Part

 1 I    |     pofával, mint mikor a durcás gyermek nem tudja, hogy sírjon-e,
 2 V    |        én azt hiszem, hogy amely gyermek szülői nem szeretik egymást,
 3 VII  |      kinek minden vigasztalása a gyermek, s ki ott fetreng a porban,
 4 VII  | epedéssel.~– Midőn az utolsó két gyermek megszabadult, önnek valami
 5 VII  |          volna magát, hiszen még gyermek, akit minden mulattat, s
 6 X    |        Milyen istenáldás öt szép gyermek! Kettő a lyányok közül már
 7 X    |   házához jártam, kicsiny ölbeli gyermek volt, mindnyájan azt szerették
 8 XI   |      igen hasznos.~Midőn végre a gyermek elvadult lelkülete meg volt
 9 XI   |         felemelte, megtisztítá a gyermek kedélyét. Látva, hogy szigorú
10 XI   |        Egy tizenöt-tizenhat éves gyermek, kinek gyémántlelkét a sárból,
11 XI   |      Megbukni egy tapasztalatlan gyermek előtt, kijátszatni vénasszonyok
12 XI   |          magában gyönyörködött a gyermek szép énekében, midőn maga
13 XIII |        úgy örült előre, mint egy gyermek, kit valami rég óhajtott
14 XIV  |          ajánlatot megtudja; egy gyermek lelke még elkábul ennyi
15 XIV  |          el a konyhába, mint egy gyermek, mint egy gondatlan gyermek.~
16 XIV  |      gyermek, mint egy gondatlan gyermek.~Boltay mester sietett Terézt
17 XIV  |   valóságot állít fel. Tehát egy gyermek lelke is lehet erős, s megvetheti
18 XIV  |        felé, melyről azt hiszi a gyermek, hogy az a földre köröskörül
19 XVII |        parádézott, amint mikor a gyermek új ruhát kap, még aludni
20 XVIII|        akkor fiatal voltam, alig gyermek, haha. Tanácsolták, hogy
21 XVIII|       még fiatal voltam, csaknem gyermek, haha, nem vehettem rá magamat,
22 XVIII|    fiatal, mondhatni kicsiny kis gyermek voltam.~János úr karját
23 XVIII|        volt már az, én még akkor gyermek voltam!”~A két fiatal hölgy
24 XIX  |         olyan ártatlan, mint egy gyermek, úgyhogy bátran el lehetne
25 XXII | verítékes kezét, és sírt, mint a gyermek.~Végre túl volt a nő minden
26 XXIV |        fejét.~– Kedves Flóra, te gyermek vagy, te sokat nem értesz,
27 XXVII|      rebegé János, látva, hogy a gyermek mindenféle változatokra
28 XXVII|       ott fülelt, ha nem sír-e a gyermek; minden kijövőtől megkérdezte,
29 XXVII|   keblére, összecsókolja az alvó gyermek arcát, ki minden csóknál
30 XXIX |          papucs, akkorák, mintha gyermek számára volnának készítve.
31 XXIX |      atyja gyermekemnek!” Boldog gyermek! Milyen jó atyát, milyen
32 XXIX |         odamentek, körülállták a gyermek bölcsőjét; az komolyan tekinte
33 XXIX |   kivette őt, s karjára emelé. A gyermek nagy, okos szemeivel úgy
34 XXIX |      miért? Rudolf megcsókolta a gyermek homlokát.~– Hogy örül, mintha
35 XXX  |       valódi anyja volna.~Boldog gyermek!~A legnagyobb csapásokon,
36 XXXI |      milyen remek, milyen kedves gyermek. Ő gyalog is elmegy oda,
37 XXXI |       gyermeket vezetve kezén.~A gyermek őt tanulta nevezni anyjának,
38 XXXI |          gyermeke. Mégpedig szép gyermek. Látszik, hogy szüléi nagyon
39 XXXI |       ártatlan volt az, mint egy gyermek szíve, s még a fogalom is
40 XXXI |        szelíd fehér paripáján, a gyermek egy kis eleven tatár lovon –
41 XXXI |          Még alig volt hatéves a gyermek, midőn egyszer Flóra felvitte
42 XXXI |        elmés beszédet tartott; a gyermek komolyan hallgatta végig,