Part

 1 I     |               Fejeiken csákos kalpag, fehér lószőr bokrétával, derekukon
 2 I     |               szerecsennel, s két sor fehér fogát a kocsmárosra villantva,
 3 II    |          tavakba folydogált, hol szép fehér hattyúk úszkáltak a csendes
 4 II    |               ékítményekkel, a kelmék fehér kasmírból, virágos bordürökkel,
 5 II    |              tartozik. Haja csodaszép fehér, arca még egészen piros,
 6 II    | kölcsönözhetnének nekem; ellenben hat fehér lóval hajtatott be a minap
 7 III   |        közepén egy művészietlen alakú fehér kő látszik, a legkevésbé
 8 III   |             mint a tüdő leheletétől a fehér chylus, piros vérré válik
 9 V     |      kinyújtva, megfogá Jozefine sima fehér kezét, s odavoná őt magához,
10 VI    |        canaille-jal, mely bepiszkolta fehér mellényeiket, behorpasztotta
11 VII   |               a herceg mint vendéglős fehér előkötővel, hóna alá vett
12 VII   |             homlokán keresztül kötött fehér szalag tartá hátra, a hosszú
13 VII   |          elhalványult, halántékain és fehér homlokán az erek lüktetése
14 VII   |             kezéhez, s annak gyöngéd, fehér ujjait érintve ajkaival,
15 VIII  |              de a kényességig tiszta, fehér lobogó ingén keresve sem
16 XII   |       kiindulási pontokra; a sorompók fehér kendőkkel voltak jelezve.~
17 XIII  |              termében, melynek óriási fehér mázas, aranyozott szekrényei
18 XIII  |    Nyakravalója, mely lehetett valaha fehér is, hátul van megkötve,
19 XIII  |               a szakács kijött eléjök fehér kántusában, s elégült orcával
20 XIII  |        határában találni lehetett. Ez fehér báránykát hozott névnapi
21 XIII  |      peristylben harcias ének mellett fehér és rózsaszín fényben meredtek,
22 XV    |        varázsfátyol ömlött végig szép fehér alakján, természetes göndörödéssel
23 XV    |            hagyta haját, magára rántá fehér takaróját, s elfútta a gyertyát
24 XV    |     kellemetlenül esett neki Fennimor fehér arcával találkozni, s gondolkozni
25 XV    |          magát, ajkait összehúzta, és fehér volt, mint a fal.~János
26 XV    |         Fennimor szemei közé vágja.~A fehér arc egyszerre elkékül, elzöldül;
27 XVI   |            mereven; egyiknek arca oly fehér, oly halott, szemei fénytelen
28 XVII  |          egyesíte minden pártot, akár fehér, fekete, veres vagy tarka
29 XXI   |       felakasztva, láttatni engedve a fehér viganó legalsó hímzetét;
30 XXI   |             arasszal átérhető derekát fehér, arannyal áttört, keleti
31 XXI   |         agarai, a Cicke, Rajkó, a két fehér, Matyi, a nagy Ordas, Kiss
32 XXI   |    gyorsasággal rohannak utána.~A két fehér legközelebb éri; mint a
33 XXI   |       oldalszökéssel kisikamlik a két fehér közől, s jobb felé próbál
34 XXVIII|           zúzmarás, hófuvatagos idők; fehér erdők, fehér mezők látszottak
35 XXVIII|        hófuvatagos idők; fehér erdők, fehér mezők látszottak az alföldi
36 XXVIII|              is, midőn minden holt és fehér.~Elhagyta a szánt, keresztülvágott
37 XXVIII|               keresett céljához.~Nagy fehér márványemlék emelkedett
38 XXVIII|             Rudolf biztosan sietett a fehér emlékoszlophoz, s megdöbbenve
39 XXVIII|       fenyőfákhoz. Ismét fölkereste a fehér emléket. Ott megállt, és
40 XXIX  |       jávorfát ápolni, mely alatt egy fehér pad áll… Ez volt az ő kedvenc
41 XXIX  |               övé”, csakhogy ami azon fehér volt, az ezen mind fekete.
42 XXXI  |          közéjök, kecsesen füstölve a fehér papírszivarral, s délcegen
43 XXXI  |              lovagol – a hölgy szelíd fehér paripáján, a gyermek egy