovagkorbácsával egyet füttyentett, mintegy annak
19 XIII  |        nyakravalójába, nadrágszíján egyet húzott, s csizmáját letörülte
20 XIII  |       felkelt a nagyságos úr.~– Még egyet kell neki megizenni, hogy: „
21 XIII  |          előállt, levette kalapját, egyet köhentett, s lenézett a
22 XIII  |         egri borral, s valahányszor egyet iszik belőle, mindannyiszor
23 XIII  |    esetekben vajmi nagy vigasztalás egyet sodoríthatni a bajuszán,
24 XIV   |       fognak.~– Megálljon ön, uram, egyet tudok; azt, hogy ez a leány
25 XIV   |             kapjak itt a közelemben egyet azok közül a hímes pillangók
26 XV    |      Mayerné abbanhagyta e rohamot, egyet ásított, azután kezdett
27 XVII  |             lyánok közül lehullott. Egyet el is tapostak a lovak.”~
28 XVII  |           ing, gombostű, harisnya”, egyet ki talál a száján ereszteni,
29 XVIII |             ajtót, s ki nem nyitott egyet is, amíg rá nem kiáltottak,
30 XVIII |          mind idegen nevek előttem, egyet sem ismerek azok közül,
31 XVIII |             szívét a jó öreg, s még egyet bátran és elhatározottan
32 XVIII |      azoknak tulajdonosait.~Hm, hm. Egyet köhintett, és lábaival súrolta
33 XVIII |         tudja az embert nevettetni! Egyet szól, és akkor sír az ember,
34 XIX   |            van hozzá szerencsém. De egyet mégis megjegyeztem róla:
35 XIX   |         elájulni, mint más embernek egyet sóhajtani. Mintha izzó parázsra
36 XX    |              hogy ő, mielőtt valaki egyet szólt volna, mindenek előtt
37 XXI   |          kezei után, ahol lehetett, egyet nyalva rajtok. Különös,
38 XXI   |           megkapta hátán a bőrét, s egyet rázott rajta a levegőben,
39 XXII  |               Ezeret! ezeret! Ne is egyet! – kiálta örömmel János
40 XXII  |           kedves hely.~– Azután még egyet.~Kárpáthy alig bírt magával
41 XXIII |           kifelé forduló lábikráira egyet csíphetni; általában különös
42 XXVIII|            az útfélen van, én addig egyet fordulok. Egy óránál tovább
43 XXIX  |        fölöttem ugyanazon énekeket, egyet se mást. Mind ugyanazt,
44 XXXI  |          ott a sírja fölött igyanak egyet az ő egészségére; azután