Part

 1 II    |      szólt a bankár –, miszerint önt ismét Párizsban láthatjuk.
 2 II    |     birtokait újra elfoglalja, s önt ezáltal olyan helyzetbe
 3 II    |           Hátha mégis meg tudnám önt gyógyítani?~Abellinónak
 4 II    |         Egyébiránt biztosíthatom önt, hogy ily házasságot semmi
 5 II    |        ne vesződjem.~– Nem fogom önt fárasztani.~Abellino elbúcsúzott,
 6 III   |         közé.~– Nem tartóztatjuk önt valamely foglalatosságtól
 7 III   |          találkozástól vonjuk el önt? – kérdé amaz futó mosollyal
 8 III   | beszédnek:~– Minő hivatás tartja önt Párizsban?~– Munkás vagyok,
 9 V     |         igazit mondá meg:~– Hogy önt ki fogják pisszegni…~Jozefine
10 V     |      lépjen itt fel soha többet; önt meg fogják gyalázni.~Jozefine
11 V     |  előkészületeket tesznek, melyek önt megszomoríthatnák; én bizonyosan
12 VII   |     annyit kérdeni: „Hogy hívják önt, uram? Mikor fogom önt láthatni
13 VII   |    hívják önt, uram? Mikor fogom önt láthatni újra?” Most milyen
14 VII   |           Tehát Rudolfnak hívják önt? Milyen nagy kín volt nekem,
15 VII   |      volt nekem, hogy nem tudtam önt magamban nevén nevezni,
16 VII   |         ön, ekkor ahelyett, hogy önt felvonjam, levessem a kötelet
17 VII   |       rajtakaptuk, s mi kerestük önt fel.~– Én tettem volna azt? –
18 X     |      vonított.~– Ha nem ismerném önt, hogy milyen könnyelmű,
19 X     |          kitakarítom, kiseperném önt is a szobából, s ha önnek
20 X     |       szép családdal áldotta meg önt az isten, és az úr hogy
21 XII   | pecsételt levelet. – Kinek híják önt, fiatalember?~Sándor csodálkozva
22 XII   |     biztatá Konrád –, nem akarom önt bántani; csak van önnek
23 XII   |          helyről majd tudósítják önt – monda Livius, s azzal
24 XIII  |        az asztal alatt, s ecetet önt a szomszédja poharába, ha
25 XIV   |         én nem háborgattam volna önt, ha eme kellemetlen viszony
26 XIV   |         hallja ön, ami e részben önt érdekli.~A kézműves agyában
27 XV    |         megnyugtatva, asszonyom. Önt sohasem rágalmazta leánya
28 XV    |         meg ne ismerné. El fogom önt hozzá vinni, mert falura
29 XVIII |      Lássa, én úgy örülök, mikor önt látom.~Varga úr olyasvalamit
30 XVIII |        Én nem tehetek róla, hogy önt úgy tekintem, mint atyámat.
31 XVIII |           hogy oly bátrak valánk önt becses foglalkozásiban háborítni (
32 XVIII |       akkora az aggodalmam, hogy önt csak egyedül látom, Rudolf
33 XVIII |       édes szomszéd; érzem, hogy önt nagyon megsértem, amidőn
34 XVIII |      amiket hallottam, képzeltem önt magam elé. Ön sejti azt,
35 XVIII |         maradnom – engedje, hogy önt szerethessem úgy, ahogy
36 XVIII |        érzeményei közül.~– Tegye önt oly boldoggá az ég, mint
37 XVIII |     engemet!~– Ah, Fanny, én már önt nevén szólítom, szólítson
38 XX    |   egyesülünk, mi megbuktathatjuk önt, s ön elveszti népszerűségét
39 XXI   |         ezért rám, én úgy féltem önt. János ajkaihoz szorítá
40 XXV   |        imádkoztam Istenhez, hogy önt sohase lássam meg többet,
41 XXV   |      kell tiltanom magamat, mely önt elém hozza.~Óh, mint fájt
42 XXV   |          ha még egyszer meglátom önt, azon óra halálom órája
43 XXVIII|        nem kérdé a főúrtól: „Hát önt mi hozza e helyre ily órában,